Dübörög a bővítés? – Montenegró lezárt három és fél fejezetet és regionális csúcsot is tartottak

Ahogy korábban beszámoltunk, december 16-án kormányközi találkozót rendeztek Montenegró és az Európai unió között. A korábbi értesülések beigazolódtak, lezárásra kerültek tárgyalási fejezetek, mindenki sikerkommunikációt folytathat, és mehet minden tovább. De tényleg minden megy tovább? Tényleg Montenegrón áll a csatlakozási tárgyalások lezárása?

A találkozó előtt sok és kiemelt ambíciót fogalmaztak meg a montenegrói vezetők. A cikk a montenegrói integrációs fejleményeket foglalja össze ugyanis azt követően december 18-án még egy európai uniós – nyugat-balkáni csúcstalálkozóra is sor került.

A találkozó

A kormányközi találkozó sajtótájékoztatóján Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök kiemelte, hogy ez jelentős mérföldkő Montenegró EU-integrációs folyamatában.

– Hét hosszú év után újrakezdtük a tárgyalási fejezetek lezárását, és közelebb vittük az EU-tagságot a valósághoz. A negyedik fejezethez minden feltételt teljesítettünk, és remélem, a következő 12 hónapon belül lezárjuk

– állította a politikus, és részben felvillantotta azt, hogy szerinte már 2026-ra is csatlakozhatna Montenegró az Európai Unióhoz.

Az Európai Bizottság bővítési biztosa, Marta Kos is méltatta Montenegró előrehaladását, és kijelentette, hogy az ország megmutatta a többi tagjelöltnek, mit lehet elérni politikai akarattal és elszántsággal.

Marta Kos Szijártó Péter társaságában, a szlovén Kos a magyar Várhegyi Olivért váltotta a poszton (Forrás: X platform, Marta Kos)

Montenegrói részről az is felmerült, hogy a PES! kormányzat éppen annyi csatlakozási fejezetet zárt le, mint amennyit a DPS, lényegesen hosszabb regnálása alatt. Persze arról mélyen hallgattak, hogy az Abazović vagy éppen a Krivokapić kormányzatnak voltak-e eredményeik, vagy éppen érdemeik ezekben a reformokban.

Lezárja, vagy nem zárja?

A montenegrói miniszterelnök szavai részben érthetők, ugyanis három tárgyalási fejezet lezárását hagyták jóvá az EU-tagállamok nagykövetei Montenegróval. Ugyanakkor a sajtóba kiszivárgó információk szerint egy negyedik fejezetet – amelyet az ország kész lett volna lezárni, – Horvátország ellenállása miatt mégsem zárták le.

A három lezárt fejezetek a szellemi tulajdonjogok, az információs társadalom és média, valamint az üzlet- és iparpolitika, míg a horvátok által blokkolt a kül-, biztonság- és védelempolitikai fejezet. 2017 óta ez az első alkalom, hogy az ország fejezeteket zárt le.

Különböző források szerint a horvát blokkolás több ügynek is köszönhető. Az első ilyen a „Jadran” kérdése, amely egy 19. századi kiképzőhajó. (Az eredetileg horvát tulajdonú hajó a délszláv háborút megelőzően került Montenegróba javításra, azt azonban a háború óta a montenegrói hatóságok „elfelejtették visszaadni”.

A Jadran (a horvátok szempontjából valószínűleg felháborítóan nagy montenegrói zászlót lobogtatva) Barcelonában, a 2008-as Természetvédelmi Világkongresszuson (Forrás: Wikipédia)

Mi sem mutatja jobban a régió sajátosságát, hogy 2019-ben 60 kilogramm kábítószert találtak a hajón, amelyet a vádak szerint csempészetre terveztek használni bűnözői csoportok.) Persze nem az egykoron kiképzőhajóként használt Jadran kérdése az egyetlen vitás pont a két ország között.

A másik az, hogy horvát álláspont szerint a montenegrói hatóságok korántsem tettek meg mindent a háborús bűnösök felkutatásának érdekében. Ide tartozik az is, hogy a kotori városi uszoda Zoran Džimi Gopčević nevét viseli, aki akár még a magyar olvasóknak is ismerős lehet, ugyanis Szabadkán hunyt el 2000-ben egy edzésen.

Kapcsolódó cikk

Ici-pici nemzetközi botrány, mindeközben a szerbek Horvátországba járnak vásárolni

Ugyanakkor jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi a problémája a horvát hatóságoknak a moszkvai olimpiai játékok legjobb résztvevőjével? A válasz az, hogy a vádak szerint Gopčević a Morinj fogolytábor őre volt a délszláv háború alatt.

A morinji fogolytábor Kotor közelében létesült, és a délszláv háború alatt horvát foglyokat tartottak ott, sok esetben embertelen körülmények között. Számos korábbi őrét a tábornak 2010-ben egyébként a bíróság börtönbüntetéssel sújtotta.

Ugyanakkor a horvát blokkolás mögött felmerülhet egy másik ok is kimondatlanul. Ez pedig az idei nyári események, amelyről a BALK is beszámolt. Ez pedig a jasenovaci fogolytáborral kapcsolatban elfogadott montenegrói állásfoglalás lehet, amelyet a montenegrói szerb pártok zsaroltak át a parlamenten.

A sajtóban felmerült horvát blokkolást ez sokkal jobban magyarázhatná, ugyanis a Jadran kérdése már évtizedek óta egy olyan kérdés, amely megjelenik a két ország viszonyaiban.

Ugyanakkor felmerül az a kérdés, hogy abban az esetben, ha a megjelenő horvát blokkolás tényleg a nyári ügynek köszönhető, akkor ezt mi oldhatná fel. Ugyanis ennek feloldására a PES!-nek a szerb pártok tyúkszemére kellene lépnie, erre pedig szinte semmi esély sincs.

Az elnök is megszólalt

Jakov Milatović, Montenegró elnöke a december 18-ai Nyugat-Balkán-EU csúcstalálkozó előtt kijelentette, hogy országa vezető szerepet játszik a csatlakozási tárgyalásokban, és az a célja, hogy az EU legújabb tagja legyen.

Nagyon ambiciózus célt tűztünk ki, hogy 2028-ra a 28. tagállam legyünk. Ez egy ambiciózus cél, de véleményünk szerint még mindig elérhető. Montenegró uniós csatlakozása egyértelmű és erős üzenetet küld az összes többi tagjelölt országnak, hogy a bővítés él, és a politikai és gazdasági reformok kifizetődnek

– állította az elnök.

A montenegrói előrelépés megkérdőjelezhetetlen, azonban érdemes figyelembe venni, hogy a miniszterelnök és az elnök kommunikációja közötti különbséget. 12 hónapon belül lezárt csatlakozási fejezetek és tagság 2026-ra vagy tagság 2028-ra.

António Costa, Jakov Milatović és Ursula von der Leyen örül egymásnak (Forrás: X platform, Jakov Milatović)

A cél ugyanaz, de a tagság tekintetében máshogy látják a dátumot. Azt azonban valószínűsíthetően minden politikus beismeri, hogy ehhez az Európai Unió is kelleni fog, addig pedig még számos dolog jöhet közbe, hiszen az európai uniós integráció legnagyobb gátja bármilyen kihívás lehet, amellyel a közösség szembesül.

A találkozó december 18-án

December 18-án csúcstalálkozót is tartottak, amelyen a régiósvezetők közül Edi Rama albán miniszterelnök, Željka Cvijanović, Bosznia-Hercegovina elnökségének elnöke, Jakov Milatović, Montenegró elnöke, Vjosa Osmani, Koszovó elnöke, Hrisztijan Mickoszki, Észak-Macedónia miniszterelnöke és Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke vettek részt.

A találkozóra számos állam vezetője kifejezetten nagy ambíciókkal érkezett. A szerb delegáció vélhetően azt várta, hogy már ez évdecemberében megnyithatja a 3-as klasztert (versenyképesség és inkluzív növekedés), azonban mivel az európai uniós tagállamok között nem volt és nincs egyetértés, ez elmaradt.

Az EU felkérte Belgrádot, hogy alakítsa ki álláspontját, és Brüsszel azután foglalkozik majd a kérdéssel, ha Belgrád jelentős előrelépést tett a jogállamiság és a Koszovóval folytatott párbeszéd terén.

A csúcstalálkozót António Costa az Európai Tanács új elnöke vezette, aki kijelentette, hogy a tárgyalás során világossá vált, hogy a régió országai az európai családhoz tartoznak, és hogy az EU továbbra is a legfontosabb partner marad. Ugyanakkor uniós vezetők rámutattak, hogy „a Pristina és Belgrád közötti kapcsolatok normalizálásának hiánya mindkét partnert hátráltatja”.

Nagy előrelépésnek tekinthető a kommunikáció szerint, hogy Albánia megnyitotta a 6-os klasztert, amely a külkapcsolatokat és a kül-, biztonság- és védelempolitikát öleli fel.

Az albán küldöttség Edi Rama vezetésével

Ugyanakkor az utóbbi fejezet, bár valóban jelentősnek tekinthető, a külpolitikára korántsem a legfontosabb fejezetként szoktak hivatkozni (és Albánia esetében ezzel valószínűleg nem is lesz gond, nem úgy mint Montenegró vagy Szerbia esetében).

Merre tovább?

A találkozó végén a már szokásosnak tekinthető nyilatkozat elfogadására került sor, amelyben a felek megerősítették „teljes és egyértelmű elkötelezettségüket” a nyugat-balkáni tagság perspektívája iránt.

Ezzel párhuzamosan az új geopolitikai helyzet miatt (orosz-ukrán háború) kiemelték a megjelentek, hogy a régió európai uniós integrációja fontosabb, mint valaha.

Egy biztos, a decemberi európai uniós csúcstalálkozón mindenki megpróbálta úgy keretezni az eredményeket, hogy a hazai választóknak azokat sikerként lehessen kommunikálni. A Montenegróval és az Albániával történtek valóban lehetnek előrelépések, abban az esetben, ha ezek a folyamatok jövőre is megmaradnak. Ennek pedig ugyebár még belföldön is lehetnek akadályozói ezekben az országokban.