A Dubrovniki óváros kikötőjétől nem egész 700 méterre fekvő Lokrum szigete a dubrovnikiak és a városba látogató turisták egyik kedvenc kirándulóhelye. Jó néhány történelmi személyiség járt itt, aki aztán nem természetes halállal távozott az árnyékvilágból.

Oroszlánszívű Richárd imái

Lokrum szigete nevét a valaha itt dúsan burjánzó vad narancsfákról kapta, de a sziget legendája nem a narancsfákkal, hanem III. Richárd angol királlyal kezdődik, akinek gályáját a szentföldi hadjáratról hazafelé tartva Lokrumnál vetette partra a tenger.

A viharos utazás során, Oroszlánszívű Richárd „becenevét némileg meghazudtolva”, folyamatosan imádkozott a Szűzanya segítségét kérve, és fogadalmat tett, hogy a partraszállása helyén illetve hazatérése után Angliában két templomot emel Mária tiszteletére. A dubrovnikiak, amint észlelték a Lokrumnál megfeneklő hajót, egy küldöttséget indítottak a hit hős védelmezőjeként ismert királyért, akit azután a városban jól tartottak.

Ennek oka többek között nemcsak a koronás főnek kijáró tisztelet volt, hanem az is, hogy a ragusai köztársaság igen élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az angol királysággal.

A király fogadalmáról értesülve pedig minden követ megmozgattak, hogy „átirányítsák” a fogadalmi templom építésére szánt eszközöket a dubrovniki székesegyház felújítására, mondván, hogy a királynak egy cseppet sem kell aggódnia, mert a templomot majd maguk a dubrovnikiak építik fel – a katedrális felújítása után.

A bencések átka

A tulajdonképpeni „szuper sztori” azonban a bencésekhez fűződik, akiknek a kolostora szinte a 18. század végéig ott állt a sziget déli végében, romjai még ma is láthatók és a lokrumi füvészkertben. A kolostor maradványai között filmezték a Trónok harca egyes jeleneteit, a Vastrón replikájába ma bárki beülhet, ha Lokrumra látogat.

A század végén a városállam annyira elszegényedett, hogy kétségbeesett intézkedésként a Szenátus megszavazta a sziget eladását.

Az utolsó bencés szerzetesek 1799. január 4-én hagyták el a szigetet, de a legenda szerint az utolsó mise után – mivel még villany nem volt, hogy lekapcsolják – fejtetőre fordított égő gyertyákkal háromszor megkerülték a szigetet, megátkozva mindenkit aki a szigetet személyes „élvezkedésre” használja, vagy bármit elvisz a szigetről, legyen az egy pávatoll, kavics vagy növénymag.

Az átkot – állítólag – csak úgy lehet megtörni, ha valaki összegyűjti az össze viaszcseppet, amelyek a bencések gyertyáiról hullottak a sziget talajára.

Működik az átok

Az átok működőképesnek bizonyult. Először az a három dubrovniki arisztokrata halálozott el, aki javasolta a sziget eladását a szenátusnak, majd ezt követte a Lokrum közelében 1859-ben zátonyra futó osztrák Triton Brigg katasztrófája, ami majdnem száz tengerész halálát okozta.

Miksa főherceg, aki akkoriban az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt, kiszállt a helyszínre, és szinte azonnal beleszeretett a picinyke szigetbe, ahol a néhai bencés kolostor egyik szárnyában felépítette nyaralóját.

Nyilván nem hallott az átokról, így a kérészéletű mexikói császárságának sortűz vetett véget.

Ugyancsak Lokrumon nyaralt Rudolf főherceg is, a mayerlingi tragédia főszereplője, de megfordult itt Erzsébet (Sissi) oszták császárné és magyar királyné, aki a genfi tó partján esett merénylet áldozatául.

A sziget utolsó tulajdonosa Windischgrätz hercegnő volt, aki 1919-ben adta el Lokrumot a jugoszláv kormánynak 11 millió koronáért.

Jugoszlávia széthullásáért már nem a bencések átka okolható, bármennyire romantikusnak tűnik is az ötlet, és elgondolkodtatónak a felvetés.

Mindenek tudatában azonban érthető, hogy a mai napig nincs dubrovniki születésű ember, aki egyetlen éjszakát is Lokrum szigetén töltene.