A film nem játék – az operatőr nem céltábla, végül mégis

A cikk meghallgatása

Időnként előfordulnak kisebb-nagyobb balesetek a filmek forgatásán. Van, hogy némelyikük halálos kimenetelű. Legtöbbször a kockázatot pénzért vállaló kaszkadőrök az elszenvedő alanyok olyan drasztikus mértékig, hogy búcsút kell mondaniuk az életnek. Mivel azonban ők a rizikóval tudatosan kalkulálnak, hát egy kicsit úgy vagyunk vele, hogy benne van a pakliban. Most pedig kihúzta az illető, sajnáljuk, de aztán megy az élet a maga útján tovább, zúg-zümmög a kamera.

Ám mindjárt másképp áll a széna a szekéren, ha nem az az általánosnak is mondható dolog történik, hogy például a dublőr vagy a dublőz leesik a lóról, majd simán nyakát szegi, vagy ilyesmi. A világsajtót sokáig foglalkoztatta legutóbbi októberünk havában – miképpen még most is – az, ami a Rozsda című western forgatásán esett meg Amerikában. Tényleg egészen hajmeresztő, szokatlan módon. Olvashattunk róla sokat, hogy az új-mexikói helyszínen Alec Baldwin színész valamelyik jelenetben ártalmatlannak hitt revolveréből agyonlőtte Halyna Hutchins operatőrt, a rendezőt pedig megsebesítette. És most senki sem tudja – továbbra sem, vagy nem akarja tudni –, hogyan került éles töltény a fegyverbe, amely egyébként állítólag mindakkor, amikor nem kellett, a külvilágtól elzártan pihent egy lelakatolható szekrényben.

Aligha lehetett szegény Halyna bárkinek is a szándékos céltáblája, hiszen a dolog ilyeténi alakulását aligha lehetett kellő pontossággal előre kiszámítani. Mindenesetre könnyeket csalhat a szemünkbe – függetlenül az alkotás eredeti szándékától –, ha arra gondolunk, mennyire örülhetett a csinos ukrán szőkeség, amikor megtudta, operatőre lehet Baldwin filmjének. Persze, ezeket a részleteket nem ismerjük, azt viszont olvashattuk, hogy Baldwint felelősség terheli mindenképp, ugyanis ő volt és maradt a Rozsda producere. Utóbbi azt jelenti, hogy vastagon beleszólhatott abba, vajon alkalmazzanak-e képzett fegyverszakértőt adalék pénzért, vagy a fegyverek dolgát is a kellékesre bízzák ugyanazért a gázsiért. Esetleg a takarító nénire (egyébként minden tiszteletünk az utóbbinak, csak hát…). A tragédián mindenesetre már nem javíthat semmit az, hogy Baldwin sírva lerogyott a valódi Santa Fe-i seriff irodája előtt, fejére port hintve; a történet végén a színész-producer börtönbüntetést kaphat.

Mentségére váljék, nem a fogda előrevetülő árnyéka tűnik Alec legnagyobb bajának ebben a szörnyűségben, mert igazából sokkolta a forgatókönyvön kívüli véres fordulat. Halynának nyilván illő sírhelyet biztosítanak, azonban a pénz beszél, a kutya ugat, ezért a Rozsda befejezéséről nem mondtak le, csakhogy ott, ahol az ördög már egyszer megvetette a lábát, onnan nehezen távozik. A legfrissebb hír szerint legutóbb az történt, hogy a világosító stáb egyik tagját megcsípte egy remetepók. Félő, hogy a karját amputálni kell, miután a pók támadása nyomán nekrózis alakult ki. Ha sokáig tétováznak, a férfi belehalhat.

Érdekes lista csatolódik egyébként ehhez az egész témához, hogy ki mindenki veszítette életét filmek forgatásán. Itt említik Bruce Lee fiát is, miként több más embert, olyanokkal együtt, akik pl. orosz ruletteztek a forgatás előtt. Együtt tehát olyanokkal, akik példának okáért az egykori Jugoszláviában népszerű sorozatok létrehozása közben veszítették életüket, és akkor itt nem vagyunk messze a westernek meg az easternek képzeletbeli párhuzamától. A Rust/Rozsda ugyan kisköltségvetésű mű, azonban mindkét zsánerben akadnak szép számmal nagyok, sőt, legnagyobbak, amilyen például a partizánfilmek között emitt a Neretva (A neretvai csata, 1969, rendező: Veljko Bulajić) volt és maradt. Érdekes, hogy anno nem igazából lehetett olvasni olyanokat, hogy ki mindenki hagyta ott a fogát épp a Neretva forgatásán. – Csak azok a rohadt nácik, úgy kell nekik, nem?

Pedig nem így volt. A Neretva forgatásán, amely film a végső soron egyébként tényleg a gonosz elleni küzdelemről szól, hat sorkatona veszítette életét az akkori Jugoszláv Néphadseregből, plusz egy operatőr. Nem sok cikk íródott erről anno, egészen világosan ma sem látható a dolog. Nem csak a filmben halt meg tehát kvázi módon emberek sokasága, hanem a filmet övező valóságban is fél tucatnál több, annak operatőre említett például. Djordje Jolić, őrzi még a gyászos eseményt az emlékezet – de főleg a róla szóló irodalom –, Stipe Delić rendezőasszisztenssel és a Vista Vision kamerájával egy bunkerben húzódott meg a forgatás helyszínén, amikor megérkeztek a német repülőket játszó, Kragujevacon gyártott Soko-gépek. Nem voltak igazi bombáik, csak megfelelő színre mázolt betonkúpjaik, amiket a kért időben kioldottak. Nos, senki fejére nem esett a gyilkos álbomba, csupán megcsúszott odalenn a füvön, majd belecsapódott a bunker ablakába. Jolić a helyszínen meghalt, míg Delić megúszta kisebb sérüléssel. A sors úgy akarta, hogy életben maradjon megrendezni a Neretva ikerpárját, az ugyancsak csupasztár Sutjeskát.

Állítólag olyan embertelen körülmények uralkodtak a forgatás helyszínén, hogy sokan idő előtt megléptek, ezért Bulajić néhány hazai filmcsillaggal elment embereket toborozni valamely faluba a közeli Konjic hegység alatt. Így szól a végén a sok szerencsétlenséget kicsit oldani igyekvő anekdota:
– Mondja főnök – kérdezte a rendezőt egy parasztlegény –, kiket-miket fogunk mi ott alakítani?
– Csetnikeket – hangzott a válasz.
A legény picit elgondolkodott, majd gyorsan még egy kérdése röppent:
– Kapunk ott, vagy vigyük itthonról az egyenruhát?