Augusztus 16-a, Szent Rókus napja, előtte meg Nagyboldogasszony

Horvátországban Nagyboldogasszony napja (augusztus 15-e) állami ünnep, munkaszüneti nap. És nemcsak a forma miatt. A búcsújárás errefelé élő hagyomány, még a rekkenő nyárvégi hőségben is tömegek sereglenek a zarándokhelyekre, ugyanis ezek többsége Máriának van ajánlva. A zágrábi mellett Máriabeszterce (Marija Bistrica) horvát nemzeti kegyhely, ahol szakadatlanul folynak a zarándoklatok, búcsújárások a 17. század óta, évente körülbelül ötvenet szerveznek. A fiumei, pontosabban tersattoi (Trsat városrész) Boldogasszony-bazilika az ország egyik legrégibb Mária-kegyhelye. Idén ide látogatott Andrej Plenković miniszterelnök, aki a misét Davor Butković tengerügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter társaságában hallgatta. A délelőtti 10 órai misén vettek részt, amelyet Jadrolinija nemrég elhalálozott tengerészeinek szenteltek, miután a tersattoi templom Szűz Máriának, a tengerészek védőanyjának (Madonna del Mare) temploma. Ennek kifejezetten belpolitikai jelentősége volt, mivel egyesek, köztük a szakszervezetek is, Butković lemondását kezdték követelni a mali lošinji tragédia kapcsán. Plenković ezzel minisztere iránti megingathatatlan bizalmát támasztotta alá.

Nem csak igével él az ember

Szlavóniában is legalább fél tucat zarándokhelyet tartanak számon, köztük az almási Oltalmazó Szűzanya kegyhelyét. A templomot a honvédő háborúban lerombolták a szerbek, de a romok közül sikerült kimenteni a Mária-szobrot, így a 18. századi kegyhely újjáépítése után további új tartalommal telt meg.

Fogadott falumban, Cérnán, a falubúcsú Nagyboldogasszonyra esik, ezen a napon ezerrel megy a rock´n´roll. Bár az utóbbi kétszáz évben gazdag tájnak tartott horvát Száva mente, illetve Szerémség, ahol a dolgos sokácok szakajtószámra gyűjtötték az aranypénzt, a dukátokat, így a falubúcsúknak is igencsak megadták a módját.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök a Nagyboldogasszony napi midét Davor Butković tengerügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter (Plenković jobbján) társaságában hallgatta. A misét a Jadrolinija nemrég elhalálozott tengerészeinek szentelték, miután a tersattoi templom Szűz Máriának, a tengerészek védőanyjának (Madonna del Mare) temploma

Ráadásul az utóbbi harminc évben a búcsúk nemzetközi jelleget nyertek, ugyanis ilyenkor szoktak hazalátogatni a szépszámban külföldre szakadt cérnaiak. Jobbára Franciaországból, Olaszországból, Ausztriából és az elmaradhatatlan Németországból érkeznek, de vannak egyéb helyek is, mint például Monaco, vagy a Fülöp-szigetek, Ausztrália, Egyesült Államok, stb.

Na most, hogy végképp rockfesztivál jellege legyen a dolognak, abban közrejátszik az a szerencsés véletlen is, hogy a Vinkovce felé az első szomszéd falu Rokovce (horvátul Rokovci), azaz Rókuslaka, ahol a falubúcsú augusztus 16-án, Szent Rókus napján van.

A mulatozás mindenképpen többnapos, de olyan év is volt, amikor egy hét után is alig álltak le, a végkimerülés állapotába hajszolva a szerencsétlen tamburazenekarokat.

Kapcsolódó cikk

SOKÁCFÖLDI LEVÉL: Pannon mikrokozmosz

Ugyanakkor szinte lehetetlen átmesélni, mi mindent főznek össze a házakban. A hagyományos, lakodalmasra hajazó étrendet – tyúkleves, főtt hús, stb. – már jóideje felváltotta a modernebb „karcsúsított“ menü.

Bevezetőnek egy „kis“ hidegtál, pontosabban hidegtálak fogadják a barátokat, rokonokat, amin a gazda büszkesége, a kolbász, a kulen, érlelt sonka mosolyog a világba.

A levest legtöbb helyen elhagyják, ehelyett csobánacot szolgálnak fel, ami lényegében vadhússal megbolondított, zöldséggel sűrített gulyásleves-szerűség. Bár ez kiadós egytálétel, egyértelmű, hogy a búcsút nem lehet ennyivel megúszni – meg is szólnák érte a háziakat a faluban –, így mindenesetre felszolgálnak még egy focicsapat igényeinek megfelelő mennyiségű malac- és báránysültet sült krumplival, krumplisalátával, hol, hogy.

Hogy teljesen biztosak legyenek abban, hogy nem marad túlélő, ezután szolgálják fel a különböző tortákat, aprósüteményt kazalszám.

Szent Rókus napja, a tudósító névnapja

Miután világ életemben hagyománytisztelő ember voltam, még a legínségesebb időkben sem mulasztottam el fizetni egy-két kört a kocsmában névnapom alkalmával. Most, hogy végre olyan vidékre kerültem, ahol atyai nagyapám után megörökölt nevem és névadó szentem nem ismeretlen, úri passzióval ülöm meg névnapomat.

Ez szerencsére nem jár akkora felhajtással, mint a szomszédoknál, akik Nagyboldogasszonykor 30-40 embert fogadnak. Barátaim messze vannak, meg már öregecskék is az ilyen strapás kiruccanáshoz, így jobbára helyi erők sereglenek össze – öten-hatan – az asztal körül.

Egy kisebbfajta, háromkilós egybesült mustáros karaj alapanyaga, mert a szomszéd szerint nem étel az, ahol nincs egy kis hús is

Igyekszünk kímélni őket, mert hát lábadozók szegények a tegnapi erős igénybevételtől. Egy kis előétel, három sovány fogás és desszert, jellegzetesen fagyi, vagy gyümölcssaláta, meg ital, ami elfogy, egy-két rekesz sör, pár liter bor, ilyesmi.

Idén mondjuk előételnek némi lájtos hortobágyi palacsinta került az asztalra, majd rizzsel rakott rántott kelbimbó, egy kisebbfajta, háromkilós egybesült mustáros karajjal, mert a szomszéd szerint nem étel az, ahol nincs egy kis hús is.

Akkor volt még egy fűszeres, párolt szűzérme, ugyancsak párolt zöldpaprikával leterítve, mert abban van a vitamin, köretként pedig finom burgonyakrokett. Az esetleg hús nélkül élők számára készült a rakott prézlis zöldbab rántott sajttal, salátának pedig csak egy kis hideg paradicsomsaláta, kerti, nem bolti paradicsomból.

Köszöntöm a Rókusokat!