Pantheon AI: a kacsalábon forgó horvát adatközpont

Horvátország 50 milliárdos ugrása a digitális elitbe, és Vucsics Sanyi technológiai nagyotmondása

Szóval, kedves feleim, mint ezt már hírül adtuk, Dubrovnikban – közvetlenül a Három Tenger Kezdeményezés csúcstalálkozót megelőzően –Jako Andabak horvát és Ryan Rich amerikai üzletember aláírták a Pantheon AI adatközpont kiépítéséről szóló szerződést.

Az 1 gigawattos adatközpont nemcsak a térség, de Európa egyik legnagyobb adatközpontja lesz, a szerződés értéke elérheti a kerek 50 milliárd eurót. Hogy ez mennyi pénz, talán legjobban az szemlélteti, hogy a teljes 2026-os horvát költségvetés körülbelül 35 milliárd euróra rúg.

Pantheon AI, részletesebben kifejtve

Minden egyes részlet monumentális. Ahhoz, hogy a gigászi adatközpont működhessen, meg kell erősíteni a horvát távvezetékeket, az internet kapcsolatot, utakat, kísérő létesítményeket kell kiépíteni, beleértve a lakóközpontot, egészségügyi létesítményeket, óvodát stb.

Mindezt horvát cégek építik majd, a zágrábi Končar Rt. már alá is írta a szándéknyilatkozatot a távvezeték mintegy 280 kilométer hosszú, négy irányú megerősítésére, illetve az ország legnagyobb transzformátor-állomásának megépítésére.

Kapcsolódó cikk

3SI: elkezdődött az amerikai-horvát aranykor?

Csupán a tervezett infrastruktúra kiépítésének értéke meghaladja az 500 millió eurót, s ez akármit hoz is a jövő, Horvátországnak marad, arról nem is beszélve, hogy jelentős mértékben megerősíti a horvát távvezetékrendszer ellenállóképességét és stabilitását.

Az adatközponttal kapcsolatos tervezőmunkát a Mislav Crnogorac vezette zágrábi Parsec Lab vállalta magára. Crnogorac nem ismeretlen szakmai körökben, mintegy húsz éves tapasztalatra tett szert, leginkább az Egyesült Államokban, előbb a Vertiv globális mérnöki mérnöki részlegét ellenőrző alelnöke volt, azután sokáig a Bezos-féle Amazon fejlesztőrészlegének volt a vezetője.

Pályafutása során eddig világszerte 50 nagy adatközpont kíépítésénél segédkezett. A szerződés aláírását követő sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy ez a legnagyobb projekt Horvátországban az állam (háborút követő) újjáépítése óta.

„Ez az Európai Unió vezető öt országa közé sorol bennünket. Eddig főleg külföldön végeztünk projekteket, ezért hálásak vagyunk, hogy most itthon, Horvátországban is dolgozhatunk“ – mondta a horvát szakember.

A vállakozás egyik stratégiai partnere, az amerikai Greenvolt egy 500 megawattos naperőművet hoz létre az adatközpont tőszomszédságában, az adatközpont hűtővizéről pedig saját kutak gondoskodnak majd. Érdekességként megemlítjük azt is, hogy a horvát adatközpont annyi áramot fogyasztat majd, mint Monetenegró.

Fű, fa, virág

Pénzügyi szinten a projekt a legismertebb neveket foglalja magában – a Pricewaterhouse-Coopers (PwC), a KPMG és az Ernst & Young (EY), nemzetközi tanácsadó cégek, amelyek globális hálózatokkal rendelkeznek.

A gyakorlatban a legtöbb ilyen típusú projekt csak egyiküket szokta érinteni ebből a csoportból, míg a párhuzamos részvétel általában összetettebb befektetési struktúrákhoz és nagyobb projektterülethez kapcsolódik.

Ilyen helyzetekben a szerepkörök eloszlanak – néhány tanácsadó finanszírozási modellezéssel és befektetési előkészítéssel, mások kockázatértékeléssel és átvilágítással, míg egy rész audit és ellenőrzési funkciókkal foglalkozik.

Ez a megközelítés jellemző azokra a projektekre, ahol a pénzügyi struktúrát nem egyetlen tőkeforrás zárja le, hanem különböző pénzügyi eszközök és hosszú távú megállapodások kombinációja, ami tovább növeli azok összetettségét.

A projekt jogi rétegét a Latham & Watkins vezeti, amely a világ egyik legnagyobb nemzetközi ügyvédi irodája, több mint 3500 ügyvéddel mintegy 30 irodában, éves bevételük több mint 8 milliárd dollár.

Őket kíséri a Kinstellar, amely a közép- és kelet-európai piacokon működik, több országban is irodákkal rendelkezik, és a nagy beruházási és infrastrukturális projektekre összpontosít, valamint a Hodgson Russ, egy amerikai ügyvédi iroda, amely befektetési és vállalati projekteken dolgozik, gyakran a nemzetközi tőke kontextusában.

Miért éppen Horvátország?

A Wall Street Journalnak nyilatkozva, Ryan Rich elmondta, hogy az előrejelzések arra utalnak, hogy az európai adatközpontok energiaigénye a jövőben élesen növekszik – a 2024-es körülbelül 10 gigawatt fogyasztás 2030-ra akár a 35 gigawattot is elérheti.

Ilyen körülmények között a kulcsprobléma az, hogy a befektetők olyan helyeket találjanak, amelyek egyszerre biztosíthatnak elegendő energiát, politikai stabilitást és infrastruktúra-biztonságot.

Kapcsolódó cikk

A kétoldalú kapcsolatok aranykora: egy házzal idébb

Az egyetlen hely a kontinensen, ahol megvan az elektromos energia és a politikai akarat ennek a követelésnek a kielégítésére, az, amire a legtöbben még csak nem is gondoltak: Horvátország” – mondta Rich.

A WSJ cikke a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a globális biztonsági feszültségek, beleértve Irán fenyegetéseit a Közel-Kelet infrastruktúrájára, tovább erősítik a kulcsfontosságú MI képességek biztonságosabb joghatóságokba történő áthelyezésének szükségességét.

„A kérdés már nem az, hogy a Nyugatnak újra kellene-e gondolni, hol építse kritikus MI infrastruktúráját, hanem hogy merre kellene haladnia” – mondta a szerző. A NATO és az Európai Unió, valamint a schengeni övezet és az euróövezet tagjaként Horvátország „szabályozási kiszámíthatóságot és politikai tartósságot kínál, amelyet az intézményi tőke megkövetel”.

Rámutattak, hogy az ilyen környezetben működő adatközpontok szintén rendelkeznek egy kollektív védelmi biztonsági keretrendszerrel.

A WSJ szerint a horvát energiaszektorban különösen előnyös a helyzet. A cikk szerint Horvátország Európa tisztább energiarendszerei közé tartozik – a villamos energia több mint 52 százaléka megújuló forrásokból származik, további 15 százalék pedig nukleáris energia.

Ugyanakkor a villamos energia ára továbbra is az európai átlag alatt maradt, és a klimatikus viszonyok és a vízellátás hatékonyabb hűtést és alacsonyabb működési költségeket tesz lehetővé.

A szerző ugyanakkor felidézte az Európai Unió szabályozási keretrendszerét is, amely előírja, hogy az európai felhasználók adatait az EU-n belül tárolják, ami további keresletet teremt az amerikai technológiai cégek által birtokolt új kapacitásokra.

Vučić Sanyi rézágyúja

Hogy egy kicsit szórakozzunk is, arról a szerb elnök gondoskodott. A Tanjug tudósítása szerint csütörtökön nagy dérrel-dúrral bejelentette hogy a kragujevaci állami adatközpontban új modulokat, és a francia Eviden új szuperszámítógépét kapcsolták össze a meglévő rendszerrel.

A szuperszámítógépet Szerbia 2021-ben vásárolta meg, értéke körülbelül 5 millió euró. Sándorunk szokáshoz híven feszített mint két krumpli egy zsákban és nagyokat mondott.

Szerinte, amivel Szerbia rendelkezik ezen a téren, azzal a régióban senki sem, és legfeljebb Lengyelország hasonlítható hozzá.

Vučić egyúttal köszönetet mondott az Egyesült Államok szerbiai nagykövetségének is a partnerségért, amely – mint mondta – „őszinte törekvéseinkkel együtt a jövőbe vezeti Szerbiát, és különbséget jelent másokhoz képest“.

Bár az összehasonlítás abszurd, mégsem tudunk ellenállni.

Szóval a horvát adatközpont értéke nem 5 millió euró, nem 50 millió, nem 500 millió és még csak nem is 5 milliárd. Hanem 50 milliárd.

S különben is, Vučić úr nem jól tudja, Horvátország már most is egészen jól áll. Éves növekedési üteme e téren 30 százalék az Európai Adatközpont Szövetség (EUDCA) becslése szerint –legmagasabb a teljes KKE régióban, megelőzve Lengyelországot (15%) és Romániát (14%).