Plenković óvatosan bizakodó, rearm EU és egyéb manőverek

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Hamvazószerda reggelén Andrej Plenković bevonult a horvát rádió „És most a kormány” (A sada vlada) műsorába, és valahogy rendet kísérelt meg vágni a politikai káoszban, amelyben az EU jelen pillanatban leledzik.

Plenković miniszterelnök elöljáróban megállapította, hogy Trump elnök amerikai választási győzelme után nagy változások történtek Európában és a világban.

– Változás történt az Egyesült Államok politikájában az Ukrajna elleni orosz agresszióval kapcsolatban. Trump elnök az Ukrajna elleni két orosz agressziót – a 2014-es és a 2022 óta tartó agressziót – két olyan agressziónak tekinti, amelyek az ő szemszögéből a Demokrata Párt elnökének idején történtek, és nincs meg benne az a háborúval való azonosulás, mint a demokrata elnökökben, hanem őket hibáztatja azért, hogy Putyin ilyen módon merte megsérteni a nemzetközi jogot azok során. Trump szempontjából Putyin nem hajtott végre agressziót az ő elnöksége idején

– mondta Plenković. A horvát miniszterelnök meglátása szerint Trump álláspontja az, hogy olyan elnök akar lenni, aki békét hoz – mind Ukrajnában, mind a Közel-Keleten –, és az Egyesült Államok belpolitikájára, vám- és kereskedelmi akadályok létrehozására, valamint évtizedes partnereire összpontosít.

Ami az Európai Uniót illeti, semmiképpen sem maradhat ki ezekből a tárgyalásokból, véli Plenković.

– Az EU-nak helyet kell kapnia az asztalnál, mert az EU minden lehetséges támogatást megadott Ukrajnának. De az hiányzik, hogy az intézményi vezetés jelenleg nem tárgyal az Egyesült Államokkal. Kaja Kallas nem találkozott Rubióval, amikor az Egyesült Államokban volt, ami nem jó. Olyan dolgok történnek, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva

– sírta el bánatát a horvát miniszterelnök.

Bősz fegyverkezés

Mint ezt a nyugati középsodratú média megszellőztette, az Európai Unió bejelentette a kontinens újrafegyverkezését. A horvát kormányfő szerint Horvátország képes lesz követni az esetleges új pénzügyi követelményeket.

Plenković azt is elmondta, hogy Horvátországban semmi sem fog károsodni a nagyobb védelmi beruházások miatt. Becslései szerint ez az új követelmény NATO-szinten 2 százalékról 3 százalékra emelkedik, és ezt Horvátország képes lesz követni.

Az ország két irányban tevékenykedik védelmi képességei megerősítése érdekében: beszerzi másoktól a katonai felszerelést, illetve fejleszti a saját képességeit.

– Már folynak a tárgyalások egy lőszergyár kiépítéséről (155 milliméteres tüzérségi gránátok előállításáról van szó), ez az út a jövőbe.

– mondta Plenković.

A BALK tudósítójának ugyan vidámabb elképzelése van a jövőbe vezető útról a lőszergyárak létesítésénél, véleményét – nagy önuralomról téve közben bizonyosságot – megtartja magának.

Kohabitáció a köztársasági elnökkel

Ami az álláspontok Milanović köztársasági elnökkel való összehangolását illeti, a miniszterelnök azt mondta, hogy tárgyalnia kell a köztársasági elnökkel, és ez mindenképpen nagy változás Milanović első megbízatási időszakához képest, amikor a kormány szóba sem akart állni vele.

Persze akkor a világhelyzet is más volt, így a belpolitikai perpatvarból mindkét fél hasznot húzott anélkül, hogy ez az ország kárára ment volna. Most azonban változott a helyzet, Horvátországnak nagyon észnél kell lennie, ha nem akarja, hogy mütyürnyi országként rossz helyre kerüljön az elefántok tánca közepette.

– Az államfő és én beszélgetni fogunk, nincs más út. A kulcsfontosságú témákban különbözött a véleményünk, de tárgyalni fogunk. A kormány kezdettől fogva olyan álláspontot képviselt, amely összhangban volt azzal, hogy mi is agresszió áldozatai voltunk. Ennek a kormánynak a politikája a következetesség és a folytonosság politikája. Kilenc éve vagyok az Európai Tanácsban, és higgyék el, senki sem érti jobban ezt az ukrajnai helyzetet, mint mi. Nincs olyan vezető, akinek hasonló tapasztalatai lettek volna az országában

– mondta Andrej Plenković.

Ez a jól hangzó pufogtatás lényegében azt volt hivatott indokolni, hogy Horvátország miért állt ki teljes mellszélességgel Ukrajna mellett. Hiába igyekszik ezt a horvát miniszterelnök így beállítani, a két konfliktus között szinte semmiféle hasonlóság sincs, ezért a horvát tapasztalatok is lényegében használhatatlanok az orosz–ukrán konfliktus megoldásában.

A horvát segély és nyüzsgés elsősorban a „jófiú” pontok besöprésére irányult. Ezzel többé-kevésbé mindenki tisztában volt, az ukránok is, a horvátok is, mert hogy az Adria gyöngyének, a maga 3,8 millió fős lakosságával, reálisan vajmi kevés befolyása lehet a keleten zajló nagy dulakodásra, az nem képez kifejezetten államtitkot.

Čović Zágrábban

A délelőtt folyamán a horvát miniszterelnök aztán fogadta Dragan Čovićot, a bosznia-hercegovinai horvátok vezetőjét. A találkozón részt vett Gordan Grlić Radman horvát külügy- és Európa-ügyi miniszter, valamint Darijana Filipović, a bosznia-hercegovinai képviselőház tagja is.

Čović hangsúlyozta, hogy folytatni kell a politikai párbeszédet, az intézmények működése és az európai út stabilizálása érdekében tett erőfeszítéseket. Ugyanakkor azt is kifejtette, hogy elvárja a belső prioritások és a külpolitikai célok sürgős végrehajtását. Véleménye szerint a békét, a stabilitást és az integritást teljes mértékben meg kell őrizni.

Ehhez csatlakozott a házigazda is, mondván, hogy most, a daytoni–párizsi békemegállapodás aláírásának 30. évfordulóján a stabilitás és a területi integritás védelmének különös fontossága van.

Emlékeztetőül: a politikai feszültségek a szomszédos országban fokozódtak, miután nem jogerős ítélettel börtönbüntetésre ítélték Milorad Dodik boszniai szerb vezetőt.

E döntés miatt a boszniai Szerb Köztársaság vezetése olyan törvények elfogadását kezdeményezte, amelyek megtiltják az állami bíróság és ügyészség, valamint a bosznia-hercegovinai szinten működő biztonsági ügynökségek működését a szerb területeken.