VÁRNI. VÁRNI? VÁRNI ?: Bolgár blokk a macedón csatlakozás előtt – kire számíthat Szkopje?

 
A bolgár ügyvivő kormány sem enged a korábbi álláspontból Észak- Macedóniát illetően: a 2 milliós balkáni szomszéd uniós csatlakozási tárgyalásainak vétóját fenntartják, amíg Szkopje nem ismeri el bolgár kötődését történelmileg és nyelvileg. A vita nem újkeletű, lényegében a mai Észak- Macedónia legújabb kori történelmét végigkíséri.

Bolgár-macedón osztoszkodás

A 19. század elején a mai Észak- Macedónia, Délnyugat- Bulgária és Észak- Görögország nagyjából hatvanezer négyzetkilométeres területét nevezték Macedóniának, mint földrajzi egységnek.

A terület etnikailag vegyes volt: a tengerparton főleg görögök, nyugati részén albánok, a középső és keleti vidékein szlávok éltek jelentős török lakossággal. A környező államok statisztikái mind a saját maguk etnikai csoportjait hozták előnybe.

A szláv lakosság identitását illetően már akkor is vita folyt: a bolgárok minden esetre bolgárnak tekintették a macedónokat.

A terület függetlenségéért számos szervezet harcolt (1903-ban ki is kiáltottak az ilindeni felkelés után a kérészéletű Kruševói Köztársaságot), azonban a várt önállóság helyett felosztás következett.

Az 1912-13-as két balkáni háború eredményeképp a területet Görögország, Szerbia és Bulgária szerezte meg – a bolgárok legnagyobb sajnálatára pontosan ők kapták a legkisebb részt (amiből újabb pár ezek négyzetkilométert fel kellett adniuk az I. vh. végén, így lényegében a formálódó jugoszláv államban kialakultak a mai Észak- Macedónia határai.

A II. világháború alatt Bulgária ugyan pár évre megszerezte a mai észak-macedón területek jelentős részét (az albánok lakta területeket leválasztva az olasz fennhatóság alatt lévő, rövid életű Nagy- Albániához került), ezt fel kellett adniuk.

Macedón identitás

A hat tagállamból álló titói Jugoszlávia idején a macedónok megkapták a saját köztársaságukat, ahol nagy erőkkel megindult az önálló, bolgártól független identitás kiépítése. Ebbe bekerült az ősi, makedón múlt – később ez vezetett komoly vitákhoz a görögökkel, amit Zoran Zaev macedón és Alexisz Ciprasz görög miniszterelnöknek a 2018-as Preszpa-tavi megegyezéssel sikerült feloldani (a névvita margójára: míg az angol nem (Macedonia), addig a magyar nyelv különbséget tesz az ókori állam, Makedónia és makedónok, valamint a modern, Észak- Macedónia és macedónok között).

A macedón nemzetépítésben ráadásul a területhez kötődő számos uralkodó, szabadságharcos macedón lett. Akiket pedig a bolgárok bolgárnak tartanak.

Bulgária ugyan az elsők között ismerte el 1991-ben a függetlenné váló Macedóniát, a nyelv és az identitás kérdése azonban többször feszültséghez vezetett a két ország kapcsolatában.

A viták rendezésére 2017-ben a két ország külön bizottságot állított fel, azonban az események azt mutatják, hogy a politikai érdekek újfent felülírják a szakmai megfontolásokat.

A bolgár lakosság döntő része mind a mai napig bolgárnak tekinti a macedónokat, különösen (szélső)jobboldalon, így választási kampányban pragmatikus okokból mindig elő lehet venni a “macedón-bolgár kártyát”.

Ez történt tavaly novemberben is, amikor Bulgária blokkolta Észak- Macedónia csatlakozási tárgyalásainak megindítását, s ezt az álláspontját azóta is tartja.

A kis balkáni ország ebben a helyzetben nem sokat tehet.

Most mit adjon fel?

A NATO-tagságért már feladta a nevét (tavaly év márciusában csatlakozott is a katonai szövetséghez), de a bolgárok kérése talán még ennél is nagyobb falat.

Szkopje megpróbált szövetségesek után nézni: májusban Ausztria, Csehország és Szlovénia is támogatásáról biztosította.

Úgy tűnik, hogy a jelenlegi uniós bővítési biztost adó Várhelyi Olivért adó Magyarország is Macedónia mellett kötelezi el magát – már a tavaly novemberi vétónál jelezte a jelenleg ellenzékben lévő VMRO- DPMNE jobbközép párt, hogy az ügy érdekében megpróbálja megnyerni a hasonló ideológiájú szlovén és magyar kormányt.

Ennek ellenére a bővítéshez konszenzusra van szükség, amit a jelenlegi bolgár politikai patthelyzet nem tesz lehetővé.

A jelenleg tripolárisnak tekinthető törvényhozásban egyik lehetséges koalíciónak sincs meg a megfelelő többsége a kormányalakításhoz, így mindenki a július 11-i választásra figyel.

A korábbi kormányfő, Bojko Boriszov volt szövetségeseinek, a szélsőjobboldali pártok lehetséges megerősödését megakadályozandó a jelenlegi kormány nem enged Észak- Macedóniának.

Szkopjénak nem marad más választása, mint várni tovább, amíg rendeződik a helyzet a szomszédjában.