A cikk meghallgatása

A Magyar Narancs május 25-én közölt egy hosszabb cikket arról, hogy megjelenés előtt álló könyveket tiltottak le a Vajdaságban. A vajdasági “kézi vezérelt magyar kultúráról” szóló cikkében Krusovszky Dénes megállapította, hogy a vajdasági magyar szellemi élet radikálisan leszűkült, amit csak tetézett, hogy öt szerzőt indexre tettek, köztük a BALK állandó munkatársát, Balázs Attilát (B.A. Balkanac) is. A “nem kívánatos” szerzők közé tartozik továbbá Bozsik Péter, Terék Anna, Ladányi István és Darida Veronika. Az utóbbi nem Vajdaságból származik, de monográfiájának témája a fiatalon elhunyt zentai festő, Bíró Miklós művészete mégis kötődik a régióhoz.

A bújtatott alany

A cikk megjelenését követően felvettük a kapcsolatot a Magyar Naranccsal, és a térséggel foglalkozó portálként – valamint az érintettség miatt – kértük a Családi ügyek című cikk átvételét, amihez azonban nem kaptunk hozzájárulást. Viszont megígérték, hogy a Magyar Narancs kiveszi a fizetőfal mögül az említett cikket, vagyis ingyenesen hozzáférhetővé teszi minden olvasó számára, ami azóta meg is történt, így a cikk – új címmel ugyan – de teljes terjedelmében elérhetővé vált, és itt olvasható: Megjelenés előtt letiltott könyvek: így működik a kultúra támogatása ma a Vajdaságban.

A cikket ezt követően sem vehettük át, viszont a Magyar Narancs főszerkesztője arról tájékoztatott bennünket, hogy örülnek minden linknek, rezümének, bő ismertetőnek, hogy valóban minél több helyben érintett érdeklődőhöz jusson el az írás! Ennek szellemében közlünk néhány gondolatot Krusovszky Dénes helyzetelemzéséből, még egyszer megjegyezvén, hogy a teljes cikk a Magyar Narancs internetes felületén olvasható.

Krusovszky a VMSZ elnökének, Pásztor Istvánnak az egyik zavaros fejtegetésével nyitja a cikkét azokról a meg nem nevezett személyekről (bújtatott alany), akik mások innen, vagyis a Vajdaságból való eltelepítéséből csináltak üzletet, és jól kerestek ezen, továbbá azokról, akik máshol élnek, de itt (megint a Vajdaságban) adják ki folyamatosan a könyveiket, és ezáltal “befolyásolják az embereket”.

Az előbbiek kilétére nem derült fény, így nem tudjuk meg, hogy az elvándorlásból ki csinált üzletet, az viszont a kijelentést követően mára már kiderült, hogy kik is akarják befolyásolni a vajdasági magyarságot, 2023 elején ugyanis aggasztó hírek érkeztek a magyar kisebbség legjelentősebb (és majdhogynem egyetlen) könyvkiadója, a Forum Könyvkiadó Intézet háza tájáról.

Hatalmi erővel átírt kiadói program

Ezek a hírek hatalmi erővel átírt kiadói programról, letiltott könyvekről és a régióból elszármazottakat diszkrimináló új irányvonalról szólnak.

A cikk ugyanakkor méltatja Virág Gábornak, a Fórum vezérigazgatójának tevékenységét, aki bevezette a kettős (mindig egy anyaországi kiadóval közös) kiadásokat, és ez által ki tudta mozdítani a periferikus állapotból a vajdasági kiadványokat, miután Budapesten, illetve Magyarországon is hozzáférhetővé tette azokat.

Így a Vajdaságban most nem kívánatossá váló szerzők könyvei is a kettős kiadás rendszerében kerültek volna az olvasók elé, viszont most úgy néz ki, hogy ezzel párhuzamosan a magyar támogatások is akadoznak, így a szóban forgó kötetek egyelőre biztosan nem jelenhetnek meg Budapesten sem.

A könyvek és szerzőik letiltása mögött a Magyar Narancs legtöbb forrása arra utalt, hogy a vajdasági kulturális élet régóta meghatározó szereplője Lovas Ildikó, aki különböző funkcióin keresztül, illetve magánéleti pozíciójából kifolyólag egyedülálló befolyással bír a magyar kisebbség kulturális viszonyaira.

A cikk szerint már az is jellemző, hogy ha az ő szerepe szóba kerül (mindig szóba kerül), a legtöbb megszólaló nem meri névvel vállalni a véleményét, alátámasztani az értesüléseit, mondván, nem csupán magukat, de családtagjaikat, munkatársaikat hoznák nehéz helyzetbe.

A könyveit korábban éppen a Kalligramnál (jelenleg a Forumnál) megjelentető írónő minden adatközlő szerint élet és halál ura a vajdasági kultúrában, de ennek kevés formális nyoma látszik, ezért inkább nem hivatalos, szürke eminenciás jellegű működése sokkal meghatározóbb.

Az egyik “letiltott szerző”, Bozsik Péter keserűen jegyzi meg, hogy ez afféle hagyomány a Vajdaságban, a „nagyasszony”, ahogy Lovast nevezi, csak visszatért a jól bevált recepthez, és – mint hajdan Major Nándor, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának egykori végrehajtó titkára, aki íróként, kritikusként és esszéistaként is fungált, és akinek a nevéhez az Új Symposion betiltása fűződik – inkább személyesen odaszól, ha akar valamit.

Bozsik szerint annál is nyomasztóbb az egész, mert valaha kifejezetten baráti viszonyban volt Lovassal, a NATO bombázások idején például egy ideig a saját lakásában ő adott szállást neki.

Máskülönben jól ír

Miután a cikket teljes terjedelmében nem vehetjük át, a folytatást – mint már említettük – a Magyar Narancsban olvashatják.

A magunk részéről csak annyit jegyzünk meg, hogy a hét elején az egyik szabadkai antikváriumban érdeklődtünk Lovas Ildikó könyvei iránt, és az ott dolgozó hölgy arról tájékoztatott bennünket, hogy sokan keresik és szívesen olvasnák az írónő könyveit – ha nem lennének tisztában politikai szerepével – merthogy jól ír, csak kár, hogy másmilyen babérokra (is) tör.