Magyarország egy liter orosz olajat sem kapna, ha a horvátok népszavaznának

Budapest és Tel Aviv, kőolaj és fegyverrendszerek, Milanović és Plenković

Amíg az elefántok táncolnak, a kisegereknek nagyon résen kell lenniük. Ezzel a horvát kormány tisztában van, óvakodik is a kirohanásoktól. A visszafogottságot többek között az is indokolja, hogy a kormány nem akarja kockáztatni az ország OECD-tagságát, amely most már nagyon közel van a megvalósuláshoz, mondhatni rögtön a sarok után. Ha ezt behúzzák, megnyílik némileg a menőverezési tér, de ez nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul vagdalkozni kezdenek.

A horvátok már nem szeretik a magyarokat

Ami Zágráb és Budapest viszonyát illeti, a feszültséget elsősorban – valószínűleg belpolitikai okokból – Szijjártó Péter külügyminiszter gerjeszti. Bár az is benne lehet a pakliban, hogy azért ócsárolja a horvátokat, mert azt a képzetet szeretné kelteni, hogy a Druzsba az egyedüli megbízható szállítási irány.

Ez viszont még azelőtt volt, hogy az EU megállapította a 2027-es végső határidőt, amíg a tagországok orosz energiahordozókat vásárolhatnak, illetve, hogy megszűnt a kőolaj szállítása a Druzsbán.

A horvátok szerint a Janaf szállítási díjai közel sem megfizethetetlenek (Forrás: X platform, Ante Šušnjar)

A horvát kormány meglehetősen sztoikusan tűrte a támadásokat, Zágráb többször is megismételte, hogy Horvátország igenis megbízható része a térség energiabiztonsági rendszerének, a Janaf elegendő kapacitásokkal rendelkezik úgy Szlovákia, mint Magyarország energiabiztonságának szavatolásához, s hogy a horvát szállítási tarifák közel sem megfizethetetlenek.

Ante Šušnjar gazdasági miniszter nem is olyan régen azt fejtegette, hogy a kőolaj szállítás csupán 1 százalékát képezi a beszerzés költségeinek. Ezzel szemben a horvát újságok, portálok igyekeztek hisztériát gerjeszteni, beugratva közben a magyarországi kollégákat is.

Kapcsolódó cikk

Orosz kőolaj az Adria-vezetéken át? Úgy lesz, ahogy Samu bácsi akarja

A valós helyzetet, amire mi időben felhívtuk a figyelmet, a zágrábi Večernji list vasárnapi kommentárja fedte fel. A kissé hosszúra sikeredett című alkotás „Budapesti ördögi ötlete, az orosz olajat a horvát Janafon keresztül importálják, akár akarja ezt Horvátország, akár nem”, érvelése nagyon hasonló ahhoz a cikkemhez, amit a BALK előzőleg lehozott.

Szóval: „Indokolt-e a MOL és a magyar kormány félelme attól, hogy a horvátok elzárhatják a csapot, és nem adják át az orosz olajat?” – veti fel Davor Ivanković kolléga a kérdést, és azonnal meg is válaszolja.

„Ha erről népszavazást szerveznének Horvátországban, egy liter orosz olaj sem áramlana Magyarországra a Janafon keresztül. Mivel azonban az EU és az amerikai OFAC folyamatosan engedményeket tesz a magyaroknak, várható, hogy most is ideiglenes engedélyt adnak nekik, így ebben az esetben Horvátország valószínűleg arra kényszerül, hogy a Janafon keresztül engedi át az orosz olajat.”

Különben Ivanković kolléga kommentárjának jó részében Hernádi Zsolt interjújával és annak „gyarmattartó allűrjeivel” foglalkozik.

A horvát védelmi miniszter Tel Avivban

Ezzel párhuzamosan, Ivan Anušić védelmi miniszter négynapos látogatásra érkezett Izraelba. Ezzel kiújult a háborúskodás a horvát kormány és a horvát köztársasági elnök között, ugyanis Milanović köztársasági elnök már egy ideje igyekszik elgáncsolni a kormány és ezzel a hivatalos horvát külpolitika Izraellel kialakított kapcsolatait.

Így Milanović hétfőn arra emlékeztetett, hogy főparancsnoki minőségében még múlt év májusában megtiltott a horvát hadseregnek bármilyen együttműködést Izraellel, illetve az IDF-fel.

Ivan Anušić Tel-Avivban Israel Katz védelmi miniszterrel tárgyalt a kétoldalú együttműködésről (Forrás: X platform, Ivan Anušić)

Először a védelmi miniszter válasza érkezett meg Tel Avivból. Látogatása első napján Ivan Anušić bemutatta a horvát védelmi ipar potenciálját Izraelben, és kijelentette, hogy folytatni kívánja az együttműködést Izraellel „a horvát fegyveres erők javára“.

Továbbá Anušić Israel Katz izraeli kollégájával való kétoldalú találkozó alkalmával a horvát és izraeli védelmi ipar közötti együttműködés megerősítéséről, valamint a fejlett izraeli védelmi technológiák területén való tapasztalatcserék fontosságáról beszélt.

Itt kiemelte az izraeli Rafael cég Trophy aktív önvédelmi rendszerét. Ez az izraeli rendszer szerves része a német Leopard 2A8 harckocsinak, amelyből Horvátország 44 darabot rendelt meg.

Kapcsolódó cikk

Jó bolt Berlinben, Horvátország Leopard 2-es harckocsikat vásárol

Emlékeztetőül, Horvátország a harmadik európai ország, Norvégia és Németország után, amelyik rendelkezik ezzel az exportengedéllyel.

Plenković miniszterelnök kiokosította a köztársasági elnököt, mondván, hogy köztársasági elnök hatásköre nem terjed ki arra, hogy a miniszterek mikor hová utaznak, de a védelmi politikára sem, ami a kormány hatáskörében van.

A miniszterelnök megismételte, hogy Anušić politikusként és nem katonaként van jelen Tel Avivban, s hogy kormánya elsősorban a horvát hadsereg képességeinek növelésére összpontosít.

Ugyanakkor Plenković annak a véleményének is hangot adott, hogy Horvátország kiegyensúlyozott politikát folytat úgy Izrael, mint a palesztinok irányába.

Mi a fene folyik itt?

Abszolút jó kérdés. Ezt a horvátok sem értik teljesen, csak élvezik az ingyen cirkuszt. Egyértelmű, hogy hatalmi harcról van szó a köztársasági elnök és a miniszterelnök között, de ez azért szokatlan, mert inkább kocsmai összeszólalkozásra hasonlít, mint politikai megmérettetésre.

A miniszterelnök vezeti az országot, és lényegében nem törődik a köztársasági elnök kisebb-nagyobb nemzetközi botrányokat kavaró megnyilatkozásaival. (Legutóbbi ilyen a Svalbard-szigetekkel kapcsolatos viccelődése volt.)

Milanović céljai nem világosak, azon kívül, hogy nemegyszer az ország kárára, borsot igyekszik törni Plenković orra alá. Népszerűsége, bár a különféle közvéleményénkutatásokon ez magasnak tűnik, a valóságban nem sokat jelent.

Az elnök téved. A horvát és az izraeli hadsereg együttműködése se nem ideológiai, se nem politikai kérdés, hanem stratégiai – írja a liberal.hr

Mint erre legutóbb a parlamenti választások is rámutattak, valódi támogatottsága nem számottévő, populizmusa nem tud tömegeket mozgatni, talán azért sem, mert nincs politikai programja, ami mögé beállhatna.

Tevékenysége a divatos témák körül forog, amikor olyan gondolomformán nyilatkozik, annak reményében, hogy ez az amit az emmberek szeretnének hallani. Mondjuk erre kevesen emlékeznek már, de volt olyan is, hogy Finnország és Svédország NATO csatlakozása ellen ágált, mondván, hogy nem támogatják a boszniai-hercegovinai horvátok jogait.

Ezzel szemben, tény, hogy az EU egésze rengeteg izraeli eredetű fegyverrendszert, kütyüt használ. Annak ellenére, hogy a Lengyelországban, Németországban és másutt gyártott EURO-ez, meg EURO-az európai terméknek tűnik, de mégis teljesen vagy részlegesen izraeli tulajdon.

Az sem véletlen, hogy a rendszerek kritikus alkatrészei Izraelből érkeznek, mint például a Spike páncéltörő rakéták elektronikája, és ezt, szereti-e Milanović, vagy sem, Horvátország is használja, akár még egy csomó izraeli rendszert.

A köztársasági elnök ugyanakkor abba sem szólhat bele, ha valamelyik horvát cég, illetve cégek közös vállakozásba kezdenek az izraeli cégekkel. Sajnos megbízatási ideje 2030-ig tart, addig még viccelődhet bőven, bármennyire is unni lehet a humorát.