Hatvanezer magyar maradt félmilliárd euróért, hetvenezer elment

Autóbuszsofőrök, futárok, építőmunkások, de pincérek, csaposok, sőt targoncavezetők is érkeznek ma Szerbiába a világ minden tájáról. 2024-ben csaknem 80 000 külföldi munkavállaló kapott munkavállalási engedélyt, és az adatok azt mutatják, hogy számuk évről évre növekszik. A legtöbben Ázsiából, Törökországból és Oroszországból jönnek.

Friss adat, miszerint országos szinte tíz év alatt csaknem megtízszereződött a külföldi munkavállalók száma Szerbiában, Vajdaságban pedig ez a növekedés még nagyobb. Mindeközben a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a vajdasági magyarok száma 250 ezerről hivatalosan 180 ezerre, vagyis mintegy 70 ezerrel csökkent.

Szerbia továbbra is az olcsó munkaerő országa, legalábbis a déli végeken biztosan, aki pedig nem hajlandó minimálbérrel, vagy annál kicsit többel megelégedni, nyugat felé veszi az irányt. A keletről Szerbiába érkezőknek ez a bér is álombérnek számít, de úgy tűnik a szerb ipar talán ezzel sem elégszik meg, hiszen az olyan népszerű plazmakeksz gyártását Nigériába vitték.

Ez úgy fordulhatott elő, hogy az anyavállalat, a požarevaci Bambi a Coca-Cola HBC Serbia tulajdonában van, a nigériai gyártó pedig az amerikai cég hálózatán belül működik franchise partnerként, vagyis mindkét gyártó a Coca-Cola HBC csoporthoz tartozik.

A Plazma keksz a Coca-Colának köszönhetően meghódítja Nigériát, a hölgyek-urak neve a mi esetünkben mellékes (Forrás: P.M. Express)

Az építőiparban van a legtöbb külföldi

A külföldi munkavállalók többsége a szerb építőiparban dolgozik – ezt a hivatalos statisztikák is megerősítik. A Szerbiába bevándorolt külföldi munkások száma tíz év alatt 9,5-szeresére nőtt, derült ki a Köztársasági Statisztikai Intézet kiadványából.

Régiók szerinti bontásban Vajdaságban regisztrálták a legnagyobb növekedést: 2023-ban csaknem 13,5-szer több külföldi telepedett le, mint 2012-ben. Ezt Belgrád követi, ahol a növekedés tízszeres volt. A külföldiek túlnyomó többsége (88%) munkaképes korú, és majdnem a fele (47,8%) a fővárosban él.

A külföldi állampolgárok az építőiparon túl a vendéglátásban, közlekedésben és mezőgazdaságban helyezkednek el, ott, ahol a hazai munkaerő vagy nem elérhető, vagy egyszerűen nem akar dolgozni – például olyan munkakörökben, amelyek fizikai megterhelést, hétvégi munkát vagy túlórát követelnek.

Indiából jöttek eddig a legtöbben, de nem feltétlenül olcsóbbak

Az adatok érdekessége, hogy a külföldi munkavállalók száma már azt megelőzően is növekedett, hogy Szerbiában bevezették az egységes tartózkodási és munkavállalási engedélyt, ami felgyorsította a külföldiek foglalkoztatási folyamatát. Erre 2024 februárjában került sor, így a becslések szerint 2025-ben már mintegy 60 000 ilyen engedélyt adnak majd ki. Míg korábban a legtöbb külföldi Ázsiából – Pakisztánból, Indiából, Bangladesből, Nepálból – érkezett, mostanra egyre több jön afrikai országokból is.

Kapcsolódó cikk

Szerbia munkaerőért kiált, lítiumbányászok előnyben!

A legtöbben azt feltételezik, hogy a külföldi munkaerő olcsóbb a munkaadók számára, Nebojša Atanacković, a Szerbiai Munkaadók Szövetségének elnöke szerint ez nem feltétlenül igaz.

– Nem lehet azt mondani, hogy ezek a munkavállalók olcsóbbak lennének. Nem minimálbérért jönnek ide dolgozni. Gyakran szállást is kell nekik biztosítani, sőt részben étkezést is. Végül a munkaadóknak ez akár drágább és bonyolultabb is lehet – magyarázza Atanacković.

A munkaadók a külföldiekben gyakran megbízhatóságot és rugalmasságot látnak Atanacković szerint. A hazai munkavállalókról ezt már nem lehet elmondani. Míg a külföldről érkezők hajlandóak többet dolgozni azért, hogy több pénzt küldhessenek haza a családjuknak, a hazai munkavállalók inkább az egyensúlyra törekszenek – szabad hétvégére, fix munkaidőre vágynak.

Továbbra is magasabb a munkanélküliség az EU-s átlagnál

Aggodalomra ad azonban okot, hogy ennyi külföldi munkás ellenére az ország továbbra is komoly munkaerőhiánnyal küzd bizonyos ágazatokban. A hivatalos adatok szerint a munkanélküliségi ráta Szerbiában 8,6%, ami az EU-átlag fölött van, de az elmúlt tíz évben jelentősen csökkent. Ennek ellenére a munkaerőhiány továbbra is gondot okoz.

Kapcsolódó cikk

Szerbiából évente 50 000 fiatal távozik, de ez nem gazdasági, hanem inkább nemzetpolitikai probléma

Bojan Stanić, a Szerb Kereskedelmi Kamara Stratégiai Elemzési, Szolgáltatási és Nemzetköziesítési Osztályának igazgatóhelyettese szerint a probléma gyökere a demográfiai válság. Az ország lakossága folyamatosan csökken, így a potenciális munkaerő bázisa is szűkül. A negatív természetes népességnövekedés rövid távon nem fordítható meg, ezért a megoldás a bevándorlásban rejlik.

– A legjobb lenne Kelet-Európából vonzani a munkaerőt, mert ők képzettebbek, és könnyebben beilleszkednek a társadalomba. Természetesen továbbra is jönnek munkások Európán kívüli országokból, de ezt a beáramlást kontrollálni kellene a kockázatok miatt. Ahhoz pedig, hogy minél több szakképzett munkás maradjon hosszú távon Szerbiában, javítani kellene az ország életminőségén – nemcsak a munkafeltételeken (bérek, munkabiztonság), hanem az ökológiai, egészségügyi és oktatási feltételeken is.

Nemcsak a bérek miatt hagyják el Szerbiát a helyiek

Ranka Savić, a Szabad és Független Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint Szerbia nagy munkaerő-elvándorlással küzd. Néhány év alatt egy kisebb városnyi lakost veszít az ország.

A szakmai közvélemény és a szakszervezetek elismerik, hogy teljesen legitim, ha külföldiek dolgoznak Szerbiában. Ennek oka azonban nem az, hogy itt kiemelkedően jól lehet keresni, vagy hogy a munkajog kedvező, hanem inkább az, hogy sok szerb dolgozó külföldre megy, így bizonyos ágazatokban egyszerűen hiány van.

– Kezdetben az emberek anyagi okokból mentek el – magasabb bérek, nagyobb pénzügyi biztonság miatt –, de mostanra sok, jól fizetett szerbiai dolgozó is elhagyja az országot, mert jogbiztonságban szeretne élni. Olyan helyre mennek, ahol nincsen pártalapú foglalkoztatás és előléptetés, hanem a tudást, a szakértelmet és az elkötelezettséget értékelik. Olyan országokba, ahol a vezetők nem pártkáderek, hanem a tapasztalatuk és menedzseri képességeik alapján kerültek pozícióba. Amíg Szerbia nem válik ilyen országgá, elmennek az építőmérnökök, orvosok és szakmunkások, és itt maradnak a képzetlen, betanított dolgozók – ami tovább növeli az elégedetlenséget és a kivándorlást – vélekedett Savić.

A legjobb tapasztalataink az indiai munkásokkal vannak

Marko Bogdanović, az Istvest Links cég igazgatója számára a munkaerő-behozatal ma már üzlet. Az Infostudnak adott nilatkozatában elárulta, hogy cége révén több ezer munkás talált állást, főként Indiából. A legtöbben az építőiparban dolgoznak (kb. 70%), de a vendéglátásban, a termelésben és a raktározásban is sokan helyezkedtek el.

Bogdanović elárulta, hogy az indiai munkásokkal vannak a legjobb tapasztalataik. Sokan közülük korábban banki alkalmazottak voltak, de most fizikai munkát is hajlandóak végezni alacsonyabb beosztásban, mert a szerbiai bérek számukra így is vonzóak. Nyelvi akadály gyakorlatilag nincs, hiszen a legtöbb szerb ember tud angolul, Indiában pedig ez a hivatalos nyelv.

Mostanra már indiai nők is érkeznek, akik pedikűrösként, manikűrösként dolgoznak, a vendéglátásban pedig minden pozíciót lefednek – a konyhai kisegítőktől a szobalányokon és csaposokon át a szakácsokig.

Nem minden indiainak van jó tapasztalata Szerbiával

Ez a cikk ugyanakkor arról tanúskodik, hogy nem minden indiainak van jó tapasztalata Szerbiával, az eset 2020-ból származik, az ügynek az Astra civil szervezet járt utána.

Egy csoport indiai építőipari munkás Sivagangából és Maduraiból, akik hét hónapig dolgoztak Szerbiában, azt állítja, hogy azért küldték vissza őket, mert fellázadtak a munkaadójuk ellen.

Azt mondták, hogy három hónapnyi bérrel tartoztak nekik.

R. Kannan, aki Sivagangából származik, és a svédországi „Idea Capital” nevű magáncég alkalmazottja volt, petíciót nyújtott be T. G. Vinay kerületi képviselőnek, amelyben azt állította, hogy egy 15 fős csoportot küldtek haza, akik rendszeresen tiltakoztak a bérek kifizetésének elmaradása miatt.

Kapcsolódó cikk

Kínai munkatáborok Szerbiában, állítólag elitéltek is vannak bennük

– A többiek nem merték felemelni a hangjukat a jogaikért. Meg akartak szabadulni azoktól, akik igazságot követeltek” – mondta. Hozzátette, hogy csak a jogos bérüket kérte minden egyes munkás nevében.

– Minden nap túlóráztunk, még a fagypont alatti hőmérsékletben is, mert azt akartuk, hogy a családunknak kényelmes élete legyen. A havi ₹25 000 fizetésünkön felül azt akartuk, hogy a túlóradíjat is időben utalják a számlánkra. Legalább ₹1 lakh (kb. 450 000 Ft) jár minden egyes munkásnak” – mondta.

Kannan hozzátette, hogy nem tudta felvenni a kapcsolatot az indiai nagykövetséggel, hogy panaszt tegyen, mert a 15 munkást elbocsátották, majd azonnal repülőre ültették, és hazaküldték Indiába.

Állítása szerint összesen 150 indiai dolgozik még mindig a cégnél, és az őket is hazaküldik úgy, hogy nem kapják meg a jogos bérüket.

– Mi csak azt kértük, hogy tartsák be a szabályokat. Teljesen jogos lenne, ha az Idea Capital engedélyét visszavonnák. Azok a munkások, akik rendes munkavízummal dolgoznak, esélytelenek ezekkel a munkaadókkal szemben – mondta.

Hatvanezer magyar itthon maradása, hetvenezer magyar eltűnése

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Kapaszkodó a szülőföldön való boldoguláshoz – Gazdaságfejlesztési program Vajdaságban 2016-2024 elnevezésű szakmai konferencián a Prosperitati támogatásainak kapcsán Szabadkán azt mondta: eljött a bocsánatkérésnek az ideje.

Szerinte eljött annak az ideje, hogy tíz évvel a program kezdetét követően bocsánatot kérjenek a károgók, a legyintők, a lemondók, a kákán is csomót keresők, akik azt állították, hogy ez a program arról szól, hogy néhány vajdasági magyar legyen még gazdagabb, akik azt állították, hogy ez a program nem fog a vajdasági magyar közösség itthon maradásához hozzájárulni. Akik azt állították, hogy ez az egész program azért kell, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség lenyúlja a pénzt.

Kapcsolódó cikk

Forintmilliárdokat költött a magyar kormány a vajdasági magyarokra az elmúlt nyolc évben

– Eljött hát annak az ideje, hogy ezek az emberek, akik nincsenek sokan, ám hangosak a mai napig is, bocsánatot kérjenek Magyarország kormányától, a VMSZ-től, a Prosperitati Alapítvány munkatársaitól, a vajdasági magyar gazdáktól és vállalkozóktól, a vajdasági magyar munkavállalóktól, egy szóval a vajdasági magyar közösségtől, mert hazudtak – ezzel kezdte beszédét Pásztor Bálint.

Értékelése szerint a program félmilliárd eurónyi fejlesztést generált, és „legalább hatvanezer vajdasági magyar otthon maradásához járult hozzá”. Ennek kapcsán Pressburger Csaba az Észverés című műsorban Vataščin Péter újságíróval és Gyulai Zsolt vállalkozóval beszélgetett, Nagy Bocsánatkérő Show címmel.

Vataščin a műsorban azt mondta, hogy „ha a népszámlálásokat nézzük, a vajdasági magyarok száma mégis drámaian csökkent”, ami épp az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit a VMSZ állít. Gyulai hozzátette: a számok nem tiszták, mert a félmilliárdos összegbe a pályázók önrészei is beleszámítanak, így a tényleges támogatás ennél jóval kevesebb. A felszólalók szerint a program ezer sebből vérzik. A gazdaságfejlesztés helyett sokszor „párthű gazdasági elitépítés” zajlott, miközben a közösség demográfiailag tovább zsugorodott.

A beszélgetés során rámutatnak arra is, hogy nagyvállalkozókat eurómilliókkal támogattak a magyar kormány pénzéből, miközben az alkalmazottaik 95 százaléka nem beszél magyarul, példa erre egy szabadkai étterem és borászat – a pincérek közül szinte senki sem beszél magyarul, a konyhán pedig már szinte csak külföldiek dolgoznak, vajdasági magyar egy sem.

Hasonló a helyzet viszont akkor is, ha szétnézünk egy-két nagyobb állattenyésztőnél, vagy földművesnél – ahol az állatok ellátásában például már nepáliak segítik a tulajdonost. Így a gazdaságfejlesztési program ugyan hozzájárult egy-egy magyar gyarapodásához, de tömeges foglalkoztatáshoz semmiképp, legalábbis a vajdasági magyarokéhoz nem.