Connect with us

Bosznia

A HORVÁT-BOSNYÁK-SZERB TEJHÁBORÚ: Hogyan veszítették össze a németek a három balkáni népet? (1. rész)

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

tej 3 meggle 1
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 4 perc

A kilencvenes években szemtanúi voltunk annak, hogy a német, és nemcsak német (rabló)tőke áttette a termelését Kínába, vagy más ázsiai országokba. Vonzó volt az olcsó munkaerő, hogy most másról ne beszéljünk. Az európai cégek egy része megelégedett a közép-európai térség gazdasági kizsákmányolásával, és most valami hasonló játszódik le kicsiben a Balkánon. A BALK két részes cikkben foglalkozik azzal, hogy egy német cég a “költségoptimalizálás” reményében miként játszik az emberi sorosokkal a Balkánon. Ez a cikk első része.

Farmer’s Day

Így nevezte el a Meggle a tavaly december közepén tartott bihácsi szeánszot.

Ennek keretében jelentették be a német cég bosznia-hercegovinai helytartói, hogy az ottani tejágazat támogatása érdekében vissza nem térítendő hitelt nyújtanak a gazdáknak, vagyis a jelenlegi és jövőbeli alvállalkozóknak, vemhes üszők beszerzésére.

Ez jelzi, hogy a Meggle nem egy-két évre tervez Bosznia- Hercegovinában.

– Tanúi vagyunk annak, hogy a lakosság elhagyja Bosznia- Hercegovinát, hogy jobb életkörülményeket keressen, ezért úgy döntöttünk, hogy újabb lépéseket teszünk a gazdák irányába, és vissza nem térítendő segítséggel ösztönözzük őket a vállalkozásuk fenntartására és fejlesztésére. Hiszünk abban, hogy ezzel elősegítjük a bosznia-hercegovinai tejipart, és ugyanakkor lehetőséget nyújtunk a helyi lakosság számára a normális fizetés megszerzésére, és az otthonmaradásra

– közölte a német cég, amely több mint 20 éve működik sikeresen Bosznia- Hercegovinában, és ennek során több beruházással is hozzájárult az ország gazdasági fejlődéséhez.

A Meggle főleg azokból a háztáji gazdaságoktól vásárolja fel a tejet, amelyek 500 méterrel a tengerszint felett legeltetik a teheneket.

A szarajevói Avaz hírportál beszámolója szerint a német cég bihácsi üzeme évek óta kiváló minőségű hazai tejet állít elő, és a legmodernebb technológia segítségével “viszi közelebb a természetet” a fogyasztókhoz.

– A német cég a jövőben is mindenképpen ápolni kívánja az egészséges háztáji tejtermelés hagyományát, ezért a helyi gazdaságokba történő beruházás okos, és társadalmilag felelős üzleti lépés

– írta tavaly decemberben az bosnyák hírportál.

Ez valóban egy “társadalmilag felelős lépés”, ahogy az is, hogy a koronavírus-járvány kitörésének első heteiben a Meggle 100 ezer konvertibilis márka (közel 5 millió forint) értékben küldött termékeket a szarajevói, banjalukai, tuzlai, zenicai, mosztári és bihácsi kórháznak.

Szerbia közel van

A szerb elnök szerint sok külföldi (értsd: európai) cég teszi át a termelését Ázsiából egy olyan országba, amely közel van a székhelyéhez.

A Tanjug szerb hírügynökség nemrégiben közzétett jelentése szerint Aleksandar Vučić újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy hazája olyan feltételeket kínál, amelyet egyetlen más ország sem képes nyújtani.

Szerbia ilyen és bármilyen szempontból a legeslegjobb hely, miután a szerbek körében a “túlzófok” használata olyan, mint máshol a “jó reggelt!

– Kitűnő és képzett munkaerőt kínálunk Belgrádban, Nišben, Kragujevacban, ugyanakkor a legfejlettebb közúti, és hamarosan hasonló vasúti infrastruktúrával is rendelkezünk. Az is nekünk kedvez, hogy olyan törvénycsomagunk van, amelyet egyetlen ország sem engedhet meg magának, mert ahhoz nagyon jó pénzügyi rendszerrel kell rendelkezni

– hangsúlyozta a szerb elnök, aki azt sem titkolta, hogy leginkább a német cégekre számít, és azt várja a már Szerbiában működő külföldi vállalatoktól, hogy bővítik a termelést.

De jönnek újabb cégek is, mert mint fogalmazott, Szerbia nem áll meg a fejlődés útján.

Vučić megerősítette, hogy a Meggle Eszékről Szerbiába költözik át, majd hozzátette, hogy több más befektetővel is folytattak már tárgyalásokat.

ciao

Eszék a nagy ázsiai sztyeppe fővárosa

Miután a szerb elnök szerint sok külföldi (német) cég teszi át termelését Ázsiából Szerbiába, aligha kétséges, hogy Eszék a nagy ázsiai gazdasági sivatagban van, de biztosan nincs ötszáz méter felett, hogy a gazdák ott legeltethessék a teheneket.

Ebből következett az a logikus lépés, hogy a Meggle július 16-án bejelentette eszéki üzemének bezárását.

A Meggle Hrvatska közleményében egész pontosan az olvasható, hogy a német cég szerkezetátalakítást hajt végre horvátországi működésében, és az év végére leállítja a termelést Eszéken.

– A németországi székhelyű Meggle Group megkezdte teljes üzleti tevékenységének optimalizálását annak érdekében, hogy a piacon hosszú távon fenntartható üzleti modellt állítson fel. Ennek megfelelően döntés született a horvátországi tevékenység átszervezéséről, és az Eszéken történő gyártás év végéig történő leállításáról

– közölte a Meggle Hrvatska, amely szerint a cég 2021. január elsejétől az új piaci modell alapján működik Horvátországban.

Ha valakit, vagy valamit ki akarnak nyírni, azt a gazdasági életben szerkezetátalakításnak hívják.

Ebben az esetben 160 munkaszerződést mondanak fel, vagyis ennyi embert tesznek utcára Eszéken, és mintegy 200-300 környékbeli alvállalkozóval szüntetik meg az együttműködést, bár nagy kegyesen azt ígérték, hogy segítenek nekik az új vásárlók vagy felvásárlók felkutatásában.

Ez már kevésbé emberbarát lépés, mint Bosznia- Hercegovina esetében, ahol vemhes üszőket vásárolnak a gazdáknak.

A Horvát Mezőgazdasági Kamara (HPK) első reakciójában úgy ítélte meg, hogy a Meggle bejelentése újabb csapás a horvátországi tejtermelésre, amely az elmúlt tíz évben folyamatosan esik vissza.

– Ezzel a döntéssel a horvát tejtermelésnek újabb csapást kell átélnie, hiszen egy olyan ágazatról van szó, amelyben a termelés az elmúlt 13 évben folyamatosan csökken, számos termelő feladta ezt a tevékenységet, aminek következtében Horvátországban a tejtermelés önellátó kapacitása körülbelül 40 százalékra esett vissza

– mutatott rá a Horvát Gazdasági Kamara.

Ez a cikk igazán akkor érthető, ha elolvasod a második részt!. A harmadik rész tartalmazza, hogy miként zárult az ügy.


Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása




BALK könyvek Balkán

Európai Unió

Az Európai Unió tényleg komolyan gondolja a 2030-as bővítést?

Közzététel:

a megjelenés dátuma

bővítés
play icon A cikk meghallgatása
()
Olvasási idő: 7 perc

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke újraizesített rágócsontként dobta be a résztvevők közé nemrégiben Bledben, hogy az Európai Uniónak 2030-ig fel kell készülnie a további bővítésre, amivel az új tagországok felvétele ismét a brüsszeli politikai menetrend egyik kiemelt témája lesz. Természetesen csak akkor, hogy ha ezt bárki is komolyan veszi, mert hogy most a Nyugat-Balkánnak csúfolt térségben minden és bármi közelebbnek tűnik, mint a bővítés, illetve az uniós csatlakozás.

Hogyan került elő a bővítés?

Az Európai Unió sosem szeretett időpontot említeni, amikor a nyugat-balkáni bővítésről volt szó. A brüsszeli illetékesek inkább olyan üres frázisokat pufogtattak, mint például az “érdemeken alapuló integráció”, vagy mint “az uniós elvárások teljesítése”, ez az utóbbi sok esetben mozgócélpontnak számított.

Charles Michel augusztus végén Bledben arról beszélt, hogy az Uniónak 2030-ra készen kell állnia az új tagok integrálására, és hozzátette, hogy ha az EU hiteles akar maradni, akkor beszélni kell a menetrendről. Michel szózatának elhangzása óta el lehetett tűnődni azon, hogy vajon 2030 reális határidő-e, merthogy az Európai Tanács elnöke könnyen ígérget, neki 2026-ban lejár a mandátuma, így a bővítési folyamatot nem neki kell levezényelnie, kudarc esetén pedig nem neki kell magyarázkodnia.

Ráadásul nem ő az első uniós vezető, aki nyilvánosan licitált a nyugat-balkáni országok felvételének időpontjára, 2018-ban az Európai Bizottság volt vezetője, Jean-Claude Juncker tette ugyanezt, amikor egy bővítési stratégiai dokumentumban bejelentette, hogy Szerbia és Montenegró “2025-ig” csatlakozhat az EU-hoz, felsorolva az ehhez vezető szakaszokat.

bővítés

SÖTÉT LÓRA TETT: Amikor még nagy, illetve nagyobb volt az egyetértés Brüsszel és Belgrád között, a kép 2018. februárjában készült (Forrás: X-platform, EcoDev EU)

A tagállamok azóta diszkréten elutasították a dokumentumot, a 2025-ös határidő pedig feledésbe merült, ahogy Jean-Claude Juncker támolygó alakja is eltűnt a történelem gomolygó ködében. Csakhogy 2018 és 2023 között nincs semmi hasonlóság, az ukrajnai háború kitörésével ugyanis új dinamika alakult ki Európában.

Angela Merkel politikai jelenléte talán lassította az agresszív orosz politika előre nyomulását, az viszont biztos, hogy a Mutti a Berlini Folyamattal képes volt összecsődíteni a balkáni vezetőket, amely által valósulhatna meg egyébként az a német elképzelés, amely alapján a Nyugat-Balkán az uniós közös piacba integrálódna, és ez lehetne az Európai Unió bővítésének egyik lehetséges forgatókönyve, amiről még majd szó lesz.

Az ukrajnai háború kitörését követően az Európai Unió részéről ugyan nagyobb a politikai akarat a bővítésre, ami azonban nem garantálja a sikert, bár a jelen pillanatban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy végtelenül sokat lehessen szórakozni a bővítéssel, mondjuk újabb húsz évet, mint a 2003-as Thesszaloniki Nyilatkozat után. Szerbia és Montenegró több mint egy évtizede, Észak-Macedónia pedig még régebb óta várakozik.

A közvélemény és a politikai elit ellenállása a bővítéssel szemben azóta sem szűnt meg sem itt, sem ott, és a vita előrehaladtával ismét növekedhet akár az Európai Unióban (Franciaország, Hollandia, Bulgária, Horvátország), akár a “szerb világban”, ahol a belgrádi és a banjalukai vezetésnek sikerült redukálnia a csatlakozási kedvet a szerb népesség körében. További problémát jelenthet, hogy a jelölteknek igazodniuk kell az európai külpolitikai álláspontokhoz, miközben Szerbia európai szempontból erős szimpátiákat táplál Moszkvával szemben.

Charles Michel bledi kiállását vagy elszólását követően – nézőpont kérdése – az uniós vezetők bővítési hajlandóságának első nagy próbája az október 6-i granadai csúcstalálkozó lesz. Az állam- és kormányfők Granadában az új tagok befogadására való hajlandóságot tesztelik majd a három fő kérdés megvitatásával, aminek keretében azzal foglalkoznak, hogy milyen legyen a döntéshozatal a bővített unión belül, mit tartalmazzon az európai szinten követendő politika és hogy azt miből finanszírozzák.

Szegényházi vásár

Hat nyugat-balkáni ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró, Szerbia és Koszovó), Ukrajna és Moldova pályázik a csatlakozásra (Törökország esetében az eljárás befagyasztásra került). A volt Jugoszlávia néhány országa már évekkel ezelőtt megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, míg az EU decemberben dönt arról, hogy ezt lehetővé teszi-e Kijev és Kisinyov számára is. Charles Michel szerint Grúzia, amelynek jelenleg csak “európai perspektívája” van, még felzárkózhat a többiekhez, “ha megteszi a szükséges előrelépéseket”.

A nagyszámú szegény tagjelölt ország felvétele elkerülhetetlenül hatással lesz a közös költségvetésre. A tagjelölt országok bruttó hazai terméke jóval az európai átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy az uniós költségvetés nettó kedvezményezettjei lesznek. Ugyanakkor néhány jelenlegi kedvezményezett országnak a bővítést követően nagyobb mértékben kell hozzájárulnia az EU költségvetéséhez. Lehet barkóbázni, hogy melyik korábban csatlakozott országnak tetszik majd a legkevésbé, hogy mélyebben kell a zsebébe nyúlnia, miközben a balkáni bővítés gyengítheti az ukrán csatlakozásra fordítható támogatást, és ez további turkálást jelenthet a zsebekben.

Önmagában a nyugat-balkáni bővítés nem jelentene különösen nagy pénzügyi kihívást, mivel a régió összlakossága 17 millió körül van, ami egy közepes méretű tagállamnak felel meg. Ukrajna viszont különleges eset a többi tagjelölt országhoz képest több mint 40 milliós lakossága, és a tönkrement, illetve szétbombázott infrastruktúrája miatt.

Egy másik nehezen megoldható kérdés a döntéshozatali folyamat esetleges megváltoztatása és az egyhangúság elvének elhagyása bizonyos területeken. Ez a vita éles ellentéteket válthat ki a tagországok között, különösen, ha a jelenlegi európai szerződések módosításának kérdése is felmerül. Ez tovább késleltetheti a bővítési döntést, és meghosszabbíthatja a tagjelölt országok várakozási idejét, tehát egyáltalán nem abba az irányba mutat, amit Charles Michel Bledben felvázolt.

A bővítési dinamika gyorsulását észlelve a francia elnök a nagykövetek párizsi értekezletén elővette a többsebességű Európára vonatkozó elképzelést, miközben az Európai Bizottság bejelentette, hogy október közepén közzéteszi a progresszív integrációval kapcsolatos tervet, amelynek alapján a tagjelölt országok lépésről lépésre csatlakozhatnának az EU különböző intézményeihez: a közös piachoz és az európai politikákhoz azokon a területeken, ahol sikeresen lezárták a tárgyalásokat – mindeközben pedig Ursula von der Leyen az előcsatlakozási alapok növelését és egy “növekedési tervet” is bejelentett a Nyugat-Balkán számára.

bővítés

Brüsszeli elképzelések szerint ez a megközelítés segíthetné a jelölteket abban, hogy útközben néhány kisebb győzelmet arassanak, ami keményebb munkára ösztönözné őket a végső cél elérése érdekében. Ez szép elgondolás, csak nem biztos, hogy a Balkán erre a srófra működik, könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a tagjelölt országok megrekednek a csatlakozás valamelyik szakaszában, megfelelő szabályok hiányában pedig folytatják az egymással való acsarkodás, vagy éppen elárasztják magukkal Európát.

A nyár elején a német Kereszténydemokrata Unió (CDU/CSU) arra az álláspontra helyezkedett, hogy az uniós tagság nincs napirenden, helyette a tagjelölt országoknak inkább azt ajánlják fel, hogy 2030-ig csatlakozhassanak az európai közös piachoz. Ez egy “köztes szakasz” lenne a tagsághoz vezető úton, de ez a köztes szakasz határozatlan ideig is tarthatna. Ez a megközelítés – a progresszív integrációhoz hasonlóan – megszabadítaná a tagjelölt országokat a jelenlegi mindent vagy semmit logikától, vagyis a bent vagy kint állapottól.

Szkepticizmus a Nyugat-Balkánon

A nyugat-balkáni országok politikai vezetőinek hozzáállása sem elhanyagolható az új bővítési terveket és időpontokat illetően. Edi Rama albán miniszterelnök és Ivica Dačić szerb külügyminiszter szkeptikusan reagált a 2030-as bővítési dátumra, Ana Brnabić szerb miniszterelnök pedig azzal vádolta meg az EU-t, hogy folyamatosan változtatja a szabályokat és a feltételeket.

Az észak-macedóniai politikusok ugyanakkor rámutattak arra, hogy az integráció folyamatos halogatása miatt csökken az EU-támogatottsága az országban. Montenegróban némi beképzeltséggel úgy vélik, hogy ők tekinthetők a tagsághoz legközelebb álló országnak, így akár 2030 előtt csatlakozhatnak az EU-hoz, ezért úgy gondolják, hogy a fokozatos tagsággal kapcsolatos elképzelések feleslegesen elterelnék a figyelmet a fő célról.

bővítés

Ugyanakkor, ha ezek az országok a tükörbe néznének, akkor azt látnák, hogy tele vannak megoldhatatlan problémákkal, kezdve a foglyul ejtett államtól, a diszfunkcionális gazdaságon keresztül a befagyott konfliktusokig, amelyekkel mindegyik ország küzd a múlt terhes örökségeként, arról nem is beszélve, hogy jócskán megerősödtek a térségben azok az erők, amelyek kitöltötték az Európai Unió által az utóbbi húsz évben üresen hagyott teret.

Amennyire örömteli lehet a 2030-as csatlakozási időpont meghatározása, az legalább annyira frusztrálhatja is a balkáni vezetőket, az előttük álló hat-hét évben ugyanis teljesíteniük kellene, amihez egyáltalán nem voltak hozzászokva, besöpörték ugyanis az ilyen-olyan címen érkező támogatásokat, majd tettek is valamit, meg nem is.

Nekik egyáltalán nem lesz könnyű hozzászokniuk ahhoz, hogy várnak is tőlük valamit, és ezért idegesek az olyan javaslatoktól, mint amilyet Charles Michel tett Bledben, mert az időpont meghatározása visszahelyezi a hangsúlyt a reformok terén elért, illetve el nem ért eredményekre, és elejét veszi a további időhúzásnak a Balkánon, egyúttal pedig megszünteti a vernyogást, miszerint ők készen állnak a csatlakozásra, csak az EU nem akarja a bővítést – ezekután mindenkinek egy dolga van: forduljon arccal 2030 felé!

(A Les Echos és a Le Courrier des Balkans nyomán)

Tetszett a cikk?

Osztályozd a csillagokkal!

Átlag: / 5. Szavazatok:

Ha tetszett ez a cikk,

kövess bennünket ezeken a csatornákon:

Sajnáljuk, hogy nem tetszett a cikk!

Segíts nekünk, hogy jobb cikkeket írjunk,

Ezért mondd el a kifogásod

Az olvasás folytatása

KÖVETÉS

A BALK Hírlevele


Azonnali értesítés

Meteorológia

A szerző cikkei

Könyvek kedvezménnyel

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Könyvek kedvezménnyel

Tíz nap legjava