Koszovó
A NAGY SEMMI: A Preševo-völgyi albánok részvétele a Koszovó és a Szerbia közötti tárgyalásokon, avagy mit tartalmaz a Soros-tanulmány?

A Szerbiában élő albánoknak két anyaországuk van, az első számú Albánia mellett ott van Koszovó is. Preševo jelenleg Szerbiához tartozik, de a város, illetve a völgy lakosságának többsége, mintegy 80-90%-a albán. A helyi albán vezetők szoros kapcsolatokat ápolnak Koszovóval, és gyakran fordulnak meg a határ túloldalán lévő Ferizajban (Uroševac). A koszovói helyzet rendezésével kapcsolatban a Soros György által alapított Kríziscsoportnak is vannak elképzelései, beleértve ebbe a területcserét is, ami természetesen érinti a Preševo-völgyi albánokat is.
Nem akarnak Szerbiához tartozni
A Preševo-völgyi albánok vezetői közölték, hogy részt kívánnak venni a Koszovó és a Szerbia közötti tárgyalásokon, amelyek várhatóan a közeljövőben folytatódnak Brüsszelben – jelentette egy Koszovóval foglalkozó hírügynökség.
– Mi a Koszovó és Szerbia közötti abnormális kapcsolatok túszai vagyunk
– nyilatkozta ezzel kapcsolatban egy másik portálnak Ardita Sinani, Preševo nemrég megválasztott polgármestere, aki szerint mindenképpen megoldást kell találni a Szerbia déli részén élő albánok helyzetére.
– A tartós és fenntartható béke érdekében Preševo-völgyét be kell vonni a tárgyalásokba
– tette hozzá Sinani.
Ragmi Mustafa a Preševo völgyi Albánok Demokratikus Pártjának elnöke korábban azt mondta a BALK-nak, hogy az ottani albánok a „második anyaországhoz”, vagyis Koszovóhoz szeretnének tartozni, miután a második világháború után igazságtalanul szakították el őket az akkor tartományi státuszt kapó Koszovótól.
Mit mond a Kríziscsoport?
Érdemes megnézni, hogy mit mond ezzel kapcsolatban a Soros György által 1995-ben létrehozott és Nemzetközi Kríziscsoport (ICG) nevezett „külpolitikai kommandó”, amely mára már behálózta a világot.
A Kríziscsoport január közepén tett közzé egy hosszabb tanulmányt a Koszovó és a Szerbia közötti párbeszéd „újraindításáról”, azóta ezt a kifejezést átvette Albin Kurti koszovói miniszterelnök is.
A tanulmány – amelynek részletes ismertetése szétfeszítené ennek a rövid cikknek a kereteit – foglalkozik Preševo völgyével is, ahol az ezredfordulón fegyveres konfliktus is kialakult a szerbek és az albánok között.
Az ICG azonban Preševo völgyét mindig csak a Koszovó északi részén élő szerbek helyzetével kapcsolatban említi meg, ami azt jelzi, hogy az ott élő albánok tárgyalási igényének kifejezésére vonatkozó ötlet nem az amerikaiaktól származik.
A Kríziscsoport több ajánlatot is tesz a koszovói helyzet megoldására.
Az első alternatíva, hogy Amerika, az EU és a világ tokkal-vonóval kivásárolja Koszovót Szerbiából , ami azt jelenti, hogy Szerbia a sok milliárdos fejlesztési tervek mellett biztosítékot kapna a gyors EU-tagságra.
A tanulmány megjegyzi, hogy Aleksandar Vučić szerb elnök állítólag szívesen kötne egy ilyen ösztönzőket tartalmazó megállapodást, ha cserében nem lenne benne a hivatalos elismerés.
Vučić szerint a tényleges elismerés bizonyos formáit magában foglaló megállapodás (például a diplomáciai kapcsolatok felvétele) Szerbia számára sokkal elfogadhatóbb lenne, mint a „de jure” elismerés.
A további három alternatíva
A második kompromisszumos lehetőség az autonómia megadása lenne dél-tiroli mintára. A tanulmány megemlíti, hogy a Kríziscsoport a múltban fokozott autonómiát ajánlott a koszovói szerbek és a preševói albánok számára, ami még mindig működhet, ha Belgrád és Pristina elfogadja.
Ettől kezdve világos, hogy Albin Kurti koszovói miniszterelnök a napokban miért tartotta szükségesnek kijelenteni, hogy Koszovó területén semmiféle egynemzetiségű (monolit) képződmény nem jön létre.
Tehát a koszovói kormány nem fogadja el az autonómiát, ezért lapozzunk is!
A harmadik lehetőség a határmódosítás, ami de facto területcserét jelent , erről 2018-ban majdnem létrejött a megállapodás. A tanulmány azzal érvel, hogy ez lehetne a legkevésbé népszerűtlen lehetőség Koszovó számára, mert további albánok által lakott területeket hozna.
A szerbek ugyanakkor megosztottak a kérdésben, mert a területcserével Szerbia elismerné Koszovót, amit szeretnének elkerülni, és ugyanakkor Koszovóban maradnának a szorványban élő szerbek, akik az északi egységes szerb terület leválásával még nehezebb helyzetbe kerülnének.
Ezt az opciót a koszovói kormány sem fogadja el, miközben a preševói albánok előnyben részesítenék a területcserét. Az ellenzők között van Németország is, amely a maga egyesülését annak idején már végrehajtotta.
A negyedik megoldás a nagy semmi, vagyis a „status quo” , ami a legvalószínűbb fejlemény annak reményében, hogy a jövőben majd jobb megállapodás lesz elérhető. Ez egyúttal arra utal, hogy mindkét érintett fél meghozni a kompromisszumos döntést, mert attól tart, hogy a fent említett három megoldás bármelyikével többet veszít, mint amennyit nyer.
Ennek az érzésnek erős politikai alapja van. Az összes engedmény, amelyet Koszovónak kellene megtennie, nem népszerű. Hasonlóképpen, a szerbek többsége ellenzi Koszovó feladását, bármit is kapjon érte cserébe.

Szerbia
A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.
Soha nem találkozó párhuzamok
A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.
A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.
Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.
Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.
A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.
Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.
Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.
Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.
Pristinában rossz a vétel
A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vannak vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.
A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.
A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.
A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.
Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.
A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.
Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.
Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.
A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.
Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.
Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.
-
Koszovó6 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
Szerb Köztársaság4 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól
-
English2 nap telt el azóta
Dodik travels to Moscow, yet receives money from the European Union
-
Szlovákia6 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt