Libegő + Libegő (Ibsen meg a konyhában)

Marcel Proust világhírű francia írónak valamiféle csodálatos hatású Madeleine-süteménye volt, amely beindította nála az emlékképekkel elegy képzetek társítását, azok páratlan áradását. A Svédországban élő magyar írónő, Szeles Judit esetében ugyanakkor megteszi ugyanezt simán a balkáni burek, holott nem is arról az „elátkozott” vidékről származik. A magyarhoni Csengerből ment a svédhoni Bengerbe, amiben fontos szerepet játszott egy alacsony tengerész, talán ezért is szereti figyelni mind a mai napig az érkező és távozó hajókat.

Hosszan képes álmélkodni rajtuk. Így tudtunkkal például – erősen visszafelé az időben – egyedül ő írt testes és felettébb tárgyilagos prózaverset az egykor valahol az óceán végtelenjébe titokzatos módon beleveszett két jugoszláv vegyes funkciójú óriástankerről, a Berge Istráról és a Berge Vangáról. Mindkettőt Norvégiában építették még a hetvenes években, s mindkettő köddé vált. Először a Berge Istrának veszett nyoma a hetvenes évek derekán valahol a Fülöp-szigeteknél, utána a Vangának, amelyik Brazíliából Japán felé tartott. – Nos, roppant érdekes így utólag értesülni precízen egy ebből a szempontból majdnem laikus hölgy írta lírai műből, hogy egész biztosra vehető, miszerint az olajtankból kiáramló gázok robbanása küldte ezeket a hajókat a tenger mélyére. Történt ez így azért, mert az olajpára ellen használt semlegesítő nem működött megfelelően. Legalábbis a vizsgálódás szerint így volt, amely vizsgálódás két csodálatos módon életben maradt, sokáig a vízen hánykolódó, cápák megkímélte spanyol matróz tanúvallomására támaszkodott.

Ugyanitt, ugyanebből a nagy szabadversből értesülhetünk egész biztosan arról is, hogy hát a hajók nőtestvérek, hogy volt egy harmadik tesó is, amely szerencsére nem végezte ilyen tragikusan, ezért vígan ki is úszik ebből a történetből. Aztán férjhez megy és boldogan él, amíg meg nem hal? (Esetleg félreértettük?)

Tulajdonképpen mindegy. Szeles írónőnek az a vallomása itt a fontos továbbröpítő szél vagy szál, amely szerint változatlanul szerelmes a nagy hajókba. Ezért gyakran kinn áll az erkélyen, s az egyik barátnőjétől kapott távcsővel azt figyeli, hogy a teherhajók mikor és miként vonulnak el a horizonton. Időnként rápillant a szomszédokra. Akkor az egyikről így kiderül, hogy ő is az erkélyről leselkedik, hogy neki is van távcsöve, és tulajdonképpen már egy ideje egymást nézik, úgyszólván egymáson függnek. – Az ismerkedésnek lenne ez ugyebár egyik ritkább módja, ami első-második lépésben forró kézfogáshoz, távcsőcseréhez vezethetne. Utóbb hajók és távcsőmárkák megvitatásához, erről azonban már nincs konkrétan szó Judit művében. Abban a LIBEGŐ című, színes, sokféle szép szuggesztív kisprózát tartalmazó kötetben, amely nagy-nagy élvezetére és jelentős épülésére szolgálhat minden kedves olvasójának. (Megjelent a PRAE és a veszprémi Vár Ucca Műhely közös kiadványaként az Úr 2023. évében.)

A műben tehát sok mindenről szó esik. Skandináv életről, magyarországi emlékképekről, jávorszarvasokról és erdei gombákról, becstelen brigantikról és „occó kici” görög nyaralásról, Tom of Finlandról, Bergmanról, Popeye-ról és Igor Marojevićról, Domonkos Istvánról és Sall Lászlóról, bolhákról a piacon és irodalmi gulyáslevesekről, meg például Madeiráról, a zöld szigetről. Aztán grillcsirkéről meg kövér nőről, internetes szerelemről és Gutenberg-galaxisról, ahogy sok minden másról, például svéd uborkaszezonról, nem utolsósorban itt is feltűnik a híres drámaíró Ibsen, aki itt is megjelenik a konyhában. Odatolja a pofáját, akárcsak a fantáziadús írónő előző, hason című könyvében, mert az ibseni abszurdból mindenütt van bőven.

Ibsen tehát ott leselkedik, fintorog a konyhákban, ezért nemes egyszerűséggel így lett: IBSEN A KONYHÁBAN.

Kapcsolódó cikk

Libegő 2022. 03. 02

A Javítom a szerkesztőt című írásból viszont utóbb kiderül, hogy ezek a kisprózák tulajdonképpen jegyzetek, amelyek hosszú éveken át az Újvidéki Rádió LIBEGŐ c. kulturális műsorának íródtak. Írójuk szépen fel is olvasta azokat a kismagnójába, majd az internet segítségével pedánsan – ingyen és bérmentve – elküldözgette őket a messzi Északról arra a messzi Délre. Egyenest a valamiben egyszer nagyot bakizó szerkesztőnek, aki ezért lóhoz lett hasonlítva, amelynek normál körülmények közt négy lába van, ám mégis megbotlik. De nincs harag, ennek a legutóbbi Szeles-műnek ugyanez a nemes szívű, talpig becsületes rádiós szerk. például az utószavát írta. Mondván, hogy a Libegő a közelmúltig létezett Újvidéken, hogy a műsort ő találta ki, hívta életre, majd üzemeltette sok évig, de hát persze: büdöskés öntömjénezést félre… ( megjegyzés: a rádiós Libegő utolsó darabja még utolérhető – a többivel együtt – a szerb RTV, azaz RNS, egykor Rádió Noviszád honlapján, keletkezésének dátuma: 2022. 03. 02., azóta nincs belőle újabb, ahogy nyilvánvalóan már nem is lesz – megj. B. A. B.).

– Mit lehet erről még mondani? – teszi fel ugyanő szomorkásan a kérdést az utsó szó jogán. – Sokat nem. Műsorok jönnek és mennek, ellibbennek valahová, de maga az Írás, ha szerencséje van, rögzül itt: a Gutenberg-galaxisban. (Legalábbis, úgy tűnik: valamivel jobban.)

Megjegyzendő még, hogy Szeles Judit Libegőjének a végén – dicséretes módon – létezik egy név- és tárgymutató ugyancsak. Abból kiderül, hogy a könyvben leggyakrabban előforduló nevek egyike a mi Domonkos István költőnké. Domié, aki egy szál gitárral a kezében énekelte anno, hogy ő bizony nem született Bonnban, házuk előtt madarak hevertek a porban, és aki elsősorban a KORMÁNYELTÖRÉSBEN c. hosszú poémájával írta be magát a magyar irodalomba. Domonkos vastagon hozzájárult az Új Symposion folyóirat hírnevének dúsításához, öregbítéséhez, de mostanra mintha eltűnt volna ott valami svéd erdő mélyén.

Ezért kiáltjuk oda a fák közé:

– Hahó, gyere elő, Domi, kapsz egy Szeles-könyvet, Judit biztos tiszta szívből dedikál egy nevezeteset. Gyere, Domi… Magia Polla is megígérte, hogy eljön. Vergilius anyukája nem szokott hazudni.