Horvátország
Tito elvtárs szelleme intenzíven kísért, Ukrajnába megy az ex-jugoszláv hadiipar legendás terméke
Az M-84A felkeltette a kuvaiti hadsereg figyelmét, és a sivatagi próbákon összevetette az amerikai M1A1 Abrams-szal, majd 200 darabot rendelt a jugoszláv tankból. Most ezek a harckocsik legnagyobb része átmentileg hazatér a Balkánra, hogy a javítás után Ukrajnában vitézkedjen egy darabig. Az M-84-esek mindenesetre jobb harckocsik, mint a Leopard-1-esek, és az ukránok is ehhez a típushoz vannak szokva. A biznisznek mindenki örül, kivéve a szerencsétlen ukrán és orosz frontkatonákat
Bár még nem igazán állt ki a görcs a fejemből a Turudić-ügy taglalása miatt – a fickó kinevezését különben szerdán (február 7-én) megerősítette a horvát parlament – a mai téma viszont gyógyhatásúnak ígérkezik. Egyre több szó esik ugyanis arról, hogy Kuvait valószínűleg Ukrajnába küldi M-84AB harckocsijait, amelyeket az 1980-as években vásárolt a volt Jugoszláviától, miután ezek bizonyos javításokon esnek át a horvátországi Đuro Đaković katonai járművekkel foglalkozó részlegében. A Večernji list tudósítása szerint ezzel a Popular Mechanics amerikai szakmagazin internetes kiadása is foglalkozott.
Az ex-jugoszláv hadiipar legendás terméke
Az 1978-as moszkvai látogatása során Josip Broz Tito jugoszláv elnök meggyőzte Leonyid Brezsnyev szovjet vezetőt, hogy adja el Jugoszláviának a T-72 gyártási licencét, miután akkoriban ez volt a Szovjetunió legújabb sorozatgyártású harckocsija. Végül 39 millió dollárban egyeztek meg, a jugoszláv hadiipar pedig belevágott a tankgyártásba.
Kapcsolódó cikk
A projektben Jugoszlávia-szerte több mint 250 beszállító vett részt, a végső összeszerelést pedig a Đuro Đaković gyárban végezték a horvátországi Szlavónbródban (Slavonski Brod).
A T-72MJ prototípus 1983-ban készült el, az M-84 sorozatgyártása pedig 1985-ben kezdődött meg.
A 370 M-84 harckocsi első sorozatai ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel rendelkeztek, mint az orosz T-72M exportváltozata, de a jugoszláv M-84 egy kritikus szempontból különbözött az eredetitől: az érzékelők és a tűzvezető rendszerek jóval fejlettebb jugoszláv gyártmányú kütyük voltak.
A harckocsi ezen kívül két meteorológiai érzékelővel rendelkezett a szélsebesség és a páratartalom mérésére, valamint számítógéppel, amelyet a tank és a cél mozgásának nyomon követésére terveztek.

A jugoszláv M-84-es végignyargal a kuvaiti sivatagon (Forrás: U.S. Army)
A későbbi M-84A modell az eredeti T-72-es alkatrészeinek csupán 40%-át tartalmazta, mind a páncélzata, mind a hajtóműve fejlettebb volt az eredetinél. Például a jugoszláv harckocsi sebessége 20 százalékkal meghaladta a szovjet alapmodell sebességét.
Nagy biznisz Kuvaitban
Az M-84A felkeltette a kuvaiti hadsereg figyelmét, és a sivatagi próbákon összevetette az amerikai M1A1 Abrams-szal. A tesztek folyamán az Abrams üzemanyagrendszere meghibásodott, Jugoszlávia megnyerte a tendert 200 harckocsi leszállítására, egyenként 1,58 millió dollárért.
Kuvait egyedi M-84AB-jén 200 apró változtatást hajtottak végre, beleértve a különböző rádiókat, a hozzáadott fényszórót, a sivatagi viszonyokhoz való alkalmazkodást lehetővé tévő változtatásokat (porszűrők, stb.), de csak néhány harckocsit szállítottak le addigra, amikor Irak két nap alatt lerohanta és megszállta Kuvaitot, az új tankok pedig hadizsákmányként végezték.
Ezzel a háború csak elkezdődött, mert az elűzött kuvaiti hadseregnek a jugoszlávok tovább folytatták a szállítmányok küldését, és ezek végül kivették részüket a Sivatagi Viharból is.
Néhány hónappal Kuvait felszabadítása után, Jugoszlávia felbomlott, az eredeti 200 járműből körülbelül 150-et szállítottak le. Most ezek a harckocsik legnagyobb része átmenetileg hazatér, hogy a javítás után Ukrajnában vitézkedjen egy darabig.
Az M-84-esek mindenesetre jobb harckocsik, mint a Leopard-1-esek, és az ukránok is ehhez a típushoz vannak szokva. A biznisznek mindenki örül, kivéve a szerencsétlen ukrán és orosz frontkatonákat.
Feltámadt a zimonyi traktorgyár
A volt szövetségi államban jól ismert zimonyi IMT traktorgyár úgy tetszik, feltámad haló poraiból.
A zágrábi Poslovni dnevnik üzleti napilap értesülései szerint miután 2018-ban az indiai TAFE, a világ második legnagyobb traktorgyártója megvásárolta az IMT márkát és ennek műszaki dokumentációját potom 550 ezer euróért, most terjeszkedni készül.

Az IMT márkát Ana Brnabić szerb miniszterelnök kótyavetyélte el a mellette álló Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter segédletével 2018. április 11-én, akkor írták ugyanis alá a szerződést az indiaiakkal, akik most nagy üzletet csinálnak a volt jugoszláv traktor gyártásából (Forrás: X platform, Ana Brnabić)
Előbb a márkát jól ismerő szomszédságban, Horvátországban és Szlovéniában később pedig valószínűleg Európában is.
A TAFE ugyanis a vége felé jár az európai homologizációs eljárásnak, így nem lesz gond a zimonyi traktorok forgalmazásával. Magukat a járműveket Indiában gyártják, de Szerbiában szerelik össze.

Az IMT 542, amely most már a TAFE nevet viseli
Jelenleg az IMT tíz embert foglalkoztat, és évente 350-400 traktort értékesít Szerbiában, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában. Miután az új IMT traktorok szinte semmiben sem különböznek a régebben gyártottaktól, a cég szerbiai képviselői éppen ezt nevezik meg a legnagyobb előnynek.
Mivel a régi fajta munkagépekben nincs elektronika, ezek könnyen javíthatók, akár a tulajdonos által is, és azokon a helyeken is, ahol még mindig sok a kis magángazdaság, ezek a relatív kisteljesítményű traktorok képezik a racionális megoldást.
Tito elvtárs pedig odafentről elnéző mosollyal tekint le a bumfordi utódállamokra, és minden bizonnyal barackot is nyomna a fejükre, ha tehetné.

