Milanović letette a hivatali esküt, Plenković Egyiptomba „emigrált”

Zoran Milanović horvát elnök hivatalosan is megkezdte második mandátumát, miután letette az elnöki esküt a Pantovčakon, vagyis az elnöki hivatalban tartott ünnepélyes beiktatáson.

Az elnök beszédében kifejtette, hogy az emberi életben és a nemzetek sorsában elkerülhetetlenek a jobb és rosszabb időszakok, és úgy vélte, hogy minden helyzetben tudatosítani kell, hogy az élet nem csupán nyugodt tenger és jó szél.

Meglátása szerint ez a szemlélet biztosítja az emberek egyenes tartását és higgadtságát, függetlenül attól, milyen irányból és milyen erővel fújnak a szelek.

A kormányzat felelőssége

Milanović hangsúlyozta, hogy az állami intézmények legfontosabb feladata a béke és a polgárok biztonságának megőrzése. Véleménye szerint legalább ennyire lényeges az is, hogy a nehéz idők ne váljanak drámai időszakká, és hogy a legnagyobb terhek ne a legvédtelenebb rétegekre nehezedjenek.

Az elnök arra figyelmeztetett: nem engedhető meg, hogy a jó idők haszonélvezői kizárólag azok legyenek, akik közel állnak a hatalmi központokhoz, vagy akik a leghangosabbak és a legagresszívabbak.

Az első sor figyelmesen hallgatja az elnöki beszédet (Forrás: Screenshot)

Úgy vélte, hogy az egyenlőtlenség és a korrupció alattomos módon rombolja a társadalmi szerkezetet, hasonlóan egy súlyos betegséghez. Szerinte olyan jogi és társadalmi mechanizmusokat kell létrehozni, amelyek biztosítják, hogy a társadalom rossz időkben se omoljon össze sem anyagilag, sem erkölcsileg, és hogy a fellendülés időszakában is megőrizze realitásérzékét és stabilitását.

„Ne áltassuk magunkat illúziókkal!”

Milanović kiemelte, hogy Horvátország sorsát elsősorban saját népének kell kezében tartania.

Hangsúlyozta, hogy más országok és nemzetek alapvetően nem kívánnak rosszat Horvátországnak, de ha saját érdekeik és Horvátország jóléte között kell választaniuk, mindig a saját érdekeiket részesítik előnyben – még az ország barátai és szövetségesei is.

A régi/új köztársasági elnök úgy vélte, hogy ideje elengedni azt az illúziót, hogy ha Horvátország nehéz helyzetbe kerül, majd valaki más siet a segítségére. Úgy gondolta, hogy erre esetleg kis mértékben sor kerülhet, de valójában soha nem történt meg, és soha nem is fog.

Meggyőződése szerint Horvátország semmit sem kapott ajándékba, és minden eredmény, amit elért, saját népének érdeme, különösen azoké, akik életüket és egészségüket adták a szabadságért. Hangsúlyozta, hogy nekik örökké hálásak lesznek.

Az elnök kitért a boszniai horvátok helyzetére is, és rámutatott arra, hogy senki másnak nem lehet olyan fontos a baráti és szomszédos Bosznia-Hercegovinában élő horvátok sorsa, mint Horvátországnak.

Véleménye szerint senki nem fog kiállni politikai jogaik és alkotmányos státuszuk védelmében, ha Horvátország ezt nem teszi meg, ezért ezt a nehéz feladatot senki nem vállalja fel Horvátországon kívül, de ez történelmi, alkotmányos és mindenekelőtt erkölcsi kötelesség is.

Három elnök: Stjepan Mesić, Ivo Josipović és Kolinda Grabar-Kitarović, mögöttük a második sorban Gotovina és Čermak tábornok

Milanović szerint a nemzet igazi ereje abban rejlik, ha ismeri a saját gyengeségeit és hajlandó szembenézni velük. Kifejtette, hogy szinte nincs nagyobb gyengeség a gyűlöletnél, a sovinizmusnál vagy a bizalmatlanságnál azokkal szemben, akik valamiben különböznek. Úgy vélekedett, hogy minden nemzetnek vannak történelmi árnyoldalai, de szerinte a múlt legsötétebb epizódjainak dicsőítése az egyik legsúlyosabb hiba.

Világpolitika és biztonság

Az újraválasztott köztársasági elnök rámutatott arra, hogy a világ ma már alig felismerhető ahhoz képest, amilyen 40-50 évvel ezelőtt volt, de még az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest is drasztikus változások történtek.

Véleménye szerint egy korszak véget ér, és valami új tűnik fel a láthatáron – bizonytalan, kiismerhetetlen és ijesztő formában.

Hangsúlyozta, hogy Horvátországnak saját nemzeti érdekei mentén kell kialakítania a külpolitikáját, és úgy vélte, hogy nem szükséges minden kérdésben az elsők között szerepelni, főleg olyan ügyekben, amelyeket nem tudnak érdemben befolyásolni.

Kapcsolódó cikk

Kibékülés helyett bojkott Horvátországban

Úgy gondolta, hogy Horvátország kötelessége a béke, a jó szomszédi kapcsolatok és a diplomáciai megoldások támogatása, amit saját érdekeik védelmének nevezett.

Az elnök kitért a biztonságpolitikára is, és hangsúlyozta, hogy a védelemnek ára van, de szerinte fontos az egyensúly fenntartása. Nem értett egyet azzal a nézettel, hogy a biztonságnak nincs ára, és kiemelte, hogy a hadsereg és a modern fegyverek költségei folyamatosan növekednek, miközben Horvátország erőforrásai korlátozottak.

Milanović szerint nem szabad engedni, hogy a védelmi kiadások elnyeljék a tudományra, kultúrára és egyéb létfontosságú területekre szánt forrásokat. Véleménye szerint a döntéseket alaposan át kell gondolni, és ösztönözni kell a hazai ipart, hogy az ország ne szoruljon kizárólag importra.

Végül Milanović a társadalmi összetartozás fontosságát hangsúlyozta, és kiemelte, hogy Horvátország csak akkor lehet erős, ha polgárai számíthatnak egymásra. Beszédét azzal zárta, hogy minden nehézség ellenére meg kell őrizni az összetartást, és kijelentette, hogy ezzel a hittel és elkötelezettséggel élni fog Horvátország.

Az összetartás hiánya

A mostani eskütételt éppen az összetartás hiánya jellemezte, miután a nagyobbik kormánypártból senki sem jelent meg, Andrej Plenković „egészen Egyiptomig menekült, hogy minden kísértést elkerüljön, és még véletlenül se vehessen részt az eskütételen”. Állítólag a négynapos egyiptomi látogatás időpontját már korábban rögzítették.

És miután a „vezér” nem vett részt az eskütételen, ezért ezt a Horvát Demokratikus Közösség többi tagja sem érezte kötelezőnek, miután éppen az ellenkezője volt az elvárás, és a pártfegyelem működött is, függetlenül attól, hogy a HDZ teljes tagsága nem emigrált négy napra Egyiptomba.

A beiktatáson néhányan mégis képviselték valamilyen, nehezen értelmezhető formában a HDZ-t, de ebben az esetben csakis olyanokról van szó, akiknek nem kell tartaniuk Plenkovićtól, illetve akik megengedhetik maguknak, hogy ne törődjenek a miniszterelnök esetleges bosszújával.

Az egyik ilyen Jadranka Kosor volt, aki 2009 és 2011 között Horvátország miniszterelnökeként tevékenykedett. Ivo Sanader lemondása után a HDZ tagjaként vette át a miniszterelnöki posztot, és jelentős szerepet játszott Horvátország európai uniós csatlakozási tárgyalásainak lezárásában.

Ő volt az első nő ebben a pozícióban az ország történetében, 2012-ben azonban kizárták a pártból, miután konfliktusba került az akkori pártvezetéssel, amivel állítólag „rontotta a párt hírnevét”. Azóta független politikai kommentátorként és közéleti szereplőként tevékenykedik.

A másik olyan résztvevő, akinek Plenković nem tud ártani, Kolinda Grabar-Kitarović, ő a HDZ színeiben volt államfő. Kolinda – ahogy általában Horvátországban emlegetik – ugyan nem kívánt nyilatkozni a HDZ bojkottjáról, röviden azonban annyit mondott, hogy az elnökválasztás demokratikus volt, és „a nép akarata számít”.

Ehhez még hozzátette, hogy az intézmények, valamint az emberek és a polgárok iránti tisztelet elengedhetetlen.

Érdekes, hogy az említett két nő éppen Milanovićnak adta át a hatalmat a maga idejében: Kosor a miniszterelnöki, Grabar-Kitarović pedig az államfői posztot.

A kormánykoalícióból megjelent Ivan Penava, a Hazafias Mozgalom elnöke is, ahogy ezt korábban jelezte, így ez tehát nem volt meglepetés, és egyébként neki nemigen van mitől tartania, mert inkább ő tartja a markában Plenković miniszterelnököt, és nem fordítva.

A beiktatáson részt vett Ivo Josipović és Stjepan Mesić volt államfő is. Az utóbbi 1934-ben született, de ennek ellenére járóbottal is fürgén mozgott. Ott volt Gotovina tábornok is, akinek a jelenléte szintén várható volt, mert az elnöki beszédet meg kell hallgatni!

Gotovina tábornok szerint „furcsa időket élünk”. Mellette Ivan Čermak tábornok látható, aki Horvátország egyik leggazdagabb embere lett az olajügyletei által (Crodux)

Gotovina erről már korábban is beszélt, viszont az újszerű volt a mondandójában, amit az újabb háborúk esetleges kitörésétől való félelem kapcsán nyilatkozott:

– A békéért imádkozunk, és békében készülünk a háborúra. Mindig is így volt. Nem mi keressük, hanem… Istenem. Furcsa időket élünk.

A show-t azonban nem ez vitte el, hanem a hölgyek divatos ruhái és főleg drága kiegészítői – leginkább egy luxus Louis Vuitton kézitáska, amely Kolinda Grabar-Kitarović becses tulajdonának számított.

A táska a Coussin PM Bag modelljére emlékeztet, amelynek ára mérettől függően akár a 3800 eurót is elérheti a márka hivatalos honlapján. Az eBay sem kínálja használtan sokkal olcsóbban.