A cikk meghallgatása

Az ifjak vérének fiatalító hatásáról szóló legendák – olvasható bölcs könyvekben – egészen az ógörögökig vezethetők vissza. Később az ókori római költészetben is megjelentek, hogy a gótikus vámpírmesékben szülessenek újjá.

A kettőezres évek elején – a Drakula-mítosz alapján – a Stanford Egyetem kutatócsoportja úgy döntött, teszteli az elméletet. Elkövették tudósaink a következőt: összekötötték egymással egy fiatal és egy idős egér vérkeringését, majd a fiatal vérét átáramoltatták az idősebb szervezetén és viszont. Az eredmény már első pillantásra látható volt: valódi elixírként a friss életnedű megfiatalította az öreg állatot. A kontrollvizsgálatok is ezt mutatták, ugyanúgy azt, hogy az ifjú egyednél – ezzel párhuzamban – gyors hanyatlás következett be. Amennyire egér esetében megállapítható, a testi romlást súlyos szellemi leépülés kísérte. Egyszerűen elfelejtette például, hogy mi merre van, míg az öreg, ha nem is szavalt fejből Ovidiust rögtön, de már-már katasztrofális memóriája erősen feljavult, visszatérő tanulékonyságával együtt. Így ismét meg tudta különböztetni a hangjeleket, szaglása és látása is jobb lett – kommunikációs képessége visszatért. Nem beszélve az életkedvéről. Sőt, a libidó terén is erős javulás mutatkozott, ha a macskával való verekedésben nem is fényeződtek fel látványosan a dolgok.

Szóban forgó kísérletről egyébként, ha nem is éppen így, de A fiatalság véres forrása fejezetcímmel olvashatunk A jövő gyorsabban itt lesz, mint gondolnánk című kötetben, mégpedig a HVG-könyvek Tango-sorozatában. Írta a görög származású Peter H. Diamandis és Steven Kotler, a New York Times újságírója. Szíves figyelmükbe ajánlom, kitűnő tandem. Akiről viszont itt pár szóban szeretnénk még megemlékezni kettős évfordulója kapcsán – útban Drakulics elvtárs felé –, az a mi legendás vámpírunk, egyben a világ leghíresebb magyar színésze: Lugosi Béla.
Amennyiben úgy gondolunk rá, mint olyan emberre, aki teljes mértékben azonosulni tudott a szerepével, akkor a vámpír halálának távolodó 65. évfordulóját ünnepelhetjük – jelentős megnyugvással. Másrészt éppen idén van kilencvenedik éve annak, hogy elkészült a mi Lugosi Bélánkat a csillagok közé juttató Drakula-film, melynek köszönhetően Lugosi utóbb egy valódi csillagforma emlékművet is kapott a hollywoodi hírességek sétányán. Meg örök tiszteletet a filmipar részéről, pedig másképp indult a karrierje. A bánsági Lugoson született, ómoravicai (Bácskossuthfalva) édesanyától származó Blaskó Béla Ferenc Dezső a szegedi színpadi deszkákon tűnt fel, hogy pályafutásának egyik emlékezetes állomása legyen Szabadka. Kevesen tudják, hogy ez a szülőhelyének nevét felvevő, fényes pályát befutó, nőknek felettébb tetsző, bővérű autodidakta egykor a szabadkai teátrum tagja volt, ahol kisebb szerepeket kapott a különféle Shakespeare-előadásokban. Így például ő volt az egyik legjobb második gyilkos a III. Richárdban. Sajnos a helybeli hölgyek nem sokáig élvezhették gyönyörködtető látványát, mert ugye, ahogy Lugosi életrajzában olvashatjuk, otthagyta Szabadkát.

Róla dióhéjban annyit még, hogy rövidesen kisebb szerepet vállalt a magyar történelem színpadán. A tanácsköztársaság alatt a színészi szakszervezetben tevékenykedett, mert miként jellegzetes mosolyával később megjegyezte: mindig is vonzódott a vörös színhez. Ennek az lett az egyenes ágú következménye, hogy disszidálnia kellett. Amerikában magyar színházat alapított, utána sikerült felkapaszkodnia a Broadwayra Bram Stoker Drakulájával, ahol a filmipar csakhamar felfedezte magának. Titokzatos tekintetével, egész megjelenésével beleillett az erdélyi vámpírmesékbe. Utóbb már nem is kellett semmit csinálnia, szinte csupán léteznie a kamerák előtt. Egy nagy problémája azért volt: pocsékul beszélt angolul, ezért jócskán megszenvedte egyébként épp emiatt nem túl hosszúra szabott megszólalásait. A szövegeket nem értelemszerűen, hanem fonetikusan kellet bemagolnia, ám ez csak segítette pályáját. Körülményes beszéde, súlyos akcentusa valóságos védjeggyé vált, és utóbb már nem is volt szabad megváltoztatnia abban a vámpírfiókban, ahová került & ahonnan többé nem is sikerült kimásznia.

Úgy tűnik, hogy a neten felfedezhető újabb jelenései közül némelyik ún. deep-fake technikával, egyfajta bonyolult számítógépes manipulációval készült, amelyben az illető kiköpött saját maga, valójában mégse ő. Persze, ez közel sem olyan kellemetlen Béla esetében, mint ugyanennek a pornós deep-fuck változata, amelynek egyik áldozata lett Hermione Granger a Harry Potterból. Valamelyik interjújában Hermione, azaz Emma Watson színésznő el is sírta magát, amikor megkérdezték, hogy látta-e “azt az erotikus alkotást”?

A Drakulics elvtárs pedig egy 2019-ben bemutatott magyar film, amelyben bebizonyosodni látszik, hogy a vámpírok továbbra is köztünk élnek, a táplálékul szolgáló vér pedig palackozott formában jelenik meg. Arról van itt szó, hogy a kubai forradalmat is megjárta Fábián elvtárs – játssza Nagy Zsolt – hazalátogat, hogy löketet adjon a kibontakozó magyarországi véradó mozgalomnak. Mindenki elképedésére azonban az öreg csatár úgy néz ki, mint aki harminc sincs rendesen. Lezser stílusa, magabiztos megjelenése, száguldó vörös Mustangja felkelti a nők figyelmét, miként a kémelhárításét is. Vajon mi lehet az elvtárs titka, aki csatos üvegéből örökké valami vörös löttyöt szopogat? Nos, nem lőnénk le a kézzel-lábbal kínálkozó poént. Annyit csupán megjegyzésként, hogy a rendező és forgatókönyvíró Bodzsár Márk agyából vélhetően Lugosi Béla alakja és műve nyomán pattanhatott ki a cím, amely egyből lefedi a lényeget. – Kérem, ennyit erről, ha tehetik, nézzék meg. Mi meg majd valahogy megpróbáljuk utolérni annak a belgrádi kiállításnak az anyagát, vagy valamicskét belőle, amely a Szerbiában élő, aktuálisan Romániához tartozó területekről egykor odavándorolt vla(c)hok mindenféle rémlényekkel teli hiedelemvilágát igyekszik fotografikusan dokumentálni. Izgalmasnak ígérkezik.
_________________
Videók: internet