Mi lehet a VMSZ sorsa, ha megbukik Vučić autokrata rendszere?

Ha az átlagember Szabadkán, Magyarkanizsán vagy Zentán tesz egy sétát, valószínűleg fel sem tűnik neki, hogy Szerbiában tömeges tüntetések vannak, a fiatalok összefogtak a földművesekkel, a tanárokkal, a színészekkel, mindannyian egyként követelve a rendszer reformját, a korrupt politikusok távozását. Itt, északon, szinte semmi sem történik. Elvétve látni egy-két véres kéznyomot a falakon, ami a mostani, egyre inkább forradalomnak minősülő tüntetéssorozat jelképévé vált. A vajdasági magyar ember – legalábbis az átlag és a többség, mit sem érez ebből. Úgy véli, semmi köze az egészhez, nem is érti, valójában mi zajlik, s kivárja, majd mások elintézik helyette, ő pedig majd alkalmazkodik az új helyzethez.

Most legalábbis úgy tűnik, hogy ez történik, miközben a vajdasági magyarok, és velük együtt a Vajdasági Magyar Szövetség a kilencvenes években és a rendszerváltáskor egészen más álláspontot képviselt. Milyen következményei lehetnek a mostani tüntetéseknek mindennek tudatában a Vajdasági Magyar Szövetségre? Bukik-e a VMSZ, ha Aleksandar Vučić rendszere megy a süllyesztőbe? Miért hallgat a vajdasági magyarság, és miért tesz úgy, mintha egyáltalán semmi köze nem lenne a szerbiai belpolitikához?

Északon nem veszik komolyan a tüntetések jelentőségét

– Mindenképpen meg kellene, hogy érintse a vajdasági magyarokat is mindaz, ami történik, már csak azért is, mert itt egy olyan autokrata rendszer leváltásáról vagy eltávolításáról van szó, amely a vajdasági magyar közösséget is nagyban érinti

– vélte Öreg Dezső nyugalmazott újságíró. Szavai szerint, ha a tüntetések sikerrel járnak, akkor komoly változások várhatók az egész társadalomban, s ezzel együtt a vajdasági magyar közösségben is.

– A VMSZ, úgy tűnik, igyekszik távol tartani magát az eseményektől. Azt is látom, hogy a vajdasági magyarság is meglehetősen távol van mindettől. Nekem az a benyomásom, legalábbis innen, Újvidékről úgy tűnik, hogy Észak-Bácskában nem igazán fogják fel ennek a társadalmi megmozdulásnak a jelentőségét

– mutat rá Öreg, aki szerint itt nemcsak az egyetemisták álltak fel, hanem az egész szerbiai értelmiség nagyobb része megszólalt a rendszer ellen.

– Ezt azért figyelembe kellene venni, és valószínűleg ilyen formában kellene politizálni is

– tette még hozzá a volt újságíró.

Nemcsak megfélemlített, hanem érdektelen is a vajdasági magyar közösség

– A megfélemlítettség mellett az országban zajló folyamatok iránti teljes érdektelenség az oka annak, hogy a vajdasági magyar intézmények (tisztelet a néhány kivételnek) hallgatnak

– mutatott ár Pressburger Csaba publicista, újságíró. Szerinte az országos közügyek iránt tanúsított érdektelenség a gettósodás jellemzője, amit tovább tetéz az a megfélemlítettség, amely általános jelenség az államhoz kötődő szerbiai intézményekben, amelyeket az uralkodó párt által megbízhatónak ítélt káderek irányítanak.

Pressburger szerint egy olyan forgatókönyv, amely szerint az egyetemistákon, földműveseken és másokon felbuzdulva a vajdasági magyarság is ledobná a láncait, akkor volna lehetséges, ha a magyar egyetemisták, illetve földművesek erőteljesebben exponálnák magukat, amire egyelőre nem láttunk példát.

– Egy ilyen forgatókönyv realitását vizsgálva figyelembe kell vennünk, hogy a vajdasági magyar egyetemisták jelentős része külföldön tanul, így nehezen tudna részt venni az itthon zajló eseményekben, ha egyáltalán volna ilyen motivációja, az itthon tanulók jelentős része pedig politikai indoktrináció áldozata

– mondta Pressburger, aki arra is emlékeztett, hogy az újvidéki Európa Kollégium, és az ott elszállásolt hallgatók semmilyen formában nem hallatták kollektív hangjukat, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatóiról pedig sokat elmond a karok blokádjához való hozzáállásuk.

– A mezőgazdasági termelőink a Magyarországról a VMSZ-hez befűzött alapítványon keresztül osztogatott gazdaságfejlesztési támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak, miért is lázadnának? Értelmiségi szervezkedéssel pedig önmagában nem lehet lebontani a jelenlegi vajdasági magyar politikai struktúrákat

– mérte fel a jelenlegi helyzetet Pressburger.

Öreg Dezső viszont hozzáteszi, hogy őt mindennek ellenére rettenetesen foglalkoztatja a kérdés, hogy a vajdasági magyar közösség miért gondolja úgy, hogy ezek az események tőle függetlenek.

– Ez számomra fölfoghatatlan

– jelentette ki, anihez hozzátette, hogy mindennek a hátterében állhat az is, hogy a tájékoztatás olyan, amilyen. Öreg szerint az újvidéki Magyar Szó úgy tájékoztat, ahogy az a hatalomnak megfelel. Ezen kívül van a Családi Kör, ami nyomtatásban jelenik meg, és van a Szabad Magyar Szó, ami pedig online. Utóbbi kettőből lehet objektíven tájékozódni, de sokan a magyarországi sajtóból tájékozódnak csak.

A VMSZ leginkább kitér a véleményformálás elől

– A VMSZ igyekszik kerülni a tiltakozássorozattal kapcsolatos véleményformálást, de ez olykor elkerülhetetlen. Ilyenkor a kormányzati paneleket ismételgetik (az egyetemisták minden követelése teljesült már), illetve a központi hatalom módszereihez idomulnak (lásd: Juhász Bálint tartományi parlamenti elnök viselkedését a legutóbbi képviselőházi ülésen). A VMSZ-nek semmiféle mozgástere nincs abban a kettős szorításban (az Szerb Haladó Párt és a Fidesz présében), amelybe navigálta magát. Önálló politizálásra a jelenlegi helyzetben nem képes, sodródik a haladó árral

– vélte Pressburger.

Öreg szerint történjen bármi, a vajdasági magyarság továbbra is óriási többséggel a VMSZ-re szavaz majd, legalábbis az a része, amelyik elmegy szavazni.

– Tudjuk, hogy a magyarság fele megy el körülbelül szavazni, és abból a feléből a VMSZ mindig többet kap, mint bárki más. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez a politikai vezetés minden eszközzel megpróbálja védeni a megszerzett előjogokat, pontosabban a megszerzett hatalmat. Kormányváltásról szerintem nem tudunk majd beszélni, de minden jel arra vall, hogy valami azért csak történik

– állapította meg a nyugalmazott vajdasági magyar újságíró.

Ha a haladók buknak, a VMSZ is bukik

Tételezzük fel, hogy választásokon leváltható mind a magyar, mind a szerb rezsim, és felszámolható az a gazdasági háttérhatalom, illetve az a jogi környezet, amely a politikai győzelem után is akadályozhatná az új kormány konszolidációját.

– Szerbiában ha az Szerb Haladó Párt bukik, a VMSZ is bukik. Immár nincs olyan ellenzéki politikai erő, amely ne a haladók feltétlen csatlósaként tekintene a Pásztor Bálint vezette garnitúrára. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy rezsimváltást követően a VMSZ-nek ismét osszanak lapot a kormányzatban

– mondta kérdésünkre Pressburger Csaba, aki szerint a Magyar Nemzeti Tanácsban bár a formális hatalma megmaradna a VMSZ-nek (a négyéves mandátuma végéig, azaz 2026-ig), az MNT által alapított, de államilag dotált intézményekben viszont kompromisszumokra kényszerülne, azaz csökkenne a befolyása.

Öreg Dezső szintén úgy véli, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség erőteljes kötődésének a Szerb Haladó Párthoz a következménye az lehet, hogy nem biztos, hogy folytatni tudja majd az elvet, miszerint a Vajdasági Magyar Szövetségnek, illetve a vajdasági magyarságnak mindenképpen politikailag az éppen a hatalmat gyakorló szerbiai kormányzathoz kell kapcsolódnia.

– Eddig legalábbis ez volt a gyakorlat. A demokraták idejében viszont ez a kapcsolat nemvolt ilyen szoros. 2009-ben ugyanis a VMSZ a 2010-es költségvetés ellen szavazott, bukhatott is volna emiatt a regnáló kormány. Ennek a következménye lett az, hogy Szabadkán, Zentán és más helyiségekben is fölbomlott az akkori koalíció, és a VMSZ fontos pozíciók nélkül maradt

– jelentette ki Öreg, aki emlékszik azokra az időkre is, amikor a VMSZ ellenzéki pártként tevékenykedett. Csak meg kell említeni az első elnök, Csubela Ferenc nevét, majd Kasza Józsefét, aki a 2000-es októberi változásokig ellenzékből politizált.

– Nem olyan nagy bűn az, mint ahogy az emberek gondolják, mert ellenzéki politizálásból is lehet jól politizálni, az igaz ügy mellett harcolni. Ebben a pillanatban én úgy látom, hogy a VMSZ nem az igaz ügy mellett harcol, és ez bizony fölróható neki.

Mi lesz, ha Vajdaságban is árad a TISZA?

Pressburger szerint kevésbé egyértelmű a helyzet, mint Magyarország viszonylatában. A VMSZ ugyan felégetett minden kapcsolatot a magyarországi ellenzékkel, szerencséjére ezek a pártok mára lenullázódtak.

– A TISZA-val mindeddig semmilyen kapcsolatot nem épített ki a VMSZ, de komolyabb összetűzésbe sem került vele. Jó esélyt látok arra, hogy a Fidesz utáni kormány is egy, kissé persze megszerecsenmosdatott (vagyis a NERetvában túlságosan is megmártózott jelenlegi vezető garnitúrától mentes) VMSZ-ben lássa a délvidéki stratégiai partnerét

– állapította meg Pressburger, aki szerint a VMSZ túlságosan jól hasznosítható infrastruktúrával, tapasztalati tőkével és káderállománnyal rendelkezik ahhoz, hogy érdemes legyen az anyaországból erőt és energiát áldozni egy teljesen új szervezet felépítésére. A vajdasági magyar újságíró ezért azt tartja valószínűnek, hogy a „tisztába tett” VMSZ hatalmának korlátozása végett a párt által kanalizált folyamatok kapnának egy erőteljes civil kontrollt.