Itt a nyár, Szerbiában átmenetileg megszűnik az iskolai erőszak

Szerbiai iskolai látlelet a tanárok helyzetéről: gúnyolódnak, megdobják őket üveggel, kirántják alóluk a széket. Kimennek az óráról, telefonálnak, esznek óra alatt, vannak, akik rá is „gyújtanak egy elektromos cigarettára”. Válságban vannak a társadalmi értékek, és ezáltal az oktatási rendszer is Szerbiában. Húsz évvel ezelőtt a tanároknak még volt megbecsültsége és szava, ma már ott tartunk, hogy félnek rossz jegyet adni a „befolyásos” szülők gyerekeinek, mert a szüleik akármikor bosszút állhatnak rajtuk, akár a legkegyetlenebb módon is. Merthogy Szerbiában már nemcsak a diák, a szülő is kezet emel a tanárokra.

Mindennapossá váltak a tanárverések

Május 9-én Bácspalánkán egy nyugdíj előtt álló tanárt vert meg a tanteremben az iskola egyik volt diákja, súlyos sérüléseket okozva ezzel neki. Május 15-én a Harmadik Belgrádi Gimnázium tanárát egy labdarúgó mérkőzésen verték meg, mert megpróbálta békíteni a verekedő fiatalokat. A tanár szintén súlyos sérüléseket szenvedett.

Miután tavaly egy tanárnőt úgy aláztak meg a diákjai, hogy kihúzták alóla a széket és az egész incidenst telefonnal rögzítették, majd a felvételt megosztották az interneten, óriási volt a felháborodás, mindenki hümmögött, de valódi reakció nem történt.

Június 13-án a belgrádi Szent Száva általános iskola tanítónőjére fizikailag rátámadtak egy harmadikos kislány szülei, miután hazatértek az iskolai kirándulásról. Az édesapa meglökte és leköpte a tanítónőt, az anyuka pedig a hajánál fogva rángatta, mindaddig, amíg a tanító a földre nem került.

Mindezt azért, mert a tanítónő állítólag arrébb lökte a kislányt, hogy telefonjával rögzíthesse a táncoló diákjait a kirándulás diszkós estjén (a kislány állítólag gerincrákban szenved).

Ugyanezen a napon egy újbelgrádi általános iskolában dolgozó biológiatanárnőre is rátámadt egy ötödikes diák édesanyja, mert nem tetszett neki fia jegye. A tanárnő súlyos sérüléseket szenvedett.

A megbecsült pozíciótól a veszélyes hivatásig

A tudás átadása a fiataloknak az egyik legszebb, legmegbecsültebb hivatás volt évtizedeken keresztül, Szerbiában viszont mára már „veszélyes szakmává” vált.

Az oktatásügyi dolgozók szakszervezeti képviseletei azt mondják, hogy az elmúlt másfél hónapban Belgrádban, Čačakon, Pribojban, Bácspalánkán támadtak rá tanárokra, tanítókra, és ezek csak azok az esetek, amelyekről tud a nyilvánosság.

Kapcsolódó cikk

Tanárverések Szerbiában – meddig még?

A tanárok szerint a lelki bántalmazás mindennapossá vált az osztályteremben. Az ország még mindig nem tette túl magát a tavaly májusi tragédiákon, amikor két napon belül 17 embert gyilkoltak meg, köztük 11-et egy iskolában. A felhalmozódott feszültséggel nem tudnak mit kezdeni a gyerekek, de a felnőttek sem.

Az egyre gyakoribb támadások miatt az oktatásban dolgozók a büntetőtörvénykönyv módosítását követelve májusban még az utcára is vonultak Bácspalánkán. A transzparenseiken a következő állt: Meddig még?

Akkor az illetékesekkel a minisztériumban és a szakszervezetek képviselőivel abban állapodtak meg, hogy a jelenlegi törvény nem nyújt megfelelő védelmet, ezért változtatásra van szükség.

A javaslat szerint a tanárok elleni támadásnak egyenrangúnak kellene lennie az ügyvédek elleni támadással. A minisztérium ígéretet tett a változtatásra.

A tanárok egy része egyet is ért a módosítással, ami három hónaptól nyolc évig terjedő börtönbüntetést szab ki azoknak, akik bántalmazzák a tanárokat, a sérülés súlyosságától függően. A közvita a módosításokról talán szeptemberben esedékes.

A törvénymódosítás nem elég

A szakértők szerint viszont az, hogy büntetéssel fenyegetünk, önmagában nem elég ahhoz, hogy megelőzzük, megakadályozzuk az erőszakot.

Azok, akik tettlegességre adják a fejüket, nem ijednek meg és nem félnek a következményektől. Hozzáteszik viszont, hogy az ügyvédek esetében volt néhány pozitív tapasztalat, hiszen a támadókat gyorsan bíróság elé állították, így az ügyvédek bíznak abban, hogy hosszútávon nagyobb biztonságban lesznek, és ebben reménykednek az oktatásügyi dolgozók is.

A törvények tehát önmagukban nem elegendők, azok gyakorlati alkalmazása hozhat némi eredményt.

Egy 2018-as kutatás szerint a középiskolai tanárok több mint 16 százaléka átélt már valamilyen fizikai erőszakot, 78 százalékuk pedig verbális bántalmazás áldozata lett.

Mintegy 18 százalékuknak a vagyonában esett kár. A tanárok többsége egyáltalán nem is jelenti ezeket az eseteket, mert úgy gondolja, hogy semmilyen következménye nem lesz, az iskola reakció nélkül hagyja az esetet.

Ennek van is alapja, hiszen az intézmények igazgatói ódzkodnak az erőszak beismerésétől, mert attól tartanak, hogy az rosszat tesz az intézménynek és az ő pozíciójuknak is árt.

Hogy mászunk ki ebből?

Van egy szerb mondás, amelynek a tükörfordítása így hangzik: a bölcsőtől a sírig a legszebbek a diákévek (Od kolevke pa do groba, najlepše je đačko doba). A tanárok szerint sajnos 2024-ben ez a mondás már nem állja meg a helyét.

Az iskola a tanárok, de a diákok számára sem a béke szigete, a tanulás bölcsője már, hanem az egyre veszélyesebb környezet. A gyerekek között tombol az egymás közötti erőszak, a tanárok megbecsültsége pedig a nulla felé közelít. Össztársadalmi probléma ez, olyan válság, amiből komoly reformokkal lehetne csak kimászni.

A tanárok szerint a felnőttek nem tanították meg a gyerekeiknek, hogyan kell a konfliktusokra, ellentétekre megoldást találni, és hogyan küzdjenek meg a rengeteg dühvel, amivel szembesülnek.

Od kolevke pa do groba, najlepše je đačko doba (Forrás: Insajder, screenshot)

A tanárok azt mondják, egyre nehezebb kapcsolatot teremteni a fiatalokkal, akikben rengeteg az agresszió. Nem tudnak egyedül megküzdeni az új kor kihívásaival, az erőszakot nem tudják az intézmények egyedül megfékezni, s nagyon úgy tűnik, hogy még minisztériumi szinten sincs erre megoldás.

Többszintű együttműködésre lenne szükség, ahol a minisztérium, a tanárok és a szülők együttműködve teremtenének olyan környezetet, amelyben a diákok és a tanárok is biztonságban érzik magukat.

Neveljen az iskola?

A szülőknek viszont egyre kevesebb idejük jut a gyerekeikre, nincs együtt töltött, minőségi idő, aminek köszönhetően a gyermek biztonságban és szeretve érezné magát.

Úgy tűnik, annak sincs semmilyen kézzelfogható eredménye, hogy a tavaly májusi tragédiákat követően minden iskolába rendőrt állított a kormány – azóta is csak elvétve tűnnek fel az intézmények közelében.

Ahogyan annak sem látjuk az eredményét, amiről az illetékes oktatásügyi miniszter beszélt tavaly novemberben, miszerint több mint kétszáz pszichológust és pedagógust alkalmaznának Szerbia-szerte az iskolákban. Mit tud kezdeni egyetlen pszichológus több száz gyerekkel?

Egy friss felmérés szerint minden hetedik magyar gyermek küzd valamilyen mentális problémával, és Szerbiában sem jobb a helyzet, hiszen mintegy félmillió a depresszióval küzdő az emberek száma, ami a lakosság csaknem tíz százaléka.