Sovány bogár, szállj el velem! DOMONKOS ISTVÁN (1940–2024)

Mi lenni. Élet vágni minket nyakon, kit így, kit úgy. Költő hallgatni, beszélni. Kell beszélni költő. Ez költő lenni nagy, nagy, magyar költő. Hol hallgatni ő, hol beszélni. Mi olvasni őt. Lenni ő fontos magyar irodalom benne. (Lehet, hogy már unni infinitív ő, lenni más is.)

A fentieket Esterházy Péter írta az ALLEGRO BAJBA JÓ című, Domonkos István verseit tartalmazó, 2015-ben az újvidéki Forumnál megjelent gyűjteményes kötetének hátsó fülére.

Folytatván, hogy: régen nagyon fiatal én, gondolni magyar irodalom közepe arrafele. Kitömött madár meg Rovarház, Makró meg Ezen az oldalon. – A kicsit is értők számára világos, hogy itt Esterházy az ún. jugoszláviai magyar irodalom kimagaslóan fontos szerepéről beszél Domonkos KORMÁNYELTÖRÉSBEN c. híres hosszú gastarbeiter-versének emlékezetes indián stílusában, s hogy Domonkos mellett Tolnai Ottóra, Végel Lászlóra és Gion Nándorra gondol.

Benes László rajza

Végül azzal zárja többek közt a Termelési-regény ugyancsak híres szerzője, hogy: mi meghalni mindnyájan, nem tudni, talán téves csatatéren. De előbb még olvasni könyvet, ezt. Svédország lenni messze, könyv lenni közel.

Domi Allegrójának két szerkesztője – abc szerint – Brenner János és Orcsik Roland közül az utóbbi írja a kötetvégi Ráadásban, hogy D. I. költészete számára olyan, mint egy visszatérő álom: amikor már megfeledkeznénk róla, újra feltámad. Vele, Orcsikkal például sokszor megesik, hogy a legváratlanabb pillanatokban jutnak eszébe sorai, képei, rímei. („Mirím-mirím…”)

Mondja még, Újvidék az olyan város, hogy minden ablaka lekváros… Nem, mondja még Roland, hogy, hogy is mondja? Ez a költészet nemcsak a vajdasági régióban, hanem az egyetemes magyar irodalomban, illetve az egykori jugoszláv kontextusban is hatott. Sőt, napjainkban például a lengyel olvasók, irodalmárok is felfedezték maguknak Domonkos műveit. Elsősorban fontos az, hogy a magyar fiatal költőgenerációk is érdeklődnek iránta, sajnos azonban a szerző kötetei nehezen érhetők el. – Nos, hát – véljük mi, meg nemcsak mi –, ebből a szempontból valóságos áldás ez az Allegro-könyv, a Domonkos-kötetek könyve, amelyben együtt vannak mind a gyermekversek, mind a felnőtteknek szólók kronologikus sorrendben.

Attól a nevezetes RÁTKA címűtől a YU-HU-RAP-ig, célzott korosztályra való tekintet nélkül színes csokorban azok a lírai darabok, amelyek jó részét a költő a saját gitárkíséretében adott elő. Köztük például az, amelyik arról vall, hogy ő nem született Bonnban, házuk előtt verebek hevertek a porban. – Ugye, dicső Magia Polla?

Valós életrajzi adatai szerint D. I. költő, prózaíró, publicista, nem utolsósorban dzsesszmuzsikus Zmajevón, régi magyar nevén Ókéren született, épp attól a csupalekvár-ablakú Újvidéktől nem messze. Járt a magyar tanszékre, muzsikált az Újvidéki Rádióban, írt a Képes Ifjúságba, meg aztán az Új Symposionba, ahol összebarátkozott költőfejedelem/nagyséf Tolnai Ottóval, hogy aztán még közösen is írjanak vereseket. (Mao-poé, mao-poé…)

Tolnai Ottó és Domonkos István (Fotó: Dormán László)

Egyebek közt írt még egy fontos regényt is a mi Domink, a VIA ITALIA címűt, hogy 1979-ben via egészen másfele, abba a messzi Svédországba költözzön. Legyen ott vendégmunkás maga is. Legyen például favágó egy elvarázsolt svéd erdőben, ahol svéd szerelmével, Theával végül megtelepedett, s hosszabb-rövidebb hazalátogatásait leszámítva: ott is maradt.

Fát vágni? Már nem. Inkább írni, olvasni, muzsikálni, festeni, amíg lehet. Legvégén aztán már egyiket sem művelni. Csak lenni.

A meglévő képek padlásra kerültek, ahol valamikor – Kalapáti Ferenc szerkesztőnek és a Duna tévének hála – film készült egyebek mellett a festmények mögé beköltözött, éles karmaikkal a vászonba kapaszkodó, műimádó denevérekről. Közben a hangszer is beporosodott valamelyik sarokban. Elnémult a gazdájával együtt, aki nemrég távozott örökre. (Szomorú novemberünk 7. napján.)

– Örök időkre, de…

Kapcsolódó cikk

SVÉDORSZÁGI DUNAPARTON (Domonkos István emlékére)

DE SOVÁNY
BOGÁR
SZÁLLJ
EL VELEM
HETEK ÓTA
KÖNNYES SZEMEM
EPERFÁNAK
CÉRNA
ÁGA
HOGY ELSZAKADT
RÉGEN
A SZÍVEMBEN.

A jugoszláviai magyar irodalomnak autonómiát teremteni igyekvő dr. Bori Imre szerint nemzedékének talán leglíraibb egyénisége Domonkos. Bori említést tesz arról is, hogy első versei Diósi Illés névvel jelentek meg, írói kiteljesedése az Új Symposionban kezdődött, hogy eléggé gyorsan túlnője a lap egyébként tág kereteit. Hogy nyelvi energiája, variációs ösztöne, asszociatív képessége révén szenzibilitásának modern vonásai érvényesüljenek, így váljék a Kanizsa–Újvidék–Palics vonalán cikázó, de egész Jugót bejáró, Adria-imádó, a legtöbb látványos metamorfózisra képes írófejedelmünk, Tolnai Ottó mellett modern költészetünk egyik vezéregyéniségévé.

– A költői erények közül – fűzi hozzá a Domonkos-líra másik kitűnő ismerője, dr. Bányai János – az élményiség, a spontán versbeszéd és a nyelvi szigorúság változatos formái is ott vannak. Ezek főképp azokban a költeményekben mutatkoznak meg, amelyek a hatvanas évek második felében és a hetvenes évek elején születtek.

– Ja – vágja rá erre Domi –, a főnévi igenevek. Ja, ja, indián Hamlet… Ja… mindig szerettem az indiánokat. Kitűnő plakátművészünk, Baráth Feri, egyben az egyik legkitűnőbb illusztrátorunk a Marketprintben dolgozott. Sok képregényt kaptam tőle fordítani. De szép idők voltak… UFF! UFF.

APPENDIX

Hívnánk fel még szíves figyelmüket arra, hogy a Domonkos Istvánról szóló írások egyik legszebbike, legjobbika a Bárkában olvasható, a Pécsi Györgyi irodalomtörténész tollából származó netnaplóban. „NOS KÖLTÉSZET EGYEDÜL MARADTUNK…”

A másik dolog még, hogy akit D. I. személye és műve behatóbban érdekel, esetleg kerítse elő, akár a föld alól is az újabb időkben ellehetetlenült, majd megszűnt veszprémi Ex Symposion folyóirat 1994. évi 10-12-es számát. Sok mindent kideríthet belőle, ami érdekes lehet számára: DOMONKOS Istvánról.