A NAGY SEMMI: A Preševo-völgyi albánok részvétele a Koszovó és a Szerbia közötti tárgyalásokon, avagy mit tartalmaz a Soros-tanulmány?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

 
A Szerbiában élő albánoknak két anyaországuk van, az első számú Albánia mellett ott van Koszovó is. Preševo jelenleg Szerbiához tartozik, de a város, illetve a völgy lakosságának többsége, mintegy 80-90%-a albán. A helyi albán vezetők szoros kapcsolatokat ápolnak Koszovóval, és gyakran fordulnak meg a határ túloldalán lévő Ferizajban (Uroševac). A koszovói helyzet rendezésével kapcsolatban a Soros György által alapított Kríziscsoportnak is vannak elképzelései, beleértve ebbe a területcserét is, ami természetesen érinti a Preševo-völgyi albánokat is.

Nem akarnak Szerbiához tartozni

A Preševo-völgyi albánok vezetői közölték, hogy részt kívánnak venni a Koszovó és a Szerbia közötti tárgyalásokon, amelyek várhatóan a közeljövőben folytatódnak Brüsszelben – jelentette egy Koszovóval foglalkozó hírügynökség.

– Mi a Koszovó és Szerbia közötti abnormális kapcsolatok túszai vagyunk

– nyilatkozta ezzel kapcsolatban egy másik portálnak Ardita Sinani, Preševo nemrég megválasztott polgármestere, aki szerint mindenképpen megoldást kell találni a Szerbia déli részén élő albánok helyzetére.

– A tartós és fenntartható béke érdekében Preševo-völgyét be kell vonni a tárgyalásokba

– tette hozzá Sinani.

Ragmi Mustafa a Preševo völgyi Albánok Demokratikus Pártjának elnöke korábban azt mondta a BALK-nak, hogy az ottani albánok a „második anyaországhoz”, vagyis Koszovóhoz szeretnének tartozni, miután a második világháború után igazságtalanul szakították el őket az akkor tartományi státuszt kapó Koszovótól.

Mit mond a Kríziscsoport?

Érdemes megnézni, hogy mit mond ezzel kapcsolatban a Soros György által 1995-ben létrehozott és Nemzetközi Kríziscsoport (ICG) nevezett „külpolitikai kommandó”, amely mára már behálózta a világot.

A Kríziscsoport január közepén tett közzé egy hosszabb tanulmányt a Koszovó és a Szerbia közötti párbeszéd „újraindításáról”, azóta ezt a kifejezést átvette Albin Kurti koszovói miniszterelnök is.

A tanulmány – amelynek részletes ismertetése szétfeszítené ennek a rövid cikknek a kereteit – foglalkozik Preševo völgyével is, ahol az ezredfordulón fegyveres konfliktus is kialakult a szerbek és az albánok között.

Az ICG azonban Preševo völgyét mindig csak a Koszovó északi részén élő szerbek helyzetével kapcsolatban említi meg, ami azt jelzi, hogy az ott élő albánok tárgyalási igényének kifejezésére vonatkozó ötlet nem az amerikaiaktól származik.

A Kríziscsoport több ajánlatot is tesz a koszovói helyzet megoldására.

Az  első alternatíva, hogy Amerika, az EU és a világ tokkal-vonóval kivásárolja Koszovót Szerbiából , ami azt jelenti, hogy Szerbia a sok milliárdos fejlesztési tervek mellett biztosítékot kapna a gyors EU-tagságra.

A tanulmány megjegyzi, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök állítólag szívesen kötne egy ilyen ösztönzőket tartalmazó megállapodást, ha cserében nem lenne benne a hivatalos elismerés.

Vučić szerint a tényleges elismerés bizonyos formáit magában foglaló megállapodás (például a diplomáciai kapcsolatok felvétele) Szerbia számára sokkal elfogadhatóbb lenne, mint a „de jure” elismerés.

A további három alternatíva

A  második kompromisszumos lehetőség az autonómia megadása  lenne dél-tiroli mintára. A tanulmány megemlíti, hogy a Kríziscsoport a múltban fokozott autonómiát ajánlott a koszovói szerbek és a preševói albánok számára, ami még mindig működhet, ha Belgrád és Pristina elfogadja.

Ettől kezdve világos, hogy Albin Kurti koszovói miniszterelnök a napokban miért tartotta szükségesnek kijelenteni, hogy Koszovó területén semmiféle egynemzetiségű (monolit) képződmény nem jön létre.

Tehát a koszovói kormány nem fogadja el az autonómiát, ezért lapozzunk is!

A  harmadik lehetőség a határmódosítás, ami de facto területcserét jelent , erről 2018-ban majdnem létrejött a megállapodás. A tanulmány azzal érvel, hogy ez lehetne a legkevésbé népszerűtlen lehetőség Koszovó számára, mert további albánok által lakott területeket hozna.

A szerbek ugyanakkor megosztottak a kérdésben, mert a területcserével Szerbia elismerné Koszovót, amit szeretnének elkerülni, és ugyanakkor Koszovóban maradnának a szorványban élő szerbek, akik az északi egységes szerb terület leválásával még nehezebb helyzetbe kerülnének.

Ezt az opciót a koszovói kormány sem fogadja el, miközben a preševói albánok előnyben részesítenék a területcserét. Az ellenzők között van Németország is, amely a maga egyesülését annak idején már végrehajtotta.

A  negyedik megoldás a nagy semmi, vagyis a „status quo” , ami a legvalószínűbb fejlemény annak reményében, hogy a jövőben majd jobb megállapodás lesz elérhető. Ez egyúttal arra utal, hogy mindkét érintett fél meghozni a kompromisszumos döntést, mert attól tart, hogy a fent említett három megoldás bármelyikével többet veszít, mint amennyit nyer.

Ennek az érzésnek erős politikai alapja van. Az összes engedmény, amelyet Koszovónak kellene megtennie, nem népszerű. Hasonlóképpen, a szerbek többsége ellenzi Koszovó feladását, bármit is kapjon érte cserébe.