Montenegrót, Albániát, Moldovát és Ukrajnát veheti fel az EU leghamarabb

Ennek azonban számos akadálya van

Az uniós csatlakozáshoz négy ország áll a legközelebb: Montenegró, Albánia, Moldova és Ukrajna. Az Ursula von der Leyen által vezetett brüsszeli kabinet nyíltan támogatja a négy legfejlettebb ország ütemtervét, miközben Észak-Macedónia, Koszovó és Törökország stagnál, Szerbia és Bosznia-Hercegovina küszködik, Grúzia (Georgia) pedig „csak papíron” tagjelölt. A csomag bemutatására ugyan a múlt hónapban került sor, de azóta nem változott semmi, főleg nem pozitív irányban.

Fény az alagút végén?

Marta Kos bővítési biztos – aki az uniós csatlakozási folyamattal kapcsolatos éves dokumentumok bemutatóján jelent meg nemrégiben – úgy nyilatkozott, hogy 2025 összességében pozitív év volt a tagjelölt országokkal való együttműködés szempontjából.

Miután négy tagjelölt ország egyértelműen közeledik az Európai Unióhoz, az Európai Bizottság végre látni véli a fényt a hosszú, patthelyzetekkel, késlekedésekkel és kiégett lámpákkal teli alagút végén.

Tegyük hozzá: mindvégig a politikai akarat hiánya volta legnagyobb akadálya annak, hogy az unió teljesítse a több mint húsz éve tett bővítési ígéretét.

Az EU a 2003-as szaloniki csúcson egyértelműen kimondta, hogy a Nyugat-Balkán jövője az Európai Unióban van, és hogy a térség országait „az EU leendő tagországainak tekintik”.

Ez volt az a politikai pillanat, amikor az EU először kollektíven vállalta, hogy a régió országai — amint teljesítik a feltételeket — csatlakozhatnak az európai tömörüléshez.

A gond azonban az, hogy a tényleges bővítési lendület hosszú évekre lelassult, amiért nem kellene csak az uniót hibáztatni, a Balkán ugyanis nem a demokrácia kiállítóterme, ami persze vonatkozik Ukrajnára és Grúziára is.

Marta Kos kijelentette, hogy Montenegró, Albánia, Moldova és Ukrajna jelentős előrelépést tett, ami bizonyítja, hogy a reformok gyümölcsözőek, és „erős motivációt” kellene jelenteniük a csatlakozási folyamatban részt vevő összes ország számára.

A 2025-ös bővítési csomag bemutatóján elhangzott, hogy a bővítési politika „továbbra is az EU legfőbb prioritásai közé tartozik”, az új tagállamok csatlakozása pedig valóban elérhető közelségben van, ami azonban nem mindenkire vonatkozik egyformán, a magyar sajtóban korábban sztárolt Szerbia igencsak a sor végén kullog.

Megítélésünk szerint ugyanez vonatkozik a háborúba ájult, és a Brüsszel által jó tanulóként feltüntetett Ukrajnára is, és aligha tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy mindkét esetben szándékos kozmetikázott megítélésről van, illetve volt szó.

Akik jó úton haladnak

Uniós közlés szerint 2024 eleje óta 11 kormányközi konferenciát tartottak – ötöt Albániával, négyet Montenegróval, egyet pedig Ukrajnával és Moldovával –, amelyeken a kulcsfontosságú reformok terén elért előrelépés „különösen szembetűnő” volt.

Montenegró az első az uniós bizottsági listán, miután az elmúlt évben négy tárgyalási fejezetet zárt le, és további fejezetek lezárása mellett kötelezte el magát 2025 végéig. Csak összehasonlításként jegyezzük meg, hogy Szerbia az elmúlt négy évben egyetlen fejezetet sem nyitott meg.

Kapcsolódó cikk

Vízummentes oroszok, nyugati integráció: Montenegró úton az EU-ba

Podgorica célja, hogy 2026 végére lezárja a tárgyalásokat, a von der Leyen-kabinet pedig úgy véli, hogy az ország „jó úton halad ennek az ambiciózus célnak az elérése felé”, úgyhogy közeledik a csatlakozási szerződés előkészítésének ideje, ami némileg elsietett jóslat, Horvátország ugyanis még akadályokat gördíthet a montenegrói csatlakozás elé, amelyek azokra az időkre vonatkoztathatók, amikor Montenegró még Szerbiával bratyizott.

Brüsszel megítélése szerint Albánia szintén „jelentős előrelépést” tett, és 2025 végéig készül megnyitni a tárgyalási fejezetek utolsó szakaszát, bár még további erőfeszítésekre van szükség a kulcsfontosságú reformok köztes kritériumainak teljesítéséhez és a tárgyalási fejezetek lezárásának előkészítéséhez.

Magyar vétó a levegőben

Brüsszeli állítások szerint az Oroszország által indított háború ellenére Ukrajna befejezte az átvilágítási folyamatot, és elfogadott egy ütemtervet a jogállamiság, a közigazgatás és a demokratikus intézmények működése terén, valamint egy cselekvési tervet a nemzeti kisebbségekről.

Az Európai Bizottság ezt kifejezetten pozitívan értékelte, és a 2025-ös bővítési jelentésben úgy fogalmazott, hogy Ukrajna „sikeres előrelépéseket tett” a kulcsfontosságú reformok között, köztük a kisebbségi cselekvési terv elfogadásával.

A nagy mű, és aki megszülte (Screenshot)

A bővítési biztos, Marta Kos külön is hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogok rendezése a csatlakozási tárgyalások egyik kulcseleme, és Ukrajnának részletes cselekvési tervet kell végrehajtania ezen a téren.

A teljes dokumentum szövege ugyan nem ismert, de a Bizottság értékelése és a bővítési biztos nyilatkozatai alapján a tervben szerepel a kisebbségek jogainak jogi és intézményi megerősítése, a kisebbségi nyelvek használatának rendezése és bővítése, a kisebbségi közösségekkel való rendszeres konzultáció, az oktatási és kulturális jogok hozzáigazítása az európai normákhoz, valamint az EU-s ajánlások alapján történő folyamatos monitoring és korrekció.

A Bizottság szerint a terv elfogadása jelentős lépés, de továbbra is vannak megoldandó problémák, különösen a nyelvhasználat és az oktatás területén.

Brüsszel megítélése szerint Kijev teljesítette a három tárgyalási fejezetcsoport megnyitásához szükséges feltételeket, és a cél továbbra is az, hogy az év végéig mindegyiket megnyitják, még akkor is, ha Magyarország vétózik.

Mindenesetre az ukrán kormány 2028 végéig le akarja zárni a csatlakozási tárgyalásokat, és a Bizottság támogatja ezt a törekvést, de szerinte „a reformok ütemét fel kell gyorsítani”.

Ha Ukrajna eljut a csatlakozásig, akkor az Európai Unió újabb országot emel be a közösségbe, amely megosztottság tekintetében minden bizonnyal Ciprusra hasonlít majd.

Félreismert vagy félremagyarázott helyzet

Ukrajna esetében valószínűleg még sokáig nem számolhatunk stabil demarkációs vonallal, vagyis a felvételre várakozók között két olyan ország is van, amely esetében elmondható, hogy mindennek van határa, kivéve Szerbiát és/vagy Ukrajnát.

Brüsszel szerint Szerbia előrehaladása megtorpant, de a csatlakozás nem került teljesen veszélybe. Ez nem teljesen igaz, hiszen semmiféle megtorpanásról nincs szó, a szerbiai folyamatokat az uniós képviselők eddig vagy félreismerték, vagy szándékosan félremagyarázták, a jelenlegi belgrádi vezetésnek ugyanis esze ágában sincs a csatlakozás elérése, kizárólag az uniós pénzek kiszipolyozása érdekli.

Kapcsolódó cikk

Szlovén biztos veheti át a bővítési tárcát Várhelyitől, gyanakodva fogadják-e a Balkánon?

Az új biztos véleménye szerint a 2024 novembere óta tartó tüntetések „tükrözik a polgárok elégedetlenségét” a korrupció, valamint „az elszámoltathatóság és az átláthatóság érzékelt hiánya” miatt, amit súlyosbít a tüntetőkkel szembeni rendőri erőszak és a civil társadalomra nehezedő nyomás.

– Leginkább a társadalom polarizációja, a bizalom súlyos eróziója és a reformok lassulása aggasztó, ezért a belgrádi hatóságoknak sürgősen meg kell fordítaniuk a visszaesés trendjét a szólásszabadság terén, és kerülniük kell az EU-ellenes retorikát – figyelmeztetett Marta Kos bővítési biztos, aki bizonyára jól ismeri a Szerbiát uraló galerit, amely kinevezése előtt igazi karaktergyilkosságot hajtott végre ellene, azt állítva róla, hogy együttműködött a rosszhírű jugoszláv kommunista titkosszolgálattal, az UDBÁ-val.

Az uniós csatlakozás gátjai

Bosznia-Hercegovinában a szerb többségű entitás politikai válsága és a kormánykoalíció összeomlása „veszélybe sodorta az EU-csatlakozás felé tett előrelépéseket, ami korlátozott reformokat eredményezett”, különösen az adatvédelem, a határellenőrzés és a Frontex státuszáról szóló megállapodás aláírása terén.

Az egyetlen pozitívum a reformprogram feloldása, de a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez a boszniai hatóságoknak „először véglegesíteniük kell és el kell fogadniuk a teljes mértékben az európai normáknak megfelelő igazságügyi reformtörvényeket, valamint főtárgyalót kell kinevezniük.

Koszovó az egyetlen olyan ország a Nyugat‑Balkánon, amely még nem kapta meg a hivatalos tagjelölti státuszt, de „továbbra is elkötelezett az európai úton való haladás mellett, és a közvélemény is nagymértékben támogatja ezt.

A februári választások után azonban az intézmények kialakításának késedelme „lassította az EU-hoz kapcsolódó reformok előrehaladását”, és valószínűleg tovább rontja a helyzetet, hogy nem sikerült kormányt alakítani, ezért december végén megismételt parlamenti választásokat tartanak.

További akadály, hogy öt uniós tagállam – Ciprus, Görögország, Szlovákia, Spanyolország és Románia – köldöknéző politikát folytat, és nem ismeri el Koszovó önhatalmúlag, vagyis inkább amerikai és némileg uniós támogatással kikiáltott szuverenitását.

Ez megakadályozza a Bizottságot abban, hogy véleményt készítsen a csatlakozási kérelemről, amelyet Pristina 2022 decemberében nyújtott be.

Közben maga Koszovó is sokat tesz azért, hogy megnehezítse a saját dolgát, most például a szerb kisebbség ottani pártját tiltaná ki az év végére beharangozott, megismételt parlamenti választásokról, bár az is igaz, hogy a Szerb lista egy Koszovótól igencsak idegen érdekeket szolgáló szervezet, amely a belgrádi nacionalista vezetés irányítása alá tartozik.

A helyzet szinte reménytelen

Észak-Macedónia sincs könnyű helyzetben, az uniós bizottság ugyanis elvárja Szkopjétől, hogy elfogadja a szükséges alkotmánymódosításokat, különösen a bolgár kisebbséggel való bánásmód tekintetében.

Az uniós vezetők többször is hangsúlyozták, hogy a csatlakozási folyamat csak akkor haladhat tovább, ha Szkopje teljesíti ezt a vállalást.

Az Európai Unió tehát de facto Bulgária álláspontját érvényesíti, mert máskülönben nincs továbblépés. Ezért sokan a régióban úgy érzik, hogy a vitában az Európai Unió egy tagállam, történetesen Bulgária álláspontját emelte uniós feltétellé.

Miután ez a cikk így is túl hosszúra nyúlt, most nem foglalkozunk részletesebben azokkal az országokkal, amelyek nem tartoznak szorosan a Nyugat-Balkánhoz, azt viszont megjegyeznénk, hogy a Brüsszel szerint igencsak jól pozicionált Moldova esetleges felvételével a harmadik Ciprus kerülhetne be az Európai Unióba, hogy az esélytelennek tűnő Grúziáról ebben a tekintetben ne is beszéljünk.

Bár az uniós testületek támogatják az itt felsorolt országok egyikének-másikának gyors csatlakozását, a tényleges belépés nem egy pillanat műve: mind Montenegrónak, mind Albániának, de Moldovának és Ukrajnának is le kell zárnia az uniós jogrendhez igazodó tárgyalási fejezeteket — és ezek közül több még nyitott.

Ugyanakkor a tagsághoz “politikai akarat” is kell — nem elég a technikai feltételek teljesítése.

Az EU‑országoknak egyhangúan jóvá kell hagyniuk a bővítést, ami politikai kompromisszumokat és sokszor nehéz belső vitákat jelent. Ez olyan körülmény lehet, ami késleltetheti vagy módosíthatja, esetleg meg is hiúsíthatja a folyamatokat.

Ráadásul ebbe külső tényezők is – mint például Oroszország és az Egyesült Államok – beleszólhatnak, természetesen nem formálisan, hanem politikai súlyuknál fogva. Ez pedig – ismerve őket – egyiktől sem áll távol.