A MOL-é a NIS 51 %-a, Szerbia plusz 5%-ot kapott, vagy talán mégsem?

Szerbia javítja pozícióját, de az irányítás a MOL kezébe kerülhet (?)

Belefáradhattak a szerb kollégák, mert a NIS eladásáról szóló hír nem ütötte ki a biztosítékot, többé-kevésbé mindenki valami hasonlóra számított a korábbi sajtóértesülések és a kiszivárogtatások alapján, ráadásul a döntés még nem végleges, az amerikaiaknak is rá kell bólintaniuk. Egyelőre nincs eufória, a szerb elnök egyébként is már Davosban van, így nincs kéznél, hogy „habosítsa” a történetet.

Aleksandar Vučić távollétében Dubravka Đedović Handanović szerb bányászati és energiaügyi miniszter jelentette be, hogy a MOL és a Gazprom Nyeft megállapodott a NIS jövőbeni adásvételi szerződésének alapvető rendelkezéseiről, amit döntésre megküldenek az amerikai szerveknek.

Ezzel kapcsolatban Goran Radosavljević, a Metropolitan Egyetemhez tartozó Közgazdasági, Pénzügyi és Közigazgatási Kar (Faculty of Economics, Finance and Administration, FEFA) professzora örül annak, hogy ez a saga a vége felé közeleg, de megjegyezte, hogy ez még nem a végleges döntés, mivel a NIS átvételéhez az OFAC beleegyezése is szükséges.

„Tehát a befejezés felé haladunk, ez még nem a vége, de most várunk. Volt egy hasonló rossz helyzet a Lukoillal, ahol az OFAC elutasította a vevőt. Remélem, ez most nem történik meg, mert jó irányba haladunk” – mutatott rá a professzor.

Ez a kijelentés egyértelműen arra a 2025‑ös esetre vonatkozik, amikor a Lukoil – az amerikai szankciók miatt – el akarta adni a külföldi érdekeltségeit, és a Gunvor nevű svájci–ciprusi cég jelentkezett be vevőként.

Washington azért utasította el a Gunvort, mert a cég alapítóját, Gennagyij Timcsenkót már korábban szankciós listára tették, és a Gunvort „Kreml‑közelinek” minősítették.

A szerbek lecsippentettek öt százalékot?

A szerbiai média leginkább azt emelte ki Đedović Handanović bejelentéséből, hogy sikerült lecsippenteni 5 százalékot a tulajdonosi hányadból, amivel a MOL-nak 51 százaléka maradt, bár Horvátország esetében már bebizonyosodott, hogy ennél kisebb tulajdonosi részaránnyal is képes az irányításra, a horvátok legnagyobb bánatára.

Itt azonban van némi ellentmondás, a MOL ugyanis azt közölte a BÉT honlapján, hogy kötelező erejű szándéknyilatkozatot írt alá az orosz Gazprom Nyefty társasággal a szerb NIS többségi tulajdonának megvásárlásáról: a tranzakció megvalósulásával a MOL 56,15 százaléknyi tulajdont, és ezzel irányítási jogot szerez a Szerbia egyetlen olajfinomítóját üzemeltető társaságban.

Későbbi fejlemények

Miért fontos a „kritikus öt százalék” a szerbek számára?

Tehát a kérdéses öt százalék sorsa ismeretlen. Erre a tulajdoni hányadra először Vučić elnök egy tévéinterjúban tartott igényt hetekkel ezelőtt, és most olybá tűnik, hogy ekörül egyelőre nincs egyetértés, sőt jó esetben csak némi félreértés van.

„Rossz esetben ebben nem tudtak megegyezni, a szerb tárcavezető szerint ugyanis ők az utolsó pillanatig azért küzdöttek, hogy pozícióikat még jobban megvédjék, és hogy az eddigiekhez képest javítsák a részesedésüket és jogaikat a NIS-ben, nehogy a finomító jövőbeni működése során bármikor veszélybe kerüljenek az érdekeik, vagyis minden polgáruk érdeke” – hangsúlyozta Đedović Handanović.

A bejelentés alkalmával a szerb tárcavezető felhívta a figyelmet arra, hogy Szerbiának sikerült javítani a pozícióján, és a jövőben öt százalékkal nagyobb részesedéssel rendelkezik majd a NIS-ben, vagyis a 29,87%-os arány erősen harminc százalék felett lenne.

Szerbia az oroszok 2008-as feltűnése óta soha nem tartott igényt nagyobb pakettre, vagyis a tulajdonhányad növelésére, pedig erre lett volna lehetősége, mert a belső orosz tulajdoni átcsoportosítások idején elővásárlási joggal rendelkezett, de ezzel valami „megmagyarázhatatlan okból” kifolyólag nem élt.

„Most lehetőséget kaptunk arra, hogy a jövőben öt százalékkal növeljük részesedésünket a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban (NIS), és elérjük azt a részvényarányt, amely nagyobb döntési jogokat biztosít számunkra a részvényesi közgyűlésen – mondta a szerb energetikai miniszter, aki akármennyire is ápol baráti viszonyt Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszterrel, a jelek szerint most „harcra készül”.

Az Egyesült Arab Emírségekből érkező partner(ek) kapcsán Đedović Handanović hozzátette: arra számítanak, hogy ők is részesei lesznek a jövőbeli adásvételi szerződésnek, amelynek véglegesítésére a határidő március 24-e.

Ez a mondat szintén arra utal, hogy a körülmények nem tisztázódtak teljesen, és hogy szerb és magyar részről nem egyöntetűek a szándékok.

Van-e B opció?

A kormányközeli Informer már azt elemezte, hogy miért jó Szerbia számára a szerb állami hányad növekedése, ez ugyanis lehetővé teszi a részvényesi közgyűlésben való nagyobb jogok érvényesülését és a polgárok érdekeinek további védelmét, vagyis ez az álláspont a szerb miniszteri bejelentés átfogalmazása.

Az öt százalék szerb kézre kerülésének van egy másik magyarázata is, ezt az előbb említett energetikai és gazdaságpolitikai szakértő képviseli.

Radosavljević professzor szerint a gyakorlatban nincs semmiféle jelentősége a szerb energiaügyi miniszter nyilatkozatának, hogy a tárgyalások során Szerbiának sikerült javítani a pozícióján, és öt százalékkal növelnie a NIS-ben lévő részesedését.

„A szerb kormány valószínűleg kénytelen volt megvenni az öt százalékot, mert a magyar fél egy olyan többségi csomagot akart, ami 50% plusz egy részvényt tartalmaz, így maradt az öt százalékos különbség, amit a vevő nem akart pluszban kifizetni, ezért ez ránk maradt” – szögezte le a szakértő.

Radosavljević felhívta a figyelmet arra, hogy a többségi tulajdonosnak joga van bármiről dönteni. Egy kisebbség számára, akár 25, akár 30 százalékkal rendelkezik, nincs különbség a döntési lehetőségek tekintetében.

„Azzal a plusz öt százalékkal semmit sem kapunk a cég döntéshozatalával és irányításával kapcsolatban, ami eddig sem volt. Nem szabad elfeledni, hogy eddig egyáltalán nem foglalkoztunk ezzel a céggel, és ahogy valaki nemrég mondta, hogy három igazgatósági tagunk van, akiket a párt nevezett ki oda, hogy magas fizetést kapjanak, gyakorlatilag semmilyen célt nem szolgálnak. Most talán kapunk egy negyediket” – mondta Radosavljević professzor.

Egyelőre az sem teljesen világos, hogy az utóbbi napokban miért emlegetik Szerbiában egyre gyakrabban az Emírségeket a MOL vezetésével folytatott tárgyalások után, és hogy a szerb elnök miért utazott szinte azonnal az általa hőn szeretett Egyesült Arab Emírségekbe, miről tárgyalt ott, illetve miről állapodott meg ottani testvérével, MBZ sejkkel.

Lehet, hogy csak erről az öt százalékról esett szó, amelyik senkinek sem kell, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a szerb elnök valamiféle B opciót készít elő arra az esetre, ha netalán a Fidesz veszít az áprilisi választásokon, és szerb szempontból egy minden bizonnyal kevésbé kedves személy kerül a magyar kormány élére.

Mindenesetre nem túlzottan lennénk meglepődve, ha a végleges döntés meghozása csúszna valamelyest, és átkerülne április 12-e utánra.

Minőségi különbség

Đedović Handanović szerb energiaügyi miniszter fontos eredménynek tartotta, hogy a MOL nem zárja be a pancsovai finomítót, és vállalta, hogy fenntartja a korábbi termelési szintet, a szükségleteknek megfelelően pedig akár növeli is a termelést.

„Mindenekelőtt azért, hogy megtartsa a piaci részesedését, amelyet az elmúlt években elért – hiszen tudjuk, hogy a NIS volt a legnagyobb szereplő a szerbiai piacon” – mondta a miniszter.

Későbbi fejlemények

Vučić dupla árat is fizetett volna a NIS-ért – csak neki nem osztottak lapot

Hozzátette: büszke minden kollégájára, akik részt vettek ezekben a nehéz, intenzív és összetett tárgyalásokban, és ígéretet tett arra, hogy a nyilvánosságot átlátható módon fogják tájékoztatni a NIS adásvételi szerződésével kapcsolatos minden részletről. Remélhetőleg nem úgy, mint eddig?

Ettől eltekintve mindenképpen minőségi változás következik be azáltal, hogy a MOL veszi át a NIS irányítását. A Gazprom Nyeft és az ADNOC is a legnagyobb kitermelők közé tartozik: az első 2,5–2,6 millió hordó/nap, a másik kapacitása ennek a duplája – ellentétben a MOL-lal, Vecsés és Somogysámson ugyanis eltörpül az ilyen számok mellett. Vagyis a MOL maga is vásárolja az olajat, ami már önmagában is hátrányos helyzet.