Egykori jugoszláv kémet jelölt Szlovénia EU-biztosnak (?)

Marta Kos jugoszláv titkosszolgálati múltja miatt nagy bajba került a szlovén kormány. Állítólag Ursula von der Leyen személyesen lobbizott a szlovén kormánynál, hogy a nemek közötti egyensúly kialakítása érdekében Ljubljana egy nőt jelöljön Tomaž Vesel politikus helyett az EU biztosi pozíciójára. Kérésének megfelelően pár nappal később Matej Arčon szlovén miniszterelnök-helyettes be is jelentette, hogy Marta Kos egykori diplomatát jelölik erre a posztra, mert az 59 éves asszony az elmúlt évtizedekben nemcsak Szlovénia németországi, lettországi és svájci nagyköveteként szolgált, hanem 2022-es lemondásáig a Szabadság Mozgalom alelnökeként tevékenyen formálta a kicsiny ország politikáját. Azóta azonban nincs „látványos politikusi munkája.”

Az UDBA mesterkéme volt?

Az ügynökvád miatt nehéz helyzetbe került a Robert Golob miniszterelnök vezette liberális koalíció. A jobboldali SDS szerint Marta Kos kinevezése azért aggasztó, mert a volt nagykövet egyrészt semmilyen szakmai tapasztalattal nem rendelkezik új pozíciójának betöltéséhez, másrészt pedig az egykori jugoszláv titkosszolgálat, az UDBA mesterkéme volt.

Marta Kos bár tagadja a vádakat, Brüsszelben és Ljubljanában most sokan kérdezgetik, hogy a szlovén kormány véletlenül vagy teljesen tudatosan bízta meg az egykori titkosszolgálati ügynökét az EU egyik vezető állásába.

De mit jelenthet Kos állítólagos jugoszláv titkosszolgálati múltja, valamint milyen szerepet játszott az egykori délszláv állam kémügynöksége Európa nem is oly távoli múltjában?

– El tudja képzelni, hogy Németországban valaki olyan jelöltet állít, akinek köze volt a STASI-hoz? – tette fel a retorikai kérdést Romana Tomc az Euronewsnak nyilatkozva (Forrás: Screenshot)

Mi a sztori az UDBÁ-val?

Bár Jugoszlávia a II. világháború után szintén a kommunizmus útjára lépett, az egykori délszláv államot azért nem érdemes összehasonlítani a többi volt szocialista népköztársaság államberendezkedésével, mert az angolszász nagyhatalmak politikai és anyagi közreműködésének, valamint fegyveres támogatásainak köszönhetően Josip Broz Tito nagyon hamar letérhetett a szovjet „sárga útról”, ezáltal egy független, önálló, „el nem kötelezett” államot kezdhetett el irányítani.

Belgrád és Moszkva között ugyan folyamatos volt az acsarkodás, sőt Sztálin haláláig a háború kitörésének esélye is napirenden volt a két “baráti ország” között, Jugoszláviának nagyon nagy szerencséje volt, hogy az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Romániával és Bulgáriával ellentétben területét nem szállta meg és foglalta el a Vörös Hadsereg, csak a Kominformból zárták ki.

Kapcsolódó cikk

Josip Broz Tito a délszláv népek “Luther Márton”-a és legellentmondásosabb diktátora

E fenti tényeknek köszönhetően, illetve az atomfegyverek árnyékában kétpólusúvá vált világ miatt a különutas politikát folytató Jugoszlávia egyre szűkebb térben mozoghatott tovább. Míg a Varsói Szerződésbe beterelt szocialista államok a hidegháborús félelem mentén őrült fegyverkezésbe kezdtek, addig Titónak és elvtársainak „csak” a nacionalista diaszpóra által gerjesztett erőszaktól, az ellenséges hatalomátvételi kísérletektől, illetve a fegyveres invázióktól kellett tartaniuk.

A kapitalista-szocialista politikai és katonai ellentétek miatt, így a „semleges” délszláv titkosszolgálatnak teljesen más feladatokat kellett elvégeznie. Míg a keletnémet Stasi, a csehszlovák ŠtB, a magyar ÁVH (III/III), a román Securitate minden rendelkezésre álló eszközükkel saját lakosságukat terrorizálták, addig a jugoszláv UDBA szinte csak azokkal a külföldiekkel és saját állampolgáraival foglalkozott – akár a Goli Otok nevű helyi gulágon is –, akik megpróbálták megzavarni vagy megdönteni a Budapestről, Varsóból vagy Bukarestből nézve szabadabbnak tűnő Tito-féle diktatúrát.

Az állambiztonsági hivatal vezetője, a központosításáról ismert szerb Aleksandar Ranković is csak addig ment, amíg országa és a párt biztonsága megkívánta. Persze az OZNA/UDBA felelt a szövetségi állam, vagy inkább Szerbia ellenségeinek likvidálásáért is, ami a történészek szerint 200-220 merényletet és emberrablást jelentett a többnemzetiségű ország széteséséig. Az UDBA legnagyobb titkos akcióit pont a disszidens és az antikommunista horvát usztasa és keresztes fegyveres csoportok ellen intézte.

Ilyen látványos likvidálásuk volt többek között a Božidar Kavran náci kollaboráns és usztasa parancsnok elleni rajtaütés, akit egy nagyszabású népfelkelés szervezése közben kaptak el 98 társával közösen, majd egy gyors kirakatper keretén belül nyilvánosan fel is akasztották őket.

Hasonlóan járt 1969-ben Vjekoslav Luburić horvát tábornok is, akit háborús és népellenes bűnei miatt spanyolországi otthonában gyilkoltak meg Belgrád emberei.

Az UDBA monarchista nézetei miatt tette el láb alól 1977. június 19-én a nemzetközi hírű Dragiša Kašiković bosnyák írót és kilencéves mostohalányát, Ivanka Miloševićet a „Sloboda” című szerb nyelvű újság chicagói központjában. Az írógépénél ülő Kašikovićot 64-szer szúrták meg egy éles késsel. A lárma hallatán mostohalánya kirohant, őt 54-szer késelték meg.

Bruno Bušić emigráns horvát író is hasonló körülmények között vesztette el életét 1978 októberében párizsi lakásában. Az ő halálát személyesen Tito rendelte el. Ennek a „kegynek” köszönhetően az újságíró-történészként is aktív tudóst nem leszúrták, hanem „csak” lelőtték egy Astra típusú pisztollyal.

Coca-Cola és Carlos

Persze Ranković személyes indíttatásai miatt sokszor volt túlkapás a szervezetben. Hrvoje Klasić horvát történész szerint az UDBA munkájában 1966-ban már olyan sok hiba és számos visszaélés volt, különösen Koszovóban, hogy a Jugoszlávia első rendőrének csúfolt Rankovićot azonnali hatállyal el kellett bocsátani.

Kapcsolódó cikk

A “szlovén bagoly” orosz kémfészekre bukkant Ljubljanában

Mivel Tito nem akart a hidegháborús megosztottság egyik oldalával sem túlságosan barátságos lenni, így lassan kiállt a „Coca-Cola kommunizmus” néven emlegetett nyugati nyitás mellett. Jugoszlávia polgárai az 1960-as évektől szinte korlátozás nélkül járhattak hétvégenként Olaszországba kirándulni, hordhattak farmernadrágokat, vagy Adidas és Nike tornacipőket.

A biztonsági apparátus mindenkivel együttműködött. Az UDBA ugyanolyan egyenrangú félként kezelte az izraeli hírszerző ügynökséget, a Moszadot, mint a zsidóellenes Iljics Ramírez Sánchez terroristát, akit a világ Sakál néven ismert meg.

A jelenleg a Párizs melletti Poissy börtönben sínylődő Carlos elmondása szerint ő jó kapcsolatba került a jugoszlávokkal, akik biztonsági tanácsadóként alkalmazták az 1984-es szarajevói téli olimpián.

Egyes történészek szerint az UDBA komoly szerepet játszott az olaszországi erőszakhullám 1960-as kirobbanásában, társadalmi berendezkedésében, illetve Aldo Moro olasz miniszterelnök elrablásában és meggyilkolásában is, amelyet a baloldali Vörös Brigádokkal végeztettek el.

Honnan lehet tudni, hogy ki dolgozott az UDBA-nál?

Mi lehetett Marta Kos szerepe ebben az egészben? Az Euronews-nak nyilatkozó Hrvoje Klasić horvát történész szerint az UDBA munkamódszere nagyon megnehezíti annak megállapítását, hogy ki volt tényleges ügynök, és ki volt az a hétköznapi állampolgár, akivel esetleg egy jóindulatú és ártatlan ügy miatt interjút készítettek.

Ráadásul mivel a szóban forgó testület nem nagyon alkalmazta a zsarolást, a fizikai erőszakot, a terrort, így az sem tudható, hogy ténylegesen ki volt beszervezve, ki kapott pénzt vagy bármiféle más jellegű juttatást munkájáért, vagy esetleg előléptetést a karrierje során.

Klasić úgy látja, hogy 2024-ben nagyon könnyen manipulálható a lakosság és a politikai élet azáltal, hogy az illetőt egykori titkosszolgálati munkatársnak festik le.

Ez a volt jugoszláv tagköztársaságoknál még inkább igaz, hiszen az UDBA archívumát mindegyik utódállam és azok utódszervezetei (pl.: szerb SDB, horvát SDS, szlovén SDV) úgy örökölték meg és mentették le maguknak, hogy mindegyik fél tudja, hogy melyiküknél milyen dokumentumok vannak, azokon kik szerepelnek, illetve ezeket a szereplőket mikor és mivel lehet zsarolni, vagy a nevüket beszennyezni. A történész szerint valószínűleg ez is egy ilyen akció lehet. Miért?

Egyrészt azért, mert Marta Kos leendő brüsszeli posztjának semmi köze nem lesz az Európai Unió biztonságához. Másrészt pedig azért, mert az illető a húszas évei közepén járt, amikor Jugoszlávia és titkosszolgálata már rég nem létezett. Harmadrészt pedig amikor a politikus három különböző helyen is nagykövet lett egymás után, akkor mindegyik érintett fél (szlovének, németek, lettek, svájciak) átvilágították, és múltjában nem találtak nemzetbiztonsági kockázatot.

Hogyan végződhet a szlovén UDBA-saga?

Mindez egyelőre csak színjáték, Marta Kos még nem hivatalos európai biztosjelölt, mert meg kell várnia, hogy az illetékes európai ügyekkel foglalkozó szlovén parlamenti bizottság előtt bemutatkozhasson, mielőtt hivatalos jelöltté válna. A parlamenti bizottságot Franc Breznik, a magyar miniszterelnökkel jó barátságot ápoló Janez Janša által fémjelzett Szlovén Demokrata Párt képviselője vezeti, a ljubljanai Delo napilap szerint a bizottsági meghallgatásra várhatóan pénteken kerül sor.

A parlamenti bizottságot Franc Breznik, a Szlovén Demokrata Párt képviselője vezeti (Forrás: X platform)

Marta Kos a múlt héten már tárgyalt a három kormánypárttal, hétfőn pedig ismét egyeztetett a Szabadság Mozgalommal és a Szociáldemokratákkal, ennek a két kormánypártnak vannak ugyanis képviselői az európai ügyekkel foglalkozó parlamenti bizottságban.

A Marta Kos “biztosjelölttel” kapcsolatos eljárási bonyodalmak ellenére Szlovénia ragaszkodik ahhoz, hogy Ursula von der Leyen kedden Strasbourgban, az Európai Parlament vezetőségével folytatott megbeszélésen ismertesse a biztosok kollégiumát és a tárcák elosztását.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung európai bizottsági forrásokra hivatkozó értesülései szerint a megoldás az lehet, hogy a szlovén kormány a bizottsági üléstől függetlenül írásban megerősíti Marta Kos jelölését.

Ez lehetővé tenné, hogy Ursula von der Leyen kedden bemutathassa csapatát, benne a szlovén jelölttel. Az alternatíva az lenne, ha von der Leyen az egész csapatot bemutatná, de Szlovénia esetében csak a portfóliót jelölné meg, és nem ismertetné a szlovén biztos nevét.