Szerbia
Új kormány vagy új választás vár Szerbiára
Az elkövetkező hetekben tehát el kell dőlnie, hogy Szerbia új kormányt kap-e, vagy az újabb választásokkal belevág a bizonytalanba, amellyel persze elterelheti a figyelmet a diáktüntetésekről, de ugyanakkor kockáztatja a hatalom legitimitását
Ötven nappal a lemondását követően a szerbiai parlament szerdán hivatalosan is tudomásul vette Miloš Vučević távozását. Szerbia legjelentéktelenebb miniszterelnöke január 28-án nyújtotta be visszavonhatatlan lemondását, miután Újvidéken a Szerb Haladó Párt verőlegényei egyetemistákra támadtak, és „átépítették” egy diáklány arcberendezését.
A lemondás parlamenti konstatálásával Vučević kormánya technikailag ügyvivői státuszba lépett, és megkezdődött a harmincnapos határidő, amely alatt új miniszterelnöknek be kell mutatnia a kabinetjét.
Ha ez nem történik meg április 18-ig, a köztársasági elnök köteles feloszlatni a parlamentet és új választásokat kiírni, ami még elviselhetetlenebbé teheti a káoszt, és még nagyobb teret nyithat az elnöki önkénynek.
A parlamenti ülésen az ellenzék nem vett részt.
A Szerb Haladó Párt (SNS) frakcióvezetője, Milenko Jovanov (Bánát hangja, Jukebox, ahogy néha a BALK-on emlegetjük) hangsúlyozta: hogy Vučević lemondásának konstatálásával lezárják a tavaszi ülésszakot, és megnyitják az utat az új kormány felállítása vagy az új választások kiírása előtt.
Bonyolult politikai sakkjátszma
Ana Brnabić házelnök — a korábbi szerb bábkormányok vezetője — dicsérő szavakkal méltatta Vučević eddigi munkáját, ugyanakkor kiemelte, hogy a további fejlemények az alkotmány értelmében Aleksandar Vučić köztársasági elnök kezében vannak.
Vučić feladata most, hogy mandátumot adjon a leendő miniszterelnök-jelöltnek, akinek 30 napja lesz a program és a kormánytagok bemutatására, vagy ha ez kudarcba fulladt, akkor az államfő kiírja a választásokat.

Miloš Vučević a „reménykedő Szerbia” jegyében szervezett kormánygyűlésen az igencsak lengén öltözött Siniša Mali pénzügyminiszter társaságában a belgrádi Nagyposta előtt egy 2023 májusában (Forrás: Twitter, Miloš Vučević)
A szerb médiából származó információk szerint Miloš Vučević miniszterelnök lemondását követően Siniša Mali pénzügyminiszter vagy Marko Đurić külügyminiszter lehet a miniszterelnöki poszt várományosa, bár az utóbbi „megengedhetetlen hibát” követett el azzal, hogy az orosz „béketerv” ellen szavazott az ENSZ-ben, amire a szerb elnök sajnálattal jegyezte meg, hogy nem tud mindenhol ott lenni.
A médiában olyan találgatások is elterjedtek, hogy Aleksandar Vučić szerb államfő meglepő jelöltet javasol a posztra, mint ahogyan 2017-ben tette Ana Brnabić esetében. Pletykaszinten ad absurdum felmerült Pásztor Bálint neve is, ami bombameglepetés lenne, hiszen a VMSZ eddig miniszteri posztot sem vállalt a szerb kormányban.
De mivel Vučić szeret meglepetéseket okozni mindenféle képtelen kijelentésekkel és cselekedetekkel, semmit sem lehet kizárni. Ugyanilyen képtelenség lenne Ivica Dačić kinevezése, bár a szocialista vezető úgy indult a legutóbbi választásokon, hogy miniszterelnök akart lenni.

Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke rögtön a szerb parlamenti ülés után Ludason találkozott Magyar Leventével, a külgazdasági és külügyminisztérium miniszterhelyettesével (Forrás: Facebook, Pásztor Bálint)
Olyan hírek is elterjedtek, hogy egyeseknek máris felajánlották a miniszterelnöki posztot, de hogy kik ők, és elfogadták-e a „kitűnő lehetőséget” vagy sem — azzal kapcsolatban egyelőre tényleg csak találgatások vannak.
Kormány vagy választások?
A CeSID vezetője, Bojan Klačar szerint a jelenlegi politikai klíma inkább arra utal, hogy a haladók vezetésével új kormány áll fel, a hatalmi párt számára ugyanis jelenleg kockázatos lenne választásokat tartani (bármennyi tapasztalatuk is van azok elcsalásában), mivel a tömeges tiltakozások és/vagy az esetleges ellenzéki bojkott legitimációs válságba sodorhatná a rezsimet.
A szakértő szerint ugyanakkor az is igaz, hogy hetente több olyan esemény történik, amely befolyásolhatja az ilyen vagy ehhez hasonló döntések megváltoztatását — ha minket kérdeznének, azt mondanánk, hogy naponta több is.
Dejan Bursać, a Filozófiai és Társadalomelméleti Tudományos Intézet munkatársa ugyanakkor megjegyezte, hogy a Szerb Haladó Párt a válsághelyzeteket általában új választásokkal oldja meg, most azonban olyan mértékű elégedetlenség tapasztalható, hogy a választások újabb feszültségeket szülhetnének.
A technikai kormány mozgástere
A szerb törvények értelmében a technikai kormány kizárólag napi ügyeket intézhet, és nem kezdeményezhet új törvényeket vagy stratégiai döntéseket, kivéve, ha azt állami érdek vagy katasztrófahelyzet indokolja.
A 30 napos határidő letelte után, amennyiben nem születik meg az új kabinet, hatvan napon belül parlamenti választásokat kell tartani.
A Vučević lemondásától a kvázi miniszterelnök távozásának konstatálásáig eltelt ötven napot sokan tudatos időhúzásnak tekintik.
A lemondás hivatalos elfogadásával azért vártak március 15-éig, mert abban bíztak, hogy a tiltakozások intenzitása csökken, de az is megfordulhatott a fejekben, hogy az egyetemista demonstrációig nem kellene csökkenteni a kormány hatáskörét.
Ha Aleksandar Vučić nem jelöl ki senkit miniszterelnöknek, vagy a kiszemelt miniszterelnöknek nem sikerül összetákolnia az új kormányt, akkor következik a parlament feloszlatása és előrehozott választások kiírása, amivel megszűnik Ana Brnabić megbízatása — ami érthetővé teszi, hogy a házelnök miért udvarol a szokásosnál jobban Vučićnak, bizonyára nem szeretne kiköltözni Jovanka Broz (a néhai Tito elnök volt nejének) villájából.
Ha mégis választásokat írnak ki, annak dátuma június 8-a lehet; ezt maga Vučić is megemlítette a múlt vasárnapi famózus kormányülésen, amelyet ő vezényelt. Ugyanakkor kétségtelen — ahogy egy belgrádi szakértő is említette — hogy a diákok és civil szervezetek által kilátásba helyezett bojkott és ellenállás esetén a választások nem csillapítanák, hanem mélyítenék a politikai válságot.
Kritikus harminc nap
Az elkövetkező hetekben tehát el kell dőlnie, hogy Szerbia új kormányt kap-e, vagy az újabb választásokkal belevág a bizonytalanba, amellyel persze elterelheti a figyelmet a diáktüntetésekről, de ugyanakkor kockáztatja a hatalom legitimitását.
Vagyis a kérdés az, hogy képes-e a kormányzat a mostani válságból kilábalni, vagy újabb válságba taszítja-e az országot.
Ezért a következő harminc nap mindenképpen döntő fontosságú lesz a szerbiai helyzet további alakulása szempontjából.

