Connect with us

B A Balkanac

AMIKOR A BALK ÖSSZEDOLGOZIK: A leborult üveghegyeken túl, ahol a dugóhúzó farkú kismalac túr

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

acdc uvegszobrok
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 3 perc

 
Valamely apokrif legenda szerint egy szép napon az Úr úgy döntött, ellátogat az Antarktiszra megnézni, milyen állapotban van arrafele a birodalma, hogyan élnek ottanság-mostanság az ő teremtményei. Ezért hát jól felöltözött, majd útra kelt. Aki útjába került, mind hajbókolt előtte, csak a jéghegyek nem. Ridegen elnéztek valamerre a feje fölött, s még a szavait sem voltak hajlandók visszhangozni. Bezzeg, dühbe gurult ettől a példátlan pimaszságtól a mi jóságos Úristenünk. AMIKOR A BALK ÖSSZEDOLGOZIK: A leborult üveghegyeken túl, ahol a dugóhúzó farkú kismalac túr Tüstént odairányítva a trópusi szeleket, tűrhetetlen meleget hozott rájuk, majd elindult haza. Azért egyszer még megfordult, hogy megnézze, hogyan omlanak hatalmas robajjal a tengerbe azok a verhetetlennek tűnő óriások. És ekkor egy halvány mosoly suhant át az arcán, mert újfent megerősödött abban az eleinte furcsának tűnő hitében, hogy a Rombolás öröme nem különbözik nagyban a Teremtésétől. És ez valamiért megnyugtató érzéssel töltötte el.

Nos, az adriai Brač szigetén élő és alkotó Petar Hranuelli szobrász egyik sorozata mintha valami hasonló “mesebeli” kataklizmából származna, bár tagadhatatlanul szerényebb méretűből, amelyben egyesült a teremtés a rombolással. Itt olyan erők avatkoztak be, amelyek felett magának a földi alkotónak semmilyen hatalma nem volt, nincs és nem is lesz soha. Persze, csupán képletesen, de bizony szépen szólva: üveghegyek dőltek a tengerbe, mert ebben az esetben üveggé lett a jég. Hogy mekkorát káromkodhatott az üvegszobrász, vagy csak lapult ijedtében, esetleg beugrott a keresztfa alá, innen nézvést nem tudni, mindenesetre leszakadt a stelázsi.

Amennyiben ebben némi komikus elem fedezhető fel, elhihetjük, hogy az adott pillanatban mellőzhetett minden komikumot a drámai szituáció, mert a maga teljes valójában ijesztő módon megmozdult a föld, aztán többször is megismételte.

A legutóbbi, főképp Zágrábot és Petrinját sújtó rengésről beszélünk, amely elérte a rémisztő 6,2-es fokot, és a környező országokban is érezhető volt. Újpesten például a panelház hatodik emeletén halk csilingelésbe kezdtek a vitrinbeli poharak, másutt hirtelen táncra perdültek a porcelán balerinák. acdc foldrenges A mi derék szigeti szobrászunkról és művéről elmélkedő műkritikus, Fedja Gavrilović úgy írt ezzel kapcsolatban az élet múlandóságáról, hogy hát, íme: az egyik pillanatban még éljük (ha nem is épp minden esetben vígan) a kis mindennapi életünket, a másik pillanatban meg valósággal kicsúszik a talaj a lábunk alól. Hullik minden a fejünkre, újfent rádöbbentve a gondolkodó embert arra, milyen vékonyka üveglábakon áll – ha más szavakkal fogalmaz is ő – ez a mi szaros kis életünk. A sort aztán úgy folytatja, hogy az emberi élet – oh, igen! – bizonytalan és felettébb törékeny, ahogy szinte mindegyik műalkotás az értékesebbek közül. Kezdve a zágrábi archeológiai múzeumban fellelhető egyiptomi urnáktól meg a görög kerámiáktól, meg mindenfélével többfelé, bezárólag a műtermekben szétszóródó alkotásokig – mindenütt jókora kár keletkezett.

Hasonló sorsra jutottak Petar Hranuelli szobrai is, amelyeket a szobrász utóbb, remek ötletétől vezérelten ebben a megújult formában állított ki az emlékezetes, Richter-skála szerinti 6,2 gyűjtőcímmel – mondja a művészetíró, kinek ezzel összefüggésben Marcell Duchamp esete jutott eszébe, hiszen ott is belenyúlt az alakulásba jó vastagon a sors keze. Mert ugye ismert dolog, hogy az ördög – vaknak tetetve magát – Duchamp híres üveginstallációján is átmasírozott, akárha valami burleszkben, amit a művész egyébként nem talált tragikusnak. Mondván azt, hogy abban az esetben igazából ott fejeződött be a teremtés aktusa. (Került fel a pont a maga remélt helyére.) Valószínűleg ugyanígy viselkedett volna a fapofájáról híres Duchamp, ha ugyanez az átkozott pokoli kreatúra a köv. lépésben belerondít az ő elhíresült piszoárjába, amely anno akkora erővel rengette meg a művészvilágot. (A Richter-skálán természetesen aligha kimutatható módon, azonban ez ne zavarjon bennünket.)

Petar Hranuelli szobrászról, aki egyre stabilabbnak tűnő Balkon Galériánk legújabb kiállítója, róla még dióhéjban csak annyit, hogy 1975-ben született (az ugyancsak adriai) Supetaron. Jelenleg – ugye, ahogy mondtuk – Brač szigetén él, 1994-óta állít ki, több díj boldog nyertese, többek közt az egyiket, egy felvásárlásit a Vénusz, mézben c. alkotásáért kapta. Sokan írtak és írnak róla, így fent idézett/parafrazált művészetkritikus is. P. H. Művei Horvátországtól Kaliforniáig, Szerbiától Törökországig megtalálhatók mind múzeumokban, mind privát gyűjteményekben.

Internet oldala: web: www.petarhranuelli.com

(Őszinte köszönettel a segítségért Kalapis Rókusnak. A dugóhúzó farkú kismalac meg? Ő mindig itt van velünk. Nem kell külön említeni.)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

B A Balkanac

BRZRKR, ÉRTVE? (K. Reeves sokoldalú tehetségéről)

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

BRZRKR Reeves
A világ egyes tájain - vagy bizonyos társadalmi struktúrákban - továbbra is a véres jelenetek a leginkább szórakoztatók. A legújabb darab, a BRZRKR: Bukott birodalom, várhatóan november 29-én lesz először kapható az Egyesült Államokban
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

Akár a görög mitológiában, létezik egy halhatatlan hős. Erről a figuráról azt is tudjuk, hogy kereken 80 ezer éves, amihez nehéz lenne megfelelő számú gyertyát elhelyezni valamely szülinapi torta tetején. Ő BRZRKR, akit senki sem tud megállítani.

Berzerker (lásd az ang. „berserk”-et!) egy vad harcos. Nem kimondottan az az a lelkileg is vívódó tragikus hős, ugyanakkor isteni erő birtokosa. Szitává lövik, megkéselik, felrobbantják, bármit tesznek is, neki meg se kottyan. Semmi sem akadályozhatja meg abban – ahogy bizonyos Bélus írja online –, hogy például egyetlen mozdulattal kikapja az ellenfél bordáját, majd azzal szúrja nyakon, vagy leszakítsa a karját, utána azzal fenekelje el. Aztán bizony – csak semmi komikum, ugye, inkább totál fekete – széttapossa a fejét, hogy kifröccsenjen az agyvelő.

– Mégis ki olvas ilyeneket? – teszi fel a kérdést Hétköznapi Geekságok BANG! főcím alatt tavaly írt blogjában Bélus, hogy rögtön meg is válaszolja: ő. Bizony, ő olvas ilyeneket. Mert miként mondja: bár a történet nem egy veretes valami, az első füzet véres akciói „lekötötték a szemét”. Ugyanis van olyan, hogy az embernek olyasfajta képregény kell, amin nem szükséges sokat agyalni. Értékelése szerint a rajzok teljesen rendben vannak, neki kifejezetten tetszett az a „minimál stílusuk”.(Minimalizmusuk.)

Reeves, BRZRKR

Ezen az oldalon a szövegíró nem volt túl serény, így a fordítónak sem akadt túl sok dolga

Egyáltalában így minden rendben is van ezzel a munkával, amelyet egyébként némi bíbelődéssel és a többi, de viszonylag könnyedén be lehet szerezni a neten. Minden oké tehát KEANU REEVES és MATT KINDT szövegíró, nem utolsósorban RON GARNEY rajzoló közös produkciójával, amelynek első része 2021 márciusában látott napvilágot.

Mostanság viszont Belgrádból érkezett a hír, hogy a második rész immár elérhető szerbül, méghozzá a System Comics összes csatornáján. – Tehát ott a BRZRKR 2 a megfelelő boltok virtuális vagy valós kirakatában, tapintható füzet formájában ugyancsak. (Puha kötés, latin betűk, 136 old.) A belgrádi cikkek szerint a mellesleg nagy Đoković-rajongó, szerbek felé úgyszintén adakozási hajlammal forduló, legalábbis annak látszó „Kijanu Rivs” ismét hódít a szerb fővárosban. Ilyen formában tehát: mozin kívül is erősen aktív Berzerkerünk. Néhol ott látható a világhálón BRZRKR a legendás, Jugóban egykor nagyot kaszáló Dylan Dog társaságában, felvetve a kérdést: vajon érzik-e egymást vetélytársaknak? Az elérhető képek tanúbizonysága szerint nem. Mindegyikük más és más ordító igazságtalansággal, rémséges konfrontálódással van maradéktalanul elfoglalva, ezzel együtt köztük szent a béke. (Nincs Balkán-szindróma.)

Úgy, mellesleg vajon tudják-e, mi köze a híres képregényhős magándetektívnek, Dylan Dognak a magyarlakta Máriafalvához? A válasz Sándor Zoltán írásában keresendő a veszprémi Ex Symposion 2019/104-es sztripszámában. Címe: Az első Erzsébet-szobor nyomában. Sajnos, az Ex támogatás híján ellehetetlenült, Ex-szé vált, nincs már folytatás. Esetleg BRZRKR tudna segíteni? Vagy netán Dylan Dog, esetleg összesített erőkkel, ha már egyszer az isteni beavatkozás elmaradt? – Jó, a dupla vagy triplacsavaros kérdés pusztán érdekesség óhajt lenni, miközben vélhetően nincs messze a valóságtól. Mindegy, vissza Neóhoz! (Vagy komikus, esetleg lakodalmi muzsikás formájában Neonhoz.)

Mármost, hogy maga Keanu Reeves mesélte-e volt így a szerb sajtónak, vagy csak a mátrixa, BRZRKR tudja, egyre megy. Ott úgy jelent meg még ’22-ben, hogy a világhírű színész Szerbiában is adakozni óhajt a rászorulóknak, s ebben a kérdésben tántoríthatatlan. Állítólag nagyon tetszett neki, hogy arrafelé mekkora lelkesedéssel fogadták a BRZRKR első részét – tudomása szerint a könyvkiállításon valósággal ökölharcoltak érte –, ezért kifejezett szimpátiával néz az országra. Különben úgy általában elmondta, hogy kifejezetten röstelli, mennyit keresett pl. éppen a Mátrix-sorozattal, amelyet képregények, videojátékok és egyebek követtek, ezért szívesen bogozza ki a dohányzacskót, amikor olyan embertársakat lát, akiknek igencsak kell a segítség. – Tegyük hozzá, ebben Reeves csakugyan nem hazudik, hatalmas pénzt adott oda példának okáért a leukémia leküzdésére.

vuleta

VÁLOGATÓS KORMÁNYZAT: A napokban köszöntötte a szerb kormányzat a világbajnokságon ezüstérmet szerző kosárlabdázókat, és az újabb tenísztornát nyerő Novak Đokovićot, az ünnepségre viszont nem hívták meg Ivana Vuleta világbajnok távolugrót. – Egyszerűen nem megyek sehova hívatlanul – írta az X-portálon Vuleta.(Forrás: Dimitrije Vasiljevic/STARSPORT)

Arról viszont nincs tudomásunk, vajon értesült-e a hatalmas ugrásaival az „egész világot térdre kényszerítő” Ivana Vuleta újabb rekordjairól, ámbátor miért is ne, s abban az esetben picit jó lehetne a szerb atlétikához úgyszintén. Úgy pluszban.

Bájdövej megjegyzendő, az emitt, Magyarhonban se nagyon ártana. Ellenére annak, hogy milyen remek atlétikai világbajnokság zajlott a közelmúltban Pesten, ahol éppen Ivana oly csodálatos aranyat ugrott. Mint valami mesebeli hős, mint valami tárt szárnyú lepke, káprázatos íve után homokba fúródó izmos angyal, viccen kívül. Óriásit röpült népének határtalan örömére, s már most ott van a legendáriumban. Oda illő deli női figurája vajon benne lesz-e valamelyik képregényben? (Nos, Neon?)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava