Lapszemle
CIRILLÜL ÍRNAK EZENTÚL: Szeptember 15-én elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt Szerbiában

A Délhír Portál a szerb sajtó nyomán azt írja, hogy tombol a „mélyszerb nacionalizmus”, mivel szeptember 15-én elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt Szerbiában.
Amit korábban beharangoztak, az két hét múlva életbe lép
A Délhír Portál megfogalmazása szerint szeptember 15-én a két szélsőséges nacionalista: Aleksandar Vučić és Milorad Dodik által vezetett Szerbia és a boszniai Szerb Köztársaság megünnepli az önkényesen kikiáltott “szerb nemzeti egység, szabadság és zászló napját”.
Egyúttal közösen elfogadják a cirill írásmód kötelező használatáról szóló törvényt.
Ez a jogszabály egyebek között előirányozza a közvállalatok és közintézmények számára a “kockabetűk” alkalmazását az összes, polgárok számára nélkülözhetetlen dokumentumok kiadásakor, tehát az ügyintézések során. Akik ezt nem tartják be, komoly, akár félmillió dinárig terjedő pénzbírságra is számíthatnak.
A törvényhózot cseppet sem izgatja, hogy a mai Szerbia területén élő nemzeti közösségek az összlakosság mintegy 40 százalékát képezik – jegyzi meg a hírportál, nyilván a koszovói albánokat is ide számítva.
A magáncégek (állítólag) nem lesznek kötelesek cirill írásmódot használni, de azokat, akik ezt mégis megteszik, a szerb állam külön privilégiumokban részesíti (adókedvezmények stb.).
A következő hetekben minden bizonnyal sok szó esik majd erről, a délvidéki magyarság és horvátság számára is rendkívül megalázó törvényről – jegyzi meg a Délhír Portál.
A kép illusztráció

Lapszemle
Meg sem próbálták védeni Károlyiék a Délvidéket 1918-19-ben – Mandiner

A szerbek katonai fölénye mítosz volt, ám ha Belgrádban kicsit hamarabb kapcsolnak, ma talán Pécs is szerb lenne. Új kötet született a Trianont megelőző időszak délvidéki diplomáciai játszmáiról.
Ez a cikk eredetileg a Mandinerben jelent meg ezen a linken. A BALK szerkesztett formában teszi közzé az ottani írást.
– mondja a Mandinernek Hornyák Árpád, a Szerb iratok a trianoni békeszerződésről című forráskötet, a Trianon100 Kutatócsoport sorozata nyolcadik darabjának szerzője-szerkesztője.
A könyv elején található tanulmány egyébként részletes bevezetést ad a további mintegy kétszáz oldalnyi, magyarra fordított diplomáciai irathoz, levelezéshez, amelyekből kiviláglik, mi minden zajlott a háttérben a magyar történetírás számára csodálatosan egységesnek tűnő délszláv diplomácia mögött.
– sorolja a kutató.
Ugyanakkor dacára annak, hogy már 1914 augusztusában nekiláttak egy leendő békekonferenciára összerakni a megfelelő követelések anyagait, mégis valamelyest felkészületlenül érte őket a helyzet, hogy a másik két társult állam – Horvátország és Szlovénia – érdekei nem mindenben egyeztek az övéikkel.
– írja le a helyzetet a kutató. Szerbia agrárország volt, de nem túl jó földekkel, ezért ki volt éhezve a bácskai és bánsági termőterületekre, illetve – Belgrád határvárosi sebezhetőségét négy éven át megtapasztalva – minél inkább északra akarta tolni a határt. A horvátok részéről volt bizonyosfokú hajlandóság az önmérsékletre, de tényleg nem holmi társnemzeti hálából vagy korrektségből, hanem mert Dalmácia kapcsán akarták alátámasztani aspirációikat Olaszországgal szemben.
Mindenesetre a szerbek szervezett ellenállásba nem ütköztek, amikor bevonultak a demarkációs vonal által kijelölt magyar területekre, amelyeket a Károlyi-kormány a belgrádi konvencióval szentesített, és eleinte atrocitások sem történtek, főleg nem olyan mértékben, mint a második világháborút követően.
– jegyezte meg Hornyák.
– hívta fel a figyelmet rá a kutató, aki szerint például a pécsi szénmedence is fontos követelésük volt a szerbeknek, hiszen a szén látta el akkor azt a szerepet, amit manapság az olaj, anélkül nem lehetett ipart működtetni; nem véletlen, hogy nem akaródzott kiüríteniük az új határokon is túlnyúlóan megszállt baranyai térséget.

fotó: Mátrai Dávid / Mandiner
Amikor a mai szerb történettudomány álláspontját kérdezzük, Hornyák egy történettel felel.
– mondta Hornyák, aki szerint valahol érthető is, ez a délszláv háborúk traumája, és azután, hogy végül az 1914-hez képesti egyetlen országgyarapításuk, ami ma is megmaradt, az a Vajdaság.
– fejtegette a Pécsi Tudományegyetem tanára.
Hornyák ugyanakkor nem teljesen pesszimista: kiemeli, hogy tárgyilagosabb, konszenzusosabb a viszonyulás már egymás kisebbségeinek védelme tekintetében hazánk és Szerbia között, és más atrocitások – például az 1944-es délvidéki magyarellenes vérengzések – már tisztességesen elismerésre kerültek szerb oldalról is.
S hogy mit gondol minderről az átlagszerb, hogy hogyan kerültek magyarok az északi határaikra? Hornyák szerint egy dél-szerbiai valószínűleg semmit; a tősgyökeres vajdaságiak ismerik a történelmet, számukra evidencia, azonban a délszláv háborúk után – részben az etnikai tömb megbontásának szándékával – odatelepített szerbek számára korántsem az. Csupán a sérelmek.
-
Szerbia7 nap telt el azóta
Világháborús emlékművet romboltak le a kínai útépítők Szerbiában
-
B A Balkanac4 nap telt el azóta
Isten háta mögött (Visky András: Kitelepítés)
-
Montenegró4 nap telt el azóta
Potyognak a letartóztatások Montenegróban, egy főrendőr után elkapták a „kriptokirályt” is
-
Bosnia5 nap telt el azóta
Szijjártó szerint Magyarország nem akarja kivezetni az orosz irányból érkező gázszállítást