Hivatalosan nyugdíjba vonultak a horvát MIG-ek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Horvátországban augusztus 5-e állami ünnep. Hivatalosan kissé nyakatekert: a győzelem és a haza hálaadásának napja és a horvát honvédek napja, de lényegében az 1995-ös Vihar hadművelet évfordulójának megünnepléséről van szó. A délszláv háborúknak, jugoszláv polgárháborúnak becézett öldöklés Horvátországban egyértelműen horvát-szerb háborúként van elkönyvelve, amelyet a horvátok fényesen megnyertek. Katonai szemszögből a háború záróakkordja éppen a háromnapos Vihar hadművelet volt, amikor a horvát csapatok lesöpörték a térképről a lázadó horvátországi szerbek Knin központú „Szerb Krajina Köztársaságát”, átengedve a terepet a diplomatáknak.

Kivonult az állami vezetés

Miután igazán nincs szándékunk történelemórát tartani, a Vihar jelentőségéről csak annyit, hogy ezt a West Pointon is tanítják, mint erről annak idején Jim „Mad Dog” Mattis tábornok tájékoztatta Damir Krstičević tábornokot, horvát védelmi minisztert pentagoni találkozójuk alkalmával.

Mint mindig ilyenkor, a komplett állami vezetés kivonult Kninbe, verejtékezett a tűző napon és elmondta az alkalmi beszédeket. Miután ezekre Horvátországban is alig kíváncsi valaki, nemhogy a határokon túl, megkíméljük olvasóinkat Plenx (Forrás: X platform) Andrej Plenković) és Zoki Bond (Zoran Milanović) idevágó gondolataitól, de még a Njónjó becenevű Gordan Jandroković házelnök körmondataitól is eltekintünk.

Ahogy a koszorúk látták a Kninbe kivonuló horvát kormányt (Forrás: X-platform, Andrej Plenković)

A hadsereg különleges egységeinek és a rendőrség terrorellenes egységének bemutatója sem kápráztatta el különösebben a blazírt tudósítót, bár a rendőrkutya remekül alakított, szívvel-lélekkel üldözte, majd földre vitte és marcangolta a vastag védőöltözetbe bújtatott „rosszfiút”.

A kommandósok köteleken suhantak alá a lebegő Black Hawk helikopterről és lerohanták az ellent, hogy utána a visszatérő helikopter egy hosszan alácsüngő kötél segítségével emelje őket az egekbe.

A látványosságot egy MIG-21-es zárta, amint dübörgő hajtóművel húzott át Knin felett, amelyet három sivító-süvítő Rafale követett, a múlt és a jövő allegóriájaként. Ez volt egyben a horvát légierő MIG-21-eseinek utolsó szereplése is, mivel a MIG-ek hivatalosan is nyugdíjba vonultak, átengedve a szolgálatot a nemrég beszerzett francia Rafale-oknak.

Horvát háborús történet

Ivan Selak nyugalmazott ezredes, a horvát légierő legendás hírű pilótája az N1-es televízión emlékezett vissza a Viharra, melynek során, mint mondta, a horvát pilóták úgy használták a MIG-eket, ahogy senki sem használta.

Ivan Selak nem vett részt a knini megemlékezése, de szerinte „ennek nincs jelentősége, ő akkor volt ott, amikor ott kellett lenni” (Forrás? N1, Screenshot)

Szerinte a legnagyobb probléma az volt, hogy a rendelkezésre álló eszközök olyanok voltak, hogy a cél megsemmisítését csak úgy tudták elvégezni, ha olyan helyzetbe hozták magukat, hogy a célpontot látni tudják, felismerni, és utána megsemmisíteni. Ez nemegyszer az őrülettel volt határos, és meghaladta a gép képességeit.

– Jómagam többször túlléptem a gép képességein. A műszaki leírás szerint például a MIG-21-essel lehetetlen egyszerre négy 250 kilogrammos bombát indítani, de mi bebizonyítottuk, hogy ez is lehetséges

– mondta Selak. Emlékei között keresgélve az ezredes felidézte a hadművelet első napját, amikor az ellenfél radarállomásait, távközlési központjait kellett kiiktatni.

– Jött a tábornok, egy feladata volt számunkra. Minden áron ki kellett iktatni egy célt, de ez felettébb problémás volt, mert a célpont közelében UNPROFOR- és polgári létesítmények voltak, amelyeket nem lett volna szabad eltalálni. Megkérdezte, meg tudom-e csinálni. Azt mondtam, hogy igen, de ugyanakkor biztosnak kell lennünk abban, hogy ez valóban az a létesítmény, amelyet ki akarunk iktatni. Azt mondta, ellenőrizni fogja, 20 perc múlva felhívott, és azt mondta, hogy „ez az”. Azt mondta: „Selak, mindannyian rá**szunk, ha elvéted. Körülbelül 15 perccel később a célpont megsemmisült”

– emlékezett vissza a nyugalmazott ezredes.

Nem (csak) háborús sztori

Az alábbi hír nem háborús sztori, de jelképes értékű, mivel rámutat a mindenkori háborúk természetére, t.i., hogy ezt mindig a szegény ember szenvedi meg.

Kapcsolódó cikk

Az ukrán csirkekirály menti a pénzét, vagy csak szereti Horvátországot

Isztriában, a Kamenjak beszögellés közelében lencsevégre kapták Rinat Ahmetov fél milliárd dollár értékű jachtját. Az egyik leggazdagabb ukrán üzletember hajócskája, amelyet idén bocsátottak vízre a német Lürssen hajógyárban, most az Adrián hajózik.

Nem tudni, hogy maga Ahmetov piheni-e ki rajta fáradalmait, vagy bérbe adta valamelyik csóró pajtásának, viszont a szakértők szerint a hajócsoda évi fenntartása 50 millió dollárba kerül.

A tanulság levonását az olvasóra bízzuk, mert kommentárunk sajnos nem tűr nyomdafestéket, illetve digitális pixelt.