A kör négyszögesítése horvát módra

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Amíg a szomszédos kis gall falu továbbra is saját útját járja, fittyet hányva a nagyhatalmú Cézár kívánságaira, szeszélyeire, a behódolt Horvátország továbbra is a kör négyszögesítésének lehetőségeit fontolgatja. Erre hívta fel a figyelmet Andrej Plenković horvát miniszterelnök a France 24 televíziónak adott nagyinterjúja, amelyet a múlt hónap végén megtartott párizsi csúcstalálkozó alkalmával adott, s amelyet a hétvégén sugároztak a franciák.

Ami különösen érdekesnek tűnik, az Plenković hangvételének változása. Továbbra is ismétli ugyan a „van der leyeni állaspontokat”, viszont az Ukrajna melletti kiállást igyekszik Horvátország sajátságos helyzetével magyarázni.

Plenković szerint, Horvátország a kilencvenes évek háborús tapasztalatai miatt ellenzi az agresszor megjutalmazását, és ragaszkodik a határok sérthetetlenségének elvéhez.

Érdekes módon ugyanakkor bejelentette Horvátország csatlakozását a hajlandóak koalíciójához, de már a startban tisztázta, hogy a horvát hadsereg nem küld csapatokat az esetleges ukrajnai békefenntartó misszióba.

I’m here for the beer

Mint ezt annak idején Rick Wakeman angol billenytűs varázsló népszerűsítette a Yes koncertjein, úgy tetszik Plenković is csak a haszon (ingyen sör) reményében vesz részt az angol/francia vezetéssel összehívott csúcstalálkozókon.

Az Orsolya által kilátásba helyezett nagy pénzosztásról a horvátok nem akarnak lemaradni, annak ellenére, hogy akárcsak az EU-tagországok döntő többsége, valahol tisztában vannak vele, hogy az elkövetkező időszakban nagyon fel kell kötni a gatya szárát, ha nem akarnak valamilyen nagy pofonba beleszaladni.

A horvát miniszterelnök interjút adott a France 24-nek

A horvát miniszterelnök így nagy hangsúlyt fektetett a horvát fegyveres erők korszerűsítésére, mondván, hogy folyamatban van a régi keleti/szovjet fegyverrendszerek lecserélése.

A francia tévések azt nem tudhatják, hogy a horvát kormányfő az elmúlt időszakban nem nagyon törődött a horvát hadsereg gondjaival, lényegében csak a Rafale-ok megvásárlását vezényelte le, de azt is csak azért, mert muszáj volt, tekintettel az ásatag horvát MIG 21-esek állapotára.

Kapcsolódó cikk

Hivatalosan nyugdíjba vonultak a horvát MIG-ek

A kétezres években nagy sikerrel leépített horvát hadiiparra sem volt hajlandó ránézni, pedig a hadfiak már több, mint tíz éve rimánkodnak legalább a lőszergyárak építéséért/újraindításáért.

Annak idején nem véletlenül volt Mario Banožić a védelmi miniszter. A kompetenciák teljes hiányában biztosra lehetett venni, hogy egyáltalán nem csinál semmit sem a helyzet fenntartásán kívül, és a külpolitikára összpontosító Plenkovićnak pontosan erre volt szüksége.

Amikor meglett a Schengen, meg az euró, akkor fanyalodott rá a haderő helyzetének rendezésére, de arra is inkább csak azért, mert a Hazafias Mozgalom és Zoran Milanović köztársasági elnök rendre pontokat, értsd: szavazatokat szerzett a témán.

Orosz tromffal a trumpi világrend?

Attól függetlenül, hogy rendszeresen megjelennek a hevenyészett párizsi barikádokon, a horvátok nem hülyék – kis népként nem is érték volna meg a történelmük több mint egy évezredét, ha ez lenne az eset.

Míg a miniszterelnök hivatalból az euro-atlantizmus romjain kapirgál, úgy tetszik beindultak a zágrábi hivatalos és nem hivatalos think-tankok, és eddig elképzelhetetlen, eretnek gondolatok kerülnek felszínre.

A Poslovni dnevnik üzleti lapban, illetve a Večernji listben is megjelent például Romano Bolković eszmefuttatása „Orosz Horvátország: Mindenki Moszkva emberéről beszél a Pantovčakon (elnöki hivatal), de kevesen akarják látni, hogy ez a folytonosságról szól” címmel.

A bombasztikus cím ellenére, maga a cikk kevés konkrétumot, annál több rejtélyes ködösítést tartalmaz. Kifejti, hogy a Balkánon eddig minden megoldást az amerikaiak hoztak, viszont ettől eltekintve a horvát függetlenség sokat köszönhet az oroszoknak.

Ez máskülönben igaz is, Moszkva nem egyszer fogta vissza Belgrádot a túlkapásoktól, ezek közül Bolković a horvát főváros elleni rakétatámadások felfüggesztését hozta fel, amelyre a Kreml kívánságára került sor.

1995. május 2-án Milan Martić, a Krajinai Szerb Köztársaság (Republika Srpska Krajina) elnöke volt 1994 és 1995 között – utasította a szerb félkatonai alakulatokat, hogy lőjenek ki rakétákat Zágrábra, ami hat halálos áldozatot követelt (Forrás: X platform)

Akárhogy is, a cikk azt pedzegeti, hogy a felszín alatt húzódó horvát-orosz kapcsolatok erősebbek, mint erre bárki merni/szeretne gondolni.

Bolković Dr. Franjo Gregurićot (az INA volt vezérigazgatóját, majd a tuđmani idők horvát miniszterelnökét) idézi, aki egyszer azt mondta, hogy „állandóan csak ijesztgetik a horvát népet az oroszokkal”.

Gregurić megállapította, hogy a horvátok általánosságban alábecsülik az Oroszországgal való együttműködést, pedig jobban kellene együtt dolgozniuk és együttműködniük velük, mint ahogy teszik, az uniós embargó által bevezetett korlátozásoktól függetlenül.

A volt horvát miniszterelnök szerint nem kell félni az oroszoktól, és komolyabb diplomáciai erőfeszítést kell kifejteni Oroszországban.

Ha valaki nem tudná, kicsoda dr. Franjo Gregurić, annak idején „mister 10 százaléknak” hívták, és fél Európa kereste a kegyeit az oroszországi ügyek intézésében. Az a hír járta, hogy jelcini felfordulásban mindent el tudott intézni, természetesen nem ingyen.