GRAFFITI: Szerbiában az állam és az egyház ugyanúgy összefonódik, mint a középkorban?

A cikk meghallgatása

Hasonló helyi hősök hiányában Magyarországon, és több más országban is Maradonáról emlékeztek meg egy-egy graffitivel, Szerbiában viszont a szintén nemrég elhunyt Irinej pátriárkának állítottak emléket az “utcai festőművészet” eszközeivel. Pár nappal halála után egy őt ábrázoló graffiti jelent meg Szabadka központjában, ami megosztotta a helyi közvéleményt. Időközben az is kiderült, hogy a graffiti megfestését a szabadkai önkormányzata finanszírozta, írja a VOICE, azaz a Vajdasági Kutató és Elemző Központ.

Műemlék és emlékmű

Az 1935-ben épült ház eddig csak műemlék volt, most már viszont emlékmű is lett, amivel a “hálás utókor” adózik a szerb ortodox egyház nemrég távozott vezetőjének.

A szakmai közvélemény egy része szerint “példátlan és problematikus”, hogy a festmény a kiválasztott épület falára került.

Úgy vélik, hogy a pátriárka arcképét egy omladozó falfelületre festették, létrehozása pedig “kerülőúton történt”, ezért a szóban forgó graffiti a “politikai önkény” szimbólumának tekinthető.

Losonc T. Dániel építészmérnök szerint a tiszteletadásnak több más módja is lehetett volna: például utcát lehetett volna elnevezni a pátriárkáról, vagy emléktáblát, esetleg szobrot is lehetett volna neki állítani.

Aleksandra Davidov Temerinski művészettörténész azt mondta a VOICE-nak, hogy ez egy “primitív gesztus”, ami azt példázza, hogy az állam és az egyház összefonódik, ugyanúgy, mint a középkorban.[quads id=2]

Szerinte, a Szerb Pravoszláv Egyház tulajdonában lévő épületek megfelelőbbek lettek volna a festmény megalkotására, ráadásul a szóban forgó épület lakóinak véleményét sem kérték ki.

Mesterkélt hangulatkeltés(?)

Fjodor Petrov, a Szabadkai Műemlékvédelmi Intézet titkára közölte, hogy ők engedélyezték a nagyméretű graffiti megfestését, miután az semmilyen előírásba nem ütközött.

A projektet finanszírozó szabadkai városi vezetés úgy vélte, hogy a graffiti helyének megválasztása kifejezi a szerb egyházfő iránti tiszteletet, a szóban forgó épületben nem esett kár, értéke pedig nem csökkent, hanem inkább növekedett.

Az indoklás szerint a nemrég elhunyt egyházfő személye iránti tiszteletet egész Szerbiában érzékelhető, Szabadkán pedig, ahol tisztelik a különbözőségeket, nincs helye mesterkélt hangulatkeltésnek.

Aligha lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, hogy a graffitinek nem csak kegyeleti, hanem politikai értéke, illetve üzenete is van, ami szerbeknek és nem szerbeknek egyaránt szól.