Amikor végül nem a huzat vágja be (Pedro újabb remeklése)

VIGYÁZZ: SPOILERVESZÉLY!

Az alaptörténet, meg annak a mögöttese szerint: Martha egy bevállalós amerikai hölgy. Vérbeli újságíró, aki haditudósítói munkát végez Boszniában, abban a legutóbbi nagy balkáni öldöklésben. Annak ellenére, hogy roppant intelligens lény, eleinte nehezen érti meg azt, ami másoknak, sok volt jugoszláv állampolgárnak úgyszintén kibogozhatatlan agyrémet jelentett.

Nevezetesen azt, hogy ki miért áll azon az oldalon, amelyiken áll. Ki miért teszi azt, amit tesz, bármelyik isten nevében is. Meg honnan az az óriási különbség a hadfelszerelésben a szembenálló felek közt, amely rögtön szemet szúr. Továbbá hová lett bármilyen etikai szabály, ha olyasmi egyáltalán számon kérhető hasonló történelmi helyzetekben.

Hová lett azon a helyen? Még ha a rosszhírű Balkánon is, de Európában, sok évvel a második világháború után! – Martha mindezt próbálta, próbálja teljes egészében megérteni, feldolgozni, ugyanakkor igazából nem erről szól a spanyol PEDRO ALMODÓVAR ezúttal angol nyelvű, A SZOMSZÉD SZOBA című (The Room Next Door), New Yorkban és Woodstockban játszódó filmje. Hanem tulajdonképpen szól a halálról, annak is – ha létezik olyan – valamiféle méltóságosabb, szabad választáson alapuló formájáról.

Nevezik, nevezzük: eutanáziának, amely mind a mai napig – régebbiektől újakig – sok szenvedélyes vitát kavart és kavar, azzal együtt sincs mindenütt, messze legtöbb helyütt megnyugtatóan tisztázva a kérdése. Bűnös és esetleges bűnrészes törvényi megítélése változó, nem minden pontján világos. Nincsenek következetesen, azonos kritériumok szerint alkalmazott eljárások.

Az említett könyv itt vásárolható meg

A film, amelynek forgatókönyvét maga a rendező írta Sigrid Nunez amerikai írónő 2020-as, What Are You Going Through c. regényéből, valójában egy New York-i könyvdedikálással kezdődik.

A rendezvény ünnepelt írónője, bizonyos Ingrid (játssza Julianne Moore) említett Martha (játssza Tilda Swinton) régi barátnője. Már hosszú ideje nem látták egymást, amikor egyszer csak – részben az említett irodalmi happeningnek köszönhetően – alkalmuk adódik ismét találkozni. Ott derül aztán ki, hogy Martha halálos beteg – méhnyakrák, harmadik stádium –, miközben a további lehetséges terápiák már nagyon kétes eredménnyel járhatnak, még ha netán kezdeti sikerrel kecsegtetnek is. – Ezért a sok halált látott Martha úgy dönt, kezébe veszi a saját sorsának irányítását.

Előzőleg már sikerült neki beszereznie egy eutanázia-tablettát a feketepiacon, most pedig, újbóli találkozásuk alkalmával „csupán” arra kéri Ingridet, hogy legyen mellette abban az utolsó pillanatban, amikor rászánja magát a visszavonhatatlan, végső távozásra. Nem kell az ágya mellett ülni, nem kell a kezét fogni, csak legyen legalább ott: a szomszéd szobában.

Ingridet borzasztja a dolog, végül mégis rááll. Martha kinéz nekik egy pazar erdei házat a turisztikailag rég fellendült Woodstockban, majd odautaznak. – Nem áll szándékunkban itt és most aprókig részletezni, mi minden történik még a filmben. Elég ennyi: Martha azt mondja Ingridnek, hogy amikor majd nemsokára elérkezettnek látja a pillanatot, s beveszi a tablettát, előtte be fogja csukni szobájának ajtaját. Onnan lehet majd tudni, hogy a dolog megtörtént…

De hogy aztán hogyan is lett tovább, tényleg, hadd ne mondjuk el mi itt egész pontosan. Bár Almodóvar új filmjét, ahogy zömmel az előzőeket is: nem csupán a történet egyedisége teszi olyannyira emlékezetessé. Mert vannak itt remek képek, remek beállítások, meg egyéb – fel-felvillantott, játékosan kunkorodó – történetszálak, feltűnő érdekes szereplők. Szereplő, amilyen például az egykor mindkettejük szeretőjének számító Damian, akiről kuncogva állapítják meg, hogy hát nem lehetett rája különösebb panaszuk (játssza John Turturro).

Damian, a klímaváltozást és földpusztulást egyre megszállottabban tanulmányozó férfiú, aki sommásan leszögezi, miszerint SOKFÉLEKÉPPEN LEHET EGY TRAGÉDIÁBAN ÉLNI. – Márpedig ez mintegy mottójául szolgálhatna ennek a két fantasztikus színésznőre épített, tavaly Velencében Arany Oroszlánt nyerő, Boszniát érintő Almodóvar-mozinak.

APROPÓ: Woodstock. Hát, ha nincs is különösebb utalás az egykori legendás rockfesztiválra, de van nagyon jó zene & apropó (2): klímaváltozás! Az időjárás megbolondulását láthatjuk az egyik gyönyörű lírai jelenetben, amelyben amolyan lilás-rózsaszínes hó hullik New Yorkra. Néhai Prince PURPLE RAIN-je juthat eszünkbe – havas változatban. Újabb módi szerint: esik akár áprilisban a téli rekkenő nyár után. (Príma jelenet.)

MEGJ.+ A filmet tavaly novemberben mutatták be nagy csinnadrattával a belgrádi FAF-on, teljes nevén: Festival Autorskog Filma. Pesten most még vetítik.