Horvátország
LOKRUMI SZUPER SZTORIK: A bencések átka és Oroszlánszívű Richárd kalandjai, avagy nem árt óvatosnak lenni
A Dubrovniki óváros kikötőjétől nem egész 700 méterre fekvő Lokrum szigete a dubrovnikiak és a városba látogató turisták egyik kedvenc kirándulóhelye. Jó néhány történelmi személyiség járt itt, aki aztán nem természetes halállal távozott az árnyékvilágból.
Oroszlánszívű Richárd imái
Lokrum szigete nevét a valaha itt dúsan burjánzó vad narancsfákról kapta, de a sziget legendája nem a narancsfákkal, hanem III. Richárd angol királlyal kezdődik, akinek gályáját a szentföldi hadjáratról hazafelé tartva Lokrumnál vetette partra a tenger.
A viharos utazás során, Oroszlánszívű Richárd “becenevét némileg meghazudtolva”, folyamatosan imádkozott a Szűzanya segítségét kérve, és fogadalmat tett, hogy a partraszállása helyén illetve hazatérése után Angliában két templomot emel Mária tiszteletére. A dubrovnikiak, amint észlelték a Lokrumnál megfeneklő hajót, egy küldöttséget indítottak a hit hős védelmezőjeként ismert királyért, akit azután a városban jól tartottak.
Ennek oka többek között nemcsak a koronás főnek kijáró tisztelet volt, hanem az is, hogy a ragusai köztársaság igen élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn az angol királysággal.
A király fogadalmáról értesülve pedig minden követ megmozgattak, hogy “átirányítsák” a fogadalmi templom építésére szánt eszközöket a dubrovniki székesegyház felújítására, mondván, hogy a királynak egy cseppet sem kell aggódnia, mert a templomot majd maguk a dubrovnikiak építik fel – a katedrális felújítása után.
A bencések átka
A tulajdonképpeni “szuper sztori” azonban a bencésekhez fűződik, akiknek a kolostora szinte a 18. század végéig ott állt a sziget déli végében, romjai még ma is láthatók és a lokrumi füvészkertben. A kolostor maradványai között filmezték a Trónok harca egyes jeleneteit, a Vastrón replikájába ma bárki beülhet, ha Lokrumra látogat.
A század végén a városállam annyira elszegényedett, hogy kétségbeesett intézkedésként a Szenátus megszavazta a sziget eladását.
Az utolsó bencés szerzetesek 1799. január 4-én hagyták el a szigetet, de a legenda szerint az utolsó mise után – mivel még villany nem volt, hogy lekapcsolják – fejtetőre fordított égő gyertyákkal háromszor megkerülték a szigetet, megátkozva mindenkit aki a szigetet személyes “élvezkedésre” használja, vagy bármit elvisz a szigetről, legyen az egy pávatoll, kavics vagy növénymag.
Az átkot – állítólag – csak úgy lehet megtörni, ha valaki összegyűjti az össze viaszcseppet, amelyek a bencések gyertyáiról hullottak a sziget talajára.
Működik az átok
Az átok működőképesnek bizonyult. Először az a három dubrovniki arisztokrata halálozott el, aki javasolta a sziget eladását a szenátusnak, majd ezt követte a Lokrum közelében 1859-ben zátonyra futó osztrák Triton Brigg katasztrófája, ami majdnem száz tengerész halálát okozta.
Miksa főherceg, aki akkoriban az osztrák haditengerészet főparancsnoka volt, kiszállt a helyszínre, és szinte azonnal beleszeretett a picinyke szigetbe, ahol a néhai bencés kolostor egyik szárnyában felépítette nyaralóját.
Nyilván nem hallott az átokról, így a kérészéletű mexikói császárságának sortűz vetett véget.
Ugyancsak Lokrumon nyaralt Rudolf főherceg is, a mayerlingi tragédia főszereplője, de megfordult itt Erzsébet (Sissi) oszták császárné és magyar királyné, aki a genfi tó partján esett merénylet áldozatául.
A sziget utolsó tulajdonosa Windischgrätz hercegnő volt, aki 1919-ben adta el Lokrumot a jugoszláv kormánynak 11 millió koronáért.
Jugoszlávia széthullásáért már nem a bencések átka okolható, bármennyire romantikusnak tűnik is az ötlet, és elgondolkodtatónak a felvetés.
Mindenek tudatában azonban érthető, hogy a mai napig nincs dubrovniki születésű ember, aki egyetlen éjszakát is Lokrum szigetén töltene.
Horvátország
Bepirosodott a horvát külpolitikai lakmusz, és a megtalált illúziók
Valahol egy okos ember azt mondta, hogy a kis nemzetek nem engedhetik meg maguknak a nagy hibákat. A horvátok úgy tetszik ezt megtanulták, mert ezeket a viharos időket széltől védett zugban igyekeznek átvészelni. Közben ügyesen meglovagolnak minden meglovagolhatót – lásd Ukrajna -, igyekszenek kedvében járni az USA-nak, de lényegében mindenben megtalálják a számításukat.
Már nem illúzió a kínai út
Ennek tükrében, igen érdekes, hogy az Európai Néppárt spliti ülésének időtartama alatt a horvát kormány aláírta a szerződést ugyanazzal a China Road and Bridge Corporationnal, amely a pelješaci hidat építette.
Kapcsolódó cikk
SZERENCSECSILLAG: A legszerencsésebb ember a világon, illetve kicsoda is anyuci kedvenc Mikimausza?
A kormány a kínai vállalat ajánlatát választotta mint gazdaságilag legelőnyösebbet az A1-es autópálya Vučevica összekötő útjának – a D8-as állami út csomópontjának – megépítésére kiírt közbeszerzési pályázaton.
A pályaszakasz, amelynek teljes hossza 6,85 kilométer, magában foglalja a 2,5 kilométer hosszú Kozjak-alagutat és a mintegy 4,3 kilométer hosszú adriai autópályához vezető bekötőutat.
A munkálatok értéke 74,6 millió euró, és a kínaiak vállalták, hogy az alagutat 36 hónap alatt megépítik. A projekt részét képezi még három felüljáró és két viadukt, de ezt a kínaiak csuklóból úgy megcsinálják, hogy közbe szinte észre sem veszik.
Új szelek fújnak
Ennek a világszinten aprócska infrastrukturális projekt jelentőségét az adja meg, hogy a horvátok alá merték írni a szerződést a kínai céggel.
A hosszabb emlékezetű olvasók nyilván még elő tudják kotorni az agyuk valamelyik rejtett zugából, hogy annak idején mennyire rossz néven vették némelyek, hogy a horvátok a kínaiakat bízták meg egy nagy EU-alapokból támogatott projekt (pelješaci híd) kivitelezésével.
Hogy mennyire nem volt szabad még gondolni sem arra, hogy Kínával, illetve kínai cégekkel kössön bárki is üzletet, ott van az ugyancsak horvátországi példa, amikor semmissé nyilvánították a rijekai konténer-terminál kiépítésére vonatkozó tendert, amelyen szintén a kínaiak nyertek, így a megismételt tendert már egy politikailag elfogadható cég, a skandináv Maersk nyerje meg.
A horvátok újabb szerződést írtak alá Kínával, az unió már nem akadékoskodik (Forrás: X-platform,
Andrej Plenković)
Más lapra tartozik, hogy ez nem vonatkozott a németekre és franciákra, spanyolokra és olaszokra, azaz a nagy és nagyobbacska nemzetekre, de hát így élünk mi az EU-ban.
Akárhogy is, most úgy tetszik, megváltozott a helyzet, mert nemcsak hogy nagyban folyik Pekingben az európai búcsújárás, de a horvátok is léptek, ami annak jele, hogy ismét szabad a vásár.
Az amerikaiaknak nyilván nem tetszik ez az egész, de a közelgő választások miatt nem érnek rá annyira foglalkozni vele.
Lehet, hogy 2024-et úgy fogjuk majd számon tartani, mint a nagy változások évét, illetve azt az évet, amikor az európaiak rájöttek, hogy a nagy geopolitikai játszmában mindenki nyer, csak Európa veszít. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy ez távolról sem biztos, csupán elképzelhető.
Hétvégi csemege
Szokásomhoz hívem, ilyenkor a hétvégén igyekszem valamilyen érdekességet felkutatni – az élet közel sem olyan komoly dolog, mint ezt a sok kockafejű hirdeti – ezért beszéljünk a zágrábi Illúziók Múzeumáról.
Azok számára, akik eddig nem hallottak róla, ajánlom, hogy feküdjenek neki a guglinak, mert rendkívül érdekes múzeumról van szó, de visszatérve a hírhez, a zágrábiak ezüstérmet nyertek a brüsszeli European Franchise Awardon (Európai Franchise Nagydíj) a nemzetközi márkák (brandek) versenyében.
A megtalált illúziók (Forrás: Muzej illuzija)
Ennek kapcsán derült ki, hogy az Illúziók Múzeuma a világ legnagyobb magánmúzeum-lánca. A világ 25 országában, több mint 40 helyszínnel és 10 millió látogatóval.
Jelenleg új múzeumok megnyitásán dolgoznak Denverben, San Diegóban, Seattle-ben és Koppenhágában.
Teo Širola, a Metamorphosis horvát vállalat igazgatója, amely a franchise tulajdonosa és az Illúziók Múzeuma globális hálózatának vezetője, örömmel látja, hogy az emberek valóban felismerték ennek a projektnek az értékét szerte a világon, miszerint szórakozva is lehet tanulni.
Teó úr ugyanakkor bejelentette, hogy egyre közelebb kerülnek céljukhoz, a kereken 100 múzeum megnyitásához 2026 végéig.
Ha valaki a közeljövőben Zágrábba látogat, és kedve támad felkresni a múzeumot, az illúziókat nem adják ingyen: 1 felnőtt számára a belépődíj 9 euró, gyerekek (5-15 év) 7 euró, míg a családi (két felnőtt és két gyermek) látogatásra feljogosító belépő kerek 30 euróba kerül.
Mit lehet mondani? Kicsi a horvát, de erős.
-
B A Balkanac3 nap telt el azóta
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
-
Szerbia6 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Szerbia3 nap telt el azóta
Vajon mire figyelmeztetett Vučić a Presevo-völggyel kapcsolatban?
-
Koszovó5 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is