Filipčev: Soha sem féltem semmitől, talán épp ez a baj

Online zaklatásnak, fenyegetésnek, de fizikai támadásnak is ki vannak téve a professzionális újságírók Szerbiában

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Az elmúlt hónapokban Szerbiában ismét megszaporodtak az újságírókat érő fenyegetések és támadások. A szakmai szervezetek szerint különösen aggasztó, hogy a fizikai támadások mellett egyre gyakoribbak az online zaklatások, a gyűlöletkeltő kampányok és a női újságírókat célzó szexista fenyegetések.

A jelenség nem elszigetelt esetek sorozata, hanem annak a légkörnek a teljesen „természetes” része, amelyben a kritikus sajtó munkatársai egyre gyakrabban válnak célponttá. A hatalom számára és a mindennapokban szinte normalizálják ezeket az eseteket – sőt mi több, a célkeresztet általában magas rangú politikusok, vagy maga az államfő, Aleksandar Vučić rajzolja meg a kiszemelt „áldozatokra”. A célponttá váló újságírók viszont nem félnek, dolgoznak tovább.

Az óbecsei újságírónő esete

Különösen figyelemre méltó az Óbecsei mozaik (Bečejski mozaik) újságírójának, Filipčev Dömötör Krisztinának az esete. A vajdasági újságírónőt az elmúlt években többször is érték fenyegetések. 2024 novemberében egy óbecsei tiltakozáson tudósítás közben verbálisan sértegették, majd több személy meglökte.

A támadások nem értek véget. 2025-ben közvetlen halálos fenyegetést kapott a közösségi médiában, míg 2026 márciusában ismét olyan üzenetek érkeztek hozzá, amelyek testi épségét veszélyeztették. Júniusban újabb gyűlöletkampány indult ellene, miután az Óbecsei mozaik beszámolt egy helyi eseményről.

Filipčev Dömötör Krisztina a BALK-nak a hét végén nyilatkozott, éppen akkor, amikor már negyedik napja folytatott éhségsztrájkot az óbecsei városháza előtt. Krisztina azért sztrájkol, mert fogyatékkal élő fia jogait nem tudja érvényesíteni.

Egy másik édesanyával azért döntöttek a sztrájk mellett, mert az önkormányzat elutasította a gyermekeik otthonról az iskolába és onnan haza történő szállítási költségeinek visszamenőleges megtérítésére vonatkozó kérelmüket. Krisztina végül öt nap után adta fel az éhségsztrájkot, férje kérésére, mert fiainak már nagy szükségük volt az édesanyjukra.

A BALK-nak a fenyegetések kapcsán az éhségsztrájk negyedik napján annyit mondott, soha nem félt.

“Nem félek, sose féltem semmitől, s lehet, hogy épp ez a baj. Úgyanúgy végzem a munkám, ahogy eddig.”

Pedig Krisztina ilyen üzeneteket kapott mindenféle platformokon:

„Így fogtok lógni ti is és a kamu diáklányok is… náci fattyak”, Mirko Zec profiljáról: „Ez az újságírónő annyira óbecsei, mint amennyire Picula szerb. (Tonino Picula, horvát EP-képviselő) Talán ő még szerbebb is”, valamint „Felhúzlak a… téged is, újságírónőt, és a diákokat is… mindet kardélre”.

További üzenetek között szerepeltek a következők: „Csőcselék”, „…megfizetett magyar szimpatizáns…”, „Gyanús az újságíró akcentusa”, „Honnan való ez az »újságírónő«? Úgy beszél, mint Eva Ras, nekem nem tűnik szerbiainak”, (Eva Ras volt az első színésznő, aki teljesen meztelenül szerepelt egy jugoszláv filmben, Dušan Makavejev 1967-es alkotásában, a Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája) „Sz…j… az N1 hívott, takarodj”,: „A diákok b…sszák meg az anyjukat… Vučić 80 százalékkal fog nyerni… nem fog sikerülni nektek, hogy elszakítsátok Vajdaságot, világos?”. „FOGD BE, USZTASA KURVA, PROVOKÁTOR, ÉS MÉG SENKI SEM VERTE „… A TE SZÁDAT, TE ÚJSÁGÍRÓ USZTASA RIBANC”.

A hatalom helyi támogatói a megszokott mantrákon (usztasa, áruló) kívül a nőket is gyűlölik: azt kérdezgetik, hogy nézek ki, azt tanácsolják, hogy írás helyett hagymát pároljak, szörnyetegnek neveznek, a fogyatékkal élő fiamat pedig torzszülöttnek – mondta Filipčev.

Korábban Krisztina arról nyilatkozott, hogy egy kis közösségben a megbélyegzés nem csak szakmai akadályt jelent – ez a társadalmi elszigetelés kísérlete.
A három, ügyészségnél illetve rendőrségnél bejelentett eset közül egyik sem végződött elmarasztaló ítélettel Krisztina esetében, miközben a fizikai támadásról videófelvétele is van, amely alapján azonosíthatók a támadók.

Egyre több az online zaklatás és sértegetés

A Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS) 2026 márciusában összesen 30 újságíróellenes incidenst regisztrált, köztük 20 tényleges támadást, valamint több halálos fenyegetést és biztonságot veszélyeztető esetet.

A fenyegető üzenetek kapcsán a SafeJournalists hálózat, az ANEM és több újságíró-szervezet is megszólalt. A szervezetek szerint az ügy különösen azért aggasztó, mert a korábbi fenyegetések jelentős része nem vezetett jogerős eljárásokhoz, ami miatt a támadók úgy érezhetik, védve vannak, tetteiknek úgysem lesznek következményei.

A gyűlöletbeszéddel és nemzeti gyűlöletet szító rasszista üzenetekkel párosuló vulgaritás, valamint a nőgyűlölet hű képet ad a szerbiai hatalom retorikájáról és viselkedéséről, egészen annak csúcsáig – az államfőtől, a parlament elnökétől, a miniszterektől és a képviselőktől kezdve. Ez a narratíva, amely agressziót és fizikai erőszakot szít, különösen az újságírónők és újságírók ellen, tragikus következményekhez vezethet.

Az ANEM most ismét felszólította az intézményeket, hogy védjék meg az újságírókat, vonják felelősségre az erőszaktevőket, és arra kéri a hatalom képviselőit, hogy hagyjanak fel a mérgező retorikával, amely a legalantasabb indulatokat szítja és erőszakhoz vezet – erről Veran Matić, az ANEM igazgatóbizottságának elnöke, az Újságírók Biztonságáért Felelős Állandó Munkacsoport tagja és az újságírói segélyvonal munkatársa beszélt még azelőtt, hogy két nappal ezelőtt a szerb parlament épülete előtt őt érte támadás.

“Felszólítjuk a rendőrséget, az ügyészséget és az illetékes szerbiai intézményeket, hogy haladéktalanul azonosítsák a fenyegetések küldőit, állapítsák meg felelősségüket, és alkalmazzanak megfelelő szankciókat. Az intézményeknek egyértelművé kell tenniük, hogy az újságírókat, újságírónőket és szerkesztőségeket érő fenyegetéseket nem tűrik el, nem relativizálják, és nem hagyják következmények nélkül”, hangsúlyozta az ANEM.

Az ilyen támadások büntetlensége közvetlenül veszélyezteti a médiaszabadságot, és azt az üzenetet közvetíti, hogy az újságírók munkájuk miatt legitim célpontoknak tekinthetők. Ezért elengedhetetlen, hogy minden fenyegetési ügyet gyorsan és hatékonyan kivizsgáljanak, az elkövetőket pedig felelősségre vonják.

A Vranje News portál szintén zaklató üzenetet kapott a cveticaninzeljko06@gmail.com fiókról. Erről a címről korábban fenyegetéseket és zaklató üzeneteket kapott a szabadkai Magločistač, az inđijai IN Medija, a Južne vesti szerkesztősége és más médiumok is. Egyetlen esetben sem derítették fel az illetékes szervek az elkövető személyazonosságát, és nem indítottak ellene eljárást.

A szakmai szervezetek szolidárisak Filipčev Dömötör Krisztinával, Vladimir Mitrićtyel és a Vranje News szerkesztőségével, valamint minden olyan újságíróval és újságírónővel, akik szakmai munkájuk miatt fenyegetéseknek, gyűlöletbeszédnek és nyomásgyakorlásnak vannak kitéve.

Van, akit “csak” fenyetegnek, van, akit meg is támadnak

Hasonlóan nagy visszhangot váltott ki az N1 televízió ismert újságírójának, Danica Vučenićnek az esete. 2026 júniusában a televízió szerkesztőségébe Mariborból érkezett levél, amelyben nemcsak őt, hanem családtagjait is súlyos fenyegetések érték.

A levél tartalma miatt az ANEM, a NUNS és több politikai szervezet is azonnali nyomozást követelt. Vučenić később közölte, hogy az ügyet a rendőrségen és az ügyészségen is feljelentette, ugyanakkor arra is rámutatott, hogy korábbi hasonló ügyekben ritkán sikerült azonosítani az elkövetőket.

A Veran Matić elleni támadás miatt tiltakozott az Újságírók Határok Nélkül nevű szervezet is

Csütörtökön este a szerb képviselőház épülete előtt megtámadták Veran Matić újságírót, az ANEM elnökét, aki az Újságírók Biztonságáért Felelős Állandó Munkacsoportban is tag. Matićot akkor érte támadás, amikor mobiltelefonjával egy több tucat emberből álló nyilvános gyülekezést rögzített, amelynek résztvevői fehér szalaggal ellátott kalapokat viseltek.

Bár Matić nem tudta, mi volt a gyülekezés oka, úgy ítélte meg, hogy közérdeklődésre számot tartó eseményről van szó, ezért a nyilvánosság tájékoztatása érdekében több fényképet és videófelvételt készített. Miközben a parlament főbejáratához vezető lépcsők felé tartott, odalépett hozzá egy ismeretlen, húsz év körüli fiatalember, és azért, hogy megakadályozza a felvételkészítésben, erőszakkal kitépte a telefont a kezéből.

Kapcsolódó cikk

Támadás az N1 forgatócsoportja ellen, favela Belgrád központjában

Az ANEM szerint Matić hiába mondta neki, hogy újságíró, és kérte vissza a telefonját, az ismeretlen férfi nem reagált. A készüléket csak azután kapta vissza, hogy erre utasítást adott egy férfi, akit Matić az egykori Alcatraz szurkolói csoport vezetőjeként, valamint egy francia szurkoló, Brice Taton 2009-es meggyilkolásában való részvétel miatt elítélt személyek egyikeként ismert fel.

Az ANEM közleménye szerint az illető Đorđe Prelić volt. Rövid beszélgetésük során Prelić azt mondta Matićnak, hogy a B92 televízión végzett tudósításaival „tönkretette az életét”. Az újságíró úgy véli, ezzel az egykor a valaha szebb időket is megért B92-ben sugárzott Insajder oknyomozó műsorra utalt.

Miután visszakapta a telefonját, Matić a parlament épületében szolgálatot teljesítő biztonsági őrökhöz fordult. Az egyik őr azt mondta neki, hogy nem észlelte az esetet, és arra utasította, hogy jelentse a történteket a rendőrségen.

Az egyesület kiemelte, hogy Matić hónapok óta egy rosszindulatú kampány célpontja, amelyet Aleksandar Vučić szerb elnök a következő szavakkal indított el:„Jó lenne, ha azokat, akiket Veran Matić miatt letartóztattak, őrizetbe vettek vagy elítéltek, törölnék ezt a nyilvántartásból – ha már ennyire jó ember. Olyan legyen, mintha soha nem is büntették volna meg őket. Vigyen nekik egy üveg whiskyt vagy bort, és kérjen bocsánatot, amiért ártatlanul börtönbe kerültek miatta.”

Kapcsolódó cikk

A legmagasabb szintről támadják az ellenzéki újságírókat Szerbiában

Az egyesület szerint Szerbia már régóta olyan ország, ahol az újságírókat a sötétben „bíróság elé állítják és elítélik”.

A Matić elleni támadást egyébként elítélte a szerb tájékoztatási minisztérium is, de azért ugyanebben a közleményben kiemelték, hogy ők több alkalommal is hívták az ANEM képviselőit tárgyalni, azok viszont nem mentek el.

Szerbiában az újságírók nem rendelkeznek hivatalos személyi státusszal, de a törvény már elismeri, hogy a közérdekű tájékoztatás miatt fokozott védelemre szorulnak.
Szerbiában 2001 óta nem gyilkoltak meg újságírót. Azt megelőzően 1994-ben Dada Vujasinovićot, 1999-ben Slavko Ćuruviját, majd 2001-ben Milan Pantelićot iktatták ki az élők sorából. Egyikük esetében sem vonták felelősségre az elkövetőket.