Tanárverések Szerbiában – meddig még?

Egy szabadkai fiúnak el kellett távolítani a lépét, miután kortársai annyira megverték az iskolában, hogy sérülései miatt kórházba került. Egy tanárnő alól kirántotta a széket az egyik diákja, miközben a másik videóra vette az egészet a telefonjával, és feltette a közösségi oldalakra. Egy diák annyira megverte a volt tanárát, hogy annak több arccsontja is eltört. Mindez az elmúlt másfél évben történt Szerbiában: Szabadkán, Bácspalánkán és Trstenikben. Mindegyik kapcsán figyelmeztettek a tanárok, a pedagógusok, szakemberek, változásra, változtatásra van szükség, a helyzet tarthatatlan. Közben tavaly megtörtént a májusi 3-ai tragédia is, amikor a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskolában az egyik diák kilenc társát és az iskola portását lőtte le. Utcára vonulás, tüntetések, segélykiáltások következtek, ezekre a kormány látszattevékenysége volt a válasz, de valódi változás nem történt, miközben a gyűlöletbeszéd továbbra is ömlik a médiából és a politikusok megszólalásaiból.

Mindennapos erőszak és bántalmazás

A szerb sajtóban szinte minden napra jut egy hír a családon belüli erőszakról, gyilkosságról, iskolai erőszakról, s ezek csak azok az esetek, amelyek nyilvánosságra kerülnek, hol vannak még azok, amelyeket elhallgat az iskola, a feleség, a gyerek. Ilyen súlyos válságban régen nem volt a szerbiai társadalom, az illetékesek pedig nem tudnak, vagy nem akarnak megküzdeni a helyzettel.

Slobodan Zorić, a bácspalánkai Műszaki Középiskola tanára néhány hónap múlva nyugdíjba vonul. A szerb sajtónak csak annyit mondott, csalódottan teszi, mert egész életét az oktatásnak szentelte, s nyugdíjas évei előtt, vagyis csaknem 65 évesen, annyira megverte egy volt diákja, hogy hosszú hetek kellenek még ahhoz, mire fizikailag felépül.

A tanárt azt követően verte meg brutálisan a volt diákja, miután nem engedte, hogy bemenjen az órára, mert már nem járt abba az iskolába.

A volt diák előbb papírgalacsinokkal és kisollókkal dobálta a tanárt, majd miután sokadszori kérés után sem volt hajlandó elhagyni a tantermet, a tanár megfogta a táskáját és kitette az osztályterem elé. Az iskola volt diákja ekkor ütötte meg ököllel a tanárt, majd amikor ő az ütéstől a fölre esett, még kétszer fejbe rúgta.

A férfi többszörös arccsonttörést szenvedett. Kórházi ellátását követően néhány nappal hazamehetett. Az incidenst követően az iskola igazgatónője azonnali hatállyal lemondott.

A Harmadik Belgrádi Gimnázium, ahol félbeszakadt a jótékonysági diáktalálkozó

A Harmadik Belgrádi Gimnázium által szervezett Gimnazijada, amely egy jótékonysági jellegű sportrendezvény, az elmúlt héten azért szakadt félbe, mert egy labdarúgó-mérkőzésen összeverekedtek a diákok, a tanár pedig, aki szét akarta választani az egymást püfölő fiatalokat, maga is verést kapott, méghozzá olyat, ami miatt súlyos testi sérüléseket szenvedett, és kórházba került.

Megint utcára vonultak a tanárok

Mindez az elmúlt héten történt, vagyis alig több mint egy évvel a májusi tragédiák után, több mint egy évvel a trsteniki tanárgyalázás után.

A diákok ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe, tele vannak kétségekkel és feszültségekkel, az intézményrendszer nem talált rá megoldást, a tanárok továbbra is túlterheltek, és senki sem védi meg őket.

Szerbia 1.766 általános és középiskolájában 2.605 pszichológus és pedagógus van alkalmazásban, ami 1,5 szakembert jelent iskolánként. Az az iskola, ahol kevesebb a diák, a szabály szerint választás előtt áll: vagy pszichológust vagy szakpedagógust alkalmaz. Egyet.

Meddig még? – ez volt a jelmondata a tüntetésnek, amit először csak a bácspalánkai tanárok szerveztek meg, majd országos tiltakozás lett belőle május 16-án.

A szerbiai parlament és a kormány épülete elé szerveztek tüntetést a szakszervezet tagjai. Nem kevesebb mint 860 iskola, vagyis 26.000 oktatásügyi dolgozó sztrájkolt csütörtökön.

Az Unió Szakszervezet képviselői kiemelték, a tiltakozás kiállás a bántalmazott tanárok mellett, és mindazok a kollégák mellett, akik átéltek már valamilyen bántalmazást.

Emlékeztettek arra, már másfél éve, a trsteniki eset után, ahol a diák kirántotta a széket a tanárnője alól, egy másik pedig videóra vette mindezt, erőteljesen küzdöttek azért, hogy változásokat érjenek el.

A tanároknak most két követelésük van. Az egyik a büntetőtörvénykönyv módosítására vonatkozik, ezzel kapcsolatban azt követelik, hogy a tanárok elleni erőszak elkövetői ugyanolyan büntetésben részesüljenek, mint az ügyvédek bántalmazói, vagyis védettnek számítsanak.

Második követelésük pedig, hogy minden iskolai erőszak kapcsán azonnali reakció következzen, vagyis a törvények és papíron megfogalmazott szabályok a gyakorlatban is alkalmazásra kerüljenek.

A kormány most azonnal igent mondott

A tanárok követelését, ami a büntetőtörvénykönyv módosítására vonatkozik azonnal elfogadta a kormány két képviselője, Slavica Đukić Dejanović oktatásügyi és Maja Popović igazságügyi miniszter.

Az ígéretek szerint már meg is kezdték a munkát a törvénykönyv módosításán. A szakszervezet képviselői azonban azt mondják, hogy kivárnak, az ígéretek szerint a módosított szöveget is megnéznék még a parlament elé terjesztést megelőzően.

Fontos lehet, hogy a kormány képviselői azonnal igent mondtak a törvénykönyv módosítására, és talán meg is teszik a szükséges lépéseket a tanárok védelmére. Néhány héttel a helyi önkormányzati választásokat megelőzően, a kampányidőszak kellős közepén a kormány nem is tehet nagyon mást, az ígéret nem kerül semmibe.

Kapcsolódó cikk

ERŐSZAKRA ERŐSZAK? A szerb elnök a halálbüntetés visszaállítását is felvetette 18+

Felmerül természetesen a kérdés, hogy ez elég-e, és miért nem történik rendszerszintű változás. Elsősorban azért, mert ugyan 860 iskolában csütörtökön nem volt tanítás, de ez még mindig csak az iskolák fele.

A jelenlegi kormányzat stratégiája az, hogy egyáltalán nem vesz tudomást az elégedetlenkedőkről, vagy ha mégis, akkor odadob nekik egy csontot, amin egy ideig rágódhatnak.

Amíg a tanárok egy része legyint, miszerint ez nem az ő dolga, miért törődne vele, és megtartja az órákat, mintha mi sem történt volna, addig a változás valószínűleg sokkal lassabb lesz annál, mint amire szükség lenne.

A társadalom iránti felelősségvállalás, és annak felismerése nélkül, hogy mindannyiukon múlik az oktatási rendszer jövője, Szerbiában csak számolgathatják és találgathatják, hogy mikor történik újabb erőszak valamelyik iskolában, és hogy annak az áldozata tanár lesz-e, vagy éppenséggel diák.