Meg nem írt képeslapok (Burger Barna fotói a PIM-ben)

Egy amerikai nagyváros arculatához ugyebár – amolyan jól felismerhető védjegyként – hozzátartozik a felhőkarcolók csokra. New Yorkot illetően akár szép szál önmagában az Empire State Building, vagy Párizst illetően az Eiffel torony. Van olyan, hogy egy egész várost egyetlen művész stílusa határozza meg, mint például Barcelonát Gaudíé, de legtöbb az eklektika jegyében él és virul, ami ugyanúgy érdekes. Sőt, esetenként érdekesebb, ám itt játszi könnyedséggel az ízlések és pofonok kellemetlen csapdájába kerülhetünk, ezért el innen!

De gyorsan.

Lényeg, hogy ezen a ponton még ott tartunk, annál a valakinél, aki inkább gépen száll fölébe, mintsem az utcákat rója (…hommage Radnóti). Pedig igazából úgy mutatkozik meg előtte egy-egy hely, ha odalenn az utca kövezetét koptatja. Akár egy fényképezőgéppel a kezében, mintha rossz lenne az emlékezete, ezért hát próbálná megörökíteni mindazt, amit arra érdemesnek talál. – Nos, ha így viselkedünk, ahogy utóbbi „hősünk”, távolabb kerülünk az arculattól, annál közelebb magához az archoz. Annak az összes apróbb szépségével és hibájával együtt.

A VÁROS ARCÁHOZ.

Jól tudhatta ezt Burger Barna, az egyik legjobb magyar fotós, aki nagy kitartással járta a világot, amíg a lába vitte. Sajnos, Barna már nincs közöttünk, elment túl messzire, de itt maradtak a munkái – bizonyítékául annak, amiket most sebtében megpróbáltunk elmondani. Még ha a mi kis gondolati ívünk nem minden pontján a lehető legsikeresebben tettük ezt, alapjában véve tán mégis: érthetően (és helyeselhetően).

Mindezt azért írjuk ide, mert a minap MEG NEM ÍRT KÉPESLAPOK címmel a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán, népszerűen PIM-ben megnyílt Burger Barna szabadtéri kiállítása. Az alkalom Magyarország EU-tagságának húszéves évfordulója. A belépés ingyenes, és egyelőre úgy néz ki, esernyőt sem kell odacipelni. Ha minden igaz…

Hogy mi látható ott? Természetesen sok fénykép, amelyeken keresztül – így vagy úgy – két tucat európai, nem csak uniós város tűnik fel. (Köztük például Belgrád.) Azonban nem csupán Burger-fényképekkel találkozhatunk a helyszínen, hanem mellékelt szövegekkel ugyanúgy. Mivelhogy a kiállítás a fotóművész eleddig kiadatlan kötetének gazdag anyagából merít, amely arra felkért írók mellékelt szövegeit is tartalmazza. – Mindebből csupán egy kis ízelítőt nyújthatunk, persze, mert nem lenne szerencsés dolog egy nyitva tartó fényképkiállítás munkái közül boldogan és bőven közölni.

Persze, Burger Barnáról annál inkább szólhatunk pár szót, ami kell is ide.

Dióhéjban:

B. B. 1965-ben született Budapesten. A Práter utcai fényképész iskolában tanult. Karrierje a ma már nem létező Kurír napilapnál kezdődött, hogy a kilencvenes évek elején a Profil osztrák politikai magazin kelet-európai tudósítójává avanzsáljon. Később, a kilencvenesek derekán a Képes Európa szerkesztőjeként dolgozott, majd három másik társával együtt megalapította a Fotográfia Art&Work Stúdiót. Kétezer elején alapító cégvezetője volt a Fókusz-Pókusz fotóügynökségnek. Megbízói között olyan neves lapok szerepeltek, mint az Elle, Playboy, Cosmopolitan, FHM, Nők Lapja stb.

Sokfelé kiállított munkái között – abban a közel húsz könyvben – sok kiváló portré található. Ő készítette például a 85. Ünnepi Könyvhétre megjelent, 85 íróportrét tartalmazó album fényképeit, amelyekhez Tarján Tamás írt szöveget. Érdemes megemlíteni, hogy külön barátság fűzte Kőrösi Zoltán íróhoz, s hogy a kilencvenes évek elején alakult, később nagypályás EU-bajnok magyar íróválogatottat útjainak többségére – aktív játékosként is – elkísérte. Közben, ahogy előtte ugyancsak: sok focista írót lefényképezett. A leggyorsabb, legstrapabíróbb focitársak közé tartozott, aminek kapusként maga B. A. Balkanac kolléga az egyik, még élő, itt ólálkodó szemtanúja! – A sors sajátos fintora, hogy gyógyíthatatlan izomsorvadás vitte el 2017-ben Barnát. (Szinte érthetetlen.)

Bizonyos B. A. kapus

Legemlékezetesebb munkái közül sok a KÉKVÁNDOR – ÖSVÉNYEK, UTAK, KÉPEK c., ezernél is több gyalog megtett kilométer anyagából készült könyvben található. Érdemes fellapozni. És illik legalább megemlíteni, hogy emberünk a budapesti Robert Capa központ egyik értelmi szerzője volt.

P. S. – A PIM udvara? Nos, sokan azért tűnnek elfordulni B. B. személyétől és munkáitól, mert a kilencvenes évek elejétől bő két évtizedig volt Orbán Viktor fotográfusa és protokollfotósa, tehát amolyan „udvari alkalmazott”. Mellesleg ebből a kontingensből is készült album, az EGY KAMPÁNY KRÓNIKÁJA. Ki mit gondol, szíve joga, de Barnát ismerve: szerintem ő abban is látott kihívást a „honoron” túl. Mozgási lehetőséget, aztán ez van.

(Bizonyos B. A. kapus becsámborgott a háttérképbe egy sörreklámos piros majicában, amilyet anno mindenki kapott az olaszországi turnén:
https://hu.euronews.com/2024/07/09/foto-es-novellakiallitassal-unnepli-a-magyar-eu-elnokseget-a-petofi-irodalmi-muzeum)