...
Connect with us

Európai Unió

IDENTITÁSPOLITIKA: Törökország baráti ölelése lehet-e az Európai Unió alternatívája Koszovó számára?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

prizren
Olvasási idő: 4 perc

 
„Koszovó Törökország, Törökország Koszovó,” – jelentette ki akkor még miniszterelnökként Recep Tayyip Erdoğan 2013-as koszovói látogatása során Prizren városában. Sok más beszédéhez hasonlóan ez is diplomáciai botrányt okozott, az akkor hivatalban lévő szerb államfő, Tomislav Nikolić elítélte a kijelentést, s lemondta a következő szerb-török-bosnyák államfői találkozót. A török külügy minden igyekezete ellenére pár évre fagyossá váltak a szerb-török kapcsolatok.

Ami már történelem

Ellentétben a koszovóival, amire a török vezető is utalt félremagyarázott beszédében: az ország számíthat Törökországra, amely érzelmi közösséget vállal vele.

Ankara viszonya a balkáni országhoz identitáspolitikailag fontos: Koszovó az oszmán birodalmi terjeszkedés egyik mérföldköve (emlékezzünk az 1389-es koszovói ütközetre vagy a magyar történelemben is fontos 2. rigómezei csatára, ahol Hunyadi csapatai szenvedtek vereséget), másrészt lakói döntő többsége muszlim. Akiknek egy része a török birodalom kiszorulása után – ami meglehetősen későn történt a Balkán többi részéhez képest, csak 1912-13-as I. balkáni háború végével – sokan költöztek Anatóliába.

Ez a folyamat azonban nem ért véget, a délszláv államba tagozódó tartományból az 1950-es évek folyamán is sok tízezren emigráltak Törökországba. Az országot elhagyók egy része megszervezte magát, egyesületeket hozott létre, amelyek az 1990-es években számos alkalommal demonstráltak felkeltendő a török kormány figyelmét a koszovói válságot illetően.

A Jugoszlávia széthullását közelről követő török vezetés már csak biztonságpolitikailag sem hagyhatta figyelmen kívül az eseményeket, s 1999-es NATO-beavatkozás előtt megpróbálta deeszkalálni a konfliktust, sikertelenül.

Török kisebbség

Az ország azonban nemcsak a muszlim albán többség, hanem a török kisebbség miatt is fontos. Az Ankarának szintén kedves Boszniával és Novi Pazarral ellentétben egy kis létszámú török közösség túlélte a történelem viharait.

A Koszovó délkeleti szegletében lévő körülbelül ötezres Mamuşa ma is török falunak számít. Az oda tévedő egyértelműen találkozhat a török zászlók és a fontosabb középületek – polgármesteri hivatal, iskola stb. – felújítását jelző török fejlesztési segélyező szervezet, a TİKA logóival.

További, közel tízezres törökség él a 85 ezres Prizren városában, amelynek kultúrájában a helyiek elmondása szerint szívósan él az oszmán örökség, s belvárosában ma sem ritka a török szó.

Nem véletlen, hogy a KFOR kötelékében a Koszovóba érkező török csapatokat ebbe a körzetbe vezényelték: ők viszonylag könnyen megtalálták a közös nyelvet a helyi albán, török és bosnyák lakossággal. IDENTITÁSPOLITIKA: Törökország baráti ölelése lehet-e az Európai Unió alternatívája Koszovó számára?

Ráadásul a török kisebbség parlamenti jelenléttel is rendelkezik, s jellemzően ők szokták adni az egyik minisztert is, így kis létszámuk ellenére meglehetősen privilegizált helyzetben vannak.

A török segítség

Ilyen háttérrel nem meglepő, hogy Ankara igyekezett nemzetközi szinten is segíteni Koszovót. Az elsők között ismerte el Koszovó függetlenségét 2008-ban, majd számos gazdasági együttműködést is aláírt az új állammal.

Ennek köszönhetően a koszovói kereskedelem több mint tíz százaléka Törökországgal bonyolódik, s számos török nagyvállalat megjelent az országban. Így az autópályát építő Enka (konzorciumban az amerikai Bechtellel), a pristinai nemzetközi repteret működtető Limak Holding, a bankszektorban pedig a Ziraat bankasi és a Türk Ekonomi Bankasi.

Kulturálisan is fontos szerepet játszik Törökország, amely elsősorban a TİKA-n keresztül számos oszmán kori műemléket, mecsetet újított fel.

Az 1389-es koszovói csata során meghalt I. Murád türbéje és múzeuma környékén mindig lehet törökországi diákcsoportokkal találkozni – a török nemzetépítés Törökország határain túl is folytatódik.

A Balkán számos más országához hasonlóan a vallási ügyekért felelős szervezet, a Diyanet is aktív az országban. A török államhoz kötődő külhoni iskolákat működtető Maarif Alapítvány is megjelent Koszovóban.

Gülenisták nyomában

A jó kapcsolatok mellett a török belpolitika is begyűrűzött Koszovóba, ahogy a Balkán többi államába is. A 2016. júliusi puccskísérlet után az Erdoğan-vezetés nagy erőket mozgósított a külföldön élő gülenista diaszpóra és intézményhálózatuk ellen.

Államilag motivált rablás

Akit nem sikerült deportálni, azt a török állam kifosztotta a Koszovóban jelenlévő török kereskedelmi bankokon keresztül.


Miután hat gülenistát deportáltak Törökországba, a török ​​kereskedelmi bankok koszovói kirendeltségeiken keresztül zárolták a Gülen Iskola összes alkalmazottjának bankszámláját.

Ki vezeti Koszovót? Erdoğan vagy a pristinai politikusok?

– tette fel annak idején a költői kérdést egy kommentelő a Twitteren.

Különösen igaz ez a régióra, ahol az 1990-es évek elejétől minden országban létrehoztak különböző alapítványokat, majd iskolákat. Koszovóban Pristinában, Prizrenben és Gjakovëben működik iskolájuk.

Ezeket ugyan nem sikerült bezáratni, 2018 márciusában azonban sikerült elérni, hogy öt, más források szerint hat gülenista tanárt kiadjanak.

Ez kisebb belpolitikai válsághoz, s végül a belügyminiszter és nemzetbiztonsági főnök lemondatásához vezetett, mivel a miniszterelnök, Ramush Haradinaj tudta nélkül zajlott a tartózkodási engedélyük visszavonása, őrizetbe vételük majd a török nemzetbiztonsági erőknek történő kiszolgáltatásuk.

Haradinaj szerint az ügy mögött Hashim Thaçi, volt államfő állt, aki azonban tagadott bármilyen kapcsolatot.

Vonják vissza!

Erdoğan márciusban felszólította Albin Kurti koszovói miniszterelnököt, hogy vizsgálja felül az ország döntését, amely alapján Koszovó nagykövetséget nyitott Jeruzsálemben.


?c=30395&m=1559903&a=438898&r=&t=html

Alon Ben-Meir, a New-York-i vezetőképző (NYU SPS Center for Global Affairs, CGA) zsidó származású tanára a Twitteren annak a reményének adott hangot, hogy Kurti elutasítja Erdoğan kérését. Véleménye szerint ellenkező esetben a koszovói miniszterelnök súlyosan károsítja országa hitelességét.

Törökország, mint alternatíva

Az alapvetően jónak mondható, folyamatosan bővülő török-koszovói kapcsolatok miatt rendszeresen felvetődik a kérdés, hogy Törökország baráti ölelése vajon nem jelent-e alternatívát az egyre rögösebbé váló uniós integráció helyett a kis balkáni ország számára?

A válasz az, hogy nem: Ankara minden igyekezete ellenére a többi nemzetközi szereplő mellett nem képes domináns pozícióba kerülni az országban.

A koszovóiak Amerika-barátsága közismert (miközben az albán nemzetépítésben a törökök már korántsem játszanak ennyire egyértelműen pozitív szerepet), a lakosság nagyjából egyharmada pedig már lábbal szavazott.

Az országból kivándorlók döntő többsége viszont nem Anatólia, hanem elsősorban a német nyelvterület felé vette az irányt, ami egyértelmű jelzés és politikai realitás a vezetés számára.




Szerbia

Szerbiának Vučić kézfájása ellenére is végre kell hajtania a megállapodásokat

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Írta

Kézfájás
A szerb elnök "fájós jobb kezével" nem tud egyetlen Koszovóval kapcsolatos megállapodást sem aláírni (Forrás: szerb elnöki Instagram)
Olvasási idő: 4 perc

A szerb elnök „krónikus kézfájására” hivatkozva nem bújhat ki a Koszovóval kötött szóbeli megállapodások végrehajtása alól, a nemzetközi közvetítők ugyanis megüzenték neki, hogy Szerbiának akkor is végre kell hajtania azt, amire ő rábólintott, ha semmit sem írta alá. Aleksandar Vučić vasárnapi sajtótájékoztatóján azzal viccelődött, hogy „elviselhetetlen fájdalmat” érez a jobb kezében, amellyel alá tudná írni a megállapodásokat Koszovóval. Hozzátette még, hogy „ez az elkövetkező négy évben így is marad”, vagyis részéről semmiféle aláírásra nem kerül sor.

Kézfájással küszködik

Vučić kijelentéseit követően az „elnöki jobban” érzett fájdalommal és a szóbeli megállapodás részleges végrehajtásával kapcsolatban – miszerint Szerbiának megvannak a maga vörös vonalai – a közvetítők azt üzenték, hogy a mostanában kötött szóbeli megállapodásokat be kell tartani.

A szerb elnök nyilatkozatára először Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja reagált, aki elmondta, hogy Szerbia és Koszovó Ohridban „jogi értelemben kötelező érvényű megállapodást kötött”, és a továbbiakban felesleges a megállapodás aláírásával kapcsolatos kifogásokra koncentrálni.

Az aláírásra való összpontosítás szükségtelen, mert nincs lényeges hatása arra, hogy létezik a megállapodás. Van egy megállapodás, ezt így is kezeljük, és ebben mindkét fél komolyan érintett

– mondta az amerikai közvetítő egy online sajtókonferencián.

Escobar hozzátette, hogy az Ohridban kötött megállapodás „azonnali végrehajtását” várja mindkét féltől, és megismételte, hogy a cél nem a kölcsönös elismerés, hanem a kapcsolatok normalizálása.

Az elsődleges szándék az volt, hogy (az ohridi találkozó résztvevői) megfogalmazzák a két ország közötti interakció alapszabályait, miszerint a rendszámtáblák és a barikádok körüli problémák ezentúl ne fenyegessenek azzal, hogy a dolgok kicsúsznak az ellenőrzés alól, és instabilitást keltenek a térségben

– mondta az amerikai megbízott, aki szerint „az alá nem írt megállapodás(ok) a Szerbia és Koszovó közötti megbékélés kezdetét jelenti(k)”.

Escobar értelmezése szerint Szerbia kötelezettséget vállalt a koszovói dokumentumok és nemzeti jelképek elismerésének megkezdésére, Pristina pedig a koszovói szerb többségű településekre vonatkozó megoldások végrehajtásának megkezdésére.

Escobar ezzel a két legkritikusabb területet érintette, amelyek közül az egyik az egyiknek, a másik pedig a másiknak fáj, ami Vučićnál ráadásul „aláírási artritiszben” csúcsosodott ki.

Az amerikai közvetítő felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az EU nagyobb részvétele várható a tárgyalási folyamatban azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak Szerbiának és Koszovónak a megállapodások végrehajtásához, vagyis nincs megállás, a gyors megoldás érdekében a közvetítők tekintettel vannak a szerb elnök betegségére, és elfogadják a szóbeli beleegyezését is.

A megállapodásokat végre kell hajtani

A szerb elnök kézfájdalmának gyógyítására bejelentkezett EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is, aki szintén „megnyugtatta” Vučićot, hogy a szóbeli megállapodás(oka)t anélkül is végre lehet, sőt: végre is kell hajtani, hogy azok aláírása jogi, vagy éppen „egészségügyi megfontolásból” nem történt meg.

Hangsúlyoznám, hogy az elfogadott rendelkezések beépítésre kerülnek az EU-hoz történő csatlakozási folyamatba, Szerbia esetében ez a 35. fejezetet jelenti

– mondta a Szerbia és Koszovó között közvetítő uniós főképviselő.

Itt érdemes tisztázni, hogy a 35. fejezet a főszabály szerint minden olyan kérdést tartalmaz, amely nem sorolható be más fejezetekbe. Szerbia esetében ebbe a fejezetbe került a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálása.

Borrell hangsúlyozta, hogy a szóban vállalt kötelezettségek végrehajtása „konkrét és kifejezett mutatója lesz” az EU felé vezető út iránti elkötelezettségnek, és azoknak a végrehajtását gondosan nyomon követik.

Az újságírók megkérdezték a főképviselőt, hogy Szerbia köteles-e végrehajtani a szóban elfogadott szerződés minden pontját, különös tekintettel a néhány héttel ezelőtt kötött, szintén szóbeli brüsszeli megállapodás 4. cikkelyére, amely kimondja, hogy Szerbia nem akadályozza Koszovó tagságát a nemzetközi szervezetekben, ami értelemszerűen vonatkozik az ENSZ-tagságra is.

Josep Borrell erre némileg kitérő, de egyértelmű választ adott azzal a kijelentésével, hogy a „megállapodás(ok)t végre kell hajtani”, amihez még hozzátette, hogy lesz valamiféle ütemterv, ami természetesen vonatkozik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozására is, ami viszont Koszovónak nincs igazán ínyére.

Az Egyesült Államok továbbra is aktív

Kézfájás

Blinken szerint Amerika továbbra is aktív marad (Forrás: State Department)

Washingtonból nem csak a fentebb már említett Escobar üzent, hanem Anthony Blinken amerikai külügyminiszter is, aki hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok üdvözli a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd legutóbbi, ohridi fordulója során elért megállapodást.

Blinken konkrétan nem tért ki arra, hogy Vučić a kézfájásával forduljon orvoshoz, de amíg nem gyógyul meg, az amerikai külügyminiszter is hajlandó elfogadni a szóbeli megállapodásokat. Az amerikai külügyminiszter egyúttal megdicsérte a szerb elnököt és a koszovói miniszterelnököt azért, hogy vezető szerepet játszottak a megállapodás elérésében.

Az alapmegállapodásban vállalt koszovói és szerb kötelezettségek teljesítése a megbékélés iránti tartós elkötelezettség részeként jelentős lehetőségeket biztosít mindkét ország lakosságának számára, és felgyorsítja az európai uniós tagság felé vezető útjukat.

– szögezte le közleményében az amerikai külügyminiszter, aki ezt azzal toldotta meg, hogy „az Egyesült Államok továbbra is aktívan – az uniós partnerekkel együttműködve – támogatja Szerbiát és Koszovót abban, hogy a végrehajtás működőképes legyen a kiszámítható és békés kapcsolat kialakítása érdekében.

A jelek szerint a nemzetközi közvetítők nem foglalkoznak azzal, hogy a felkínált dokumentumokat az érintettek nem írták alá, így hiába szimulál a szerb elnök holmiféle aláírási artritiszt, elég ha csak bólint. A következő problémát az jelenheti, ha Vučićnak netalán begörcsöl a nyaka.




Az olvasás folytatása

Koszovó

Aláírási impotencia, avagy két úriembernek látszó alak világraszóló sztárolása

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Aláírási impotencia
NEM SZAKADT LE A CSILLÁR: Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője közölte, hogy Koszovó és Szerbia megállapodott a korábban elfogadott francia-német, vagy inkább EU-javaslat végrehajtási mellékletében a kapcsolatok normalizálása felé vezető úton (Forrás: Twitter, Josep Borrell)
Olvasási idő: 6 perc

A legutóbbi ohridi találkozó a politikai impotencia újabb bizonyítékának tekinthető, az amerikai diplomácia hathatós közbenjárásával ugyanis Josep Borrell egy alá nem írt szerződés alá nem írt mellékletéről tárgyalt Ohridban két úriembernek kinéző alakkal, akik az aláírt megállapodásokat sem tartják be. Magyarán ez azt jelenti, hogy egy hetes nemzetközi, amerikai és európai győzködés és gyomrozás után az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ismét találkozott a szerb elnökkel és a koszovói miniszterelnökkel, aminek során szóbeli elfogadásra került a szintén csak szóban elfogadott francia-német non paper végrehajtási melléklete. Ne feledjük, az említett francia-német javaslatot az Európai Unió „magáévá tette”, mert annál – mint a közvetítők fogalmaztak – a világon jobb megállapodás nincs. A helyzet a balkáni viszonyokhoz illő módon „megfelelően abszurd”.

Aláírási impotencia

Ohridban 12 órás maratoni megbeszélés után állt fel az asztaltól a két „úriembernek látszó alak” a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd újabb fordulóját követően.

A találkozó középpontjában a koszovói rendezésre felkínált európai javaslat végrehajtásáról szóló megállapodás volt.

A találkozót követően Aleksandar Vučić szinte diadalittasan közölte, hogy semmit nem írt alá, bár bizonyos szerződést – megállapodást, vagy nevezzük akárminek – kötöttek ugyan, de ő – mint már mondtuk – semmit nem írt alá.

Ez a kijelentés tekinthető ugyan Belgrád diadalának, de más szempontból Vučić vereségének is.

Aláírási impotencia

SZÚRÓS TEKINTET: Külön-külön is tárgyaltak velük (Forrás: Instagram, Aleksandar Vučić)

A „semmit nem írtam alá” kinyilatkoztatás természetesen szerb belpolitikai célokat szolgált, és leginkább a szélsőjobbos hazai politikai felhasználókat célozta meg, akik folyamatosan azt követelik, hogy a szerb elnök semmilyen dokumentumot ne lásson el az aláírásával.

Ez az „aláírási impotencia” legalább annyira elfogadhatatlan hozzáállás a tárgyalási folyamat során, mint Albin Kurti koszovói miniszterelnök viselkedése, aki az aláírt szerződéseket sem tartja be.

Ezt a packázást pedig az Európai Unió és az Egyesült Államok tűri, ráadásul nagy médiapompát biztosít hozzá, amely során komolynak látszó közvetítők komolytalanul viselkednek, mert hogy minden kétséget kizáróan nem „getlemen’s agrementnek” nevezhető szerződéskötésről van szó, hanem két megállapodásra képtelen alak „sztárolásáról”.

Dagasztják a semmit

Ennek megfelelően az „ohridi partraszállás” nem szerb-koszovói D-napként kerül be a történelembe, bár a szerb elnök szerint a sok nézeteltérés ellenére udvarias és konstruktív beszélgetés folyt, vagyis getlemenek módjára társalogtak, és vélhetően nem azzal foglalkoztak, hogy a történelem során ki kinek hordta a sört.

A koszovói miniszterelnök az ohridi találkozót követően a legutóbbi brüsszeli megállapodáshoz hasonlóan megint azon siránkozott, hogy „ő aláírni ment, amit viszont a másik fél került”, és ez a színtiszta igazság, merthogy – mint már megállapítottuk – a szélsőjobbos befolyás, valamint a „belső nemzeti érzelmű késztetés” hatásra a szerb elnök semmit sem hajlandó aláírni.

Azért jöttünk Ohridba, hogy aláírjuk a melléklet végrehajtásáról szóló alapmegállapodást. A másik fél, akárcsak a február 27-i brüsszeli tárgyalásokon, kerülte a megállapodás aláírását, és most a mellékletét is

– mondta Albin Kurti, aki könnyedén presszionálja a szerb elnököt és a nemzetközi közvetítőket azzal, hogy „ő aláírná, aláírná és aláírná, de lám-lám a másik”, merthogy számára az aláírt szerződések sem jelentenek semmit.

Ehhez az egész komédiához rebbenés nélküli szemmel asszisztál Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni megbízottja, aki az estébe/éjszakába nyúló találkozót követően azt mondta, nagyon elégedett a Belgrád és Pristina között létrejött megállapodással, amely szerinte „nehéz, de szükséges” volt.

Ez a nyilatkozat is hazai – mármint amerikai – felhasználásra készült, egy közvetítő ugyanis nem mondhatja, hogy már megint kudarcot vallottunk – mondjuk ikszedik alkalommal -, mert az ilyesmi sehogy sem hangzik jól, ezért inkább dagasztják a semmit, és úgy tesznek, mintha lenne szerződés, legyen az akár „getlemen’s agrement” is, függetlenül attól, hogy a balkáni politikusok vonatkozásában az „úriember” kiveszőben lévő fajnak számít.

Ehhez falaz a brüsszeli közvetítő is, aki szerint Szerbia és Koszovó megállapodott abban, hogy milyen úton-módon váltja valóra a két fél közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezmény végrehajtási mellékletletét, amelyek közül sem került egyik aláírására, ami jobb helyeken azt jelzi, hogy semmit sem akarnak végrehajtani sem az egyik, sem a másik oldalon.

De ezt nem lehet a világ képébe vágni, mert a politika az a műfaj, amelyben a legnagyobb kudarcot is bombasztikus sikerként kell eladni, nehogy felmerüljön az alkalmatlanság kérdése.

Minden szereplő mentségére szolgáljon, hogy ez a Balkán, ahol az adott szó ugyanúgy nem ér semmit, mint ahogy az aláírt dokumentum is csak egy papírfecni.

Amit nem írtak alá

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e olyan megállapodást részletesen ismertetni, amelyet az érintettek szóban fogadtak el, miközben ki tudja, hogy mit gondoltak, illetve – tegyük a kezünket a szívünkre -, tudjuk, hogy mit gondolnak, csak azt nem írják alá.

A Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálásának útjáról szóló megállapodás végrehajtási melléklete azzal kezdődik, hogy a dokumentum az előző (szintén alá nem írt) megállapodás szerves részét képezi.

És akkor jöjjön a többi pont, minden további kommentár nélkül!

– Koszovó és Szerbia teljes mértékben vállalja, hogy tiszteletben tartja a megállapodás és e melléklet valamennyi cikkelyét, és gyorsan és jóhiszeműen végrehajtja a megállapodásból és e mellékletből eredő összes kötelezettségét.

– A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és a végrehajtási melléklet Koszovó és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának szerves részévé válik. A felek tudomásul veszik, hogy a megállapodás és e melléklet elfogadását követően az uniós közvetítő azonnal megkezdi a Szerbiára vonatkozó 35. fejezet kritériumainak megváltoztatását a megállapodásból és e mellékletből eredő kötelezettségek miatt. A Koszovói Különleges Normalizációs Csoport napirendje ugyanúgy tükrözi Koszovónak a megállapodásból és e mellékletből eredő új kötelezettségeit.

– A felek megállapodnak abban, hogy sürgősen elfogadják az eltűnt személyekről szóló nyilatkozatot az EU által közvetített párbeszéd keretében.

– A 7. cikkely végrehajtása érdekében Koszovó haladéktalanul tárgyalásokat kezdeményez az EU által közvetített párbeszéd keretében a koszovói szerb közösség megfelelő szintű önkormányzatának biztosítására vonatkozó konkrét rendelkezések és garanciák létrehozásáról a párbeszéd korábbi szakaszaiból származó megállapodásokkal összhangban, amelyeket az uniós közvetítő megerősített.

– A felek megállapodnak abban, hogy 30 napon belül létrehoznak egy vegyes monitoringbizottságot, amelynek elnöke az EU. Az összes rendelkezés végrehajtását a Közös Monitoring Bizottság biztosítja és ellenőrzi.

– A 9. cikk végrehajtása érdekében az EU 150 napon belül donorkonferenciát szervez annak érdekében, hogy beruházási és pénzügyi támogatási csomagot hozzanak létre Koszovó és Szerbia számára. Támogatás nyújtására addig nem kerül sor, amíg az EU meg nem állapítja, hogy a megállapodás valamennyi rendelkezését maradéktalanul végrehajtották.

– Koszovó és Szerbia megegyezik abban, hogy minden pontot egymástól függetlenül hajtanak végre.

– Jelen mellékletben szereplő sorrend nem kérdőjelezi meg azok végrehajtásának sorrendjét.

– Koszovó és Szerbia megállapodik abban, hogy nem akadályozza egyetlen cikkely (pont) alkalmazását sem.

– A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos valamennyi vitára az EU által vezetett párbeszéd keretében kerül sor.

?c=5941&m=425294&a=438898&r=&t=html

– Koszovó és Szerbia tudomásul vette, hogy a megállapodásból, e mellékletből vagy a korábbi párbeszédről szóló megállapodásokból eredő kötelezettségeik be nem tartása közvetlen negatív következményekkel járhat az EU-csatlakozási folyamataikra nézve, akárcsak az EU-tól kapott pénzügyi támogatásra vonatkozóan.

Epilógus

Végiggondolva a fent elmondottakat, és megnézve a szerb elnök vasárnap déli sajtótájékoztatóját, több dolog is eszünkbe juthat, az egyik az, hogy hova vezethet az Európai Unió „bot és sárgarépa” jellegű politikája, amely a jutalmazás & büntetés elvét követi, kinek-kinek érdemei szerint.

Aleksandar Vučić ezúttal is elmondta, hogy ő az Európai Unió híve, ő tudja ugyanis, vagyis ő tudja a lejobban, hogy mekkora anyagi előnnyel járhat Szerbia számára, ha nem veszik össze Brüsszellel. Ugyanakkor az ablaka alatt ott hangol a szélsőjobb, amely pillanatok alatt lerohanná Koszovót, verbálisan legalábbis.

Lélekben és alkotmányosan maga a szerb elnök sem mondott le a volt szerbiai tartományról, de mivel van némi realitásérzéke, ezért már sejti, hogy Koszovó rég elment, csak ezzel a gondolattal Szerbiában ma még nem lehet tömegeket megmozgatni.

Ezt a megérzést igazában maga sem akarja végiggondolni, mert azzal korábbi, és némileg jelenlegi önmagával kerülne szembe. Ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy a koszovói albánok nem az együttélés bajnokai, ahogy az északi területeken élő koszovói szerbek vezetői sem.

Mindennek a levét pedig a Koszovóban szórványban élő szerbek isszák meg, akik minden nap ki vannak, és ki lehetnek téve a körülöttük élő albánok zaklatásainak.

Miért nem írtam alá? Több dolog miatt. Szerbia nemzetközileg elismert ország, számomra viszont az úgynevezett Koszovói Köztársaság nem nemzetközileg elismert ország

– mondta a vasárnapi déli ebédet helyettesítő Vučić, aki minden bizonnyal abból indult ki, hogy ha bármit is aláír, akkor elismeri Koszovó függetlenségét.

Csakhogy ez az álláspont nélkülözi a következetességet, 2015-ben ugyanis már aláírta a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozását szabályozó megállapodást, és ha ebből indulunk ki, bizonyos értelemben már akkor elismerte Koszovót.




Az olvasás folytatása

Szerbia

Az EU 598 millió eurót ad Szerbiának a Belgrád–Niš gyorsvasút megépítésére

Közzététel:

a megjelenés dátuma

A vasútról tárgyaltak a vonaton
Nemcsak a vasútról tárgyalt a szerb elnök és az uniós bővítési biztos a vonaton (Forrás: Twitter, Várhelyi Olivér)
Olvasási idő: 3 perc

Az Európai Unió és Szerbia megállapodást írt alá a Belgrád és Niš közötti nagysebességű vasútvonal megépítéséhez nyújtott uniós támogatás első részletének folyósításáról. Ez a szakasz a Közép-Európát Szalonikivel összekötő1 10-es számú páneurópai vasúti folyosó része, a ráfordított uniós pénz a legnagyobb pénzügyi hozzájárulás egy szerbiai projekthez, amelyet az Európai Unió valaha is nyújtott Szerbiának. Az EU ennek a vasútszakasznak a finanszírozásával két évvel ezelőtt a kínaiakat ütötte el az üzlettől.

Vonatozva írtak alá

Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök a Belgrád Centar pályaudvaron üdvözölte az Európai Bizottság bővítési biztosát, Várhelyi Olivért, ahonnan vonattal a szerb fővárostól délre lévő ripanji állomásra utaztak.

A gyorsvasút első szakaszának finanszírozásáról szóló megállapodás aláírása a vonaton

A gyorsvasút első szakaszának finanszírozásáról szóló megállapodás aláírása a vonaton (Forrás: Twitter)

Vučić és Várhelyi a vonatban négyszemközti tárgyalt, majd jelenlétükben ünnepélyesen aláírásra került annak a pénzügyi csomagnak az első részletére vonatkozó megállapodás, amellyel az Európai Unió a 10-es számú vasúti folyosó megépítésének szerbiai szakaszát támogatja.

A megállapodást az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank, EIB) nyugat-balkáni regionális képviseletének vezetője, Alessandro Bragonzi és Goran Vesić szerbiai építésügyi miniszter írta alá.


Nemcsak vasút

Várhelyi még egy jó hírt közölt a szerbekkel, az EU folyósította a 165 millió eurós költségvetési támogatás 90%-át Szerbiának. Az uniós bővítési biztos szerint a csomag nemcsak az energiaszámlákat fizető embereknek segít, hanem csökkenti Szerbia függőségét az orosz energiától.


A Belgrád és Niš közötti gyorsvasút 230 kilométer hosszú, a három szakaszban zajló munkálatok várhatóan 2029-ben fejeződnek be.

A projekt finanszírozáshoz az Európai Unió 2,2 milliárd eurós pénzügyi csomagot biztosít: ebből az Európai Beruházási Bank 1,1 milliárd eurót, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (European Bank for Reconstruction and Development, EBRD) 550 millió eurót folyósít, ehhez adódik még hozzá az Európai Unió 598 millió eurós, vissza nem térítendő támogatása, amelyből 265 milliót már jóváhagytak.

A most aláírt első részlet 82,8 millió euró folyósításáról szól, és a Stalać-Đunis szakasz megépítésére vonatkozik, ez a leendő gyorsvasút harmadik szakasza, amely elsőként épül meg.

Azért választottuk ezt a projektet, mert ez megváltoztathatja a realitásokat Szerbia és az ország déli részén élők, valamint az egész régió lakosságának esetében

– jelentette ki Várhelyi Olivér uniós bővítési biztos a Prokop vasútállomáson tartott sajtótájékoztatón.

A szerbek köszönik szépen

Vučić az aláírást követően köszönetet mondott az Európai Uniónak, és hangsúlyozta, hogy a közel 600 millió a legnagyobb vissza nem térítendő összeg, amelyet Szerbia eddig kapott.

Az EU hozzájárulása a szerbiai vasútépítéshez

Az EU hozzájárulása a szerbiai vasútépítéshez (Forrás: Twitter, Várhelyi Olivér)

A szerb elnök azt mondta Várhelyinek, hogy ennek a nagysebességű vasútnak a megépítését követően mindössze három óra alatt lehet jutni Nišből Újvidékre, Budapestről pedig körülbelül négy és fél óra lesz az út a dél-szerbiai városba.

A 10-es számú vasúti korridor az egyik páneurópai folyosó, amely Közép-Európát Szalonikivel köti össze, és része az Unió Nyugat-Balkánra vonatkozó Gazdasági és Beruházási Tervének 30 milliárd euró értékben.

A terv célja a közlekedés, az energia, a zöld és a digitális átállás területén történő beruházások támogatása a fenntartható növekedés térhódítása és új munkahelyek teremtése érdekében, a fenti összeg eléri a nyugat-balkáni országok GDP-jének egyharmadát.

Az EU aláment a kínaiaknak

Kezdetben arról volt szó, hogy a Belgrád és Niš közötti vasúti szakaszt a kínaiak építik meg, két évvel ezelőtt azonban az Európai Unió aláment a kínaiaknak, amitől a szerb elnök akkor „szuper happy” lett.

Vučić 2021 áprilisában járt Brüsszelben, ahol olyan ajánlatot kapott, amilyenről „nem is álmodott”.

Olyan árat kínáltak, ami szinte hihetetlen, és ami drasztikus változásokat hoz az országban, meg is tudom mutatni, hogy mit fogadtunk el az öt felkínált lehetőség közül. Ez nekünk legfeljebb 1,2 milliárd euróba kerül, vagyis 35-50 százalékot ajándékba kapunk az Európai Uniótól

– áradozott akkortájt a szerb elnök, aki szerint Szerbia ezzel – az akkori számítások alapján – a legrosszabb esetben is több mint hatszáz millió eurót nyer.

Ennyi ingyen pénzt kapunk az Európai Uniótól, ehhez a fantasztikus projekthez, amely összeköt bennünket Szófiával és Isztambullal, valamint a másik ágon Szkopjéval, Szalonikivel ás Athénnal

– mondta két évvel ezelőtt a lelkendező szerb államfő.

A mostani számok szerint az összeg némileg ugyan hatszáz millió euró alá csúszott, de ez akkor is rengeteg pénz, amelyért érdemes volt nem nagyon kekeckedni a Koszovóval folytatott tárgyalásokon.

A szerbek némileg „kizsarolták” ezt az összeget az Európai Unióból, Vučić ugyanis 2020 október 6-án felvetette, hogy ha nem kapnak ötven százalékos „grantot” az Európai Uniótól a déli gyorsvasút megépítéséhez, akkor Szerbia a kínai CRBC-nek adja a projektet.

Szerbia korábban a Tarcal-hegyi (Fruška gora) korridor megépítésével éppen ezt a kínai céget bízta meg, akkor a szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy a CRBC jó ajánlatott tett a Belgrád és Niš közötti gyorsvasút megépítésére is, amitől az Európai Unió – a jelek szerint – tudott jobbat is.




Az olvasás folytatása

Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

B.A. Balkanac

Balkanac

Letöltések

Könyvek a Lírától

Utazás

Hirdetés

A BALK a világban

Tíz nap legjava

Spelling error report

The following text will be sent to our editors:

Optimized by Seraphinite Accelerator
Turns on site high speed to be attractive for people and search engines.