Connect with us

Európai Unió

IDENTITÁSPOLITIKA: Törökország baráti ölelése lehet-e az Európai Unió alternatívája Koszovó számára?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

prizren
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

 
“Koszovó Törökország, Törökország Koszovó,” – jelentette ki akkor még miniszterelnökként Recep Tayyip Erdoğan 2013-as koszovói látogatása során Prizren városában. Sok más beszédéhez hasonlóan ez is diplomáciai botrányt okozott, az akkor hivatalban lévő szerb államfő, Tomislav Nikolić elítélte a kijelentést, s lemondta a következő szerb-török-bosnyák államfői találkozót. A török külügy minden igyekezete ellenére pár évre fagyossá váltak a szerb-török kapcsolatok.

Ami már történelem

Ellentétben a koszovóival, amire a török vezető is utalt félremagyarázott beszédében: az ország számíthat Törökországra, amely érzelmi közösséget vállal vele.

Ankara viszonya a balkáni országhoz identitáspolitikailag fontos: Koszovó az oszmán birodalmi terjeszkedés egyik mérföldköve (emlékezzünk az 1389-es koszovói ütközetre vagy a magyar történelemben is fontos 2. rigómezei csatára, ahol Hunyadi csapatai szenvedtek vereséget), másrészt lakói döntő többsége muszlim. Akiknek egy része a török birodalom kiszorulása után – ami meglehetősen későn történt a Balkán többi részéhez képest, csak 1912-13-as I. balkáni háború végével – sokan költöztek Anatóliába.

Ez a folyamat azonban nem ért véget, a délszláv államba tagozódó tartományból az 1950-es évek folyamán is sok tízezren emigráltak Törökországba. Az országot elhagyók egy része megszervezte magát, egyesületeket hozott létre, amelyek az 1990-es években számos alkalommal demonstráltak felkeltendő a török kormány figyelmét a koszovói válságot illetően.

A Jugoszlávia széthullását közelről követő török vezetés már csak biztonságpolitikailag sem hagyhatta figyelmen kívül az eseményeket, s 1999-es NATO-beavatkozás előtt megpróbálta deeszkalálni a konfliktust, sikertelenül.

Török kisebbség

Az ország azonban nemcsak a muszlim albán többség, hanem a török kisebbség miatt is fontos. Az Ankarának szintén kedves Boszniával és Novi Pazarral ellentétben egy kis létszámú török közösség túlélte a történelem viharait.

A Koszovó délkeleti szegletében lévő körülbelül ötezres Mamuşa ma is török falunak számít. Az oda tévedő egyértelműen találkozhat a török zászlók és a fontosabb középületek – polgármesteri hivatal, iskola stb. – felújítását jelző török fejlesztési segélyező szervezet, a TİKA logóival.

További, közel tízezres törökség él a 85 ezres Prizren városában, amelynek kultúrájában a helyiek elmondása szerint szívósan él az oszmán örökség, s belvárosában ma sem ritka a török szó.

Nem véletlen, hogy a KFOR kötelékében a Koszovóba érkező török csapatokat ebbe a körzetbe vezényelték: ők viszonylag könnyen megtalálták a közös nyelvet a helyi albán, török és bosnyák lakossággal. IDENTITÁSPOLITIKA: Törökország baráti ölelése lehet-e az Európai Unió alternatívája Koszovó számára?

Ráadásul a török kisebbség parlamenti jelenléttel is rendelkezik, s jellemzően ők szokták adni az egyik minisztert is, így kis létszámuk ellenére meglehetősen privilegizált helyzetben vannak.

A török segítség

Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy Ankara igyekezett nemzetközi szinten is segíteni Koszovót. Az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét 2008-ban, majd számos gazdasági együttműködést is aláírt az új állammal.

Ennek köszönhetően a koszovói kereskedelem több mint tíz százaléka Törökországgal bonyolódik, s számos török nagyvállalat megjelent az országban. Így az autópályát építő Enka (konzorciumban az amerikai Bechtellel), a pristinai nemzetközi repteret működtető Limak Holding, a bankszektorban pedig a Ziraat bankasi és a Türk Ekonomi Bankasi.

Kulturálisan is fontos szerepet játszik Törökország, amely elsősorban a TİKA-n keresztül számos oszmán kori műemléket, mecsetet újított fel.

Az 1389-es koszovói csata során meghalt I. Murád türbéje és múzeuma környékén mindig lehet törökországi diákcsoportokkal találkozni – a török nemzetépítés Törökország határain túl is folytatódik.

A Balkán számos más országához hasonlóan a vallási ügyekért felelős szervezet, a Diyanet is aktív az országban. A török államhoz kötődő külhoni iskolákat működtető Maarif Alapítvány is megjelent Koszovóban.

Gülenisták nyomában

A jó kapcsolatok mellett a török belpolitika is begyűrűzött Koszovóba, ahogy a Balkán többi államába is. A 2016. júliusi puccskísérlet után az Erdoğan-vezetés nagy erőket mozgósított a külföldön élő gülenista diaszpóra és intézményhálózatuk ellen.

Államilag motivált rablás

Akit nem sikerült deportálni, azt a török állam kifosztotta a Koszovóban jelenlévő török kereskedelmi bankokon keresztül.


Miután hat gülenistát deportáltak Törökországba, a török ​​kereskedelmi bankok koszovói kirendeltségeiken keresztül zárolták a Gülen Iskola összes alkalmazottjának bankszámláját.

– Ki vezeti Koszovót? Erdoğan vagy a pristinai politikusok?

– tette fel annak idején a költői kérdést egy kommentelő a Twitteren.

Különösen igaz ez a régióra, ahol az 1990-es évek elejétől minden országban létrehoztak különböző alapítványokat, majd iskolákat. Koszovóban Pristinában, Prizrenben és Gjakovëben működik iskolájuk.

Ezeket ugyan nem sikerült bezáratni, 2018 márciusában azonban sikerült elérni, hogy öt, más források szerint hat gülenista tanárt kiadjanak.

Ez kisebb belpolitikai válsághoz, s végül a belügyminiszter és nemzetbiztonsági főnök lemondatásához vezetett, mivel a miniszterelnök, Ramush Haradinaj tudta nélkül zajlott a tartózkodási engedélyük visszavonása, őrizetbe vételük majd a török nemzetbiztonsági erőknek történő kiszolgáltatásuk.

Haradinaj szerint az ügy mögött Hashim Thaçi, volt államfő állt, aki azonban tagadott bármilyen kapcsolatot.

Vonják vissza!

Erdoğan márciusban felszólította Albin Kurti koszovói miniszterelnököt, hogy vizsgálja felül az ország döntését, amely alapján Koszovó nagykövetséget nyitott Jeruzsálemben.


Alon Ben- Meir, a New-York-i vezetőképző (NYU SPS Center for Global Affairs, CGA) zsidó származású tanára a Twitteren annak a reményének adott hangot, hogy Kurti elutasítja Erdoğan kérését. Véleménye szerint ellenkező esetben a koszovói miniszterelnök súlyosan károsítja országa hitelességét.

Törökország, mint alternatíva

Az alapvetően jónak mondható, folyamatosan bővülő török-koszovói kapcsolatok miatt rendszeresen felvetődik a kérdés, hogy Törökország baráti ölelése vajon nem jelent-e alternatívát az egyre rögösebbé váló uniós integráció helyett a kis balkáni ország számára?

A válasz az, hogy nem: Ankara minden igyekezete ellenére a többi nemzetközi szereplő mellett nem képes domináns pozícióba kerülni az országban.

A koszovóiak Amerika-barátsága közismert (miközben az albán nemzetépítésben a törökök már korántsem játszanak ennyire egyértelműen pozitív szerepet), a lakosság nagyjából egyharmada pedig már lábbal szavazott.

Az országból kivándorlók döntő többsége viszont nem Anatólia, hanem elsősorban a német nyelvterület felé vette az irányt, ami egyértelmű jelzés és politikai realitás a vezetés számára.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Szlovákia

Make SLOVAKIA Great Again: Fico nyerte a szlovákiai választásokat

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Fico
Robert Fico pártja nyerte a szlovákiai választásokat, egyes vélemények szerint "bemutatta" a középső ujját Európának (Forrás: Politico)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 5 perc

Hét párt jutott a parlamentbe a szeptember 30-án tartott szlovákiai választásokon, és elvileg akár több kormánykoalíció is létrejöhetne, de a legvalószínűbb, hogy Fico újra együtt fog kormányozni korábbi párttársával, Peter Pellegrinivel és korábbi szövetségesével, Andrej Dankoval. Azzal a „kis” különbséggel, hogy nem lesz ott a Híd, hogy féken tartsa őket, így ez most Pellegriniékre várhat. Az elkövetkező időszak egyik legfontosabb kérdése mindenképpen az lesz, hogy Szlovákia a továbbiakban szállít-e fegyvert Ukrajnának. A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.

Politikai térkép választások után

Az első exitpollok szerint a jobbközép pártoknak jó esélyük volt parlamenti többséget szerezni, de a lassan csordogáló eredmények folyamatosan lelohasztották a Progresszív Szlovákia kedvét.

Mindezek ellenére a jobbközép oldal elég jól optimalizálta a szavazatait, hiszen csak a volt kormányfő, Eduard Heger nevével fémjelzett Demokraták és a nőügyeiről híres/hírhedt, és végül az ezekbe belebukó volt kormánytag, Boris Kollár pártja maradtak ki a parlamentből.

A jobbközép populizmus azonban továbbra is jelen marad a szlovák politikában az Igor Matovič vezette Oľano és a Richard Sulík vezette SaS-nek az előadásában.

A normális pártok után vágyódó, ám a liberális túlzásoktól ódzkodó választók számára a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) jelentett mentsvárat, amely az elmúlt két választáson alig maradt a küszöb alatt, most viszont magabiztosan sétált be a parlamentbe.

Az oroszbarát oldalon elvesztegetett voksoknak tekinthetők a fasiszta Republikára és a FIDESZ propagandáját visszhangozó, egységpártnak tervezett Szövetségre leadott szavazatok, ezek a pártok pár tized százalékkal ugyan, de elmaradtak a parlamenti küszöbtől.

A Smer mégsem búslakodik, hiszen a Republika részben nehézséget is okozott volna számára a koalíciós tárgyalások során, helyettük az újjáalakult régi szövetségesükkel, a Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) tárgyalhat az együttműködésről, amely a 2020-as választási kudarc után visszatért a parlamentbe.

szl terkep

A Republikával nem tűnnek el az oroszbarát szélsőségek a képviselői sorokból, egy részük korábban már a Smernél, más részük az SNS-nél landolt.

A Pellegrini vezette Hlas királycsinálóként tetszeleghet, de valószínűleg megtanulta a leckét, mert amikor hírbe hozták a Progresszív Szlovákiával, egyből csökkenni kezdtek a preferenciái, és elveszítette vezető helyét a népszerűségi versenyben.

A diplomatikusabb kiadású, de alapvetően a Smerrel egy tőről fakadó, nemzeti érzelmekkel és rendpártisággal átszőtt szociáldemokrácia papíron akár a jobbközép pártokkal is összebútorozhatna, de a párt képviselőinek nyilatkozatai alapján ez egyre kevésbé valószínű.

A Hlas még bepróbálkozott azzal, hogy az SNS-t a KDH-ra cseréli, de nem csak a Smer és az SNS szoros szövetségét kellene megbontania, hanem a KDH-t is rá kellene beszélnie a Smerrel való együttműködésre, ami nem túlzottan valószínű.

Játszd újra, Fico!

Az új kormány tehát újrajátszhatja a 2016-2020 közötti kormány felállását a Híd nélkül. Akkoriban Bugárék voltak azok, akik visszafogták Ficoékat, és így Szlovákia megmaradt euroatlanti irányultságú államnak, mi több, az EU magjához való csatlakozást tűzte ki célul a most Brüsszelt ostorozó Fico.

Ezért most Pellegriniékre várhat a Smer kampányában tapasztalt harsányság mérséklése. A 150 fős parlamentben a három párt viszonylag szűk többséggel, 79 mandátummal rendelkezne.

A gyenge pont a több nemzeti szubjektum által újjáélesztett SNS lehet, amelyet nem lesz könnyű egyben tartani a kompromisszumokkal járó döntések során.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy Szlovákia szállít-e a továbbiakban fegyvert Ukrajnának. Ebben a Smer és az SNS határozott véleményével szemben a Hlas látványosan maszatolt, de hamarosan kiderül, hogy csak a választások előtti óvatosság vezérelte, vagy valóban vannak elvi megfontolások is a kevésbé harcias álláspont mögött.

A másik rövidtávú külpolitikai kérdés a migránshelyzet kapcsán a magyar–szlovák határ lezárása, amely főleg az ingázó szlovákiai magyarok hétköznapjait érintheti.

Az egységpártnak tervezett Szövetség a hidasok távozásával ideológiailag megbillent, de be tudta gyűjteni azokat a Híd-szavazókat, akik számára hívószó a magyar érdekképviselet.

2020-hoz képest 112 000-ről 130 000-re növelték a szavazatszámot, ami azt jelenti, hogy a 2020-as 60 000 Híd-szavazat harmadát tudták csak megszerezni. A korábbi hidasok fele most szlovák pártra szavazott és csak a maradék választotta a Hidat és a Magyar Fórumot.

Az, hogy a Szövetség a Híd-szavazók szétrebbenése és a magyar kormány hathatós támogatásának ellenére sem jutott be a parlamentbe, azt is jelenti, hogy a Szövetségnek nincs több tartaléka.

A társadalom FIDESZ, illetve a Smer (és részben Matovič) által erőltetett megosztottsága csak a többségi közösségben vezet eredményre, egy 8%-os kisebbségnél legfeljebb a most elért 4,4%-ra lehet elég.

A Szövetség vezetői elszalasztották a nemzeti ideológiákon felülemelkedő egységpárt kialakítását, amikor az MKP-sok mindenáron be akarták kebelezni a másik két pártot, ezért nem maradt más hátra a magyar politikai szereplők számára, hogy szlovák partnereket keressen.

Ezt a Szövetség politikusai is elismerték a mostani választási eredmények értékelése során.

Merre tovább MKP?

Nagy kérdés, merre vezethet a korábbi MKP-sok útja. Egyrészt adná magát Igor Matovič pártja, hiszen a platform vezetője, Berényi József tanácsadója volt kormányfősége idején, a párt új üdvöskéje, Gyimesi György pedig a képviselője.

Külön pikantériája a választási eredményeknek, hogy képviselő lett az a Tankó Vilmos, aki a listák leadásakor elígérkezett mind az Oľanohoz, mind a Szövetséghez, de végül Matovičot választotta. Az ügy kapcsán okirathamisítás gyanúja is felmerült, hiszen Tankó tagadta, hogy aláírt volna a Szövetséghez.

Fico Smer

EGY AZ IRÁNY: Egymásra találtak, így már négyen vannak

Kapcsolódó cikk

3+1: Nem csak Orbán, hanem Vučić és Dodik is az elsők között gratulált Ficónak

Az MKP-sok számára a másik lehetséges irány az általuk korábban sokszor szidott Smer, ami feltehetőleg nem lenne ellenére a FIDESZ-nek sem. Bár a Szövetség határozatban foglalta, hogy kizárja a Smerrel való együttműködést (ami akkor inkább fricska akart lenni a korábban a Smerrel együtt kormányzó Hídnak), de Gyimesi a kampányban már a határozat elavultságáról beszélt, holott korábbi pártja éppen a Smerrel való szembehelyezkedésből nőtte ki magát.

Szétforgácsolódtak a korábbi hidas szavazók, akiknek a nagy része euroatlanti irányultságú. A párt korábbi tagjai, szimpatizánsai tűntek fel több szlovák párt listáján is, így képviselő lett a Hlas színeiben Erik Vlček, kajakos olimpikon, a PS színieben pedig Martin Dubéci, a SaS listáján pedig Ravasz Ábel, a párt korábbi alelnöke szerepelt.

Nehéz feladat lesz őket újra egy zászló alá terelni a megmaradt hidasokkal, pedig a nyugatbarát szlovákiai választók számára egy ilyen kezdeményezés a kisebbségi ügyekben szervezetten fellépő alternatívát jelenthetne.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava