Merre tovább, Montenegró? Merthogy olyan döntés nincs, amely nem szül konfliktusokat

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aki figyelemmel követi a térség és Montenegró politikáját, tudta, hogy elérkezik az a pillanat, amikor a montenegrói kormányzatnak újra kell magát szerveznie. Milojko Spajić miniszterelnök és az Európa Most Mozgalom (Pokret Evropa Sad, PES) által vezetett kormányzat 2023 októberében alakult meg, igencsak ambiciózus célokkal. Ekkor a miniszterelnök még úgy fogalmazott, hogy Montenegró a Balkán Svájca és Európa Szingapúrja lesz. Az ambiciózus célok mellé ugyanakkor stabil kormánytöbbséggel nem rendelkezett a fiatal Európa Most Mozgalom, így borítékolható volt, hogy a kormányzat struktúrája előbb-utóbb átalakításra szorul. Mi történik Montenegróban és mi jöhet ezek után?

Kis ország, nagy komplikációk

A 2023-as parlamenti választásokon – ahogy arról a BALK-on is beszámoltunk – az Európa Most Mozgalom (Pokret Evropa Sad, PES) győzedelmeskedett. A montenegrói történelem talán legunalmasabb választását követően ugyanakkor a fiatal mozgalomnál a pohár csak félig volt tele.

Ez annak tudható be, hogy a mozgalom frissen bekerülő pártként bár a legtöbb képviselőhelyet szerezte meg (24-et a 81 fős törvényhozásból), de az előzetes várakozásokat ezzel az eredménnyel alulmúlta, így kénytelen volt koalíciós partnert keresni. És itt kezdődtek a bonyodalmak.

A júniusi választást követően csak októberre sikerült kormányt alakítani, amely tizennyolc miniszterrel, öt miniszterelnök-helyettessel kezdte meg működését. Az Európa Most Mozgalom mellé csatlakozott a koalícióba Aleksa Bečić pártja, a Demokratikus Montenegró (Demokratska Crna Gora, DCG), az egykor szebb napokat is megélt Szocialista Néppárt (Socijalistička narodna partija, SNP), valamint számos albán nemzetiségi párt.

Mindez azonban a stabil kormánytöbbséghez nem lett volna elég, így került sor arra, hogy a Montenegró Jövőéért (Za budućnost Crne Gore, ZBCG) szerbbarát pártkoalíció is külső támogatásáról biztosította az újonnan felálló kormányt. Mindezért cserébe a koalíció politikusa, Andrija Mandić ülhetett a parlament elnöki székébe.

Kapcsolódó cikk

Dodik Montenegróban járt, ahol a szerb nacionalista házelnök mellett tüntetők is fogadták

Andrija Mandićot valószínűleg nem kell bemutatni senkinek. A politikus vezeti a ZBCG legerősebb pártját, az Új Szerb Demokráciát (Nova srpska demokratija, NSD). Mandić többek között arról ismert, hogy támogatja Vlagyimir Putyin orosz elnököt, feloldaná a Moszkva elleni szankciókat, visszavonná Koszovó függetlenségének elismerését, és ellenezte Montenegró NATO-tagságát.

Mandić nemcsak ellenezte a tagságot, de részt is vett a 2016-os puccskísérletben. A montenegrói bíróság ennek következtében 2019 májusában börtönbüntetésre ítélte Mandićot és Milan Kneževićet (a ZBCG vezetője, valamint a Demokrata Néppárt (DNP) elnöke), valamint két orosz katonai hírszerző ügynököt a 2016-os puccskísérlettel kapcsolatban.

Ugyanakkor a Fellebbviteli Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéleteket, és elrendelte, hogy a Legfelsőbb Bíróság tárgyalja újra az ügyet. Mindezeken felül a politikus szoros kapcsolatokat ápol Aleksandar Vučić szerb elnökkel és Milorad Dodikkal, a Bosznia-Hercegovinához tartozó boszniai szerb államalakulat, a Republika Srpska elnökével. A két, előzőekben említett politikus a szerbek nemzetgyűlésén is tiszteletét tette.

Mandić 2023-as kinevezését azon nyomban ellenzéki tüntetések követték, amelyek nemcsak a személye ellen szóltak, hanem az ellen is, hogy a politikus az újonnan elnyert pozíciójával betekintési lehetőséget kapott a NATO iratanyagába.

Vissza a jelenbe

A kormány megalakulásakor létrehozott koalíciós megállapodás szerint ez év végéig a kormányzat újraalkotását kell végrehajtania Milojko Spajićnak, mindezt azzal az eredménnyel, hogy Milan Knežević DNP-jének és Andrija Mandić Új Szerb Demokratáinak (NSD) nagyobb szerepet kell kapnia a végrehajtó hatalomban.

Bár a megállapodás értelmében papíron működhetne a koalíció újraalkotása, több nehezítő tényező is akad a koalíción belülről. Az egyik az, hogy Spajićnak már korábban is több nézeteltérése akadt Aleksa Bečićtyel és képviselőtársaival.

A másik pedig a már korábban a BALK-on bemutatott PES-en belüli konfliktus. Harmadik konfliktusként nem elhanyagolható továbbá az sem, hogy Spajićnak a DNP-vel is meggyűlt a baja a Srebrenicáról szóló ENSZ-szavazást követően, amiről bővebben is olvashatnak a portálunkon.

Kapcsolódó cikk

Montenegróban is felfordulás alakulhat ki a Srebrenicáról szóló ENSZ-szavazást követően

Spajićnak a DCG-vel jelenleg fennálló konfliktusa elsősorban abból adódik, hogy a DCG miniszterei (szám szerint négy) valamint két miniszterelnök-helyettese meglehetősen más politikai irányvonalakban gondolkodnak, mint a PES vezetése. Ugyanakkor a DCG-n belül is komoly feszültségek akadtak az elmúlt hetekben, amelyek elsődlegesen a PES-hez és a kormányzathoz fűződő kapcsolatok miatt törtek felszínre.

Az egyik olyan forgatókönyv, amelyről jelenleg a montenegrói közvéleményben spekulálnak, az, hogy Spajić kizárja a DCG-t a kabinetből, és a Bosnyák Pártra (Bošnjačka stranka, BS) cseréli őket.

Egy másik lehetőség az általuk betöltött pozíciók „kvótájának”, vagyis a miniszteri helyek számának csökkentése, amit várhatóan a DCG politikusai nem fogadnának el. A jelenlegi információk szerint Spajić még nem küldött hivatalos ajánlatot a bosnyákoknak a kormányban való részvételre, a DNP pedig várja követeléseik teljesítését, amelyek a Srebrenicával kapcsolatos montenegrói állásponttal, valamint a jasenovaci kérdéssel hozhatók összefüggésbe.

Merre tovább, Montenegró?

Talán nem meglepő, hogy a jelenlegi kormánykonfliktusban is szerepet kapott Andrija Mandić, igaz csak közvetve. A Bosnyák Párt ugyanis meglehetősen távol helyezkedik Mandićtól és Kneževićtől, valamint mindentől, amit képviselnek.

Ennek egyik fontos jele, hogy a Bosnyák Párt 2024 tavaszán megszavazta azt az indítványt, amelyet az igencsak szerb Mandić eltávolítására nyújtottak be az ellenzéki képviselők a parlamentbe.

Andrija Mandić (a kép bal szélén) a török parlamentben (tanulmányúton)

Bár az indítvány elbukott, Knežević már ekkor kijelentette, hogy szó sem lehet 2024 második felében egy olyan kormány felállításáról, amelybe az a BS is bekerül, amelynek komoly problémái vannak a montenegrói szerb pártokkal. Érdekesség, hogy Mandić és pártja nem emelt szót a BS kormányba kerülése ellen.

Újabb forgatókönyvként merül fel, hogy mi történik akkor, ha a DCG és a DNP (a zsarolás nem teljesítése miatt) is távozik a kormányzatból. Ez egyrészt magával hozná a koalíciós szerződés módosítását, másrészt egy szakadást idézhetne elő a DCG-n belül, valamint a BS belépése a kormányba elengedhetetlenné válna.

Ebben az esetben az eddig is roskatag kormánykoalíció többsége még inkább ingatag lábakra kerülne és már egy renitens képviselő is blokkolni tudná Montenegró törvényalkotási folyamatait.

Ugyanakkor más kérdés, hogy mit hozna magával a DNP távozása a koalícióból, ugyanis várhatóan ennek akár a Mandić-Knežević viszonyra is hatása lehetne. Egy dolog azonban biztos: Spajić miniszterelnök előtt egy olyan helyzet áll, amely során olyan döntés nem lesz, amely nem szül újabb konfliktusokat. Ez pedig csak egyet jelenthet: újabb belpolitikai feszültségeket Montenegróban.