Connect with us

Húsvéti gyermekkönyvek

Európai Unió

A VÉGKIFEJLET BIZONYTALAN: Törökország és az EU: se veled, se nélküled

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

isztambul polarr
A cikk meghallgatása

 
Uniós körökben fokozott figyelemmel készültek 2005. október 3-ára, amikor hosszas egyeztetések, alkudozások, háttérmegbeszélések után hivatalosan is megindultak a csatlakozási tárgyalások két tagjelölttel, Horvátországgal és Törökországgal. A történelmi pillanatot nagy lelkesedéssel fogadták Zágrábban és Ankarában is. Azóta eltelt lassan tizenhat év, s a két jelöltből azóta csak egy nyert bebocsátást az Unióba, az is nyolc év tárgyalás után.

Ciprus, mint politikai tényező

Az eltelt bő másfél évtized folyamán  rengeteget változott Törökország és az Európai Unió kapcsolata.  Amikor 2002-ben a jelenlegi kormánypárt hatalomra került, nemcsak az Európai Unió bizonyos tagállamaiból, hanem a terrorellenes háborúját vívó Egyesült Államokból is lelkesedéssel tekintettek a török belpolitikai folyamatokra, s üdvözölték az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) reformjait, amelyek a jogállamiságot erősítették, a hadsereg EU által kritizált gyámkodását pedig gyengítették. A belső változások mellett ezekben az években néhány külpolitikai kérdés rendezésében is új távlatok nyíltak meg. A török vezetés teljes mellszélességgel beállt a Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkár által jegyzett terv mögé, amely a több évtizede megosztott Ciprus két részének újraegyesítését irányozta elő. A terv végül a görög ciprióták elutasítása miatt megbukott a 2004-es népszavazáson, így a sziget azelőtt vált uniós tagállammá, hogy rendezték volna a kérdést.

A sok sebből vérző kapcsolat ellenére a két félnek szüksége van egymásra, ami a csatlakozási tárgyalások formális fenntartására készteti őket, noha pontosan tudják, hogy ez a folyamat elhúzódik, s a vége is bizonytalan.

Ennek következményeire nem is kellett sokáig várni. Nem sokkal azután, hogy 2006-ban lezárták az első és mindmáig egyetlen csatlakozási fejezetet (Tudomány és kutatás) az Európai Bizottság bejelentette, hogy Ciprus miatt blokkolja több fejezet megnyitását, amit később újabbakkal toldott meg. Az ENSZ égisze alatt ugyan tovább folytak az egyesítési tárgyalások (ezek legutóbb április végén rekedtek meg), de vajmi kevés esély volt a megegyezésre akkor, amikor a görögök által lakott Ciprust a török állam nem ismeri el.

És jött Merkel

Közben a vezető uniós államokban is változás állt be: 2005-ben hatalomra került a csatlakozást ellenző Angela Merkel, aki mellé felsorakozott az akkori francia elnök, Nicola Sarkozy is. Az ekkor a köztudatba bedobott “különleges partnerség”, azaz speciális státusz nem tetszett a teljes jogú tagságért tárgyaló török vezetésnek. Az EU-t érintő identitásvita, hogy vajon lehet-e tagállam egy muszlim többségű ország, mely területének döntő többsége Ázsiában fekszik talán még kezelhetőnek tűnt, de a hatalmas, egyre növekvő népességű, ugyanakkor kevésbé fejlett állam integrálása az EU-ba már tényleg komoly kérdéseket vetett fel.

A 2010-es évekre aztán az euro válságba csúszó EU már kezdett veszíteni az akkor épp gazdasági fellendülésben lévő Törökországban a pozitív imázsából. A magabiztosabb Törökországból egyre kevésbé tűnt fontosnak a problémás Unió. A nyitás a Közel- Kelet felé, az Arab Tavasz nyújtotta lehetőségek kihasználása más irányt adott a török külpolitikának, az amúgy is folyamatos elutasítás és bírálatokat jelentő EU-hoz képest.

Bírálatokból pedig egyre több lett, különösen a 2013 közepén zajló Gezi parki tüntetések, majd a 2016. júliusi puccskísérlet után. A felgyorsuló autoriter hatalmi építkezés újabb és újabb kritikus nyilatkozatokat váltott ki, a török belpolitikai küzdelem begyűrűzése a török diaszpórába bilaterális alapon is megterhelte a viszonyt Németországgal, Hollandiával és Ausztriával. Az Európai Parlament többször is felszólította az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy fagyassza be a csatlakozási tárgyalásokat. zaszlok torok eu

A menekültválság

Azonban az Európai Tanács, ahol a tagországok állam- és kormányfői határoznak az uniós politika fősodráról, tartózkodott a drasztikus lépéstől. Annál is inkább, mert Törökország jelentős mértékben felértékelődött a 2015-16-as menekültválság révén. Olyannyira, hogy maga Angela Merkel utazott Isztambulba, hogy megnyerje Erdogant a válságkezeléshez. A többi már történelem: többszöri forduló után végül 2016 márciusában elfogadták a Menekültügyi Nyilatkozatot, ami jelentősen csökkentette az illegális migrációt, ugyanakkor Törökországot tényleg egy speciális státuszba emelte, mivel borítékolható volt, hogy a csatlakozás ebben a helyzetben távolabb kerül.

A problémák később csak fokozódtak, amit ciprusi és a görög tengeri területi viták, majd a 2020 eleji újabb menekültválság jelzett. A csatlakozási tárgyalások gyakorlatilag le is álltak. De minden konfliktus ellenére  Törökország túl nagy ahhoz, hogy hátat fordítsanak neki, ugyanakkor az EU kellően megosztott, hogy kezelni is tudja . Mindezek közrejátszottak abban, hogy a görög és francia lobbi ellenére inkább enyhe szankciókat hoztak ellene, de az EU kapott a lehetőségen, amikor 2021 elején a török fél úgy döntött, hogy békülékenyebb hangot üt meg.

A többség támogatja

A sok sebből vérző kapcsolat ellenére a két félnek szüksége van egymásra, ami a csatlakozási tárgyalások formális fenntartására készteti őket, noha pontosan tudják, hogy ez a folyamat elhúzódik, s a vége is bizonytalan. Erdogan minden otthon elhangzó kritikája ellenére az összes uniós fórumon bejelentette, ahogy legutóbb az Európa Nap (május 9.) alkalmából is tette, hogy a cél a teljes jogú tagság elérése, az országot sújtó kettős mérce ellenére.

Az uniós csatlakozást minden problémájával együtt  a török közvélemény többnyire támogatja . Azonban legalább ennyire sokatmondó, hogy Kadir Has Egyetem tavaly nyáron publikált kutatása szerint a megkérdezettek kétharmada gondolta úgy, hogy ez sosem fog megvalósulni, ugyanakkor 73 százalékuk mondta azt, hogy a tagság a cél, s más bilaterális kapcsolat nem megengedhető.

A BALK Hírlevele


Meteorológia


B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Oroszország

Kína

Európai Unió

IN ENGLISH

Egy hét legjava