B A Balkanac
FEST, BITEF PLUSZ PÉLICOT-ÜGY (némi party-droggal, kábszerrel, lítiummal stb.)A belgrádi rezsim bosszúja: Milo Rau „persona non grata” Szerbiában
A Pélicot‑ügyben egy férj tíz éven át drogozta és bántalmazta a saját feleségét, az avignoni bíróság pedig történelmi ítéletet hozott. A botrány azonban itt nem ér véget: a per anyagából készült előadás és rendezője, Milo Rau ma már persona non grata Belgrádban. Mi köze egy döbbenetes francia bűnügynek a szerbiai (kultúr)politikai válsághoz?
Egy nagy port kavart tavalyi hír szerint több hónapig tartó tárgyalássorozat után ítélet született az évtized valószínűleg legnagyobb figyelmet keltő perében Franciaországban: az ún. PÉLICOT-ÜGYBEN. Gisèle Pélicot-t, az áldozatot tíz éven keresztül bedrogozta, öntudatlan állapotában megerőszakolta, majd másoknak is felkínálta gyönyörszerzésre, tkp. szexuális erőszakra a férje: Dominique Pélicot.
A magát végül bűnösnek valló, erősen kettős személyiségű férfiút, akinek ez utóbbi nem jelenthetett mentséget, húsz év börtönre ítélte az avignoni bíróság. Továbbá mintegy félszáz másik vádlottat bűnösnek talált. Mindnyájuknak – szóban forgó verdikt szerint – le kell majd ülniük több-kevesebb, főleg több évet.

A bűnös, akit áruházi őrök buktattak le (Screenshot)
Az elsőszámú vádlott bűnét fokozza, hogy az aktusokat rendre filmre vette, amelyek zömét a nyomozók meg is találták a számítógépén. Elképesztő mennyiségű egyéb pornográf anyag társaságában. Úgy látszik, a férfinak lebírhatatlan szenvedélye volt (amúgy valószínűleg maradt is) az „erotikus” filmezés, ugyanis bukását elsősorban az okozta, hogy nem csupán a közelijeit – így például a saját lányát is imádta titokban lefilmezni –, hanem másokat ugyancsak. Különben úgy tudni, áruházi őrök buktatták le. Kapták rajta, ahogy – különféle fortélyos trükkökkel – a vásárló nők szoknyája alá fényképezget, annak nyomán tették a feljelentésüket.
Már ott tart a dolog, hogy Pélicot lánya – aki a történtek után nem tekinti apjának az apját – könyvet írt erről, amely immár magyarul is megjelent. (Inda Press Bp., 2025). Caroline Darian ezzel is igyekszik feldolgozni a traumát, miközben nyíltan kiáll a gyógyszerekkel való visszaélés áldozatai mellett, mondván, hogy:
– Mindenki hallott már a randi-erőszak drogról, de ki gondol arra, hogy a kémiai leigázás akár egy férj, szerető, rokon vagy barát részéről is megtörténhet. Pusztán a családi gyógyszeres ládika segítségével, amelyekben ott lapulnak az antihisztaminok, különféle nyugtatók, altatók és köhögéscsillapítók…
Mármost mi, legalábbis az irodalmat és a színházat kedvelő részünk ismeri Katona József Bánk bán c. drámáját, benne az elcsábított Melinda esetét. Szerző ott nem részletezi pontosabban az áldozat feltételezhető tudatállapotát a számára aligha kívánatos esemény kellős közepén, és mi sem azt szeretnénk itt utólag oktalanul vizsgálgatni, hanem arról szólnánk pár szót, hogy szóban forgó avignoni per: A PÉLICOT-ÜGY anyagából több órás, hason című színházi előadás született.
Tehát ez is felkerült az itt szinte csúfolódón hangzó, inkább ördögi nyelvöltögetésnek tűnő: életet jelentő deszkákra. Ebben a feldolgozásban, ebben a megjelenítésben ugyanakkor nincs klasszikus drámai feszültség kísérte cselekménybonyolítás, színészi bravúrkodás és a többi. A színészek fenn ülnek a színpadon, egymást váltva olvasnak fel a peranyagból, míg össze nem áll a kellő érzelmek és értelmezések megalkotta kép, meg még minden, ami ehhez kell.
– A cél egyébként nem a történet maradéktalan rekonstruálása volt – állítják a megalkotók –, hanem annak a megértése, hogy mit mond ez az eset rólunk, mit a társadalmunkról?

Az előadás szereplői a rendezővel
Az előadás a Vienna Festival és a Festival d’Avignon közös produkciója. Írta: Servane Dècle és MILO RAU, aki egyben a rendezője is. Neve azért is kiemelendő ezen a ponton, mert lassan elfáradó írásunk záró részében még fontos szerepet fog játszani. Mégpedig abban, ami idáig csak kérdés formájában létezik még, lapzártánkig biztos válasz nélkül. Nevezetesen hogy: EGYÁLTALÁN LESZ-E BELGRÁDBAN AZ IDÉN BITEF ÉS FEST?
Lesz-e nemzetközi színházi, meg lesz-e nagy és híres, határok nélküli, (szabad) filmfesztivál?
Márpedig józan hangokra hallgatva úgy tűnik, hogy nem. Nem lesz. Tekintettel a zűrös helyzetre, meg arra, hogy lassan immár a vége felé dübörög ez az év. Nem utolsósorban arra, miszerint mindkét rendezvény hátterébe befészkelődött a politika. Az aktuális hatalom, amely emberei által diktálni próbál, függetlenül maradni kívánó személyeket hoz mindkét fronton kényszerhelyzetbe. Kényszeríteni igyekszik a lemondásra, közben határozott (agyi) nyomást próbál gyakorolni a programalakításra. Meg arra, hogy kik legyenek mindkét helyen a meghívottak, egyáltalán kik szólalhatnak fel egyiken is, másikon is nyilvánosan?

Milo Rau „persona non grata” Szerbiában: „A Pelicot-per” című darabot kivették a BITEF programjából – természetesen bosszúból. A belgrádi avantgárd színházi fesztivál, a BITEF közönsége nem láthatja a novemberre tervezett „A Pelicot-per” című előadást. A kuratórium három tagja ellene szavazott, ami Miloš Lolić rendező és Borisav Matić drámaíró lemondását eredményezte a BITEF művészeti vezetéséből
– Nos, ennek esett áldozatul, úgy tűnik, a Pélicot-ügy rendezője, Milo Rau is, aki egyenest persona non grata személynek érzi magát Belgrádot és a BITEF-et illetően. Pedig a rendezvényhez meglehetősen szorosan kapcsolódó személynek számít, aki a maga fontos nemzetközi színházi funkcióival nem egy szürke, haszontalan kisegér. Azonban most mégis…
Úgy látszik, pl. nem a morfium, hanem érdekes módon a LÍTIUM miatt van ez így. Ám hogy is? Miért is nem lesz ezek szerint, mondjuk, épp a Pélicot bemutatva a szerb fővárosban? Vagy valamelyik Rau-mű?
Hát azért nem, mert a kiebrudalt, egyébként svájci származású rendezőnek – magas rangú, netán újbóli belgrádi vendégnek – van egy nem túl szimpatikus vesszőparipája. Amerre csak nyargal a világban, teli torokból üvöltözve kiáll – annak erős környezetszennyező hatása miatt – a lítium-kitermelése ellen.
Márpedig, ugye: a dolgok a kulisszák mögött összeérnek. De néha előttük is.

