Gyásznap a boszniai Föderációban a hegymászók emlékére

Semmi sem utalt a közeledő viharra: téves időjárás-előrejelzés okozhatta a tragédiát

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A boszniai Föderáció kormánya gyásznappá nyilvánította a mai napot az Elbruszon történt tragédia miatt. A hétvégén a Kaukázus legmagasabb csúcsának meghódítására indult zenicai expedíció öt tagja életét vesztette, és csak ketten élték túl a rendkívüli erejű vihart.

A döntést a Bosznia-hercegovinai Föderáció kormányának ülésén hozták meg. A gyásznapon a Föderáció intézményein félárbócra engedik a zászlókat, a médiumok, valamint a kulturális és szórakoztató intézmények műsorát pedig az alkalomhoz igazítják.

Gyásznap az elhunytak emlékére

Adnan Delić szövetségi munkaügyi és szociálpolitikai miniszter szerint a gyásznap kihirdetése az egész társadalom együttérzésének kifejezése: annak jele, hogy az emberek egy pillanatra megállnak, tisztelegnek az áldozatok előtt, és osztoznak a családok fájdalmában.

Nermin Nikšić, a Bosznia-hercegovinai Föderáció miniszterelnöke korábban telefonon beszélt Dino Ahmetovićtyal, a zenicai hegyimentő-szolgálat vezetőjével. A kormányfő mély együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak.

Nikšić hangsúlyozta, hogy a történtek nemcsak Zenica és a boszniai hegymászótársadalom, hanem egész Bosznia-Hercegovina tragédiáját jelentik. A két túlélőnek felépülést és lelki erőt kívánt mindannak feldolgozásához, amin keresztülmentek.

A Föderáció kormánya közölte, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segíti az elhunyt hegymászók földi maradványainak Oroszországból Bosznia-Hercegovinába történő hazaszállítását, valamint a két túlélő biztonságos hazatérését.

Semmi sem utalt a viharra

A kaukázusi expedíció hét zenicai hegymászóból állt. Közülük ketten a zenicai hegyimentő-szolgálat, hárman pedig a Vedro Hegymászó Egyesület tagjai voltak. A csoport valamennyi tagja tapasztalt hegymászónak számított, több ötezer méter feletti csúcsot is sikeresen megmásztak már.

Kapcsolódó cikk

Öt boszniai hegymászó vesztette életét az Elbruszon

A tragédiát Haris Adilović és Kemal Vidimlić élte túl. Vidimlić a történtek után először beszélt részletesen a tragédiáról. Elmondása szerint az expedíció a hajnali órákban indult útnak, az időjárás-előrejelzés pedig nem mutatott rendkívüli veszélyt.

„Nem volt különösebben hideg, és semmi sem utalt arra, ami később bekövetkezett” – idézte fel a történteket.

Elmondása szerint a problémák körülbelül 5500 méteres magasságban kezdődtek, amikor Alma Okanović rosszul lett. Ő, dr. Meliha Čaušević és Denis Okanović ekkor úgy döntött, hogy visszafordul. A csoport többi tagja még ötven-száz métert haladt tovább a csúcs irányába.

És ebben a pillanatban tört ki a vihar.

Egy lefelé tartó másik csoport arról tájékoztatta őket, hogy odafent mindent hó borít, és szinte semmit sem lehet látni. A zenicai hegymászók ezért azonnal feladták a csúcs támadást, és megkezdték az ereszkedést.

Útközben ismét találkoztak Almával, Melihával és Denisszel. Alma állapota azonban tovább romlott, annak ellenére, hogy társai megpróbálták felmelegíteni és ellátni.

Haris Adilović velük maradt, míg Vidimlić, Nermin Talam és Almir Krivdić lefelé indult, hogy segítséget szerezzenek. A hegyen a mobiltelefonos kapcsolat gyakorlatilag megszűnt, ezért sem hívást nem tudtak indítani, sem üzenetet nem tudtak eljuttatni a mentőszolgálathoz.

Jeges eső, orkánerejű szél és semmilyen látótávolság

Vidimlić szerint a körülmények rövid idő alatt szinte elviselhetetlenné váltak.

Jeges eső esett, a szél olyan erővel fújt, hogy nem lehetett előrenézni, a látótávolság pedig alig érte el az egy métert. A vihar még a tapasztalt hegymászókat is gyorsan kimerítette.

Az Elbruszon történt tragédia után a Kavkaz Fejlesztési Intézet nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelentette, hogy szigorúbb intézkedésekre van szükség, ami az orosz média szerint a hegyi vezetők és oktatók jogainak kiterjesztését jelentheti (A kép illusztráció)

Almir Krivdić ekkor már erejét vesztette és többször elesett. Társai elektrolitokkal, vitaminokkal és energiapótló szerekkel próbáltak segíteni rajta, de az állapota nem javult.

Adilović végül arra kérte Vidimlićet, hogy menjen tovább, jusson el a bázisig, és hozzon segítséget.

Vidimlić az ereszkedés közben többször letért az útvonalról, mert a hóviharban nem lehetett látni a jelzéseket. Mintegy háromórányi küzdelem után érte el az egyik alsóbb állomást, ahol orosz hegymászók segítségét kérte.

Az oroszok azonnal a helyi hegyimentőkhöz vitték, akik megszervezték a mentőakciót, és ellátták a túlélőket.

Öt órán át próbálta életben tartani társait

Vidimlić különösen megrendítően beszélt Haris Adilović helytállásáról.

Haris Adilović az orosz médiának elmondta, hogy a csapat minden tagja tapasztalt hegymászó volt, és jól ismerték egymást. Ezért nem a felkészültség hiányáról volt szó. „Úgy gondolom, a fő ok a téves időjárás-előrejelzés volt „– mondta az iz.ru beszámolója szerint

Adilović először Alma Okanović, Denis Okanović és Meliha Čaušević mellett maradt, később pedig Almir Krivdićet és Nermin Talamot próbálta megmenteni.

– A karjai között haltak meg. Öt órán keresztül mellettük volt, masszírozta őket, bátorította őket, és csak akkor indult el, amikor már semmit sem tehetett – mondta Vidimlić.

Adilović végül emlékezetből próbált lejutni a hegyről, de a viharban eltévesztette az útvonalat. A mentők mintegy négyezer méteres magasságban, a tervezett ereszkedési útvonaltól távol találták meg a leadott jelzései alapján.

Vidimlić szerint semmilyen előrejelzés nem figyelmeztetett ilyen erejű viharra. Más csoportok is úton voltak a csúcs felé, és ők is csak akkor fordultak vissza, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy folytatásra nincs lehetőség.

A túlélő hegymászó elmondta, hogy az ereszkedés több részletére alig emlékszik.

A köd, a kimerültség, a hideg és az egymást követő drámai események miatt az egész történet szinte összefolyik az emlékezetében. Úgy fogalmazott: időre lesz szükség ahhoz, hogy mindazt, ami a hegyen történt, egyáltalán fel tudják dolgozni.

Vidimlić és Adilović a hatósági eljárás és az áldozatok azonosítása után várhatóan hazatérhet Bosznia-Hercegovinába.

Az elhunyt hegymászók földi maradványait az oroszországi boncolást követően szállítják haza, ahol megtartják a temetési szertartásokat.