Nagyboldogasszony napja után ismét pénzosztás Horvátországban

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Wellhello, kedves feleim! Azon három ember számára, akinek feltűnt, hogy pénteken nem szolgáltattam anyagot kedvenc webes felületünknek, elárulhatom, hogy nincs ok a riadalomra. Rókus nem vész el, de még csak át sem alakul. Egyszerűen összecsaptak fejem felett a magánélet szennyes habjai – fiam meglátogatott a falumban, jövel a Nagyboldogasszony napja és ezzel a cérnai búcsú, 16-án meg Rókus napja volt. Szóval nyüzsgés, gyüszmékelés, borízű felköszöntés reggeltől estig. Summázva az eseményeket, valahogy túléltem.

Horvátországban mindeközben

Máskülönben semmi fontosról sem csúsztunk le. Augusztus 15-e, Nagyboldogasszony napja Horvátországban állami ünnep. És nem véletlenül.

Horvátországban a Boldogságos Szűz Mária tisztelete mélyen összefügg a nemzeti identitással. Ősidők óta a „horvátok királynőjeként” és „Horvátország leghűségesebb ügyvédjeként” (fidelissima advocata Croatiae) emlegetik. Számos templom, kolostor, a Szűzanyának szentelt ének és ima tanúskodik a horvát nép töretlen jámborságáról.

A történelemben különleges helyet foglal el mint a horvát keresztelési fogadalom ősalakja a 11. századból származó Nagyboldogasszony-ábrázolás, a horvát művészet egyik emléke, amelyre a Knin melletti egyházmegyében található Mária templomban bukkantak.

Oszágszerte 1162 vallási épületet és nyolc katedrálist szenteltek az Istenanyának, és a leghíresebbek közé tartozik a zágrábi, spliti, dubrovniki, varasdi és poreči katedrális, valamint a gospići Boldogságos Szűz Mária Angyali üdvözletének székesegyháza.

Horvátország számos Mária-szentélyre is büszke – a Bistricai Szűzanya nemzeti kegyhelyétől Marija Bistricában, a Szűzanya szentélyén át Trsatban és Sinjben, Aljmašig, Ninig, Arbanasig és Remetéig. Például csak a sinji búcsújárásra több mint 100 ezer embert vártak, Plenković miniszterelnök pedig immár hagyományosan a fiumei (Rijeka) Trsaton hallgatta a szentmisét, több ezer hívő társaságában.

Nem csak igével él az ember

A Környezetvédelmi és Energiahatékonysági Alap több hónapos előkészületek után végül csak közzéteszi a felhívását az alternatív meghajtású járművek vásárlásának társfinanszírozására, és a források teljes összege rekordösszegű 21,2 millió euró lesz, ami messze a legnagyobb összeg, amelyet eddig egyetlen hullámban juttatnak el a zöld autók vásárlóinak.

Az újdonság az, hogy az ösztönzés kizárólag az elektromos járművekre és a hidrogénüzemű járművekre vonatkozik majd, ami azt jelenti, hogy a plug-in hibridek, amelyeket eddig is jóval ritkábban választottak állami támogatással, mint a kizárólag villanymotoros modelleket, elestek a támogatástól.

A kiválasztott személygépkocsi (M1), valamint az N1 haszonjármű ára 9000 euróval csökkenthető, ahogy az tavaly is történt. Kétségtelen, hogy ez nagy érdeklődést vált ki a jelentkezőkből.

A pályázatokat elektronikusan, a szükséges adatok megadásával és a kötelező dokumentáció feltöltésével nyújtják be az Alap megfelelően kidolgozott pályázatába, a támogatások kedvezményezettjei lehetnek, egyesületek, de államigazgatási szervek nem.

Az állami támogatás nem vonatkozik az autókölcsönző cégekre, a taxisofőrökre, illetve a hosszú távú járműbérléssel, a sofőrrel történő személyszállítással és a közúti árufuvarozással foglalkozó személyekre. A bejelentések szerint az év végéig számukra külön nyilvános felhívást írnak ki 45 millió euró értékben.

Végezetül, egy elgondolkodtató történet

Mint már erre utaltam párszor, Kanadába szakadt gyermekkori pajtásaim már több, mint egy évtizede nyaralnak vitorlás hajójukon az Adrián. Ide-oda hajókáznak, de leginkább behúzódnak valamilyen kis öbölbe és akár hetekig élvezik a csendet és a természetet.

Esetenként mindenféle nációjú kirándulók zavarják meg az idillt, változatos módon, már ahogy erre hülyébb embertársaink képesek, de a múlt héten valami új, gondba ejtő eset történt.

Beúszott a csendes öbölbe egy francia zászló alatt hajózó katamarán, rajta egy nagyobbacska család, papa-mama-nagymama-gyerekek. Bár az öböl elég nagy lett volna mindkét hajó számára, a jövevények úgy találták, hogy nekik a Zoliék horgonya közelében elterülő vízterület a legszimpatikusabb. Barátom erre allergikus, így szépen megkérte a szomszédokat, hogy menjenek kissé távolabb, mert túl közel vannak.

Az afroázsiai eredetre utaló jellegzetességekkel megáldott úr erre pofátlanul megjegyezte, hogy neki ne magyarázzon a rumi idegen, mert ő igenis azt csinál amit akar. Erre már belobbant a délvidéki temperamentum is, és kezdetét vette a kedélyes ordítozás.

A katamarán tulajdonosa nem erre számított – a kanadai zászló nyugati puhányokat engedett sejtetni -, de egy ideig még igyekezett fenntartani a kemény fickó látszatát. Ez akkor illant el nyomtalanul, amikor a fedélközből előkerült tűzoltófejsze.

Az ellenfél erre lekászálódott a magas tevéről, és távolodni kezdett az öböl túlpartja felé. Viszont, azt kezdte üvöltözni, hogy Zoli biztos zsidó, de majd meglátja, mert ráküldi a Hamászt.

Az esetnek nem lett folytatása, a katamarán pár óra múlva vitorlát bontott és elhagyta az öblöt. Viszont eléggé elgondolkodtató. A konklúzió levonását az olvasóra bízom.