Végképp beomolhat az újvidéki vasútállomás teteje, és a 49-51%-os szabály

Zoran Đajić geológus, aki 2023 közepéig felügyelte a munkálatokat az újvidéki vasútállomáson, ismét nyilatkozott a tragédiával kapcsolatban, mert „nem tűrheti, hogy a hivatalos személyek az emberek szemébe hazudjanak.” Most a Radar szerbiai ellenzéki magazinnak adott interjút, amelyben elmondta, hogy miként zajlott a munka, és azt is felvázolta, hogy a kínaiak miként gombolják le a pénzt a szerb államról, egyúttal reális veszélynek tekintette, hogy az újvidéki állomás teteje teljes egészében beomolhat. A belgrádi rezsimhű média már őt is leellenzékizte, valószínűleg abból kiindulva, hogy aki ellent mer mondani a kormánynak, az bizonyosan közellenségnek számít.

Extra súllyal terhelték meg az előtetőt

Đajić szerint, ha a kivitelező elvégezte volna mindazt, amit kértek tőle, akkor talán nem következett volna be a tragédia. A munkálatokat végző batajnicai (máshol zimonyi, szomszédos településekről van szó) Starting nevet viselő cég, amelynek a szerbiai cégjegyzék szerint Nikola Trivić az igazgatója, azonban figyelmen kívül hagyta a munkálatok felügyeletére kijelölt szakemberek összes kérését. Arrogánsan és szakszerűtlenül viselkedtek, és ezt elnézték nekik, Đajić még mindig nem tudja, hogy miért.

A szerb mérnök, aki 2023 júniusáig az újvidéki vasútállomás épületének rekonstrukcióján dolgozott kőzetügyi tanácsadóként, először egy munkástól értesült a tetőszerkezet összeomlásáról, amely legalább 14 emberéletet követelt.

Miután meghallotta a politikusok nyilatkozatait, amelyek szerint a szerkezet azért omlott össze, mert azon semmilyen munkálatot nem végeztek, úgy döntött, hogy nyilvánosan is megszólal. Elmondása szerint ezt azért tette, mert nem engedheti meg, hogy az illetékesek az emberek szemébe hazudjanak.

A BALK már napokkal ezelőtt azt írta, hogy „internetes szakemberek” szerint a felújítás során az előtető meglévő, eredeti beton erősítésű gerendáira egy acélszerkezet került, amely az üveget tartotta, és ez túlterhelte az előtetőt

Đajić azt állítja, hogy a konzolokat, amelyek az előtetőt tartották, a nagy súly kitépte a felső tetőből. Az előtetőt eredetileg úgy tervezték, hogy szerkezetében korábban hét vagy nyolc, négy méter széles és hosszú üres szellőzőt hagytak, amely már nem ázott be, mert a fenti tető védte. A felújítás alkalmával azonban ezeket fémgerendákkal ívelték át, és vastag üveget helyeztek rá, amivel jelentősen megterhelték.

A szerb mérnök szerint ez az egész konstrukció súlyát az eredeti terhelés legalább egyharmadával megnövelte, egyes források szerint 130 tonnával, de talán még ennél is többel. Đajić úgy nyilatkozott, hogy a tervező építész (a törökbecsei származású Farkas Imre) bizonyára támogató oszlopokat is helyezett volna el, ha ezeket az üres mezőket nem helyezte volna bele a szerkezetbe.

Đajić szerint amikor ellenőrizték a homlokzaton lévő márványlapok állapotát, és elértek a tetőhöz, kérte, hogy távolítsák el a homlokzatot és tisztítsák meg a törmeléktől, valamint a gyenge minőségű betontól, és helyezzenek fel új lapokat, de a Starting cég, amely az első alvállalkozó volt, ezt többszöri kérésre sem akarta megtenni, pedig jól látható volt, hogy milyen állapotban volt a homlokzat alatti beton.

Mit mondott a meghallgatáson?

A szerbiai hatóságok már több mint félszáz embert meghallgattak, köztük Zoran Đajićot is, aki elmondta nekik, hogy a márványlapok mögötti beton láthatóan meggyengült, ráadásuk összegyűrt, üres cementzsákok voltak mögötte, tehát logikus lett volna, hogy valamit tegyenek, mivel a kábelek rögzítési pontjai a közvetlen közelben voltak.

A szerb mérnök szerint, ha leszedték volna a márványlapokat, talán látták volna, hogy a kábelek megrozsdásodtak, és akkor valószínűleg senkinek sem jutott volna eszébe, hogy további súlyt helyezzen a tartószerkezetre, de a márványt nem szedték le, csak átfestették.

Az újvidéki állomás, illetve az, ami maradt belőle. Vajon mi tartja most a felső tetőt? (Forrás: 021.rs)

Đajić hangsúlyozta, hogy a kezdetektől fogva egészen a tanúvallomásáig csak az igazat mondta, mert felelősséget érez, és nem hallgathat ilyen helyzetben. Ugyanakkor nem tapasztalta, hogy mindenki így cselekedne. A nyomozók azt ígérték, hogy ellenőrzik majd az emberek vallomásait.

A szerb szakember abba is beleegyezett, hogy szembesítsék a többiekkel, mert tudja, hogy mi történt, és mi nem. Azt is elmondta, hogy vannak nála (még!) olyan fotók, amelyek mindezt bizonyítják. Đajićnak az a benyomása, hogy a nyomozócsoport tényleg el akarja végezni a munkáját.

Azt mondták neki, hogy azon kevesek közé tartozik, aki önként jelentkezett, mert a nyomoók sokakat nem tudnak elérni, akikkel beszélniük kellene. Azt is megemlítette, hogy két nappal a tragédia előtt a lánya az unokáival együtt az állomáson járt. Pénteken (szerencsére) sztrájkoltak a tanárok, de mi lett volna, ha nem? Az állomás tele lett volna gyerekekkel.

A kormánybarát média szerint ellenzéki aktivista

A szerbiai rezsimhű média szerint a geológus eladta a lelkét az ellenzéknek, amivel Đajić igazából nem törődik, nem olvas bulvárlapokat, és nincs mitől félnie. Az embernek nem szabad félnie, ha az igazat mondja, csak annak kell félnie, aki valamit titkol, mert soha nem tudhatja, hogy hol bukik le.

Az ellenőr szerint Aleskandar Vučić szerb elnök és a belügyminiszter, Ivica Dačić azért tesz felelőtlen és pontatlan nyilatkozatokat, mert arrogánsak, és megszokták, hogy következmények nélkül megúszhatják, mert senki nem tehet ellenük semmit.

Kapcsolódó cikk

Könnyek helyett könnygáz: Erőszakba torkollott a tüntetés Újvidéken

A szakember azt mondta: nem hagyhatta, hogy ezek az igazságtalanságok visszhang nélkül maradjanak. Most elkezdett fény derülni a történtekre, és ennek itt nem szakadhat vége. Ha netalán ezt az ügyet végigviszik, és valaki valóban felelni fog, akkor legközelebb jobban meggondolják, hogy mit engednek meg maguknak, és mit nem.

Đajić szerint ez messze nem az első ilyen alkalom, csakhogy a szerb társadalom annyira hozzászokott, hogy amikor ilyen módon ölik az embereket, a válasz mindig ugyanaz: „Hát aztán?” De ez nem mehet így tovább! Ennek véget kell vetni.

A mérnök úgy véli, hogy, most elérkezett a pont, amikor ennek vége lesz, mert most mindenki arra gondol, hogy az ő gyereke is ott lehetett volna a tető alatt. Újvidék annyira forgalmas, mint Belgrád, ezért ezt az ügyet végig kell vinni.

A tanácsadó szerint az újvidéki vasútállomásba az 1960-as években 12 féle kőfajtát építettek be az egykori Jugoszlávia egész területéről. Az építkezés 1965-ben fejeződött be, és 15 hónap alatt felépült az állomás. Szerinte ma 15 év alatt sem tudnának egy ilyen épületet úgy felépíteni, hogy az jó legyen.

A hozzáértést illusztrálva Đajić megjegyezte, hogy amikor elkezdődött a rekonstrukció, és a kínaiakkal szerződést kötöttek, azok nem tudták, hogy mit kezdjenek a kővel. Đajić 1986 óta foglalkozik a kövekkel, Veronában van egy saját üzlete Kamen Srbije (Szerbia köve) néven, az építőipari kiállításokon pedig saját rendezvényekkel vesznek részt Stone Expo Srbija elnevezéssel.

Miután aláírták a szerződést az újvidéki állomás kivitelezőivel, az első naptól ellenőrizte a munkálatokat. A kövek 80%-át leszedték, és rögtön látták, hogy az alap alatta semmit nem ért, ezért utasította az embereket, hogy mindent távolítsanak el. Ahol az alap elég jó volt, ott vakoltakk, ahol viszont nem, ott alumíniumból készült fém alátámasztást készítettek, vájatokat vágtak a kövekbe, és úgy próbálták visszahelyezni őket.

Estére a Topolyával játszik a svájci Lugano csapata, a meccs előtt a svájciak koszorút helyeztek el az újvidéki vasútállomásnál (Forrás: X platform)

Az újvidéki vasútállomás akár össze is dőlhet

Az ellenőr azt mondta, hogy arra nem kaptak magyarázatot, hogy a vállalkozó miért nem cserélte le az épület homlokzatán a köveket. Đajić szerint azért, mert a homlokzat cseréjéhez nagy állványzat kellett volna, mivel a tetőről (vagyis felülről) lehetetlen volt leszedni a márványlapokat.

Szerinte a legnagyobb probléma, amiről senki nem akar beszélni, hogy a tetőn dolgozó Starting alvállalkozóként időnként úgy viselkedett, mintha ő lenne a befektető. Figyelmen kívül hagyta az ő kéréseit, de ugyanígy viselkedett a felügyelettel is.

Arrogánsan és szakszerűtlenül jártak el, de mégis elnézték nekik. Nem tudom, hogy miért. Nem tudom, ki állt mögöttük, hogy így viselkedhessenek. Más ezt nem engedhette volna meg magának, mert elvesztette volna a munkát. Ők úgy viselkedtek, mintha ez az ő saját házuk lenne. Đajić megkérdezte, hogy ez miként fordulhatott elő, de senki nem akart válaszolni.

A belgrádi Radart az is érdekelte, hogy mi lehet ennek a tragédiának a végkifejlete, amire az ellenőr azt mondta, hogy mindenekelőtt magát az állomást kell biztonságossá tenni a közlekedéshez. Egyes építészek szerint a kábelek az alsó tetőszerkezettel együtt feszítették ki a tetőt, és most fennáll a veszélye, hogy az egész tető összeomlik.

A geológus nem tudja, hogy ez valóban így van-e, és hogy a kábeleket esztétikai okból használták-e, vagy a szerkezeti megoldás részei voltak, de ezt ellenőrizni kell. Ugyanilyen fontos, hogy amíg azok, akik ezt a tragédiát okozták, nem felelnek a tettükért, az embereknek soha nem tér vissza a bizalmuk. Đajić szerint vannak hozzáértők az építőiparban, de őket senki sem kérdezi meg.

Kapcsolódó cikk

Az Utiber felszólította a kínaiakat, hogy tiltsák be az újvidéki vasútállomás egy részének használatát

A volt ellenőr itt – az interjú végén – írta le, hogy miként zajlik egy ilyen építkezés. Szerbia hitelt vett fel Kínától, és beleegyezett, hogy a munkák 51%-át kínai cégek végezzék. Amikor elszámolják a munkát, a szerb alvállalkozó 250 eurós számlát állít ki valamiért, ami valójában 100 euróba kerül, a kínai cég ezt 20%-kal megemeli, majd továbbítja a központi kínai vállalatnak, amely az árat további 100%-kal növeli, és elküldi a számlát a megrendelőnek, vagyis a szerbiai minisztériumnak. Ezt követően a minisztérium pénzt küld a Szerb Vasutaknak, az a pénzt továbbítja a kínai cégnek, amely fél évig nem fizetik ki az alvállalkozókat. Így működik ez Szerbiában.

Közben elvégeztük a fejszámolást, így lett egy 100 eurós munkából 600 eurós ár, amit a szerbek természetesen hitelből fizetnek, így erre még a kamatok is rájönnek, de miután a munka 51%-át a kínaiak végzik, így gyakorlatilag Szerbia egy 49 eurós munkáért 600 eurót fizet, plusz még a kamatok.

Đajić végül megjegyezte, hogy miután a szerb állam egymilliárd eurós hitelt vett fel, amit vissza kell fizetni, ezért még egy milliárdot kell előteremteni saját rész gyanánt a 49-51%-os szabály értelmében. Ez Szerbia. Ezért nem nyilvánosak a szerződések, amelyeket a korábbi szerb vezetők (Tomislav Nikolić volt elnök és Milan Bačević volt nagykövet) Kínában írtak alá, majd amelyet a különböző projektekkel kapcsolatban Szerbiában kötöttek a helyi illetékesek.