Connect with us

Lapszemle

CIRILLÜL ÍRNAK EZENTÚL: Szeptember 15-én elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt Szerbiában

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Tombol a melyszeb nacionalizmus: Szeptember 15-én elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt | Délhír Portál
Olvasási idő: 1 perc

A Délhír Portál a szerb sajtó nyomán azt írja, hogy tombol a „mélyszerb nacionalizmus”, mivel szeptember 15-én elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt Szerbiában.

Amit korábban beharangoztak, az két hét múlva életbe lép

A Délhír Portál megfogalmazása szerint szeptember 15-én a két szélsőséges nacionalista: Aleksandar Vučić és Milorad Dodik által vezetett Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság megünnepli az önkényesen kikiáltott “szerb nemzeti egység, szabadság és zászló napját”.

Egyúttal közösen elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt.

Ez a jogszabály egyebek között előirányozza a közvállalatok és közintézmények számára a “kockabetűk” alkalmazását az összes, polgárok számára nélkülözhetetlen dokumentumok kiadásakor, tehát az ügyintézések során. Akik ezt nem tartják be, komoly, akár félmillió dinárig terjedő pénzbírságra is számíthatnak.

A törvényhózot cseppet sem izgatja, hogy a mai Szerbia területén élő nemzeti közösségek az összlakosság mintegy 40 százalékát képezik – jegyzi meg a hírportál, nyilván a koszovói albánokat is ide számítva.

A magáncégek (állítólag) nem lesznek kötelesek cirill írásmódot használni, de azokat, akik ezt mégis megteszik, a szerb állam külön privilégiumokban részesíti (adókedvezmények stb.).

A következő hetekben minden bizonnyal sok szó esik majd erről, a délvidéki magyarság és horvátság számára is rendkívül megalázó törvényről – jegyzi meg a Délhír Portál.

A kép illusztráció

tolnai otto szemeremekszerek 3 728 ?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3




Lapszemle

Meg sem próbálták védeni Károlyiék a Délvidéket 1918-19-ben – Mandiner

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Meg sem próbálták védeni Károlyiék a Délvidéket 1918-19-ben
Olvasási idő: 4 perc

A szerbek katonai fölénye mítosz volt, ám ha Belgrádban kicsit hamarabb kapcsolnak, ma talán Pécs is szerb lenne. Új kötet született a Trianont megelőző időszak délvidéki diplomáciai játszmáiról.

Ez a cikk eredetileg a Mandinerben jelent meg ezen a linken. A BALK szerkesztett formában teszi közzé az ottani írást.

Mítosz a szerbek ereje és virtusa, a magyar és a szerb hadsereg is ki volt merülve a négyévnyi szakadatlan küzdelemben
Hornyák Árpád a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a 20. századi magyar-jugoszláv kapcsolatok történetének kutatója; e területen számos kötetet és tanulmányt publikált, délszláv levéltári források alapján írt például a Horthy-korszak Magyarországának jugoszláv recepciójáról.

– mondja a Mandinernek Hornyák Árpád, a Szerb iratok a trianoni békeszerződésről című forráskötet, a Trianon100 Kutatócsoport sorozata nyolcadik darabjának szerzője-szerkesztője.

A könyv elején található tanulmány egyébként részletes bevezetést ad a további mintegy kétszáz oldalnyi, magyarra fordított diplomáciai irathoz, levelezéshez, amelyekből kiviláglik, mi minden zajlott a háttérben a magyar történetírás számára csodálatosan egységesnek tűnő délszláv diplomácia mögött.

A legérdekesebbek azok a források voltak, amelyek egyfelől az ország gazdasági követeléseket támasztják alá sokszor légből kapott érvekkel, másrészt azok, amelyek az elkeseredett küzdelmet mutatják, amit a magyarországi délszlávok egy része folytatott azért, hogy az alakuló Jugoszláviához tartozhasson, s amin 1919 tavaszától Trianon napjáig ügyködtek, sőt, annál is tovább, miközben 1914 előtt még ötletként sem merült fel a körükben, hogy a Magyar Királyság ennyire belső részei is elszakadhatnak és egyesülhetnek Szerbiával

– sorolja a kutató.

Ugyanakkor dacára annak, hogy már 1914 augusztusában nekiláttak egy leendő békekonferenciára összerakni a megfelelő követelések anyagait, mégis valamelyest felkészületlenül érte őket a helyzet, hogy a másik két társult állam – Horvátország és Szlovénia – érdekei nem mindenben egyeztek az övéikkel.

Szerbia a stratégiai-gazdasági elveket hangsúlyozta a tárgyalásoknál, mert így remélhette nagyobb területek kihasítását a magyar Délvidékből, míg Horvátország az etnikai elveket, mert így remélt nyereséget Olaszország rovására

– írja le a helyzetet a kutató. Szerbia agrárország volt, de nem túl jó földekkel, ezért ki volt éhezve a bácskai és bánsági termőterületekre, illetve – Belgrád határvárosi sebezhetőségét négy éven át megtapasztalva – minél inkább északra akarta tolni a határt. A horvátok részéről volt bizonyosfokú hajlandóság az önmérsékletre, de tényleg nem holmi társnemzeti hálából vagy korrektségből, hanem mert Dalmácia kapcsán akarták alátámasztani aspirációikat Olaszországgal szemben.

Mindenesetre a szerbek szervezett ellenállásba nem ütköztek, amikor bevonultak a demarkációs vonal által kijelölt magyar területekre, amelyeket a Károlyi-kormány a belgrádi konvencióval szentesített, és eleinte atrocitások sem történtek, főleg nem olyan mértékben, mint a második világháborút követően.

A demarkációs vonal egyébként is ideiglenesnek volt szánva, a magyar közigazgatás még 1919 elejéig helyén maradt

– jegyezte meg Hornyák.

Ugyanakkor azt is fontos látni, hogy még az 1920-ban szentesített határoknál rosszabbakat is meghúzhattak volna az egykori Délvidéken

– hívta fel a figyelmet rá a kutató, aki szerint például a pécsi szénmedence is fontos követelésük volt a szerbeknek, hiszen a szén látta el akkor azt a szerepet, amit manapság az olaj, anélkül nem lehetett ipart működtetni; nem véletlen, hogy nem akaródzott kiüríteniük az új határokon is túlnyúlóan megszállt baranyai térséget.

Ekkor azonban már késő volt új követelésekkel előállni, a nagyhatalmak már nem támogatták újabb igények kielégítését, ha úgy vesszük, jugoszláv szempontból elmulasztották kérni ezeket a területeket, s meglehet, ha előbb kapnak észbe, most Pécs is szerb lenne
szerb trianon

fotó: Mátrai Dávid / Mandiner

– mutat rá Hornyák, aki egyébként leszámolt a jugoszláv-román háború lehetőségének mítoszával is a volt magyar területek birtoklásáért; mint fogalmaz, a háború után érthetőbbek lettek volna radikálisabb reakciók a nyertesek részéről, ugyanakkor éppen a háborús véráldozatok miatt lehettek éppen óvatosabbak is.

Amikor a mai szerb történettudomány álláspontját kérdezzük, Hornyák egy történettel felel.

Néhány éve egy oroszországi konferencián a szerb kolléga konzekvensen a Vajdaság »felszabadításáról« értekezett, majd, amikor rákérdeztem, hogy pontosan kik alól akarták felszabadítani a területet, hiszen felszabadításról akkor beszélhetünk, ha egy valahová tartozó területet egy idegen hatalom elragad, és azt elkergetik, mosolyogva annyit közölt, hogy »mi ezt így mondjuk«

– mondta Hornyák, aki szerint valahol érthető is, ez a délszláv háborúk traumája, és azután, hogy végül az 1914-hez képesti egyetlen országgyarapításuk, ami ma is megmaradt, az a Vajdaság.

Ez egy érzelmekkel átszőtt történet, ahogyan nekünk Trianon, az objektivitás inkább a fiatalabb generációkban és inkább részletkérdésekben nyilvánul meg. Annak kapcsán szkeptikus vagyok, hogy itt a közeljövőben a területelcsatolásokról például közös történelemkönyv szülessen, és azt is elképzelhetetlennek tartom, hogy lenne olyan szerb történész, aki felvállalná, hogy hozzányúl ehhez a nemzeti mítoszhoz

– fejtegette a Pécsi Tudományegyetem tanára.

Hornyák ugyanakkor nem teljesen pesszimista: kiemeli, hogy tárgyilagosabb, konszenzusosabb a viszonyulás már egymás kisebbségeinek védelme tekintetében hazánk és Szerbia között, és más atrocitások – például az 1944-es délvidéki magyarellenes vérengzések – már tisztességesen elismerésre kerültek szerb oldalról is.

S hogy mit gondol minderről az átlagszerb, hogy hogyan kerültek magyarok az északi határaikra? Hornyák szerint egy dél-szerbiai valószínűleg semmit; a tősgyökeres vajdaságiak ismerik a történelmet, számukra evidencia, azonban a délszláv háborúk után – részben az etnikai tömb megbontásának szándékával – odatelepített szerbek számára korántsem az. Csupán a sérelmek.

?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors: