A cikk meghallgatása

Mi Európában általában nagyon keveset tudunk Kínáról, és általában Ázsiáról – leszámítva a fránya angolokat, akik anno egy világbirodalom keretében szereztek ilyen irányú tapasztalatokat, mondhatni első kézből. Ha erre az általános nagy tudatlanságra fordul a szó, ismerőseimet gyakran azzal fárasztaom, hogy abban az időben amíg Róma kis falucska volt Latium mocsarai közepette, a kínaiak már második pénzreformjukat hajtották végre. Azt is tapasztalom, hogy tíz ember közül kilenc nem hallott a nagy zöld kínai falról, azaz a kínai kormány gigászi erdőtelepítési programjáról, amellyel a sivatagok terjedésének igyekeznek gátat vetni, úgy tűnik sikerrel.

Persze, azon is el lehetne gondolkodni, hogy az ókori birodalmak közül egyedül a Mennyei Birodalom vészelte át a történelem hullámverését illetve, hogy a kínai civilizáció töretlen folytonossággal íveli át az évezredeket. Még a kommunizmust is túlélték, létrehozva ezt a mai egypártrendszer/piacgazdaság hibridet, amit újabban digitális diktatúrával látszanak kiegészíteni. Kínát és a kínaiakat lehet szeretni, vagy nem szeretni, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül őket, mert úgy járunk, mint a birodalmi álmaiból felocsúdó Amerika.

Utazás a tórium-reaktor körül

Az újságíró az az emberfajta, amely általában semmihez sem ért, viszont bármiről ír, mert úgy hozza a sors, vagy mert jól hangzik.

Bár nem vagyok a kérdés specialistája, és sem Kínához, sem az atomenergiához nem értek különösebben, a hét elején világgá röpített hír, amelynek értelmében a kínaiak elkezdték építeni a világ első kommerciális tórium reaktorát, mégis megpiszkálta a fantáziámat, olyannyira, hogy cikkírásra vetemedtem.

Anélkül, hogy elmerülnénk a műszaki részletekben, a tórium reaktorról annyit kell tudni, hogy üzemanyaga a folyékony tórium, hűtőanyagként nem vizet, hanem sóolvadékot használ, így nem csak hogy nem szinte mindenhol, így akár a sivatagban is felépíthető, hanem a hagyományos, vízzel hűtött reaktoroknál jóval biztonságosabb is.

Bármilyen szivárgás esetén a reaktor leáll, a kb. 800 Celsius fokra hevített sóolvadék lehűl és megszilárdul, minimálisra csökkentve a környezetbe kerülő sugárzást. Azaz:  nuku Fukushima .

Akit érdekel a téma, az interneten mindent megtalál akár magyarul is, így eltekintünk a további műszaki nyűglődéstől.

Ami viszont még szintén fontos, hogy szemben a hagyományos atomerőművekben tüzelőanyagként szolgáló urániummal, a tórium sokkal nagyobb mennyiségekben lelhető fel, és ami Kína esetében még érdekesebb, hogy lényegében a ritka földfémek előállítása során melléktermékként jelentkezik.

Végül, de nem utolsósorban a tórium reaktor nem használható katonai célokra, mert üzemeltetése folyamán nem keletkezik plutónium, és a hulladék anyagok is sokkal kevésbé problematikusak, mert felezési idejük “csak” 500 év” szemben a plutónium 24 ezer éves felezési idejével szemben.

Miért érdekes ez számunkra?

A tórium-sztori számunkra azért érdekes, mert a kínaiak bejelentették, hogy az új technológiát exportálják is, méghozzá az új Selyemút (Road and Belt) projekt keretén belül pillanatnyilag még meg nem nevezett 30 országba.

Logikusnak tűnik, hogy először Közép-Ázsia sivatagos országaiban jelennek meg majd a kínai tórium-reaktorok, amelyek az 1.0-ás változatban kisebb teljesítményűek lesznek, mint a hagyományos atomerőművek, cserében viszont nem kerülnek annyiba.

Az energiatermelés biztonságát jócskán megnövelő, bizonyos értelemben “zöldnek” tekinthető erőművek olyan kecsegtető megoldásnak tűnnek, amelynek csak kevés ország tud ellent állni, különösen az egyre szélsőségesebbé váló időjárási körülmények között.

Ezért csak idő kérdése, hogy mikor jelennek meg Afrikában és Európában is.

A főleg infrastrukturális fejlesztésekre összpontosító új Selyemút tehát egy újabb, minden eddiginél csábítóbb “mézesmadzagot” kapott.

Itt a Balkán és Közép- Kelet Európa lehet a legvalószínűbb célpont, a nyugatiak részint a zöld, részint a saját atomlobby miatt szinte biztosan nem kérnek a dologból.

Az EU-n kívül ragadt balkáni országok számára ez viszont energetikai mentőöv lehet, és olyan lehetőséget jelent, amelyet Washington nem tud ellensúlyozni, sem szép szóval, sem fenyegetéssel.

Az eddigi kínai gyakorlatnak megfelelően a tórium erőmű kapható lesz kölcsönre is, és az üzemanyagot is Kína biztosítja olcsón és biztonságosan, amivel persze, “ezer selyemszállal” köti magához az Európa szerencsétlenebb feléhez tartozó országokat.

Nesze neked amerikai befolyás – mert melyik kormány tud ellenállni egy ilyen ajánlatnak, különösen amikor az ország energetikai biztonsága van kérdésben? A kölcsönt pedig majd visszafizeti valaki.

Ezt nem lehet megfúrni, mint az 5G-t és a Huaweit, – amire a Nyugat- Balkán esetében a washingtoni szerződésben történt kísérlet, mert egyrészt nincs nagyon alternatíva, másrészt pedig az EU Zöld terve előbb-utóbb belekényszeríti a térséget, Közép- Kelet Európát is, a ilyen tórium-ügyletbe.

Persze, nem Kína az egyedüli, amely ezt a technológiát fejleszti, India, Kína, Kanada, az USA és még vagy fél tucat ország dolgozik rajta, nem egy helyen már felépültek, vagy épülnek a kísérleti erőművek, de Kína ismét fontos lépéselőnybe került, és okulva a Huawei példáján, mindent elkövet azért, hogy kihasználja a lépéselőnyt.