Vukovár és a Szerb Kultúra Napja

Feszültségek minden irányban: szerb és horvát súrlódások

Miután a hétvége nagyobb részét azzal töltöttem, hogy fújtam az orrom, köhögtem és tompa tekintettel próbáltam kilátni a fejemből, nem meglepő módon elmaradt pénteki jelenésem a BALK-on. De mivel a vírussal folytatott viaskodásom úgy tetszik vége felé közelít, most – vasárnap – írok valamit.

Ez a valami, akármilyen csip-csup dolognak tűnik is, arról szól, hogy talpig feketébe öltözött, álcázott arcú férfiak kis csoportjai Splitben sikeresen, Zágrábban sikertelenül kísérelte meg meggátolni a Szerb Kultúra Napja alkalmából szervezett rendezvényeket.

A kulturális napokat 2006 óta rendszeresen megtartják évente egyszer, a rendezvény 2018-ig Zágrábra korlátozódott, majd más városokra is kiterjesztették, például Fiumera, Abbáziára és Splitre.

November „Vukovár hónapja”

A spliti tengerparton a Szerb Kultúra Napja rendezvényén – amelyet a horvátországi szerb nemzeti közösség szervezett – egy maszkos, feketébe öltözött fiatalokból álló csoport közbeavatkozott: betörtek az eseményre, zavaró skandálást és usztasa‑jellegű jelszavakat kiáltoztak.

Andrej Plenković, horvát miniszterelnök „súlyos kisebbségi jogsértésnek” nevezte a történteket, és felszólította a hatóságokat, hogy vonják felelősségre az elkövetőket.

Miután a rendőrség a spliti eseményt megszakító urakat mind egy szálig bekísérte, a spliti Hajduk focicsapat Torcida elnevezésű szurkolócsoportja tüntetést szervezett, a bekarcerozott „hazafiak” támogatására.

A Torcida tüntetése Splitben

A helyi szurkolói csoport, a Torcida, valamint veteránszervezetek másnap több ezres demonstrációt tartottak, hogy hangsúlyozzák: szerintük ez nem etnikai támadás, hanem „hazafias” cselekedet volt – és követelték az őrizetbe vett személyek szabadon bocsátását.

Érvelésük az volt, hogy november Vukovár elestének hónapja és ilyenkor nincs helye a szerb kultúra ünneplésének.

A horvátok akkor tüntetnek, amikor ők akarják

Ezt már fejtegettem néhányszor, de a horvátok nem nagyon szeretnek tüntetni. Pláne nem úgy, ha valaki erre biztatja őket.

Ebben valószínűleg szerepe van a múlt század hetvenes éveiben történt eseményeknek is, amit a történetírás „Horvát Tavasznak” nevez, amikor nemzeti alapon követeltek több jogot maguknak a jugoszláv föderációban – és alaposan pórul jártak.

Sokan börtönben végezték, még többet ellehetetlenítettek, köztük például a rendkívül népszerű Vice Vukov táncdalénekest is, akinek megvonták a fellépési jogát. Szóval, a horvátok attitűdje azóta az, hogy ki-ki nézze a saját dolgát, a politika meg majd el lesz valahogy nélkülük is.

Korábban írtuk a Torcidáról

SPLITI FIESZTA: Felgyújtották az eget, a horvát belügyminiszter viszont összevonta a szemöldökét

Persze ez nem jelenti azt, hogy nem lehet felpaprikázni őket, de ez belső dolog, nem kívülről mondják meg, hanem az emberek maguktól döntik el, hogy most ők mérgesek-e vagy sem.

Ezért Horvátországban csak egyetlen klasszikus nagy tüntetésről tudunk. Erre még a 90-es években került sor, Franjo Tuđman országlása alatt, amikor a politikai vezetés fel akarta számolni az ifjúsági 101-es rádiót.

Miután többszáz ezer ember jelent meg a Francia Köztársaság terének parkos területén, a hatalom visszakozott, a rádió ideig-óráig épen maradt, hogy később pénzügyi nehézségek miatt némuljon el.

Szóval az országon átsöprő tüntetések sorozata a Szerb Kultúra Napja miatt kirobbant nézeteltérés kapcsán is elmaradt, viszont „duma volt felesen”.

Baloldali hisztéria, a belügyminiszter intézkedéseket foganatosít

Plenković miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte a kis szélsőséges csoportok tevékenységét, és mindenkit biztosított arról, hogy a kormány megvédi az alkotmányos rendet, aminek a kisebbségi jogok szerves részét képezik.

Kapcsolódó cikk

Szerb-horvát nyári játékok: a Thompson-koncert

Így utasította Božinović belügyminisztert, hogy foganatosítson intézkedéseket a jogrend érvényesítésére. Božinović a tőle megszokott higgadt stílusban kezelte az eseményeket, a rendőrség nem keménykedett feleslegesen, de ott volt mindenhol, ahol esetleg újabb incidensre kerülhetett volna sor.

Visszatérve a miniszterelnökre, ő valami olyasmit fejtegetett, hogy ez az eset a baloldal nyár óta tartó hisztériakeltésének az eredménye, amikor a Thompson-koncert kapcsán hallucinálták a szélsőjobb – usztasák – visszatérését a politikai porondra.

Most hogy pontosan ki és hogyan szervezkedik, illetve kinek a számlájára, nem világos, de attól függetlenül, hogy a szerb kisebbség jogai – akárcsak a többi kisebbség jogai – nem kérdőjelezhetők meg semmi szín alatt sem, óvatosabbak is lehettek volna a Szerb Kultúra Napjának időzítésével.

Így például, a Vukovári Szerb Kulturális Központ, az Önkormányzatok Közös Tanácsa és a Szerb Köztársaság vukovári főkonzulátusa bejelentette, hogy november 11-ére fotókiállítást rendez „A Nagy Háború hőse a szerb nő” címmel. A kiállítás szerzője Dimitrije Vujadinović, a kiállítás az első világháború fegyverszünetének napjáról emlékezik meg.

A „Szerb nő a Nagy Háború Háború hőse” nevet viselő vukovári fotókiállítás plakátja

Hogy a rendelkezésre álló 12 hónap közül miért éppen novemberre esett a választás azt egyelőre csak ők tudják, egyrészt semmiféle hátsó szándékot nem lehet kizárni, másrészt viszont – mint Milorad Pupovac, a horvátországi szerb közösség vezetője nyilatkozott – „bármi zavaró tényező” lehet (a többségi nemzet egyes tagjainak szemében), ezért vigyázni kell, és meg kell találni a módját a még nagyobb rossz elkerülésének. Pupovac reméli, hogy Vukovárban sikerül megtalálni a megoldást.

Vukovár polgármestere, Marijan Pavliček Facebook-profilján és a horvát médiában is kérte az említett kiállítás elhalasztását, utalva az 1991-es vukovári áldozatok emléknapjaira.

– Mivel a vukovári áldozatok emléknapjait, a nagyszerb agresszió 2717 elesett és eltűnt horvát védőjének és civiljének emléknapjait éljük, kérem a szervezőket, hogy a kiállítást novemberen kívülre halasszák! Minden nemzeti kisebbségnek, beleértve a vukovári szerb közösség képviselőit is, joga van ápolni kultúráját és szokásait, de a szervezőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy november hónap a horvát nép legnagyobb szenvedésének hónapja, különösen Vukováron – írta Pavliček, majd még hozzátette:

– Vukovár városának minden centiméterét átitatja a horvát védők vére, Vukováron szinte nincs olyan horvát család, aki ne veszítette volna el egyik szerettét novemberben, még mindig közel 300 eltűnt polgártársunkat keressük, a mai napig temetjük védőink maradványait, ezért nem tartom helyénvalónak ilyen kiállításokat szervezni a gyász napjaiban – jegyezte meg Pavliček.

Hozzátette, hogy a vukovári horvátok nagy része provokációnak tekinti az ilyen és hasonló rendezvényeket, különösen novemberben Vukováron.

– A horvátországi események fényében a szükségtelen eszkaláció elkerülése érdekében, hogy a vukovári áldozatok iránti tisztelet megmaradjon, arra kérek mindenkit, hogy bánjon méltósággal ezzel az áldozattal – mutat rá Pavliček a végén.