Connect with us

B A Balkanac

Ki tanította meg biciklizni az indiánokat? A futaki seriff kalandjai és az etyeki képregény rövid története

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

1 etyweki indian
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Még Andy Vajna filmmogul uralmának idején kiszivárgott, hogy egy jelentős összegből legyártott magyar–amerikai koprodukciós film készülhetne a valaha rég idegenbe szakadt Haraszthy Ágostonunkról. Csak aztán az történt épp, hogy Vajna meghalt, nem is rettent sokára rá, a projekt pedig parkoló pályára került. Hogy onnan mikor kaphat zöld fényt, létezik-e még, a jó ég tudja. Úgy látszik azonban, hogy mostanában újrastartolhat.

– De ki is ez a Haraszthy Ágoston? – jogos a kérdés.

Az egykor, még a ’48-as szabadságharc előtt a bécsi udvar üldözése elől (volt ott valami súrlódás) az Újvilágba hajózó Haraszthy az amerikai borászat messze legkimagaslóbb alakjává vált. Mindenképp legoszloposabb tagja a kaliforniainak, amely nélkül nem is nagyon beszélhetünk borászatról az Egyesült Államokban. Úgy tartja az egész képletes pinceboltozatot Ágostonunk figurája, mint ahogy az ógörög kariatidák tartották a vállukon az egész súlyos cuccot évszázadokon át. Néha játszi könnyedséggel, néha sírva-ríva, akár dülöngélve, de tartották, és igazából ma is tartják, Dionüszosz hordóival együtt. – Természetesen a görög kulturális utalás ezúttal itt az amerikai-magyar borkultúrára szűkül, ebből a pozícióból mondjuk tovább a sztorit. Tehát másodszorra is: jogos az érdeklődés mindazok részéről, akik nem hallottak róla, hogy ki is volt ez az Ágoston. Mert elsőre kitalálható, hogy nem a Szentről beszélünk. (Bár misebor is létezik, de az egy másik történet.)

Nos, kevésbé bonyolultan & talányosan: Haraszthy Ágoston az amerikai indiánok nagy barátja volt, úgy sikerült megmaradnia az Újvilágban. Szépen beszélt velük, biciklizni tanította őket, meg magyarul csevegni, meg magyar nótákat, néha zsoltárokat énekelni, ám tette utóbbit az erőszakos térítés leghalványabb szándéka nélkül. Törzsfőnök barátját elvitte a fehér telepesek kupijába, ahonnan az új élményekkel gazdagodva távozhatott, segítve a Sápadtarcú testvért mindenben, amiben csak tehette. Mert az indián becsületszó, kérem, az becsületszó. – Haraszthy Ágoston magyar (e)migráns ezen az úton boldogulhatott a továbbiakban. Skalpja megmaradt a fején, békedohány a farzsebben, pipa a szájban, csengő a biciklin. Törzsfőnök barátjának a bumáskája akkoriban még mindenütt utat nyitott neki. Illetve a többi indiánnal szemben legalábbis sokáig védelmet nyújtott.

Ki tanította meg biciklizni az indiánokat? A futaki seriff kalandjai és az etyeki képregény rövid története

Haraszthy ezredes egyébként az elsődleges verzió szerint Futakon született, csak a későbbiek szerint Pesten, de mindenképp 1812-ben. Mindegy is a hely, lényeg az, hogy családjának nagy birtokai voltak a Délvidéken, szőlői Futakkal szemben, a Tarcal napos oldalán, és Ágoston ott is nősült meg, akkoriban még magyar harangszóra. Futakon, aztán ment ki csak Amerikába, pedig előtte egy óriási, krokodilszerű szörnnyel álmodott, amitől egész pizsamáját átizzadva ébredt, azonban a rémálom nem tántorította el. Elsőre Wisconsinban telepedett le, s csak később jutott neki eszébe szőlővel próbálkozni, miután már egy rakás sikeres üzleti vállalkozása volt, ugyanakkor még mindig hiányzott valami. Eleinte szinte csak a hecc kedvéért szőlőt telepített új honában, jórészt a Tarcalról származó tőkéket. Szépen is hoztak, azonban észre kellett vennie, hogy Wisconsinban erre a dologra mégse a legmegfelelőbb az éghajlat, ennél melegebb vidékre kéne menni, és akkor Ágoston elindult.

Különben is unta már a szürke Wisconsint az a nyugtalan lelke. A várost, amelyet ő alapított, ahol végül seriff is volt, s ahol utóbb sugárutat neveztek el róla. Haraszthy Ágostonnak megint muzsikálni kezdett a messzeség. Ott kellett hagynia azt, amit ő Széptájnak nevezett el (ma Souk City). Kaliforniába ment, San Diegóba, amelyik akkoriban még csak pár szerencsétlen lelket számlált, de a hely már közelebb állt a Nagy Amerikai Álom megvalósításához. Egy kirándulás alkalmával fedezte fel Sonoma völgyét, s rögtön rájött, hogy megtalálta “a helyet”. Oda telepített tőkéit utóbb szerencsétlen módon elvitte a filoxéra, de fiai nem hagyták annyiban, újratelepítettek, s a hatalmas birtok ma is áll. Terem, virágzik: a BUENA VISTA. Az USA borászatának egyik meghatározó történelmi helye, ha nem a legmeghatározóbb.

Haraszthy Ágoston életéhez és halálához tartozik, hogy nem tudott egyhelyben maradni soha. Kaliforniából is el kellett mennie. A borászatot a fiaira bízta, ő meg a feleségével felkerekedett, majd irány Dél- Amerika! Nicaraguában telepedtek le, ahol komoly üzleti lehetőséget pillantott meg a vízimalmokban. Ott az a szerencsétlenség érte csakhamar, hogy a neje sárgalázban megbetegedett, majd elhunyt. Szörnyű csapásként élte meg, ennek ellenére a malom-elképzelésről nem mondott le, állandóan ezen őrölt az agya. Egyszer aztán felkerekedett, hogy megnézzen egy eladó objektumot a közelben, úgy jutott el az Alligátorok folyójáig. Éppen magas volt a vízállás, különben is kockázatos lett volna belegázolni a sodrásba, ezért úgy döntött, öszvérét hátrahagyva átmegy egy pallóként használt óriási farönkön a túlsó partra. Egy közelben lévő indián még látta, ahogy elindul, aztán valami elterelte a figyelmét. Mire visszanézett, Haraszthy Ágostont már nem látta sehol.

Teste sosem is lett meg.

Valószínűleg megcsúszott, s beleesett a folyóba. Később akadtak olyanok, akik úgy gondolták, öngyilkos lett, mert nagyon elmagányosult a halála előtti időkben. Nehezen viselte az öregedés strapáját, hiányzott neki az asszony. És nem is maradt senki igazából, aki ellenállhatatlan vágyat érzett volna, hogy az ezredesnek írjon. Így az ő kaliforniai sírjában nem fekszik senki, csak a szelleme látogatja néha. Meg a turisták.

Az argentin tulajdonban lévő etyeki Haraszthy Pincészet nem rég egy képregényként összenézhető címkékkel ellátott borsorozatot dobott piacra. A címkéken Haraszthy Ágoston rajzolt mása látható. Az egyiken éppen seriffként. Valamiért épp az a rozé, egyébként filmforgatás szempontjából állítólag az etyeki Korda Filmstúdió is számításba jöhet (ha még áll és él.)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

állás dolgok röhög
Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!

(P.S.– B.A. /B./)

– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.

Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.

Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.

Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)

Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.

állás dolgok röhög

Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.

Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?

Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?

állás, dolgok röhög

Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.

Ex, béke poraidra.

– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.

Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.

Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.

PROGRAM

10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd

negyek

15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava