Bosznia-Hercegovina nem lőporoshordó, hanem legalább egy szekér lőporoshordó. A korábbi napokban a hektikus hangulatú boszniai belpolitikai események egyik fontos mozzanata volt a Sifet Podžić védelmi miniszter ellen beadott bizalmatlansági indítvány, amit végül a törvényhozás alsóháza nem fogadott el. A boszniai parlamenti matematikában jártas személyek számára az indítvány beadásakor egyértelmű volt, hogy lavina helyett ez legfeljebb egy hógolyó, aminek célja a harsány nacionalista politikai kommunikáció fenntartása, és nem a miniszter tényleges elmozdítása.

Rossz szóhasználat

Sifet Podžić boszniai védelmi miniszter úgy döntött, hogy elhalasztja a boszniai fegyveres erők és a szerbiai hadsereg október 9-e és 16-a közötti időszakra tervezett hadgyakorlatot. A döntés a sajtóban komoly visszhangot váltott ki. A boszniai szerb média mindezt úgy aposztrofálta, hogy az esemény elmaradása a két ország közti távolságtartást hivatott erősíteni, és egyben a bosnyák politikai elit burkolt ellenállását juttatja kifejezésre.

A védelmi miniszter jelentős “retorikai hibát” vétett azzal, hogy ezt a döntését nem indokolta a nyilvánosság előtt, így a politikai ellenfeleinek lehetősége adódott a különböző alternatív indokok megfogalmazására. Podžić a gyakorlat kapcsán a “nem lesz megtartva”” kifejezést használta az “elhalasztásra kerül” fordulat helyett, így muníciót szolgáltatott a boszniai végrehajtó hatalom funkcióját betöltő Miniszterek Tanácsát vezető Zoran Tegeltijának, hogy bizalmatlansági indítványt adjon be kabinettársa ellen.

Az indítványban a szerb származású Tegeltija megkérdőjelezte a bosnyák Podžić pártatlanságát az államalkotó nemzetiségekkel, különösen a szerbekkel szemben. A szerb Független Szociáldemokraták szövetsége(SNSD) közleményében a védelmi miniszter döntése úgy jelent meg, mintha azzal gátolni próbálná a két haderő, és ezáltal a két nép békés együttműködését.

Azóta sem tisztázott, hogy Podžić a döntés meghozatalakor számolt-e annak lehetőségével, hogy arra Dodik a szerb nemzet elnyomottságának bizonyítékaként hivatkozhat, és erős érvként használhatja a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének újbóli megszervezését célzó elképzeléseihez.

Zoran Tegeltija október 6-án adta be indítványát a bosznia-hercegovinai parlament képviselőházának, amelytől kérte, hogy vonja meg a bizalmat a védelmi minisztertől. A képviselőház október 26-án elutasította a miniszter felmentésére vonatkozó kezdeményezést.

A szavazáson jelenlévő 27 képviselő közül mindössze a szerb Független Szociáldemokraták szövetségének hét tagja szavazott a miniszter felmentésére. Az indítvány ellen voksolt a bosnyák Demokratikus Akciópárt (SDA), a félig-meddig bosnyák (multietnikus) Demokrata Front (DF), valamint a liberális Naša stranka 20 képviselője. Több bosnyák párt és a horvát párt tagjai nem vettek részt a szavazáson.

Az elmozdítására tett kísérletet Podžić úgy kommentálta, hogy „ezzel túl messzire mentek” a kezdeményezők. A szerbiai hadsereggel való gyakorlat elhalasztását a miniszter utólag azzal indokolta, hogy „meg akarta védeni katonák egészségét,” utalva a koronavírus járvány intenzitásának növekedésére Bosznia-Hercegovinában.

A füstje és a lángja

A Tegeltija által beterjesztett indítványt a horvát pártok azzal a feltétellel lettek volna hajlandók támogatni, ha azt kiterjesztik másik két bosnyák – SDA-párttag – miniszter, Bisera Turković külügyminiszternek és Selmo Cikotić biztonsági miniszternek a felmentésére is. Mivel erre a szerb SNSD nem volt hajlandó, a horvát képviselők távol maradtak a szavazástól, és a Podžić elleni indítvány végül elbukott.

A bosnyák média a HDZ-BiH és az SNSD közti háttértárgyalásokra hivatkozva újfent a „Bosznia-Hercegovina egysége ellen szervezkedő szerb-horvát tengely” rémképével kezdte el riogatni a gyanútlan olvasókat.

Nem célunk, hogy az olvasót a boszniai parlamenti matematikával fárasszuk, de a védelmi miniszter leváltására tett indítvánnyal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az indítvány elfogadásához a jelenlévő képviselők többségének szavazata szükséges.

A plénum teljes létszáma 42 fő, amiből a szavazás iránti „elhivatottságot jelzi”, hogy a nem mindennapi eseményen 27-en vettek részt. Ebből a létszámból 14 képviselőnek kellett volna támogatni az indítványt. A kellő támogatottság hiányának fokát és egyben az indítvány „komolyságát” jelzi, hogy még a horvát klub valamennyi képviselőjének támogatása esetén is csak 12 szavazata (7 SNSD-s és 5 horvát) lett volna az előterjesztésnek, ami eleve elmarad a szükségestől.

Miért Podžić a „célpont”?

A védelmi miniszter személyével kapcsolatban több olyan tényező is fennáll, ami alkalmassá tette, hogy egy meglehetősen „zajos és a realitásokat mellőző” politikai támadás célpontjává váljon.

Ezeknek a körülményeknek a tisztázása végett indokolt röviden áttekinteni az érintett karrierjét.

Podžić nyugalmazott katonatiszt és a politikatudomány doktora, aki 1978. és 1992. között a Jugoszláv Néphadsereg tisztje volt. 1992-től 2009-ig a bosnyák hadseregben szolgált különböző vezető beosztásokban, 2009-e és 2012-e között Bosznia-Hercegovina Bulgáriába akkreditált nagyköveteként volt.

Podžić bosnyák nemzetiségű, és miniszteri munkája mellett a boszniai parlament felsőházának tagja bosnyák nemzetiségi színekben. A vele szembeni fellépést „megkönnyítette, hogy nem a bosnyák Demokratikus Akció Pártjának (SDA), hanem a bosnyákbarát Željko Komšić által vezetett Demokratikus Front (DF) tagja, vagyis a szerbek a miniszter elmozdítására tett kísérlettel nem a legnagyobb bosnyák pártnak, az SDA-nak ugrottak neki direktbe.

A szerbek azért is haragudtak a védelmi miniszterre, és ez logikussá tette a lépésüket, mert Podžić érdemi lépéseket tett Bosznia-Hercegovina NATO-csatlakozásának előmozdítására, ami miatt a korábbi években számos kritikát kapott, főként szerb oldalról, ahol máig is a katonai semlegesség megőrzésének gondolata népszerűbb, nyilván a szerbiai példát követve.

Áldozatok a másik oldalon

Sokak szerint a védelmi miniszter elleni indítványnak álcázott támadásnak az volt a közvetlen előzménye, hogy az elmúlt hónapokban több szerb vezető vesztette el pozícióját a boszniai igazságszolgáltatásban.

Gordana Tadić főügyészt 2021. október 20-án felmentette hivatalából a Legfelsőbb Bírósági és Ügyészségi Tanács (Visoko sudsko i tužilačko vijeće, VSTV). A főügyész leváltására egy majd hat hónapos fegyelmi eljárás végén került sor, amelyben Tadićot felelősnek találták a hivatala gyakorlásának pártatlanságát biztosító eljárási szabályok betartásának megszegése miatt. A döntés szerint a főügyész több esetben önkényesen döntött az ügyészek kijelöléséről, és arra is volt példa, hogy nem rendelte el egyes ügyészek ellenőrzését – leváltásának kapcsolatban azonban más okot nem említettek, pedig azokról beszélt a čaršija (utca) népe.

Gordana Tadić a bosnyákokat azzal haragította magára, hogy az irányítása alatt álló ügyészség jóváhagyta az úgynevezett Diploma-akciót, amely során őrizetbe vették a Biztonsági Hírszerző Ügynökség (Obavještajna sigurnosna agencija, OSA) igazgatóját, Osman Mehmedagićot, az említett személy pedig a legfelsőbb bosnyák pártvezér, Bakir Izetbegović egyik fő embere.

Tadić ezzel, és más bosnyák származású politikusoknak az előállításával többször a legnagyobb bosnyák párt, a Demokratikus Akciópárt tyúkszemére lépett, ami miatt az SDA azzal vádolta meg, hogy csak bosnyákok letartóztatásét rendeli el. Tadić nemzetiségi hovatartozása kapcsán általánosan elfogadott lett mostanra, hogy a “szerb oldalt” erősíti, a horvát felmenőire tekintet nélkül, és ő maga is így “határozza meg magát”.

A főügyész menesztésére a szerb SNSD és a Horvát Nemzeti Tanács (Hrvatski Narodni Savez, HNS) úgy reagált, hogy azt hat bosnyák szavazta meg politikai megrendelés alapján, mivelhogy szerintük a bosnyákok átvették az ellenőrzést az igazságszolgáltatási rendszer felett, amire válaszul a főügyészi posztra ismét szerb nemzetiségű politikust, Milanko Kajganićot jelölték ki, igaz ideiglenes jelleggel.

A szerb igazságszolgáltatási csúcsvezetők elmozdítását követően várható volt, hogy az SNSD valahol személyi cserére próbálja kényszeríteni a bosnyák politikai elitet, Podžić esetében ez azonban nem sikerült. Kérdés, ki lesz a következő a sorban?

---

---

A napokban jelentős változások zajlanak le a horvát baloldalon és jobboldalon egyaránt. A baloldalon szétesett a Szociáldemokrata Párt, a jobboldalon pedig valószínűleg még szélsőségesebb irányba indulhat meg a Hazafias Mozgalom. De most maradjunk csak a baloldalnál, az ott lejátszódott események alapján általánosságban véve az jut az ember eszébe, hogy “hosszú betegségnek halál a vége”. A szociáldemokraták szinte kereken egy évvel ezelőtt kaptak új vezetőt, akinek azóta végképp sikerült “megreformálnia”, azaz szétvernie az amúgyis erodálódó pártot. Andrej Plenković (jobboldali) miniszterelnök akár pezsgőt is bonthat.

A pártelnök, aki megfelezte a pártot

Minden klub, amely ad magára, kidobólegényt alkalmaz (Nik Titanik karikatúrája a 24sata hírportálon)

Peđa Grbin egy év ezelőtt vette át a jobb időket is megért Szociáldemokrata Párt (Socijaldemokratska Partija, SDP) vezetését, a korábbi elnököt, Davor Bernardićot, akinek az irányítása alatt a szociáldemokraták alulmaradtak a tavalyi parlamenti választásokon, most rúgták ki a pártból.

A szociáldemokrata képviselők egy részét most azért távolították el, mert nem tartották be a pártfegyelmet, és nem szavazták meg a párt főbizottságának állásfoglalásait, amelyek szerint a Szociáldemokrata Párt képviselői és képviselőcsoportjai “kötelesek végrehajtani a pártszervek döntéseit”.

– közölte Grbin pártelnök még csütörtökön, aki egyúttal jelezte, bár akkor még nem mondta ki, hogy mi lesz az obstrukciót végrehajtó képviselők sorsa: végül hét személyt tettek lapátra. A pártból azokat zárták ki, akik nem csak elszabotálták a döntések elfogadását/végrehajtását, hanem bírálták is a párt vezetését, amivel a pártelnök, Peđa Grbin szerint “óriási kárt okoztak”.

Grbin a mostani szakadásért, akárcsak a választási vereségért, az előző pártvezetést okolta, amelynek tagjai még a vereség után sem tértek észhez, és nem vették észre, hogy egyszerűen elérkezett az idő, amikor néhány oldalt “lapozni kellene”.

Jézusi szófordulat

A jelek szerint az erős küldetéstudattal rendelkező Davor Bernardić, volt pártvezető, szociáldemokratáktól eléggé furcsa módon a Facebookon azzal a “jézusi fordulattal” reagált, hogy „Istenem (az evangélium szerint Atyám), bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”.

Bernardić szájából még egy mondás elhíresült, ami a mostani tisztogatásra utal:

A végelszámolásnál kiderült, hogy az osztozkodás katasztrofális következményekkel járt a Szociáldemokrata Pártra nézve, az eltávolított vagy kilépett képviselők ugyanis új parlamenti csoportot alakítottak, amelynek 18 tagja lett.

– tette hozzá Bernardić, aki mindezt természetesen biztatásnak, és nem fenyegetésnek szánta.

Újságíró kérdésre válaszolva Bernardić ezt egy vaskos közhellyel toldotta meg, amely szerint nem alakítanak új pártot, mert a “politikára szeretnének fókuszálni, és nem önmagukkal akarnak foglalkozni”. Ez a nyilatkozat akár azt üzenetet, ha úgy tetszik, akkor ezúttal viszont azt a fenyegetést is hordozhatja, hogy egyszer még visszatérnek.

Amit nem lehet eleve kizárni, mert a Peđa Grbin által vezetett szárnynak ugyanis csak 14 tagú frakciója maradt a horvát parlamentben, és így már nem dicsekedhetnek azzal, hogy övéké a második legnagyobb parlamenti csoport, aminek számos – anyagi és politikai – következménye lehet.

---

---

Lassan halad a kormányalakítás Bulgáriában, ahol a július 11-i előrehozott választások nem hoztak jelentős változást az előző, áprilisi parlamenti megmérettetéshez képest. Akkor, csakúgy mint júliusi forduló után három jelentős blokk alakult ki a törvényhozásban: az addig kormányzó jobbközép Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) Bojko Boriszov vezetése alatt, a korábban többször szövetségre lépő Bolgár Szocialista Párt (BSZP) és a török Mozgalom a Jogokért és Szabadságért (DPS), valamint három antikorrupciós párt, élükön a Szlavi Trifonov vezette Vannak Ilyen Nép (ITN) formációval.

Aki nem akar

A júliusi választáson annyi különbség állt be, hogy ezúttal a GERB helyett az ITN kapta a legtöbb szavazatot, s megkezdte a kormányalakítási kísérleteket.

Az alapvető gondot az jelentette, hogy az ITN-nek csak 65 mandátumot sikerült szereznie a 240 fős törvényhozásban, ami nem tesz lehetővé kormányzást koalíció vagy legalább külső támogatók nélkül.

A három, frissen parlamentbe jutó antikorrupciós párt összefogása megint nem lett volna elegendő, mert együttesen sem érik el a többséget, miután csak 112 képviselői helyük van összesen, így mindenképp további támogatóra volt szükség.

Trifonov hamar jelezte, hogy ő maga nem kíván kormányfő lenni, sőt, koalícióra sem kíván lépni egyik parlamenti párttal sem, s maga helyett a 2000-es években több kormányzati funkciót betöltő Nikolaj Vaszilevet javasolta miniszterelnöknek.

A Vaszilev-kabinet ötlete azonban hamar elbukott, s az ITN-nek – amely július végén megkapta a kormányalapításra a felkérést az államfőtől, Rumen Radevtől – a másik két antikorrupciós, illetve a GERB-en kívüli „régi” azaz a szocialista és a török párthoz kellett fordulnia.

Technokraták helyzetben

A Demokratikus Koalícióval, illetve a választás után nevét Talpra! Maffia takarodj!-ról (ISMV) Talpra BG! Jövünk!-re (IBG-NI) változtató kisebb párttal folyó tárgyalások lassan haladtak, azokon Trifonov tüntetőleges távolléte miatt a többi pártvezető sem vett részt.

A miniszterelnök személyét minden esetre sikerült gyorsan megtalálni. A választás ezúttal egy kevésbé ismert üzletemberre, Plamen Nikolovra esett. Az ő esetében nem áll fel korábbi kormányzati szerep, mint Vaszilevnél, így az antikorrupciós partnerek számára elfogadhatóbb volt.

Nikolov egyelőre szépen hangzó, de a gyakorlatban elég minimál programmal rukkolt elő a kormányzati prioritások kapcsán: az uniós helyreállítási alap felhasználását, a COVID-újabb hullámának kezelését, a választási rendszer megváltoztatását, valamint nyugdíj- és igazságügyi reformot ígért.

A kormány tagjairól is megállapodás született a héten: a listát jellemzően a politikában kevésbé jártas szakemberek dominálják, így egy technokrata kormány van formálódóban.

Ez a helyzet nem újdonság Bulgáriában, 2013-14-ben a GERB ellenében hatalomra jutó Oresarszki-kormány a nacionalista ATAKA-támogatásával tudott hatalmon maradni, igaz, nagyjából egy évig, hogy aztán egy előrehozott választás alkalmával visszaadja a stafétabotot a GERB-nek.

Az idő fogytán

De ki lesz ezúttal a másik partner? A jelenlegi politikai felállás szerint a GERB eleve kizárható, ráadásul Bojko Boriszov jelezte is, hogy semmiképp sem szavazzák meg az új kormányt.

A másik két szóba jöhető parlamenti párt közül úgy tűnik, a szocialistákkal sikerült megegyezni, akikkel Nikolov programjának kialakításakor közelebb kerültek az álláspontok. Ezek közül, ami a legbiztosabb, az a GERB-ellenesség.

Minden esetre az idő fogytán, a törvények szerint ezen a héten kell szavazni az új kormányról, vagy pedig visszaadni a kormányalakítási mandátumot az államfőnek.

Ez utóbbi gyakorlatilag a patthelyzet és döntésképtelenség elismerése lenne, s újabb választást tenne szükségessé – ezt a parlamenti pártok valószínűleg megpróbálják elkerülni, ezért a jelenlegi felállás és megegyezések szerint elég valószínű, hogy hamarosan felállhat az új bolgár kormány.

---

---