Connect with us

B A Balkanac

Két gondolat bánt engemet – Most vagy soha (szubjektív objektív 2)

A Most vagy soha nagyon nem sikerült. Nem annyira azért, mert az így történt és az így is történhetett volna opciói közül inkább az utóbbit választotta, hanem mert például harmatgyenge a forgatókönyv, párbeszédei gyakran didaktikusak, túl sokszor semmitmondóak. Közhelyszerűek. Gyakorta csupán azt a célt szolgálják, teljesen esetlen módon, hogy a történelmi kontextust pár szóban megmagyarázzák a szerencsétlen kívülállónak, esetleg a félhülyének vagy totálkárosnak

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Most vágy sóha! de kissereljuk meg
Most vágy sóha! de kissereljuk meg
A labdák segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 4 Átlag: 5]

Hallgasd meg ezt a cikket!

SZUBJEKTÍV

Húgom, Petrović Balázs Éva rendező, aki többek közt a Pannon csúcs c. filmet jegyzi, Petrovity Balázs Évaként szerepel a Vajdasági magyar lexikon 2004-es kiadásában. Hogy ott „ty”-vel írták a nevét, nem az ő döntése lehetett, de vélhetően nem is volt különösebben ellenére a dolog. Ugyanis két immár felnőtt gyermek anyja, akik anno az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola megfelelő magyar osztályába jártak. Petrović Adél és Konstantin növelte ott a viszonylag szerény magyar létszámot, tanulta többek közt Petőfi verseit, holott lehetett volna másképp is.

A szerb apára való tekintettel: különösebben senki sem döbbent volna meg, ha igen.

Nos, mindezt itt azért írtam ide, mert eszembe jutott a minap megnézett, az 1948-as magyar szabadságharcról, annak a budapesti „pilvaxos” nyitányáról és fejleményéről szóló legújabb film kapcsán. Arról a vitathatóan történelmi játékfilmről beszélünk, amelyben egyik legfontosabb – erősen hangsúlyozott – kívánalomként maga a magyar nyelv szabad használata szerepel. Szerepelt olyan mértékben, hogy csak erre gondolva is nehéz lesújtó véleményt mondani róla, mert akárha valami szent kehelybe piszkítanánk bele, még ha nagyon áttételesen is. – Ezért két szorosan összefüggő gondolat bánt engemet: egyik a film sarkosan negatív megítéléséről szól, a másik meg a lehetséges (tök) pozitívról, amelyik valószínűleg nem tükrözné a valós helyzetet.

Hazugság lenne, mert egyszerűen nagyon problémás ez a mű. És akkor mi legyen?

– Próbáld leírni, bátyám.

OBJEKTÍV

Persze, kérdőjeles, mit értünk objektíven, de kíséreljük meg. Képzeljük el úgy, mintha a minapi, gyér közönség előtti vetítésen a pesti Urániában egy kis tárgyilagos híradó is szerepelt volna. Abban – amolyan önsorsrontó módon prezentálva az előzetesben – láthattuk-hallhattuk volna ennek a MOST VAGY SOHA! című csúcsköltségű, visszhangos beharangozású moziműnek a szomorú, elcsendesült levitézlését. Lecsúszását.

Petőfi

Ugyanis azt láthatjuk a statisztika tükrében, hogy Rákay Philipék (Rákay producer és társ-forgatókönyvíró egyben) méregdrága projektuma, ez a minden idők legdrágább magyar filmalkotása – amely folyó év március 14-én került a mozikba, s amelyet Lóth Balázs rendezett – a kezdő felívelés után meredek zuhanásba kezdett. Hogy valahol ott lenn egy picit lefékezzen, de csak annyira, hogy a gép földhöz csapódva ne essen szét apró darabokra.

Említett statisztika azt mutatja, hogy már a második hétre durván leapadt a nézettség. A kezdő 75 ezer és valamennyi után már a lehetséges látogatók harmada sem volt kíváncsi rá. Az erre következő héten pedig még gyászosabbra fordult a dolog: hajmeresztő hatvan százalékos visszaesést produkálva tízezernél kevesebb érdeklődőt gyűjtött. – Említett hétvégi napon a kongó Urániában pedig mindössze olyan harminc embert lehetett nagy jóakarattal összeszámolni.

Nos, ha a bukás miértjeit keressük, erre nem is egy említhető. Jóval több okot hoz fel a kritika, mint amennyi ebbe az írásba belefér. Összegzésben: a Most vagy soha nagyon nem sikerült. Nem annyira azért, mert az így történt és az így is történhetett volna opciói közül inkább az utóbbit választotta, hanem mert például harmatgyenge a forgatókönyv, párbeszédei gyakran didaktikusak, túl sokszor semmitmondóak. Közhelyszerűek. Gyakorta csupán azt a célt szolgálják, teljesen esetlen módon, hogy a történelmi kontextust pár szóban megmagyarázzák a szerencsétlen kívülállónak, esetleg a félhülyének vagy totálkárosnak. Így aztán szegény jobb sorsra érdemes színészek is olyasmiket kénytelenek mondani, amilyeneket épeszű szereplők semmi szín alatt nem mondanának egymásnak. Például a hazát megszálló osztrák sógoroknak köszönhető helyzetről, a nagy pillanatról, meg a magyar szabadságról. Meg egyáltalában a szabadság kérdéséről adott kényes, vészterhes történelmi szituációban.

Felemlítődik például az is, hogy maga a végig reflektorfényben álló költő, Petőfi Sándor amúgy összetett figuráját nem sikerült úgy beleírni a forgatókönyvbe, ahogy az minimum kívánatos lett volna. Így aztán a színésznek, Berettyán Nándornak sem sikerült kielégítő mód megalkotnia őt. Elsősorban saját magának, majd hoznia nekünk az izgága, amúgy tényleg valóságos zseni Petrovicsunkat, aki mellesleg nem „y”-nal írja a nevét, egyenest kikéri magának, mintegy követelve az „i”-t. Nem beszélve az immár másállapotosan végig jelen lévő szerelméről: terhesen is hévvel verekedni képes, amúgy „ypszilonos” Szendrey Júliáról (Mosolygó Sára). Belőle végképp nem sikerült kompakt, főképp közhelymentes női figurát alkotni, ami itt sem igazából a színész hibája.

Petőfi és Júlia

Erről szóló kutatások tükrében mellesleg Júliánk sem volt éppen piskóta. Petőfi-imádata se volt ennyire egyértelmű, feltétlen hódolat. Állítólag tudott ő is ellentmondásos lenni, lobbanékony, mégis nehéz e törékeny, kezdetben felettébb szende Júliáról elképzelni, hogy ekkora strapabírással képes ellenállni. Legalábbis úgy, ahogy azt a vásznon látjuk. Ellenszegülni annak a szar osztrák-spicli, Farkasch nevű faltörő kos magyar talpnyalónak, ex-bűnözőnek, büdös árulónak, akivel az egyik jelenetben összeakaszkodik, amíg Sándor a forradalommal van látástól-mikulásig elfoglalva.

Nehéz lenne tényleg minden gondot felsorolni, Farkasch alakja ezzel párhuzamban feltétlenül figyelmet érdemel. Ő maga a testet öltő fikció a filmben. Valóságban nem létező szupernegatív figura, aki olyan lehetőségekkel szolgál a megformálójának, Horváth Lajos Ottónak, amilyen sanszot nem kapott a többi színész. Mert úgy látszik, a deviancia, a gonoszság és a hasonlók, az elferdülések, maga a Rossz mindig sokkal több lehetőséget kínál fel – mintegy tálcán – a megformálójának. Lényegesen többet, mint az unalmas Jó.

Farkasch egyértelműen eluralkodik a vásznon. Gyakorta túl hangos, a szövegérthetőség kárára menő zene kíséretében végigcsörtet sáros lábával az egész mozin. Egyfajta Terminátor, aki után kő kövön nem marad. Ezzel a felfokozott dinamikával, hangzavarral együtt – ahogy a film egyik kritikusa, L. L. megállapítja: – az egész olyan benyomást kelt, mint egy két óra hosszánál is tovább tartó trailer, aztán csak éppen maga a film marad el. (?)

Nincs tájkép

LEZÁRÁS

– Viszont szépek a képek – ahogy néhai édesanyánk – Évié és enyém – mondaná valami megnyugtatót keresve a végére; mondaná Balázs Anna tanítónő, a Nadrágféken le a dombról és egyéb tüneményes gyerekmese szerzője, hogy azért pozitívumot is lehet találni a dologban. Petőfi meg – tekintet nélkül a szlovák vagy szerb származására, mert lehetne akár kínai is a háttere! –, Petrovicsunk a legnagyobb magyar költő, akit valaha is hátán hordott a föld. Nem csoda, hogy aztán ugyanaz úgy elnyelte…
Igen, szépek a képek, ami igaz, elsősorban Dobos Tamás operatőrnek köszönhetően. Meg szépek a kosztümök ugyancsak, látványosak a díszletek, és például nem esett meg olyan malőr, hogy esetleg ott lássuk a népes statisztagárda feje felett a PETŐFI SÁNDOR feliratú utcanév táblát. Vagy valami hasonlót, amilyet csak a tréfás kedvű Ördög tud kitalálni a maga fergeteges jókedvében.

Így van, aztán valahogy mégis megmarad végére a kérdés: hová tűnt el az az állítások szerint 7,022 milliárd forint, amennyit a Pilvax Film Kft. és a Lumiere Film & TV Kft. kapott erre a kiemelt projektre. – Hová gurult el az a temérdek forint, ha ma már például akár egy egész régi stílusú hidat is oda lehet építeni a Duna fölé – pusztán számítógép segítségével.

Hová…?

A labdák segítségével értékeld a cikket!
[Összesen: 4 Átlag: 5]
QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Feliratkozás a Hírlevélre

Az e-mailek heti három alkalommal hétfőn, szerdán és pénteken kerülnek kiküldésre.

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Szlovákia

Európai Unió

Oroszország

Kína

Három nap legjava