Connect with us

Bulgária

VÁRNI. VÁRNI? VÁRNI ?: Bolgár blokk a macedón csatlakozás előtt – kire számíthat Szkopje?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

h6CWhCVv removebg preview
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 3 perc

 
A bolgár ügyvivő kormány sem enged a korábbi álláspontból Észak- Macedóniát illetően: a 2 milliós balkáni szomszéd uniós csatlakozási tárgyalásainak vétóját fenntartják, amíg Szkopje nem ismeri el bolgár kötődését történelmileg és nyelvileg. A vita nem újkeletű, lényegében a mai Észak- Macedónia legújabb kori történelmét végigkíséri.

Bolgár-macedón osztoszkodás

A 19. század elején a mai Észak- Macedónia, Délnyugat- Bulgária és Észak- Görögország nagyjából hatvanezer négyzetkilométeres területét nevezték Macedóniának, mint földrajzi egységnek.

A terület etnikailag vegyes volt: a tengerparton főleg görögök, nyugati részén albánok, a középső és keleti vidékein szlávok éltek jelentős török lakossággal. A környező államok statisztikái mind a saját maguk etnikai csoportjait hozták előnybe.

A szláv lakosság identitását illetően már akkor is vita folyt: a bolgárok minden esetre bolgárnak tekintették a macedónokat.

A terület függetlenségéért számos szervezet harcolt (1903-ban ki is kiáltottak az ilindeni felkelés után a kérészéletű Kruševói Köztársaságot), azonban a várt önállóság helyett felosztás következett.

Az 1912-13-as két balkáni háború eredményeképp a területet Görögország, Szerbia és Bulgária szerezte meg – a bolgárok legnagyobb sajnálatára pontosan ők kapták a legkisebb részt (amiből újabb pár ezek négyzetkilométert fel kellett adniuk az I. vh. végén, így lényegében a formálódó jugoszláv államban kialakultak a mai Észak- Macedónia határai.

A II. világháború alatt Bulgária ugyan pár évre megszerezte a mai észak-macedón területek jelentős részét (az albánok lakta területeket leválasztva az olasz fennhatóság alatt lévő, rövid életű Nagy- Albániához került), ezt fel kellett adniuk.

Macedón identitás

A hat tagállamból álló titói Jugoszlávia idején a macedónok megkapták a saját köztársaságukat, ahol nagy erőkkel megindult az önálló, bolgártól független identitás kiépítése. Ebbe bekerült az ősi, makedón múlt – később ez vezetett komoly vitákhoz a görögökkel, amit Zoran Zaev macedón és Alexisz Ciprasz görög miniszterelnöknek a 2018-as Preszpa-tavi megegyezéssel sikerült feloldani (a névvita margójára: míg az angol nem (Macedonia), addig a magyar nyelv különbséget tesz az ókori állam, Makedónia és makedónok, valamint a modern, Észak- Macedónia és macedónok között).

A macedón nemzetépítésben ráadásul a területhez kötődő számos uralkodó, szabadságharcos macedón lett. Akiket pedig a bolgárok bolgárnak tartanak.

Bulgária ugyan az elsők között ismerte el 1991-ben a függetlenné váló Macedóniát, a nyelv és az identitás kérdése azonban többször feszültséghez vezetett a két ország kapcsolatában.

A viták rendezésére 2017-ben a két ország külön bizottságot állított fel, azonban az események azt mutatják, hogy a politikai érdekek újfent felülírják a szakmai megfontolásokat.

A bolgár lakosság döntő része mind a mai napig bolgárnak tekinti a macedónokat, különösen (szélső)jobboldalon, így választási kampányban pragmatikus okokból mindig elő lehet venni a “macedón-bolgár kártyát”.

Ez történt tavaly novemberben is, amikor Bulgária blokkolta Észak- Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megindítását, s ezt az álláspontját azóta is tartja. VÁRNI, VÁRNI ÉS VÁRNI: Bolgár blokk a macedón csatlakozás előtt – kire számíthat Szkopje?

A kis balkáni ország ebben a helyzetben nem sokat tehet.

Most mit adjon fel?

A NATO-tagságért már feladta a nevét (tavaly év márciusában csatlakozott is a katonai szövetséghez), de a bolgárok kérése talán még ennél is nagyobb falat.

Szkopje megpróbált szövetségesek után nézni: májusban Ausztria, Csehország és Szlovénia is támogatásáról biztosította.

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi uniós bővítési biztost adó Várhelyi Olivért adó Magyarország is Macedónia mellett kötelezi el magát – már a tavaly novemberi vétónál jelezte a jelenleg ellenzékben lévő VMRO- DPMNE jobbközép párt, hogy az ügy érdekében megpróbálja megnyerni a hasonló ideológiájú szlovén és magyar kormányt.

Ennek ellenére a bővítéshez konszenzusra van szükség, amit a jelenlegi bolgár politikai patthelyzet nem tesz lehetővé.

A jelenleg tripolárisnak tekinthető törvényhozásban egyik lehetséges koalíciónak sincs meg a megfelelő többsége a kormányalakításhoz, így mindenki a július 11-i választásra figyel.

A korábbi kormányfő, Bojko Boriszov volt szövetségeseinek, a szélsőjobboldali pártok lehetséges megerősödését megakadályozandó a jelenlegi kormány nem enged Észak- Macedóniának.

Szkopjénak nem marad más választása, mint várni tovább, amíg rendeződik a helyzet a szomszédjában.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Bulgária

JÁRULÉKOS MELLÉKHATÁS: Így veszti el a Lukoil Bulgáriát

Avatar photo

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Lukoil
A Lukoil Bulgaria a bolgár olajpiac meghatározó szereplője, és a bolgár finomítója révén a régió egyik legnagyobb olajvállalata (Forrás: X-platform, BTA)
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A jövő év végén lejár az a felmentés, amit Bulgária kapott az EU-tól: ennek értelmében az unió egyedüli tagállamaként továbbra is importálhat/importálhatott orosz olajat tengeri útvonalon. Ha az engedélyt nem hosszabbítják meg, vagy Szófia előbb felmondja a megállapodást, akkor a nagy vesztes az az orosz olajipari óriás, a Lukoil lehet, amely eddig a gazdasági mellett komoly politikai befolyással is rendelkezett a balkáni országban.

Különleges körülmények

Bulgária tavaly több indokot is felhozott annak érdekében, hogy megkapja az engedélyt, azaz derogációt, amely lehetővé tette, hogy a legnagyobb orosz magánvállalat, a Lukoil továbbra is szállíthasson nyersanyagot a Fekete-tenger partján lévő Burgaszban működő Neftohim olajfinomítóba.

A tét hatalmas: a finomító havonta hárommillió hordónyi orosz olajat finomít, és ezzel, miközben megtermeli az ország GDP-jének a tizedét, az országban felhasznált dízel és benzin nyolcvan százalékát állítja elő.

E mellett az egyik legnagyobb munkaadó, legalább ötezer ember dolgozik a kikötőben és a finomítóban. Szófia egyik fő indoka az volt, hogy ha az ország nem kapja meg a derogációt, akkor gyors áremelkedés következik be a piacon, és ez veszélybe sodorja a gazdasági stabilitást.

A másik magyarázat pedig úgy szólt – és ennek nagyon nem örülnek Moszkvában – hogy a Burgaszból kikerült üzemanyag nagy részét az az Ukrajna kapja, amely másfél éve harcol az országra támadó orosz hadsereggel.

Lukoil

Vajon csak a benzinkutakra szállít a Lukoil, vagy a Burgaszból kikerülő üzemanyagból jut az ukrán tankokba is? (Forrás: X-platform)

Szófiai adatok szerint a Bulgáriából érkező üzemanyag az Ukrajnában felhasznált benzin és gázolaj harmadát teszi ki. A Lukoilnál természetesen cáfolják, hogy a cég – amely azért igencsak közel áll a Kremlhez – ellátná az ellenséget a háború folytatásához elengedhetetlenül szükséges üzemanyagokkal.

Az orosz polip

A Lukoil bulgáriai jelenléte annak ellenére egyre nagyobb veszélyben van, hogy a cég az utóbbi évtizedekben alaposan beépült a bolgár társadalomba.

A vállalat hatalmas lobbierővel rendelkezik, rossz nyelvek szerint miközben az utóbbi évek parlamenti választásai után csak nyögvenyelősen alakultak meg a kormánykoalíciók, amelyek azután meglehetősen rövid életűek voltak, a szavazás után azonnal létrejöttek a parlamentben az éppen aktuális „Lukoil-koalíciók”, amelyek szavatolták, hogy a törvényhozás nem fogad el olyan törvényeket, amelyek rontanának az orosz óriás bulgáriai helyzetén.

Közben a Lukoil kimondottan jó viszonyt igyekezett ápolni a bulgáriai oroszpárti médiumokkal, amelyek így egyben a Lukoil védelmezői is voltak.

Dejan Dobrev, a bolgár parlament energiaügyi bizottságának elnöke az utóbbi másfél évben közel húsz olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely valamilyen formában korlátozta volna a Lukoil helyi befolyását, ám a kezdeményezések többsége elég hamar elhalt.

A Bulgária energiafüggetlenségének megteremtésén dolgozó politikus ugyanakkor eredményeket is elért: Szófia a nyáron felmondta azt az egyezményt, amely gyakorlatilag kizárólagos jogokat adott a Lukoilnak a Burgaszban lévő Roszenyec importterminálban, s közben elkezdődött annak a programnak a végrehajtása is, amelynek célja, hogy felkészítsék a burgaszi finomítót nem orosz olajok feldolgozására.

A Lukoil helyzetének megrendülése elsősorban amiatt következett be, hogy az ukrajnai válság miatt Szófia és Moszkva ellentétes oldalra került: a bolgár kormány egyértelműen a megtámadott ország mellett áll, amit azzal is kimutatott, hogy Oroszország rosszallása ellenére fegyvereket és lőszert küldött az agresszió áldozatává vált Ukrajnának.

Az is mutatja, hogyan állnak az orosz-bolgár kapcsolatok, hogy Szófia több hullámban több tucatnyi orosz diplomatát és kémet utasított ki az országból.

Mindenki veszít, még a Lukoil is

Valószínűleg az sem tetszett a Lukoilnak, hogy januárban életbe lépett az az új szabályozás, melynek értelmében az orosz cégnek Bulgáriában is kell adót fizetnie, s a beszedett pénz az energiabiztonsági alapba került volna.

Azért csak került volna, mert a Lukoil-lobbinak sikerült megakadályoznia, hogy az új szabály valóban életbe lépjen, helyi források szerint az oroszok eddig egy fillérnyi adót sem fizettek Bulgáriában. S ha sikerül is más szállítókat találni, a nyersanyag ára mindenképpen magasabb lesz, mint amennyiért a Lukoil vitte a nyersanyagot.

Amennyiben Brüsszel nem hosszabbítja meg a kivétel érvényességét, a burgaszi finomítóra várhatóan nehéz hónapok várnak, mert ugyan folynak a tárgyalások más szállítókkal, nehéz lesz pótolni az orosz olajat.

A Lukoilnak is fáj majd a bolgár piacról való kiszorulás: becslések szerint az orosz cég a kivétel időszakában évente legalább kétmilliárd dollárnyi profitot ért el.

Az sem kizárt, hogy Szófia még a derogáció lejárta előtt felmondja a burgaszi orosz kőolajexportról szóló megállapodást. Már megkezdődött a felmondás előkészítése és a kormány azt tervezi, hogy legalábbis átmeneti időre állami tulajdonba veszi a Neftohimet.

Az orosz olajipari cégek egész Európában nehéz helyzetben vannak: Olaszországban a Lukoil kénytelen volt eladni ottani finomítóját, Németországban pedig a másik óriás, a Rosznyeft kezében lévő cégeket államosította a berlini kormány.

Az Ukrajna elleni agresszió és az orosz „energiafegyver” Európa elleni bevetése következtében a jelek szerint Oroszország végleg elvesztette meghatározó európai energiaszállítói helyzetét: múlt télen az orosz gázszállítások minimumra csökkenése ellenére sem fagyott meg az EU, s miközben egyharmadról nyolc százalék alá csökken az orosz gáz részesedése az EU-s fogyasztásban, az unióban sikerült a nyár végére kilencven százalékosra feltölteni a tározókat.

Így, ha nem lesz durva a tél, akkor ismét válság nélkül úszhatja meg Európa a hideg időszakot.

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava