Dzsingele-dzsungele: könyvek dzsungele (95. Ünnepi Könyvhét)

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Jó, ha nem is éppen dzsungel, de ahogy több helyütt olvasható: még mindig bőséges termés „a körülményekhez képest”. – Márpedig a körülmények? Talán nem is kellene bővebben foglalkozni Őmizőrségükkel. Épp ezeken az ünnepnapokon nem. – Nem kell a foghúzás, elég egy-két vidám fülhúúúú… (Nem-nem! /?!/)

Mindenesetre most is „könyv könyv mellett”, ahogy azt rég Gion Nándor mosolyogva megkövetelte minden könyvheti riporterétől, amikor még az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének csattogó fogú, rettegett főnöke volt. Meg úgy, ahogy ez a KÖNYV KÖNYV MELLETT posztumusz életműkiadásának egyik becses darabjaként címben is megjelent a Napkút Kiadónál; igaz, valamelyik régebbi könyvhétre. Be is számoltunk róla anno, hogy Gionnak szép visszhangja volt ismét, ahogy a Nap kelt és kélt.

Kapcsolódó cikk

KÖNYV KÖNYV MELLETT: Tarzan Szenttamáson és a 92. Ünnepi Könyvhéten

Esetleg a keltetőgép meg közben súlyokat emelt, amíg ugyanaz a Nap élt, izzott, majd lement?

– Jó, elég az értelmetlen, klapanciás, szürrealisztikus rímfaragásból, amikor itt minőségi versekből akad szépen és bőven!

Inkább hát legyenek azok.

Rendben. Esetleg mégis így, hogy „szépecskén” és „bővecskén”. Lehet? Amennyiben mindjárt a legfiatalabb korosztálynál kezdjük e szeszélyes és esetleges, az egészhez képest visszafogott, szükségesen fékezett habzású tallózást. Bármerről nézzük is, a gyermekversek élén ott láthatjuk Varró Dániel rímes-felelgetős, szójátékos verseit Agócs Írisz humoros illusztrációival. Játékos tanmesék ezek, amelyek többek közt arra tanítják csemetéinket, hogy hogyan, mibe töröljék kezecskéiket, és bezzeg a felnőttek sokasága is tanulhatna belőle. Legalábbis a városi közvécékben tapasztalhatók alapján mindenképp. Ugyanakkor arról is olvashatunk ugyanott – a Jelenkor nemes-becses kis NEM, NEM, HANEM c. kiadványában –, hogy milyen mintája van a tigrisnek, meg mikor látjuk a csillagokat.

A játékos formafeszegetésre rímel – ha ugrunk egy nagyot – Zalán Tibor NEHÉZ LÉPTŰ EMBER című verskötete, melyben a szonettforma megváltozik. Kétszer hét soros lesz, benne az első hét sor megismétlődik, csak fordított sorrendben, némi változásokkal. A rövid könyvheti lapozó a sima víztükörbe tekintő arcot hozza fel szemléletes példaként. Ha ugyanott egy kavicsot dobunk a víz tükrére, az erős arcmódosulásokat hoz létre, miközben a két arc mégis változatlan ugyanarról a tőről (nyakról) fakad. (Megj.: lehet, hogy ide nem is kell kavics, elégnek bizonyulhatnak a poéta döngő léptei, mondjuk, egy ártatlan lavór víz esetén…)

Oké-zsoké. Az a helyzet, hogy kapásból itt van ez a másik könyv, amelytől lehelet megszegik, asztal beszakad. Az meg a HALOTT VAJDASÁGIAKAT OLVASVA címet kapta szerzőjétől, Fenyvesi Ottótól. Ugyancsak eredeti verseket, azzal együtt átköltéseket és másolatokat tartalmaz. Olvashatjuk róla még, hogy egy sajátos „holtak enciklopédiája” délvidéki írókról, költőkről, művészekről, akik 1918 és 2001 között a Vajdaságban éltek és alkottak. Tudnivaló, ugye, hogy a holtak enciklopédiája a szerb írók közé sorolt, montenegrói anyától és magyar zsidó apától származó Danilo Kiš kapitális művére utal. A Kišről szóló lírai fejezetben találjuk, hogy a szavak csodálatosak, összekötnek bennünket, (de) szerbül, horvátul, bosnyákul, románul, magyarul, ukránul vagy jiddisül kellene beszélni, „vagy „mindezek keverékén, / hogy az itteni világ lényegét megértsük”. – Mindenesetre a mű „szereplői” között messze-messze legtöbb a magyar, csak elenyésző számban akadnak olyanok, akik nem magyarok. (Ugyanakkor életükben azok is tudtak magyarul, s mintegy összeindázódtak a magyar kultúrával.)

Mi nem a tűzoltókkal nyitottunk, viszont ők fújtak a megnyitón

Van itt egy könyv még, amely szoros testvérségben áll Fenyvesiével. Annak meg A DÉLI VÉGEKRŐL – REGÉNYES IRODALOMTÖRTÉNET címet adta szerzője, Balázs Attila. A benne előforduló nevek, arcok szép számmal ott találhatók a fent említett „testvérpárjában” szintúgy. Így például Csáth Géza, Szenteleky Kornél, Sinkó Ervin, Majtényi Mihály, Szirmai Károly vagy Börcsök Erzsébet, nem utolsósorban Sziveri János, csakhogy a Balázsé – amikor költőről szól is – prózai mű. Elegye az irodalomtörténetnek és a szépirodalomnak, amelyet a szerző dr. Bori Imre emlékének szentelt, és sokkal nagyobb időegységet igyekszik magába gyömöszölni. Nevezetesen a fájdalmas születésének Kamancon nekikezdő Huszita Bibliától az újvidéki avantgárd Új Symposion folyóirat ún. harmadik nemzedékéig – amelynek Fenyvesi kolléga is tagja volt –, bezárólag a háború felé rohanó nyolcvanas évekkel. Persze, sok átugrással keletkezett, sok szükségszerű kihagyással jött létre a mű. Ugyanakkor sok színezéssel, néhol lírai futamokkal és hasonlókkal. Benes László príma, képregényszerű illusztrációival.

Benes László, aki képregényben álmodik

P. S. Legutóbb említett három kötet kiadója egy és ugyanaz: a budapesti Kortárs. Közülük utóbbi kettő társkiadója még a menet közben – egy szomorú balesetnek köszönhetően – kisiklott, aztán megint sínre rakott újvidéki Forum. Egyébként a könyvheti kiadványok hivatalos lajstromában még ott található délvidéki szerzőink közül pl. Majoros Sándor. Szívesen szólunk róla is, meg másokról is, majd egyszer valamikor, amikor látjuk magát a szerzőt vagy legalább a művet. Legszerencsésebb esetben mindkettőt. (Persze, bizonyos helyzetekben – megállapíthatjuk aprócska mosollyal – inkább tükör kell hozzá, mint fényképezőgép. Vagy ha már fénykép, legyen szelfi.)