Dodik Moszkvába készül, az EUFOR Althea kipaterolását követeli

Új szakaszába léphet a balkáni geopolitikai viszonyrendszer, miután Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság menesztett elnöke a Szputnyik orosz hírcsatornának adott interjúban kijelentette, hogy a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Moszkvában.

A látogatás, amelyen – szavai szerint – „fontos emberekkel” egyeztet, messze túlmutat egy szokványos diplomáciai eseményen: a látogatás célja, hogy Oroszország támogatását kérje az EUFOR Althea misszió boszniai jelenlétének megszüntetéséhez az ENSZ Biztonsági Tanácsán keresztül. Ez a kezdeményezés súlyos következményekkel járhat Bosznia-Hercegovina stabilitására és a térség jövőjére nézve.

Nemzetközi megszállás?

Dodik szerint Bosznia-Hercegovina jelenlegi állapotában „nemzetközi megszállás” alatt van. Ezzel kapcsolatban a boszniai szerbek vezetője két elemre különösen felhívta a figyelmet: ebből az egyik természetesen a Christian Schmidt vezette civil igazgatásra, amelyet a szerb fél illegitimnek tart. A másik felvetés pedig az EUFOR Althea misszió kipaterolása, amelyet Dodik „fegyveres megszállásként” emlegetett.

A boszniai szerb entitás elvben leváltott elnöke úgy vélte, hogy ennek a két célnak az eléréséhez egyetlen út vezet: a boszniai Szerb Köztársaság függetlenné válása. Ennek első lépése lenne a 2025. október 25-re tervezett referendum, amely a Schmidt által hozott rendeletek jogszerűségéről kérdezi meg a lakosságot – de Dodik már most kilátásba helyezett egy második népszavazást is, amely a teljes függetlenség kérdését vetné fel.

Dodik Moszkvába készül, az EUFOR Althea kipaterolását követeli 2

Kapcsolódó cikk

Dodik nem menekül, de az EUFOR-t eltakaríttatná az oroszokkal

A boszniai szerb „kisdiktátor” néhány héttel ezelőtt még arról beszélt, hogy az EUFOR-nak a két entitás határán kellene felsorakoznia, korábban viszont – egészen pontosan március közepén – már belengette az EUFOR felszámolására vonatkozó igényét. Az EUFOR Althea mandátumát a Biztonsági Tanács évente hosszabbítja meg, erre általában novemberben kerül sor. Ha az ENSZ BT nem hosszabbítaná meg a mandátumot, az EUFOR jogi alapját veszítené el, és ki kellene vonulnia Bosznia-Hercegovinából.

Mindenképpen történelmi lépés lenne: ha Oroszország valóban élne vétójogával, mert az a nemzetközi jelenlét végét jelenthetné Bosznia-Hercegovinában – és ezzel a daytoni békerendszer egyik alapköve omlana össze. Egy ilyen döntés de facto megnyitná az utat a Republika Srpska függetlensége felé, és precedenst teremthetne más hasonló konfliktusok számára is, például Koszovó esetében.

Moszkva támogatását kéri az ENSZ-ben

Dodik világossá tette, hogy közelgő moszkvailátogatása stratégiai előkészítés is: az ENSZ-közgyűlés szeptemberi ülésszakát megelőzően kívánja Moszkva támogatását megszerezni. Hangsúlyozta: a referendum nem jelentene destabilizációt, mert a népakarat kifejezésének eszköze lenne, amelyre – meglátása szerint – a boszniai szerbeknek alkotmányos joguk van.

A látogatás hátterében komolyabb geopolitikai dinamikák is kirajzolódnak. Dodik hosszan méltatta Oroszország szerepét mint „korrekt, jogtisztelő partnerét” a Balkánon, míg a Nyugat – különösen Németország és az Egyesült Királyság – szerinte arrogáns módon próbálta „kívülről formálni a szerbek viselkedését”.

Külön kiemelte Donald Trump szerepét, akivel – meglátása szerint – új világrend formálódhat Putyin elnökkel együttműködésben.

Egy esetleges Putyin–Dodik találkozó, amire maga Dodik is célzott, aligha maradna visszhang nélkül a régióban. Az elmúlt években Oroszország egyre aktívabban keresett befolyást a Balkánon, és a boszniai szerbek támogatása egy fontos eszköz lehet számára ebben a törekvésben – különösen akkor, ha a Nyugat figyelme Ukrajna és más válsággócok irányába terelődik.

Dodik nem is titkolja, hogy szerinte a világ stabilitása a Moszkva–Washington tengely megerősödésétől függ, míg Európa elveszítette politikai súlyát, és „majd csak sorban áll” Putyin kegyeiért.

A moszkvai út tehát egyszerre lehet szimbolikus és gyakorlati lépés: egy olyan stratégiai gesztus, amely a függetlenségi törekvések nemzetközi legitimációját kívánja előmozdítani.

Ugyanakkor mindez komoly kérdéseket vet fel: hogyan reagál majd az EU és a NATO egy esetleges orosz vétóra? Mi történik, ha az ENSZ missziót nem lehet meghosszabbítani? És milyen irányba mozdulhat el Bosznia-Hercegovina, ha az egyik entitása nyíltan hátat fordít a közös államiságnak?

Egy biztos: Milorad Dodik moszkvai látogatása jóval több, mint egy szokásos diplomáciai esemény – ez egy potenciális geopolitikai fordulópont lehet a Nyugat-Balkán jövőjében.

Dodik: Amerikának nincs oka nagykövetet küldeni Szarajevóba

Moszkvába utazása előtt Dodik a belgrádi Politikának is nyilatkozott, és újabb nyílt kihívást intézett a nyugati hatalmak irányába, miután egyértelműen kétségbe vonta az Amerikai Egyesült Államok diplomáciai jelenlétének létjogosultságát Bosznia-Hercegovinában. Dodik úgy véli, ha Washington valóban következetes kíván lenni Donald Trump külpolitikai irányvonalához, akkor semmi sem indokolja egy szarajevói nagykövet kiküldését – szerinte elegendő lenne, ha az amerikai diplomáciai érdekek Belgrádból vagy Zágrábból lennének képviselve.

A kijelentés több, mint szimbolikus üzenet, mert egy olyan szemléletváltást jelez, amellyel a magát a boszniai szerbek legitim vezetőjének tekintő politikus alapjaiban kérdőjelezi meg Bosznia-Hercegovina jelenlegi államiságát és annak nemzetközi legitimitását. Dodik úgy fogalmazott, hogy „Bosznia-Hercegovina nem más, mint egy illúzió, amelyet Trump politikai ellenfelei tápláltak – gyakorta a szerbek kárára”.

Kapcsolódó cikk

Egy „nem létező” találkozó margójára

A szerb politikus nemrég Richard Grenellel, Donald Trump különmegbízottjával is találkozott Montenegróban, ahol – saját elmondása szerint – megállapodtak abban, hogy a jövőben közösen keresik a módját a Trump-féle világpolitikai irányvonal visszaállításának a Balkánon.

Grenellről mint energikus és a régiót jól ismerő szereplőről nyilatkozott, aki közel áll az amerikai elnökhöz, és kulcsszerepet játszhat a boszniai szerb célok nemzetközi elfogadtatásában. (A BALK szerint Grenell leginkább Aleksandar Vučić szerbiai elnökhöz és általában a szerb irányvonalhoz áll közel, és ezt nyilván nem ingyen teszi.)

A belpolitikai színtéren Dodik határozottan visszautasította a boszniai központi hatalom azon törekvéseit, amelyek előrehozott választások kiírására irányulnak a boszniai szerb elnöki entitás elnöki posztjára. Azt állítja, hogy ezek a kezdeményezések nem a népakaratból, hanem muszlim politikai nyomásgyakorlásból erednek, amelynek célja a Republika Srpska politikai struktúrájának megbontása.

Dodik szerint ugyanakkoraz általa kezdeményezett mostani népszavazás nem a függetlenségről szól, de „komoly politikai előkészítés” a jövőre nézve.

Schmidtet Hitlerhez hasonlította

Ugyanakkor megerősítette: amennyiben Szarajevó visszatérne a daytoni szerződés eredeti, szó szerinti értelmezéséhez, a boszniai szerb fél kész leállítani a szuverenitási folyamatot. A jelenlegi helyzetet azonban egyoldalú jogfosztásként értelmezi, amelyben a nemzetközi közösség nem a béke őreként, hanem pártos hatalmi tényezőként lép fel.

Kapcsolódó cikk

Balkáni sakkjátszma: Dodik lehet Vučić utódja?

Különösen éles szavakkal illette Christian Schmidtet, a nemzetközi közösség boszniai főképviselőjét. Dodik nemcsak a legitimitását vitatja, hanem párhuzamot vont a német politikus és a náci korszak között – azt állítva, hogy Schmidt retorikája, mozdulatai és jogértelmezése „kísértetiesen” emlékeztetik őt Adolf Hitlerre.

Megjegyezte, hogy ahol él „az az ő országa, Schmidt viszont azért ment Bosznia-Hercegovinába, hogy olyan német megszállási szabályokat vezessen be, amilyeneket Hitler óta nem ismer a világ.

A kijelentés természetesen nagy vihart kavart, de jól illeszkedik Dodik régóta hangoztatott narratívájába, amely szerint Bosznia-Hercegovina nyugati befolyás alatt álló politikai rendszere valójában a szerb nép önrendelkezésének felszámolását szolgálja.

A volt entitási elnök továbbá azt állította, hogy az Európai Unió „felszámolja saját jogállamisági elveit”, amikor támogatja az olyan „önkényes döntéshozókat”, mint Schmidt, aki szerinte kizárólag a muszlim vezetés érdekeit képviseli – ráadásul a szerbek felett ítélkezik, a daytoni szerződés szellemével ellentétesen.

A Republika Srpska következő politikai lépései szerinte elkerülhetetlenek. A cél: az entitás olyan politikai státuszának elérése, amely megfelel az önrendelkezéshez fűződő nemzetközi jogi normáknak. Dodik szerint ez már nem puszta politikai eszköz, hanem egy történelmi szükségszerűség, amely az elmúlt három évtized szuverenitásért folytatott küzdelméből nőtt ki.

Dodik egy „nagy emberrel” népszerűsíti a boszniai Szerb Köztársaságot, a képen a leváltott boszniai szerb elnök Nikola Jokić társaságában, úgy látszik, hogy Đoković helyett új kabalát talált (Forrás: X platform)

A nyilatkozatok végén Dodik arra is utalt, hogy Szerbia elveszítette a lehetőséget arra, hogy a nemzetközi béketárgyalások színterévé váljon az ukrajnai konfliktus ügyében – szerinte ennek oka a belgrádi utcai demonstrációk miatti instabilitás.

Ezzel szemben Dodik a stabilitás és határozott politikai fellépés híveként mutatta be saját pozícióját, aki ezáltal mindenképpen megérdemli Moszkva figyelmét, miközben nem mulasztotta el kifejezni reményét a szerb kosárlabda-válogatott aranyérme iránt sem – zárásként egyfajta nemzeti büszkeségként keretezve mondanivalóját.