Magyar-szerb katonai szövetség? Remélem, nem

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A belgrádi Kurír bulvárlap „exkluzív értesülései” szerint Vučić és Orbán már tárgyalásokat folytat egy magyar-szerb katonai szövetség létrehozása ügyében, mely a 30 éve semleges Szerbia első ilyen megállapodása lenne. Kizárólag saját nevemben szólva – bár a maréknyi horvátországi magyar is szinte bizonyosan így vélekedik – nagyon nem szeretném, hogy ez bármilyen formában is beigazolódna.

Az első vonalakban

Már így is folyamatosan kell magyaráznom a történelmi tényeket barátaimnak és szomszédaimnak, de egy ilyen húzás után halálra macerálnának. Kész szerencse, hogy 30 év nem a világ, és még sokan emlékeznek arra, hogy együtt vitézkedtünk annak idején a sáncokon, de hogy a szlavóniai csapszékekben feszült lesz a hangulat, az bizonyos.

Kapcsolódó cikk

SZERB KURIR: Szerb-magyar katonai szövetség, történelmi pillanat

A Szerbia EU-s csatlakozása melletti kardoskodást eddig is félig-meddig ellenséges tevékenységnek könyvelték el Zágrábban – innen az örökké gyanakvó Anušić védelmi miniszter egyes megnyilvánulása – amit megtetézett egyes kiselejtezett eszközök átadása Belgrádnak, mint például a BTR I-es gyalogsági harcjárművek, vagy az elfekvő MIG 29-esek.

Természetesen, az is távol áll tőlem, hogy bármit sugalljak, ne adj isten üzenjek az ország gyeplőjét kézben tartó nemes és nemzetes hölgyeknek, uraknak, de instálom, vegyék számításba nemcsak azt, hogy bennünket, horvátországi magyarokat fognak kiutálni a világból, de azt is, hogy akármilyen katonai mozgolódásra is kerüljön sor, a szerbek a vajdasági magyarokat fogják az első vonalakba küldeni.

Mert volt már ilyen, meg van is, most például Ukrajnában.

Politikai locsi-fecsi

Miután valahogy a magyar médiák nem foglalkoznak a dologgal, kötelességünknek tartjuk, hogy pótoljuk a hiányt. Szóval, a horvát-albán-koszovói megállapodás után először Aleksandar Vučić szerb elnök nyilvánult meg, mondván, hogy ezzel a nyilatkozattal Horvátország és Albánia a prištinai „ideiglenes intézményekkel“ fegyverkezési versenyt indított a régióban.

Bratislav Gašić szerb védelmi miniszter, mögötte a bűnügyi rendőrség egyik képviselője, akinek az arcát „fényágyúval” kitakarta a Blic

Bratislav Gašić szerb védelmi miniszter még ennél is tovább ment, és a védelmi együttműködésről szóló nyilatkozatot a szomszédos országok „provokatív kezdeményezésének” nevezte.

– Ez a szomszédos országok provokatív kezdeményezése, amely ellentétes a regionális biztonság megerősítésére irányuló erőfeszítésekkel. A helyzet alakulása nem meglepő Szerbia számára, mert Zágráb és Tirana régóta próbálja a hátsó ajtón át bevezetni a „prištinai ideiglenes önkormányzati intézményeket” a NATO-ba, egyúttal segítve az úgynevezett koszovói hadsereg illegális fejlesztési folyamatait

– mondta Gašić.

Andre Plenković horvát miniszterelnök a brüsszeli csúcsról üzent. Véleménye szerint egy közös együttműködési memorandumról van szó, amelynek nincs ellenséges jellege.

Kapcsolódó cikk

Eine kleine kisantant, Szerbia magyarázatot kér

Természetesen a horvát miniszterelnök megértését tolmácsolta a szerb elnök időszerű nehézségei iránt, és azt is megértéssel fogadta, hogy a belgrádi vezetésnek kapóra jön, hogy máshol kell keresniük a problémákat, de a trilaterális megállapodás szövegében egyáltalán nincsen semmi, amit problémásnak lehetne megítélni.

Ivan Anušić védelmi miniszter marcona hadfiként annyit üzent a szomszédba, hogy régen elmúltak már azok az idők, amikor Belgrádból mondták meg, hogy Horvátország mit tehet és mit nem.

Ahogy az várható volt, a szerb média a helyi elnök kemény szavait szajkózta, és nem fordított különösebb figyelmet a három ország védelmi együttműködésére, de ezért a belgrádi Blic elemzésében azt írta, hogy „új katonai szövetséget alapítottak, amikor ennek nincs ideje”.

– Az elemzők nem gondolnak róla semmi jót, úgy vélik, hogy azt az üzenetet hordozza, hogy az aláíró országok nem szövetségesnek, hanem potenciális ellenfélnek, azaz agresszornak tekintik Szerbiát

– írja Blic, a Zoran Milivojević volt diplomatával készített interjújában.

– Sem Albániának, sem Horvátországnak nincs szüksége erre a szövetségre, mert NATO-tagok, és ezért a biztonságuk nincs veszélyben. Ennek kontextusa kizárólag szerbellenes, Szerbia ellen irányul, azzal az üzenettel, hogy Szerbiára nem szövetségesként és barátként, hanem potenciális ellenfélként tekintenek

– mondta Milivojević. Szerinte a megállapodásnak három célja van: Koszovó államiságának megerősítése és megszilárdítása, üzenni Szerbia felé, hogy Koszovó államisága vitathatatlan tény, és annak bemutatása, hogy az albán kérdéshez való hozzáállás a Balkánon és Koszovóban Horvátország hosszú távú stratégiai érdeke.

Azt is elmondta, hogy a Balkánon korábban is voltak ilyen szövetségek, de azok a nagyhatalmak ellen irányultak.

Ha már Milivojević úr megemlítette, a „korábbi balkáni szövetségek” konkrétan Magyarország ellen irányultak, és a lopott jószág biztonságát voltak hivatottak garantálni.

Mi történik háború esetén?

Szerencsére, szinte biztos, hogy ez az egész affér meg fog maradni a szavak szintjén, mert úgy igazából háborúzni senkinek sincs lehetősége. Hogy mi lesz az európai nagy fegyverkezés után, az már egy más kérdés, de ezt én már úgysem fogom megérni, tekintettel arra, hogy a pénzdobálástól függetlenül, ez kissé vontatott folyamat lesz.

Végezetül egy bölcsesség, amelyet a háborúpárti idiótáknak ajánlok megfontolásra. A horvátok véleménye szerint háború esetén az állam adja az ágyút, a gazdag ember az ökrét, a szegény ember pedig a fiait.

Ha véget ér a háború, az állam új ágyút vesz, a gazdag ember visszaköveteli az ökrét, a szegény ember pedig megy, és keresi a fiai sírját.