Horvátországi anzix, avagy a kínaiak legyűrték az amerikaiakat

Kedves Feleim! Miután kiderült, hogy még Szilveszterünk titánium alkatrészei sem teljesen kopásállóak, egy példátlan, párját ritkító esemény következett be a Balkánon. A vezetés 10 nap kollektív vakációt rendelt el. A nem várt „ferragosto” esetemben soha nem jött jobbkor, mivel pár nap múlva elhagyom szeretett nyári lakomat, és megyek vissza Zágrábba. Itt az első dolog, amit el kell intézni, az az influenza elleni oltás felvétele, ami szenior polgárok esetében javallott, viszont néha előfordul, hogy az ember belázasodik tőle egy kicsit. Persze, nem ígérem, hogy tíz napig kibírom írás nélkül – ilyenek vagyunk, mi vén csatalovak, ha kell, ha nem, felriadunk a trombitaszóra.

Az elnökjelölt James Bond-szobája

Dragan Primorac, aki a HDZ hagyományos kék színű mezében lép pályára, szemben a jajvörös pólóban pompázó Zoran Milanovićtyal – véletlen egybeesésről van szó, de érdekes párhuzamokat lehetne húzni az USA-beli demokrata-republikánus párharccal, amitől most helyszűke miatt eltekintünk –, nagyon kellemetlen helyzetbe került. Ugyanis még a Sanader-kormány idején, 2008-ban, tudományügyi miniszterként nagy felújítási munkálatokba vágott.

Az adófizetők pénzén végzett csinosítás folyamán előbújt belőle a nagyhatalmú sündisznócska, és nemcsak, hogy teljesen törvényellenesen megkerülte a közbeszerzési előírásokat és szóbeli megállapodást kötött a kivitelezővel, de utána még nem is fizetett, aminek egy, a Horvátországban szokásos 13 éves pereskedés lett a vége.

A közbeszerzés elkerülése végett a volt miniszter – jelenlegi kormánypárti elnökjelölt – szóbeli megállapodást kötött, most megérkezett a számla (Forrás: X platform, Ivana Kekin)

Mint erről Ivana Kekin, a Bírunk! (Možemo!) elnökjelöltje tájékoztatta a közvéleményt, Primorac miniszteri kabinetje szomszédságában egy luxus pihenőszobát alakíttatott ki, amelybe a falburkolatba rejtett, titkos ajtón lehetett belépni.

A James Bond-filmekbe illő szoba mellett, Primorac később megrendelt egy konditermet is az alagsorban, mert ugye, nincs szebb látvány egy fitt, lendületes miniszternél. Rövidre fogva a dolgot, a több mint egy évtizedes bírósági huzavona után az állam pert veszített, és ez a büntetőkamatokkal együtt 3 millió eurójába fájt az adófizetőknek.

A szokásos „monnyon le!” illetve ez esetben „lépjen vissza!” mellett azonban jóval nagyobb baj, hogy Primorac eddig sem állt jól a választóknál. A csikorgó mosoly, a döbrögies pöffeszkedés és a rókaszerű fizionómia nem igazán nyerő lapok sem a dolgos közembereknél, sem a templomba járó vénasszonyoknál, hogy az urbánus fiatalokról ne is beszéljünk.

Az egyedüli ember, aki egyenlő esélyekkel szállt volna versenybe Milanovićtyal, az Plenković, de ez természetesen tárgytalan volt. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a horvát köztársasági elnöki választások sorsa máris eldőlt, hacsak nincs valamilyen elsőrendű robbanószerkezet a kormánypárt tarsolyában, aminek köszönhetően az utolsó pillanatban megtorpedózzák Milanović elnökjelöltet.

Riadalom a hegyekben

A sete-sután Tengermelléki-Fennsíki megyének fordított, Fiume hátországának számító, alpesi jellegű Gorski Kotar néven ismert tájegységben (ha nagyon fordítani kellene: Hegyi járás) enyhe pánikot váltott ki a hír, hogy a Thurn und Taxis, illetve a Ghiczy családok vissza akarják igényelni a birtokaikat.

Kapcsolódó cikk

Fiuméban új kikötőt épít az INA, miközben dúl a nyugati kikötődaru-para

A riadalom pillanatnyilag csupán azért mérsékelt, mert az itt található erdőségek körülbelül fele, ami a visszaigénylés tárgyát képezi, állami tulajdonban van. Mint ezt az ilyen ügyekben járatos ügyvédek elmagyarázták, a magántulajdonban lévő erdőket nem lehet visszaigényelni, amennyiben ezek tulajdonosa érvényes adásvételi szerződést tud felmutatni.

Miután a tulajdonszerzésre az utóbbi harminc évben, a privatizáció során került sor, az egykor elkommunizált területek, ingatlanok megvásárlásáról minden jelenlegi tulajdonos kifogástalan papírokat tud felmutatni, akármilyen fondorlatos módon jutott is a kérdéses javakhoz.

A visszaigénylés a hírek szerint nem a tulajdon átruházását, hanem kártalanítást céloz meg, tetemes, de nem pontosított pénzösszeg formájában, ami nyilván a horvát állami költségvetést terheli majd, mert a kérdéses erdőségeket a Horvát Erdők (Hrvatske Šume) állami cég igazgatja.

Kínát nem lehet kikerülni

Mint ezt a horvát nemzeti hírügynökség, a HINA hírül adta, a fiumei Rijeka Gateway konténerterminálra (RGW) kedden megérkezett az első két nagy konténerátrakodó parti daru (STS – Ship to Shore).

Ezek a konténerek hajók és az operatív part közötti átrakodására szolgáló daruk, a legmodernebb, úgynevezett super post panamax generáció, amely lehetővé teszi a konténerek átrakodását a part és napjaink legnagyobb, 24 ezer konténer egység (TEU) kapacitású konténerszállító hajója között.

Az amerikaiaknak nem sikerült „kipöckölniük” a kínai darukat (Forrás: ZPMC)

A még mindig épülőfélben lévő konténerterminál a tervek szerint négy ilyen, 1700 tonnás, 138 méter magas daruval rendelkezik majd. Ezek gyártója a szinte monopolhelyzetben lévő Zhenhua Heavy Industries Company (ZPMC), és Kínából még augusztus 16-án, Rókus napján keltek útra.

A helyzet iróniája, hogy annak idején a horvátoknak semmisnek kellett nyilvánítani a konténerkikötő kiépítésére vonatkozó pályázatot – amerikai, illetve EU-s nyomásra –, miután kiderült, hogy ezen kínai cégek csoportja nyert volna. Végül, mint látjuk, a kapálózás hiábavaló, mert Kínát, tetszik-nem tetszik, egyszerűen nem lehet kikerülni.