Fehérvári Nándor
HÁBORÚSDI: A Fekete-tenger az új csatatér, avagy az elriasztás politikája

Oroszország példátlan módon valamennyi fekete-tengeri tengeralattjáróját kivezényelte a kikötőkből, amikor Románia és a NATO több tagállama márciusban hadgyakorlatot tartott a Fekete-tengeren. A harcias reakció csak az egyik jele annak, hogy a hat ország által körülvett tenger egyre inkább csatatérré válik: látványosan egymásnak feszülnek a gazdasági és a geopolitikai érdekek.
NATO vs. Oroszország
Moszkva már számtalanszor megerősítette, a NATO keleti irányú terjeszkedését nemzetbiztonsági fenyegetésként éli meg, s ha valahol nyomul az észak-atlanti szövetség, az éppen a Fekete-tenger és térsége. A történelem során már sok háborút látott tengeren hat állam osztozik, s ezek közül három – Törökország, Románia és Bulgária – már tagja a katonai szervezetnek, kettő – Ukrajna és Grúzia – pedig stratégiai céljának tekinti a csatlakozást. Ez pedig azt jelenti, hogy a Fekete-tenger északkeleti szegletét, valamint a nemzetközi jog szerint Ukrajnához tartozó Krím-félszigetet ellenőrző Oroszország öt, többé-kevésbé ellenséges állammal néz szembe, s az utóbbi hónapok eseményei alapján arra lehet következtetni, hogy a jövőben csak komolyabbá válhat a feszültség. Már csak azért is, mert ahogy erősödik a NATO, úgy fejlesztik a térségben állomásozó orosz erőket is: modernizálták a flotta hajóit és megerősítették a lég- és partvédelmi erőket is.
Lövések is eldördültek
Bár a márciusi hadgyakorlaton nem történt incidens az orosz és a NATO-hajók között, az utóbbi években számos összetűzés helyszíne volt a Fekete-tenger. A legsúlyosabb 2018 novemberében pattant ki, amikor az orosz Fekete-tengeri Flotta megakadályozta, hogy ukrán hadihajók keljenek át a Krímet és Oroszországot elválasztó Kercsi-szoroson, azaz a Fekete-tengerről bejussanak az Azovi-tenger partján lévő ukrán flottabázisra, Mariupolba. Az incidens során lövések is eldördültek, s végül az oroszok elfoglalták az ukrán hajókat, a legénységet pedig hosszú ideig fogva tartották.
Moszkva már akkor is a NATO-t hibáztatta a konfliktusért, azt állítva, hogy az USA és európai szövetségesei bíztatták Kijevet a „provokációra”. Ami egyébként nem volt feltétlenül provokáció, hiszen a Kercsi- szoroson való áthaladás szabályait rögzítő 2003-as egyezmény értelmében a terület közös ukrán-orosz szuverenitás alá esik. A fegyveres összecsapás előtt és után is számos esetben történt meg az, hogy a NATO és az orosz hadsereg hajói, illetve repülőgépei veszélyes közelségbe kerültek egymáshoz. A „majdnem incidenseket” Moszkvában általában úgy értékelték, hogy az orosz katonák megint megmutatták: nem félnek a NATO-tól sem. A feszültségnek egyébként öngerjesztő hatása is van: ahogy szaporodnak a csetepaték, úgy kéri Románia a térségben állomásozó NATO-erők fejlesztését, ami viszont tovább növelni Moszkva aggodalmait is.
Átálltak
Az erőviszonyok ugyan megváltoztak azóta, hogy az egykori Varsói Szövetség két tagállama, Románia és Bulgária belépett a NATO-ba, az igazán komoly változást azonban az hozná, ha Ukrajna, valamint az Oroszország és Törökország közé beékelődött Grúzia is taggá válna. A két szovjet tagköztársaság felvétele már a múlt évtized derekán napirendre került, s bár a szövetség 2008 áprilisi bukaresti csúcstalálkozóján az európai országok annak ellenére nem támogatták a bővítést, hogy az USA igencsak nyomást gyakorolt rájuk, a csatlakozás, vagy legalábbis a közeledés továbbra is napirenden maradt. Talán nem véletlen, hogy Moszkva két háborúval igyekezett elérni, hogy Grúzia és Ukrajna belátható időn belül ne kerüljön be a NATO-ba. 2008-ban az orosz hadsereg segítségével függetlenné vált a Grúziához tartozó Abházia és Dél-Oszétia, 2014-ben pedig a Krímet annektálta Oroszország és egyúttal Moszkva hathatós támogatást nyújtott és nyújt ma is a két kelet-ukrajnai megyét, Luhanszkot és Donyecket részben megszállva tartó szakadároknak. Az orosz politika lényege az volt, hogy olyan tartós válsággócok alakuljanak ki a NATO-ba törekvő államok területén, amelyek miatt ellehetetlenül a bővítés.
A NATO támogatja Ukrajnát
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök megbeszélgetést folytatott Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral a donbasi biztonsági helyzet súlyosbodásáról.
– jelentette ki Zelenskij az ukrán elnöki hivatal közleménye szerint.
The Chairman of the #NATOMC, ACM Peach will also meet President @ZelenskyyUa to discuss defence reforms, NATO – Ukraine partnership & the current security environment in the Black Sea region. #NATO fully supports #Ukraine’s sovereignty & territorial integrity. pic.twitter.com/QlT89r0kzx
— NATO_PASCAD (@NATO_PASCAD) April 7, 2021
A NATO ugyanakkor a Twitteren azt közölte, hogy az ukrán államfő beszélt Stuart Peach-csel, a NATO Katonai Bizottságának elnökével is, hogy megvitassa vele a védelmi reformokat, a katonai szervezet és az Ukrajna közötti partnerséget, valamint a Fekete-tenger térségében kialakult biztonsági helyzetet. A Twitter-bejegyzés szerint a nyugati katonai szervezet teljes mértékben támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását.
Jól működik az elriasztás
A moszkvai politika eddig működött, és hiába sürgette a napokban is Volodimir Zelenszkij ukrán államfő hazája felvételét, amíg nem születik megoldás a kelet-ukrajnai válságra, az ország aligha léphet be a katonai szövetségbe, hiszen akkor ugrásszerűen megnőne a NATO és Oroszország közti közvetlen katonai konfliktus veszélye. Zelenszkij azzal érvelt, hogy miközben Ukrajna folyamatosan erősíti hadseregét, a kelet-ukrajnai válságot csak úgy lehet véglegesen megoldani, ha a NATO beengedi tagjai közé a volt szovjet tagköztársaságot. Zelenszkij egyelőre nem a teljesjogú tagságra gondol, hanem arra számít, hogy Kijevet beveszik a Tagsági Akcióprogramba (MAP).
Gáz, gáz, gáz
Miközben a Fekete-tengeren több hatalom érdekei ütköznek – Oroszország és a NATO mellett fontos játékos a NATO-tagként is néha különutas politikát folytató Törökország – a térség az energiahordozók szempontjából is fontos szerepet játszik. A hatalmas vízfelület alatt jelentős mennyiségű földgáz rejtőzik – becslések szerint az ukrán és ex-ukrán területi vizek több mint kétezer milliárd köbmétert rejtenek, s a többi partmenti ország tartalékai is százmilliárd köbméterekben mérhetők. A lelőhelyek jó része a parttól távoli helyeken található, így borítékolhatóak a viták – a pontos tengeri határok egy részét még ki sem jelölték – s az is biztosra vehető, hogy lesznek viták Kijev és Moszkva között is a lelőhelyek hovatartozásáról.
__________________________
Forrás: Twitter, internet

Szerbia
A NYUGAT-BALKÁN ÉS A DEMOKRÁCIA: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

Egyre kevésbé egyformák a Nyugat-Balkán országai – Koszovó, Montenegró, Szerbia, Albánia, Észak-Macedónia, illetve Bosznia-Hercegovina – a gazdasági különbségek mellett a demokrácia fejlettsége is eltérő ezekben az államokban. A térséget legutóbb az International IDEA nevű intézet mérte fel, és meglepő eredményre jutott. Itt jegyezzük meg, hogy az International IDEA és a BALK véleménye nem minden kérdésben esik egybe – például a montenegrói demokráciát illetően – de tiszteletben tartjuk, hogy mások esetleg másként tekintenek a térségre, ezért nem zárkózunk el attól, hogy más véleményeknek is helyt adjunk.
Utolsókból elsők

A tanulmány szerint a Nyugat-Balkán országai részben ellentétes irányú utat tesznek meg. Koszovó például 2013-ig olyan hibrid rendszernek számított, ahol a demokratikus intézményrendszer működését autoriter elemek zavarták meg, most viszont közepesen teljesítő demokráciává vált. Szerbia viszont romlik.
– olvasható az elemzésben, amely megjegyzi, hogy miután 2000-ben Szerbiában eltávolították a hatalomból Slobodan Milošević szerb majd jugoszláv elnököt, az ország fejlődő demokráciává vált. A trend azonban a múlt évtized vége felé megfordult, s mára az Aleksandar Vučić államfő fémjelezte állam autoriter elemeket is mutató hibrid rendszerré vált.

Az International IDEA véleménye a Nyugat-Balkánról
Az International IDEA szerint a Nyugat-Balkánon jelenleg három, közepesen jól működő demokrácia van: Koszovó, Montenegró és Észak-Macedónia. Boszniában és Albániában gyengének nevezhető a demokrácia, ám a legrosszabb helyzet Szeriában alakult ki, ahol a már említett hibrid rendszer jellemzi az intézményeket.
Boszniában részben az okoz gondot, hogy a szerb entitás, a Szerb Köztársaság élén az a Milorad Dodik elnök áll, aki ugyancsak Oroszországot tartja szövetségesnek, és arra utal, hogy Boszniában is rendezhetnek olyan függetlenségi népszavazást, mint amilyennel Moszkva csatolt el egyes ukrajnai területeket.
Korrupció mindenhol
Míg Koszovóban és Montenegróban komoly fejlődést mértek az elemzők, a szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy a korrupció valamennyi nyugat-balkáni országban komoly gondot jelent. A legsúlyosabb helyzet Boszniában alakult ki, de Szerbiában és Albániában sem sokkal jobbak a körülmények.
Ez már csak azért is gondot okoz, mert valamennyi térségbeli ország rá van szorulva a donor-országok segítségére, ám a korrupció magas szintje sokak kedvét elveszi az újabb támogatásoktól, vagy akár a komolyabb beruházásoktól.
Kapcsolódó cikk
– olvasható az elemzésben, amely szerint csak akkor maradhat fenn a stabilitás a térségben, ha megszűnik az ellentmondás a társadalmak óhaja és a vezetők politikája között. Ellenkező esetben folytatódni fognak a negatív tendenciák, egyebek mellett, a gazdasági pangás, az elvándorlás és az agyelszívás.
Ráadásul továbbra is lassú marad több ország EU-s integrációja: az elemzők arra számítanak, hogy a nagy oroszbarátság miatt Szerbia a korábban gondoltnál több évvel később csatlakozhat az unióhoz. Bosznia esetében még rosszabb a helyzet: a súlyos etnikai ellentétekkel terhelt ország integrációja gyakorlatilag leállt.

A reál GDP a Nyugat-Balkán országaiban (Forrás: IMF World Economic Outlook)
Betett a járvány
A Global Initiative Against Transnational Organized Crime nevű intézet által készített tanulmány szerint a 2020 óta tartó koronavírus-pandémia kezelése nem kedvezett a demokrácia nyugat-balkáni erősödésének: az elemzők szerint a nyugat-balkáni vezetők részben arra használták fel a világjárványt, hogy megerősítsék hatalmukat.
A tanulmány szerint miközben megerősödtek az állami intézmények, a járványellenes intézkedések következtében meggyengültek a civil szervezetek.
A térség államaiban – az egészségügyi vészhelyzetre hivatkozva – számos döntést hoztak a parlament megkerülésével és a társadalmi szereplőkkel való mindenféle konzultáció nélkül, a következmény pedig az lett, hogy tovább csökkent az emberek állami szervekbe vetett bizalma.
A Háború
FÉLNEK ÉS SEGÍTENEK: Moldova és az orosz-ukrán konfliktus

A Románia és Ukrajna közé ékelt Moldova fogadta be az ezer főre jutó legtöbb ukrajnai menekültet, s egyértelműnek tűnik, hogy a volt szovjet tagköztársaság egyedül képtelen lesz megküzdeni a válsággal. Különösen úgy nem, hogy Moldovának is van félnivalója Oroszországtól: már három évtizede orosz csapatok tarják hatalomban a Moldovából kiszakadt Dnyeszter menti Köztársaság Moszkva-párti rezsimjét.
Jön az összeköttetés?
Bár Moszkva azt ismételgeti, hogy nem támad meg újabb országokat – Szergej Lavrov orosz külügyminiszter egyébként azt is közölte, hogy hazája Ukrajnát sem támadta meg – Moldovában komolyan tartanak attól, hogy az Ukrajna déli részén előretörő orosz csapatok végső célja az lehet, hogy közvetlen szárazföldi összeköttetést hozzanak létre Oroszország és a Dnyeszter menti Köztársaság között.
Ha ez megtörténik, aligha sikerül újraegyesíteni a kettészakadt Moldovát: Chisinauban már jó ideje az euróatlanti integrációt támogató kormányzat van hatalmon Maia Sandu állanfővel az élen, s Moszkva aligha tenné meg azt a szívességet, hogy kivonja csapatait a szakadárok kezén lévő területről. Különösen az után nem, hogy miután a megtámadott Ukrajna hivatalosan is felvételét kérte ez EU-ba, március 3-án pedig Moldova is bejelentette csatlakozási szándékát.
Az orosz „békefenntartók” egyébként a hivatalos indoklás szerint egy hatalmas fegyverraktárat őriznek Tiraspol közelében, ám a több évtizede ott lévő katonai felszerelések ma már aligha használhatóak, valószínűleg a megsemmisítés lenne a legjobb megoldás. Ha a most ott állomásozó 1500 orosz katona mellé megérkezne az Ukrajnát ostromló armada is, alighanem a tiraspoli rezsim is nagyon bátornak érezné magát a Chisinauval folytatott alkudozásban.
Kezelhetetlen áradat
Moldovába február 24-e óta már legalább 230 ezer ukrán állampolgár lépett be, s közülük még mintegy 120 ezren továbbra is az országban tartózkodnak. Chisinaunak az EU és Washington is segítséget ígért, Antony Blinken amerikai külügyminiszter közölte, az USA gyorssegélyt küld Moldovának.
Blinken azt is közölte, 18 millió dollárral segítik a moldovai energiahálózat átalakítását. Erre azért van szükség, mert Moszkva – miután Moldova az EU felé fordult – az energiaszámlák kifizetetlenségére hivatkozva visszafogta energiahordozó-szállításait.
A döntés már csak azért is érdekes, mert a tartozás nagyobb részét a Dnyeszter mentiek halmozták fel, azaz Moszkva Chisinauval akarja kifizettetni szövetségesei számláit.
-
Montenegró3 nap telt el azóta
Nincs aki dolgozzon a montenegrói tengerparton, 30 százalékkal nőhetnek az árak
-
Oroszország1 nap telt el azóta
OVSZJANNYIKOVA: Putyin mindörökre megalázta az oroszokat
-
English5 nap telt el azóta
Arrests are piling up in Montenegro, after a police chief now the „crypto king” has also been caught
-
Szerbia1 nap telt el azóta
Homokvihar okozott tömegszerencsétlenséget Szabadka és Topolya között