Putyin kezd kikopni, de Moszkva még jó ideig fontos partner marad

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A belgrádi NIN hetilap beszámolója szerint jelentős átalakulás figyelhető meg a szerb közvéleményben Vlagyimir Putyin orosz elnök megítélését illetően. Míg a háború kitörése előtt az orosz vezetőt a szerb lakosság 77%-a pozitívan ítélte meg, ez az arány egy év alatt 59%-ra csökkent, és azóta is mérséklődik. Az újság által megszólaltatott szakértők rámutattak, hogy ez a tendencia nemcsak a Putyin személyéhez való viszonyulást tükrözi, hanem az orosz-szerb kapcsolatok mélyebb változásaira is utal.

A vezető kultuszának változása

Szerbia a különböző történelmi korszakokban „viszonylag gazdag és átlagon felüli dinamikus történelemmel rendelkező ország”, keleten és nyugaton egyaránt megvolt a bázisa.

Vasilije Gvozdenović, a belgrádi Bölcsészettudományi Kar pszichológia professzora a NIN-nek nyilatkozva elismerte, hogy Putyin népszerűsége a szerbek között hanyatlik, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem befolyásolja a szerbek általános szimpátiáját az orosz nép iránt.

Szerinte különbséget kell tenni egyrészt a kötődés, másrészt az ideológiai irányultság között. Az Oroszországhoz való kötődés nem kizárólag valamilyen politikai érdek eredménye, hanem inkább egy nagy nemzethez, kultúrához, értékrendhez tartozás, valamint egy világhatalommal való azonosulás következménye.

Az orosz elnök 2019-ben járt legutóbb Belgrádban, ahol Vučić elnök vendége volt

Gvozdenović szerint a szerbek és az oroszok közötti kötődés mélyebb kulturális, vallási és történelmi gyökerekből táplálkozik. Az orosz kultúra, művészet és történelem elemei mélyen beágyazódtak a szerb nemzeti identitásba, ami a mindennapi életben is gyakran megnyilvánul.

Ugyanakkor Putyin szerepe ebben a kontextusban inkább szimbolikus, mintsem politikai: az orosz elnök a „nemzeti erő és identitás jelképévé vált”, amit azonban a szerbek egyre inkább elválasztanak a személyétől.

Gvozdenović kifejtette, hogy a szerbek történelmileg mindig hajlamosak voltak olyan erős vezetők elfogadására, akik egy-egy válságos időszakban a stabilitás garanciájának tűntek.

Ez a tendencia különösen az autoriter rendszerek örökségével magyarázható, amelyekben a politikai pluralizmus és a szabad véleménynyilvánítás hiánya miatt a lakosság hajlamos volt idealizálni az uralkodót. Ez azonban nem valódi érzelmi kötődést, hanem inkább racionális kompromisszumot tükrözött.

Az emberek jelentős része a kockázatok elkerülésének racionális tendenciájától vezérelve irreális képet alkot a mindenható vezetőről, aki tudja, hogy mit csinál, és akinek a tekintélyét nem szabad megkérdőjelezni.

A két szék, három ok

Hasonlóan vélekedett Bojan Klačar, a CESID közvélemény-kutató intézet igazgatója is, aki szerint Putyin továbbra is meghatározó világpolitikai figura marad a szerbek szemében, annak ellenére, hogy népszerűsége csökken.

Kapcsolódó cikk

ÚJVIDÉKEN NAGYON AKARTÁK: Putyin legalább 11 szerbiai város díszpolgára

A jelenséget Klačar több tényezővel magyarázta, köztük az orosz-szerb történelmi és vallási kapcsolatokkal, Putyin Koszovóval kapcsolatos politikájával, valamint az orosz gazdasági fejlődéssel, ami sok szerb számára reményt keltett a nehézségek leküzdésére.

Ugyanakkor kiemelte a szerb média szerepét, amely gyakran idealizált képet fest Putyinról, és ezzel hozzájárul a kultusz fenntartásához.

A közvélemény változásának hátterében nemcsak a háborúval kapcsolatos morális kérdések állnak, hanem a szerb-orosz kapcsolatok gazdasági és politikai realitásai is.

A Geopolitički monitor gazdasági portál elemzése szerint Szerbia arra törekszik, hogy külpolitikai egyensúlyt teremtsen a Nyugat és Oroszország között, elsősorban saját nemzeti érdekeinek védelmében.

Bár Belgrád hivatalosan ugyan baráti viszonyt ápol Moszkvával, az orosz-ukrán háború miatt azonban a megnövekedett nemzetközi nyomás hatására bizonyos területeken hűvösebbé váltak a kapcsolatok Belgrád és Moszkva között, például, bár Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen, a gazdasági együttműködésben és a katonai kapcsolatokban jelentős akadályok keletkeztek.

Kapcsolódó cikk

Ha Orbánnak szabad, akkor Vulinnak is szabad, a szerb politikus találkozott Putyinnal

Csak a nem objektív vagy az elfogult megfigyelők mondhatják, hogy Szerbia és Oroszország viszonya, valamint a hivatalos Belgrád és Putyin viszonya ma is olyan, mint 2022 előtt. Nem ugyanaz, hogy Aleksandar Vučić elnök találkozik Putyinnal, vagy pedig Aleksandar Vulin miniszterelnök-helyettes, esetleg Miloš Vučević miniszterelnök, és ez egy fontos üzenet Belgrádtól.

Klačar szerint nagyon helytelen Szerbiát orosz ügynöknek nevezni a Nyugat-Balkánon, mert Szerbia szinte mindenben európai életmódot folytat.

Az viszont három okból is világos, hogy középtávon Szerbia nem hűtheti le radikálisan a kapcsolatait Oroszországgal és Putyinnal. Első helyen kell említeni, hogy Oroszországnak továbbra is vétójoga van az ENSZ-ben Koszovóval (és Metohiával) kapcsolatban. Másodsorban Szerbia továbbra is alapvetően Oroszországtól függ az energia tekintetében, harmadrészt pedig a közvélemény rendkívül oroszbarát hangulata miatt.

Generációs különbségek és a média hatása

Igor Novaković, az ISAC politikai kutatóközpont munkatársa arra figyelmeztetett, hogy Putyin kultuszának teljes lebontása hosszabb időt vesz igénybe.

Az orosz elnök imázsa hosszú évek alatt épült fel a szerb közvéleményben, és a szerb-orosz kapcsolatok mélyebb történelmi kontextusa miatt tartósnak bizonyulhat.

A szerb politikai szakértő ugyanakkor megjegyezte, hogy a Nyugattal való intenzívebb gazdasági együttműködés, valamint a fiatalabb generációk értékrendjének változása hozzájárulhat a folyamat felgyorsulásához.

A Putyinnal szembeni szimpátia csökkenése generációs különbségeket is tükröz. Míg az idősebb generációk nosztalgikus kötődést éreznek az orosz kultúrához és politikához, a fiatalabbak inkább a nyugati értékeket és lehetőségeket részesítik előnyben.

A NIN által idézett szakértők szerint a fiatalok számára az autoritárius vezető képe kevésbé vonzó, mint az a pluralista és demokratikus értékrend, amelyet a Nyugat képvisel.

Amikor 2019-ben Putyin legutóbb Belgrádban járt, akkor a szerb elnök egy „jugoszláv” sárplaninai farkasölő juhászkutyát ajándékozott az orosz elnöknek, amely a Pasa névre hallgatott. Vučić elnök nem ragaszkodott ahhoz, hogy a kutyakölyök ezt a nevet viselje, úgy tudni azonban, hogy ma is ezen a néven él egy putyini dácsában (Forrás: X platform)

A szerb média szerepe szintén jelentős játszik ebben a folyamatban. Bár a hagyományos médiumok nagy része továbbra is Putyin-barát diskurzust folytat, a közösségi médián keresztül egyre több információ válik elérhetővé az ukrajnai háború pusztításairól, ami árnyaltabbá teszi a közvélemény hozzáállását.

Az olyan médiumok befolyását és szerepét, mint a Pink Televízió, a NIN által megkérdezett szakértők abban látják, hogy a csatorna segít a közvéleményt felkészíteni a kialakult állásponttól való eltérésre, miközben a vélemények sokaságát színlelik, elsősorban külső felhasználásra. Nem kell azonban azt hinni, hogy a rezsim médiája bármit is képes lenne tenni konkrét politikai lépések nélkül.

Ilyesmire ugyanakkor volt példa Montenegróban, ahol egy hagyományosan, már-már „gusztustalanul ruszofil” beállítottságú ország szinte egyik napról a másikra a NATO tagjává vált, megváltoztatta a politikai irányvonalat, szankciókat és oroszellenes narratívát vezetett be.

Gvozdenović professzor szerint annak a szemtanúi vagyunk, hogy a szerbiai média jelentős része a várakozásoknak megfelelően szinkronban van a kormány konkrét lépéseivel. Ha Szerbiáról van szó, akkor a politikai változás első mutatója az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetése lehet az uniós politikával való összhang megteremtése érdekében.

A belgrádi Bölcsészettudományi Kar pszichológia professzora szerint azonban úgy tűnik, hogy ekkora eltérés az eddigi külpolitikai irányvonaltól, legalábbis belátható időn belül, aligha várható. Vagyis Putyin népszerűségének csökkenése ugyan tény, de Oroszország továbbra is fontos partner marad.